Egri (település)

Egri (Agriș)
Közigazgatás
Ország	Románia
Történelmi régió	Partium
Fejlesztési régió	Északnyugat-romániai fejlesztési régió
Megye	Szatmár
Község	Egri
Rang	községközpont
Irányítószám	447066
Körzethívószám	0261
SIRUTA-kód	137201
Népesség
Népesség	1308 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság	1001
Népsűrűség	43,6 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	126 m
Terület	30 km²
Időzóna	EET, UTC+2
Elhelyezkedése
é. sz. 47° 52′ 54″, k. h. 23° 00′ 17″47.881767, 23.004599
Egri weboldala
Sablon • Wikidata • Segítség

Egri (románul: Agriș) falu Romániában, Szatmár megyében.

Fekvése

Szatmár megyében, Szatmárnémetitől északkeletre fekvő település.

Története

Egri nevét a korabeli iratok az 1300-as években említik, mint az Egry család ősi birtokát. Nevét már ekkor a maival azonosan írták.

A birtok a család kezén maradt egészen a 19. századig, azonban több családnak is volt itt részbirtoka a későbbiekben.

Egri tulajdonjoga egészen 1366-ig az Egry családé, ekkor azonban Egry László és János elzálogosítja a Vasvári családnak, azonban utána erőszakkal visszafoglalja tőlük, ezért a királyi törvényszék elé állítják őket. Később egy határjárási vita miatt újabb birtokpörbe keverednek az Egryek, évtizedekre.

1550-ben Perényi Jó Demeter özvegye is részt kap itt.

A 18. század végén, 19. század elején több családnak is része volt benne: birtokosok voltak itt a Szirmay, Egry, Csűry , Uray, Császi, Korda, Szilágyi, Magoss, Kádár, Kallós, majd a Gyulay, Kanizsay, Ary, Losonczy és Török családok is.

1822-ben itt tartották azt a nevezetes gyűlést, amely a Szatmár vármegye-i egyházmegyék területét rendezte.

Az 1800-as évekig a falunak tiszta magyar lakossága volt, a földesurak ekkor kezdtek ide tót és oláh lakosokat telepíteni.

Régi helynevei közül az 1800-as évek elején jegyezték fel az alábbi figyelmet érdemlő nevű dűlőket:Ördöngős, Akasztófa sorja.

A 20. század elején Borovszky az alábbiakat írta a településről:

"Nagyközség a szatmári járásban. Házai száma 181, lakosaié 1145, közöttük 97 római katholikus, 799 református, 202 görögkatolikus, 47 izr.,. Határa 2292 k.hold.

Nevezetességek

• Református templom - A 15. században épült. 1834-ben felújították. E nevezetes Isten-háza 1955-ben toronnyal bővült. Alapkő letétele 1955.július 31-én volt, amikor is az ünnepi igehirdetés szolgálatát Nagytiszteletű Dr. Fábián György Szatmárnémeti esperes úr végezte. A kivitelező-vállalkozó Sőrés Lajos Szatmárnémeti építész volt. Az építkezés költségeit a gyülekezet állta mintegy 90%-ban. A többi költséget a környező gyülekezetek és a Makay György lelkész vendégszolgálataival gyűjtött perselypénzekből jött össze. Az építkezés Fazekas Imre gondnok és Papp Antal kolhozelnök-presbiter hathatós segítségével valósult meg. A torony (4 fiatornyocskával) megáldási szolgálatát Főtiszteletű Arday Aladár nagyváradi püspök végezte. Az azóta eltelt időben több alkalommal renoválták. Makay György lelkész közvetlen elődje idős Visky Ferenc volt, akinek állása halála után vált megüresedetté. A gyülekezet ifj. Visky Ferencet kérte fel utódnak, de nem kívánt az apja utódja lenni (ennek okát a korabeli jegyzőkönyvekben lehet megtalálni). A három pályázó Kádár Ferenc, Magoss Árpád - kik szintén kötődtek a településhez őseik révén - visszaléptek a választás előtt, így Makay Györgyöt választották meg, aki 32 éven keresztül volt hűséges pásztora a gyülekezetnek. A torony építésén túl még új lelkész-lakást is építettek az ő idejében.

Ismert emberek

• A település szülötte Csűry Bálint (1886–1941) nyelvész, nyelvjáráskutató, az MTA tagja.
• Itt született Visky Ferenc (1918–2015) református lelkész, teológiai és evangéliumi író.

Források

• Szatmár vármegye. In Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája. A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu. Budapest: Országos Monografia Társaság. 1908.