Csűry Bálint

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Csűry Bálint
6Csűry Bálint (1886-1941) nyelvész.jpg
Arcképe
Muhi Sándor grafikus rajza
Született 1886. február 13.
Egri
Elhunyt 1941. február 13. (55 évesen)
Debrecen
Nemzetisége magyar
Foglalkozása nyelvész,
nyelvjáráskutató,
egyetemi tanár

Csűry Bálint (Egri, 1886. február 13.Debrecen, 1941. február 13.) nyelvész, nyelvjáráskutató, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja. A magyar nyelvjáráskutatás egyik legjelentősebb alakja. Módszertani újításaival és tudományszervező tevékenységével sokat tett a hazai dialektológia tudományának 1930-as évekbeli fellendüléséért. 1938 után a debreceni Magyar Népnyelvkutató Intézet alapító igazgatója volt.

Korai művein neve gyakran Csüri Bálint vagy Csüry Bálint alakban szerepel.

Életútja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Középiskoláit Szatmárnémetiben végezte, majd 1911-ben magyar–latin szakos középiskolai tanári oklevelet szerzett a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetemen. 1910-től 1932-ig a kolozsvári református kollégium tanára volt, egyidejűleg 1920–1921-ben a református tanítóképző intézetben, 1922–1923-ban a Marianumban is előadott. Pedagógusi munkájával párhuzamosan továbbtanult a kolozsvári egyetemen, s 1917-ben bölcsészdoktori képesítést szerzett. 1930-ban a magyar népnyelv tárgyköréből habilitált, és a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem magántanára lett.

1932-ben nevezték ki a debreceni Tisza István Tudományegyetemre a magyar nyelvészet és a finnugor összehasonlító nyelvészet rendkívüli tanárává, majd 1934-ben rendes tanárrá lépett elő. Egy tanéven keresztül, 1937–1938-ban a bölcsészettudományi kar dékáni tisztségét is ellátta. 1938-tól haláláig az általa szervezett és alapított debreceni Magyar Népnyelvkutató Intézet igazgatója volt.

Munkássága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tudományos munkássága homlokterében a magyar nyelvjárások kutatása állt. Érdeklődése és iskolateremtő módszertani kezdeményezései kiterjedtek a dialektológiai gyűjtés és adatfeldolgozás számos területére, emellett hozzájárult a hazai néprajzi és nyelvjárási gyűjtések összehangolásához is. Szervezőmunkája nyomán és vezetésével előbb Kolozsvárott, majd Debrecenben működtek a magyar nyelvjáráskutatás legfontosabb szakmai műhelyei.

Szamosháti gyűjtése és az eredményeként létrejött Szamosháti szótár (1935–1936) a magyar tájszótárak legjobbjai közé tartozik, de behatóan foglalkozott a Beregi-Tiszahát és az egykori Ugocsa vármegye magyarságának nyelvével, illetve az északi csángó települések nyelvjárásával is. Finn nyelvész kollégájával, Juha Artturi Kannistóval közösen dolgozta fel és adta ki az Yrjö Wichmann által összeállított moldvai csángó szógyűjteményt.

Könyvei mellett magyarországi és erdélyi szakfolyóiratokban háromszáznál több dialektológiai, általános nyelvészeti, nyelvelméleti, néprajzi és irodalomtörténeti írását közölték, illetve jelentek meg műfordításai is (főként Heinrich Heine és Nikolaus Lenau lírai művei). 1939-ben elindította és haláláig szerkesztette a Magyar Népnyelv című dialektológiai évkönyvet.

Társasági tagságai és elismerései[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1927-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választották, emellett szintén levelező tagja volt a helsinki Finnugor Társaságnak, illetve 1939 után rendes tagja az Észt Tudós Társaságnak. Munkásságáért 1928-ban a Magyar Nyelvtudományi Társaság Szily-jutalmát, 1940-ben pedig a Magyar Tudományos Akadémia Sámuel–Kölber-díját vehette át.

Tudományos érdemei és emléke előtti tisztelgésül a Magyar Nyelvtudományi Társaság 1972-ben Csűry Bálint-emlékérmet, 1989-ben pedig Csűry Bálint-díjat alapított.

Főbb művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Teleki József gróf mint nyelvész. Budapest: Athenaeum. 1909. = Nyelvészeti Füzetek,  
  • Az ige. Budapest: Athenaeum. 1910. = Nyelvészeti Füzetek,  
  • A nyelvtudomány ismeretelméleti vizsgálata. Beszterczebánya: Hungária ny. 1913.  
  • A szamosháti nyelvjárás hanglejtésformái. Budapest: Magyar Nyelvtudományi Társaság. 1925.  
  • Magyar lakodalom: Vőfélykönyv. Kolozsvár: Minerva ny. 1927. = Magyar Nép Könyvtára,  
  • Érintkezésen alapuló névátvitel. Budapest: Magyar Tudományos Akadémia. 1929.   (1928-ban elhangzott akadémiai székfoglalója)
  • Néprajzi jegyzetek a moldvai magyarokról. Kolozsvár: Minerva ny. 1930.  
  • A moldvai csángó igealakok. Budapest: (kiadó nélkül). 1932.  
  • Szamosháti szótár I–II. Budapest: Magyar Nyelvtudományi Társaság. 1935–1936.  
  • A népnyelvi búvárlat módszere. Budapest: Turul Szövetség. 1936.  
  • Yrjö Wichmann: Wörterbuch des ungarischen Moldauer Nordcsángó- und des Hétfaluer Csángódialektes. Hrsg. von A. Kannisto, B. Csűry. Helsinki: (kiadó nélkül). 1936.  
  • Einführung in die ungarische Sprache. Debrecen: Városi ny. 1937.  
  • Mássalhangzónyúlás, ikerítődés a szamosháti nyelvjárásban. Budapest: Magyar Nyelvtudományi Társaság. 1937.  
  • A magyar kiejtés kérdése. Budapest: Egyetemi ny. 1939.  
  • A szamosháti nyelvjárás felső nyelvállású magánhangzóinak története. Debrecen: Tisza István Tudományegyetem. 1939.  
  • Adalékok a magyar népnyelv e-é-féle hangjaihoz (Szamoshát, Palócföld). Budapest: Magyar Nyelvtudományi Társaság. 1940.   (Kovács Istvánnal)
  • Károlyi Gáspár bibliafordításának nyelvi hatásához. Budapest: Egyetemi ny. 1940.  

Felhasznált forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Magyar életrajzi lexikon I. (A–K). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1967. 326. o.  
  • Magyar néprajzi lexikon I. (A–E). Főszerk. Ortutay Gyula. Budapest: Akadémiai. 1977. 548. o. ISBN 963-05-1286-6  Online elérés
  • Magyar nagylexikon VI. (Csen–Ec). Főszerk. Berényi Gábor. Budapest: Magyar Nagylexikon. 1998. 213. o. ISBN 9638577320  
  • Magyarország a XX. században V.: Tudomány – Társadalomtudományok. Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd: Babits. 2000. 215. o.
  • Új magyar irodalmi lexikon I. (A–Gy). Főszerk. Péter László. 2. jav., bőv. kiadás. Budapest: Akadémiai. 2000. 424–425. o. ISBN 963-05-7745-3
  • Új magyar életrajzi lexikon I. (A–Cs). Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub. 2001. 1197–1198. o. ISBN 9635474148  
  • A Magyar Tudományos Akadémia tagjai 1825–2002 I. (A–H). Főszerk. Glatz Ferenc. Budapest: MTA Társadalomkutató Központ. 2003. 242–243. o.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Bakó Elemér: Csűry Bálint élete és munkássága. Debrecen: Tisza István Tudományegyetem. 1941.  
  • Szabó T. Attila: Csűry Bálint emlékezete. Budapest: Magyar Nyelvtudományi Társaság. 1941.  
  • Romániai magyar irodalmi lexikon: Szépirodalom, közírás, tudományos irodalom, művelődés I. (A–F). Főszerk. Balogh Edgár. Bukarest: Kriterion. 1981.  
  • Balassa Iván: Csűry Bálint. Budapest: Akadémiai. 1988. = A Múlt Magyar Tudósai,  
  • Csűry Bálint emlékülés. Magyar Nyelvjárások, XXVIII–XXIX. évf. (1990) 9–69. o.
  • Sebestyén Árpád: A szociolingvisztika elemei Csűry Bálint népnyelvkutató iskolájában. Debrecen: Kossuth Lajos Tudományegyetem. 1990.  
  • Kálnási Árpád: Fejezetek a Csűry-iskola történetéből. Debrecen: Kossuth Lajos Tudományeyetem. 1998.  
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Csűry Bálint témájú médiaállományokat.

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]