Szerkesztő:Pallor/Cikkek/Személyek/Thuróczy Gergely

Thuróczy Gergely (Budapest, 1972. január 21.–) irodalmi muzeológus, oroszos műfordító, irodalomtörténész, szerkesztő, rádiós műsorvezető, bibliográfus, wikipédista, Rejtő Jenő-kutató.

Életrajz, tanulmányok

Mérnök szülei munkája révén kisgyermekként a Szovjetunióban élt, magyar-orosz kétnyelvű. Az általános iskolát Gödöllőn végezte el, 1986-ban költöztek a fővárosba.

1990-ben a budapesti Kőrösi Csoma Sándor Orosz–Magyar Tanítási Nyelvű Gimnáziumban érettségizett.

1990–1996 között a pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem BTK-ján tanult, ahol magyar-orosz szakos tanári és bölcsészdiplomát kapott (szakdolgozati témája: Bulgakov kisregényei). Szellemi fejlődésére meghatározó jelleggel bíró tanáregyéniségek: Bécsy Tamás, Jankovits László, Kovács Árpád, Pirnát Antal, Szépe György, Terts István, Váróczi Zsuzsa, Vidrányi Katalin.

1995–98 között a Szabad Rádiók Magyarországi Szervezetének irodavezetője. 1997–98-ban szerkesztette és sokszorosította Ultra c. hírlevelüket.

1999-től a Petőfi Irodalmi Múzeumban (PIM) irodalmi muzeológus, tudományos főmunkatárs.

2004-ben a Miskolci Egyetem Irodalomtudományi Doktori Iskolájában szerzett abszolutóriumot.

Vegetáriánus, nőtlen, fotós, rádiós, kerékpáros, rozmárrajongó... Hobbi gyanánt az egykori Szovjetunió tagköztársaságainak kultúrájával ismerkedik.

Szakmai pályafutás

Petőfi Irodalmi Múzeum

1999–2001-ig a PIM és Kortárs Irodalmi Központja, 2001–2005-ig a PIM Irodalmi Adattára, 2005–06-ig a PIM Múzeumi Adattára, 2006–2019 között a PIM Könyvtára, 2020-tól Múzeumi Dokumentációs Adattárának munkatársa, kiállítások kurátora, rendezője és közreműködője.

A PIM lapjában (Irodalmi Múzeum) 2004–2006 között (annak megszűntéig) az intézmény történetéről adott közre levéltári dokumentumokat (MOL). Rovatának címe: Levéltárlat – Múltnak kútja. Csemegézés a Petőfi Irodalmi Múzeum levéltári múltjából.

Speciális szakterülete volt adattárosként a PIM-es adatbázisok szerkesztése, karbantartása, adatfeltöltése. Gondozott adatbázisok: magyar életrajzi index (Névtér), emigráns írók és műveik, Budapest irodalmi topográfiája, a Becsületrend magyar kitüntetettjei, magyar írók sírjai Budapesten, díjak-díjazottak (1945 utáni magyarországi és határon túli magyar díjak). Utóbbi vonatkozásában 20 év folyamatos munkájával a világon egyedülálló adatbázist hozott létre.

2019-től irodalomtörténész-kutató. 2019–2020-ban a Károli Gáspár Református Egyetem oktatójaként Rejtő Jenő-szeminárium előadója.

Kutatási területek: Rejtő Jenő életműve, utóélete, kultusza; a pesti humor, szórakoztatóipar, kabaré, kuplék a Monarchia Budapestjén, a magyar ragtime-korszak irodalmi vonatkozásai; a magyar képregény kezdetei, Jankó János életműve (1860-as évektől az első világháborúig); irodalmi lexikonok életrajzi szócikkei; Határ Győző hagyatéka; irodalmi évfordulók összeállítása.

Rejtő-szakértőként az írott és internetes médiában számtalan hozzászólás, interjú, műsor, színházi és filmprodukció résztvevője-konzulense. Az író korábban kiadatlan kisregényeinek sajtó alá rendezője (Tatjána, Konzílium az őserdőben). Alkalmilag hangoskönyv-rendezőként (Hungaroton), ill. tolmácsként és műfordítóként (próza) is megméretteti magát (orosz nyelvből), valamint kulturális rendezvények, fesztiválok szervezésében vesz részt.

Közösségi rádiózás

Önkéntesként 1992–96-ig Szubjektív/Publikum Rádióban (Pécs) ügyvivő, szerkesztő-műsorvezető. (A kezdeti időkben kalózadóként működött – Szubjektív Rádió –, 1995-től sikerült legális rádióállomássá fejleszteni: Publikum Rádió). 1995–2001-ig a budapesti Fiksz Rádióban szerkesztő-műsorvezető.

2002-től a budapesti Civil Rádió szerkesztő-műsorvezetője. Önálló műsora a szovjet/orosz (underground) zenével foglalkozó Málenkij rockot. Az orosz rock múltja és jelene, ill. gyakori bedolgozója a Kávéházi fertályóra c. kulturális magazinnak, alkalmanként filmes témában is készít műsorokat.

Számos orosz dalt fordított magyarra, többek közt az Akvárium, DDT, GROB, Kino, Krematorij, Nol, Nautilus Pompilius rockegyüttesektől; Vjacseszlav Butuszov, Viktor Coj, Fjodor Csisztyakov, Borisz Grebenscsikov, Janka Gyagileva, Jegor Letov, Majk Naumenko, Jurij Sevcsuk etc. szövegeit.

Wikipédia

2007-ben regisztrált a Wikipediára (Turokaci néven), 2016-tól a Magyar Wikipédia közösségének aktív tagja (szerkesztői és járőr-tevékenységének statisztikáit lásd: Mérföldkövek). Legfőbb szakterülete a külföldi szerzők magyar nyelvű köteteinek összegyűjtése, bibliográfiai címleírása – a világirodalom klasszikusai, ill. kortárs szerzők vonatkozásában egyaránt (alapvető kritérium: a szerzőnek legyen szócikke a magyar Wikin). Ezen felül irodalmi, kultúrtörténeti szócikkek írása, kiegészítése, formára igazítása.

Kiállítások

• „Költő hazudj, de rajt’ ne fogjanak” – Arany János-emlékkiállítás (társrend. Ratzky Rita, PIM, 2002)
• Az ellopott tragédia – Rejtő Jenő-emlékkiállítás (társrend. Horváth Csaba, PIM, 2003)
• „Dzsessz te még az én utcámba!”. Ragtime és kupléirodalom a Monarchia utolsó évtizedeiben 1896–1920 (társrend. Simon Géza Gábor, PIM, 2006)
• A különc bolygó – Vlagyimir Viszockij-emlékkiállítás (társrend. Ratzky Rita, Viczay Péter, PIM, 2008)
• Egy művészcsalád emlékezete (molinókiállítás, társrend. Mezey Katalin, Tokaji Írótábor–Paulay Ede Színház, Tokaj, 2014; Szentendre, 2015)
• Rejtő Jenő-vándorkiállítás (kiállításparódia); kurátor, rendező, látványterv, számos helyszínen, változó címeken (Debreceni Irodalmi Múzeum, 2005; MTA, 2008; Magyar Zsidó Múzeum, Bp., 2009; Városi Galéria, Kalocsa, 2009; Szabadidő Ház, Baja, 2011; Goldmark Terem, Bp., 2014; FSZEK Kelenföldi Könyvtár, Bp., 2014; Nagy Imre ÁMK, Csepel, Bp., 2015; A Szabadművelődés Háza, Székesfehérvár, 2015; Móricz Zs. Városi Könyvtár, Tata, 2016; Tudásközpont, Pécs, 2016; Sala Terrena Galéria – Batthyány-kastély, Körmend, 2017; Baja, 2018; Üllő, 2018; Szécsény, 2018)
• Fogják meg! – Ismeretlen Rejtő Jenő-dokumentumok (Hadik Kávéház, Bp., 2015; 21. Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásár, 2015)
• „Aki mer, az nyer?” – 111 éve született Rejtő Jenő (rend., látványterv, HDKE, Bp., 2016; Győr, 2016; Kisbér, 2016; Tiszafüred, 2016)
• Rejtő Jenő-karikatúrakiállítás (Lakitelek, 2018; Rákospalota, 2018; Kölcsey Ferenc Gimnázium, Körmend, 2019; Hamvas Béla Pest Megyei Könyvtár, Szentendre, 2020)

Művei nyomtatásban

Önálló kötetek, kiadványok, szerkesztések

• Gogoltól Jerofejevig. Kitekintés az orosz literatúrára (szerk., többekkel; in: Szép Literatúrai Ajándék, Pécs, 1995/3–1996/1.)
• Szabadon. A szabad, közösségi rádiózás lehetőségei Magyarországon (sajtó alá rend.; Szabad Rádiók Mo.-i Szervezete, Bp., 1999)
• Kelettől nyugatig. Mesélő térképek a Nyugat íróinak életéről (CD-ROM, irodalmi topográfia; gyűjt., összeáll. többekkel; PIM, Bp., 2009)
• Arany János és családja relikviái (társszerk. Ratzky Rita; PIM, Bp., 2009)
• Rixer Ádám: A joghallgató (regény, szerk.; Novum Eco, Sopron, 2011)
• Jóry Judit: Szerelem és gyászdal. 66 epizód (sajtó alá rend.; Kalligram, Pozsony–Bp., 2011 [2012])
• Rejtő Jenő és a kártyaaffér (alkalmi bibliofil kiadv., szerk.; Pytheas Könyvmanufaktúra, Bp., 2015, Könyvmanufraktúra, 3.)
• Az ellopott tragédia. Rejtő Jenő-emlékkötet (szerk. Kelemen Eörs, Thuróczy Gergely, tan., bibliogr. Thuróczy Gergely; Infopoly–PIM, Bp., 2015)
• Major Sándor: Dzsesszsanyi. Önél& kor-rajz (szerk.; Publio Kft., Bp., 2015)
• Thuróczy Gergely: A megtalált tragédia. Rejtő Jenő emlékére (Szépmíves–PIM, Bp., 2016)
• Rejtő Jenő: Tatjána (sajtó alá rend., utószó; Szépmíves, Bp., 2017)
• Rejtő Jenő: Konzílium az őserdőben (sajtó alá rend., utószó; Szépmíves, Bp., 2017)

Katalógusok

• Tolle, lege! Vedd, olvasd! A nyomtatott könyv a magyarországi reformációban (szerk.; PIM, Bp., 2002)
• Az igaz ember pedig hitből él. Kerekasztal-beszélgetés a reformációról (szerk.; PIM, Bp., 2002)
• „Költő hazudj, de rajt’ ne fogjanak”; Arany János-emlékkiállítás a PIM-ben (tan., szerk.; PIM, Bp., 2003)
• „Vénusnak szép játéka”. Erotika a magyar irodalomban (társszerk. Ratzky Rita; PIM, Bp., 2004)
• Áldott szép Julia. Kiállítás Balassi Bálint születésének ötödfélszázadik évfordordulóján (társszerk. Szentmártoni Szabó Géza; PIM, Bp., 2005)

Cikkek, tanulmányok

• Szecessziós stílusjegyek Lovik Károly Árnyéktánc c. novellájában (in: Nyelv- és Irodalomtudományi Közlemények, Kolozsvár, 1994/2.)
• Díjak és díjazottak a ’45 utáni Magyarországon. Egy adatbázis tanulságai (in: Miskolci Egyetem Doktoranduszok Fóruma, Miskolc, 2001. nov. 6., BTK szekció; szerk. Lehoczky László, ME, Miskolc, 2002)
• Határ Győző: Antibarbarorum libri I–II. Bölcseleti írások (utószó, bibliogr.; Argumentum, Bp., 2001)
• „Mondacsok”. Arany János humoros, ironikus műveiről (in: Irodalmi Múzeum, a PIM hírlevele; 2002/3-4.)
• Az ellopott tragédia. Rejtő Jenő-emlékkiállítás a PIM-ben (in: Irodalmi Múzeum; 2003/4.)
• „Dzsessz te még az én utcámba!” Ragtime és kupléirodalom a Monarchia utolsó évtizedeiben 1896–1920 (in: Irodalmi Múzeum, 2006/1-2.)
• „Ha jő az éjszaka, mulatni kell!”. Kuplékavalkád (szöveggond., jegyz.; in: Napút, 2007/1.)
• Szederkényi Olga: "Nem halt meg a Howard úr, mert azt ígérte, hogy megír bennünket". Interjú Thuróczy Gergely Rejtő-szakértővel (in: Hévíz, 2013/2.)
• Élclapok mostohagyermeke. Jankó János és a magyar képregény kezdetei (in: Tanulmányok Budapest múltjából XXXIX. [Képes világ. Tudományos konferencia a 19. századi magyarországi illusztrált sajtóról]; BTM, Bp., 2014)
• Egy művészcsalád emlékezete c. kiállítás (2014-es megnyitóbeszéd; in: Nagy jövő mögöttünk. Elhallgatva és elfelejtve; szerk. Serfőző Simon, Bíbor, Miskolc, 2015; A Tokaji Írótábor Tanácskozásai, 24.)
• Lexikonok pörsenései, avagy hová kapjon a bibliográfus – szócikk-duplumok, redundancia, adatszóródás (előadás, Konferencia Lakatos Éva bibliográfus emlékére; 2015. nov. 5., PIM)
• Gyöngy a kommersz szemétdombján. Rejtő Jenő és a korabeli pesti szórakoztatóipar (in: Korunk, Kolozsvár; 2017/márc.)
• Holdfényes dokknoir a kémvetélkedés árnyékában – Rejtő Jenő Tatjána kisregényéről; tanulmány, utószó (in: Rejtő Jenő: Tatjána; Szépmíves, Bp., 2017)
• Kompromisszum a szövegdzsungelben (gyógyír nincs). A kisregényről ponyvakontextusban; tanulmány, utószó (in: Rejtő Jenő: Konzílium az őserdőben; Szépmíves, Bp., 2017)
• Rejtővel (szólva) szép az élet. Egy irodalmi pályázat tanulságainak összegezése; Kedvencek temetője: Rejtő Jenő. Alkalom szülte különblokk (tan., bev.; in: Rejtőtől Péhovardig; Napút, 2018/8. [okt.]; tematikus lapszám szerkesztése, a Na Mi Újság Rejtő Úr? c. irodalmi-képzőművészeti pályázat lebonyolítása, értékelése)

Bibliográfiák, mutatók

• Budapest Galéria 1995–2000 (bibliográfia; szerk. Nagy Mercedes; Budapest Galéria, Bp., 2000)
• A budapesti sajtó adattára 1873–1950 (mutató; szerk. Voit Krisztina, Argumentum, Bp., 2000)
• Tabi László önálló köteteinek bibliográfiája (és problematikája) (in: Pelle János: A humorista. Tabi László és a pesti zsidó humor 1945 után; K.u.K., Bp., 2013)
• Kiss Ferenc: Füles képregény-bibliográfia 1957–2013 (lektorálás; Linea Comics, Nyíregyháza, 2013, Kiss magyar képregény-bibliográfiák, 1.)
• Rejtő Jenő külföldön megjelent magyar és idegen nyelvű könyveinek bibliográfiája (in: Az ellopott tragédia. Rejtő Jenő-emlékkötet; szerk. Thuróczy Gergely; PIM–Infopoly, Bp., 2015)
• Rejtő Jenő nyomtatásban megjelent műveinek bibliográfiája. Életében megjelent kiadások, posztumusz közreadások, korai/fontosabb/hasonmás újraközlések, róla szóló válogatott híradások (in: Thuróczy Gergely: A megtalált tragédia. Rejtő Jenő emlékére; Szépmíves–PIM, Bp., 2016)

Internetes publikációk, rádióműsorok, tévéfelvételek (válogatás)

• Járt-e Rejtő Jenő légiósként Afrikában? (urbanlegends.hu, 2010)
• Fizetett-e Rejtő Jenő kéziratokkal? (urbanlegends.hu, 2010)
• Kabaré szeparé – Rejtő-legendárium, 1-2. (2015)
• Zenés Rejtő-est (2016)
• Rejtő Jenő dobta a Macát! Beszélgetés Thuróczy Gergely irodalomtörténésszel (2017)
• Rejtő Jenő legendája (Mindenki Akadémiája, 2017)
• A rejtve maradt Rejtő Jenő. Beszélgetés “A megtalált tragédia” című könyvről Thuróczy Gergellyel (2017)
• Igazi relikviák és értéktelen kacatok hozták el Rejtő Jenő utánozhatatlan univerzumát Körmendre (2017)
• Rejtő Jenő: Tatjána, kötetbemutató (2017)
• Szakértővel a Rejtő-legendák nyomában Celldömölkön (2018)
• Háromárbócos Szódavíz. Rejtő-kiállítás a Múzeumban (Szécsény, 2018)
• a szovjet gramofongyártásról (2018)
• Vlagyimir Viszockij: Zavarni néha még fogok. Viszockij 80, Marosi Lajos műfordításkötetének bemutatóján (2018)
• Rejtőtől Péhovardig, a Napút folyóirat tematikus számának bemutatója (2018)

Műfordítások (orosz nyelvből)

• Vlagyimir Burcev: A Cion bölcseinek jegyzőkönyvei közönséges hamisítvány (társford. Gerencsér Zsigmond, Kürtös Annamária); Múlt és Jövő Lap- és Könyvkiadó, Bp., 1999
• Szergej Vasziljevics Lukjanyenko: Éjszakai Őrség (fantasy-regény; Metropolis Media, Bp., 2007, Galaktika Fantasztikus Könyvek sorozat)
• Zufar Garejev: Gyurma (elbeszélés; in: Magyar Lettre Internationale, 1995/tavasz)
• Zufar Garejev: Kincstári ősz (elbeszélés; in: Magyar Lettre Internationale, 1995/ősz)
• Pszeudo-Harmsz: Irodalmi anekdoták (in: Szép literatúrai ajándék. Irodalmi és bölcseleti újság, Pécs, 1995/3–1996/1., 169–175. old.)
• Alekszej Szlapovszkij: „Könyv azoknak, akik nem szeretnek olvasni” (elbeszélés; in: Se apák, se fiúk – Poszt szovjet dekameron, szerk. Kiss Ilona, M. Nagy Miklós; Osiris–2000, Bp., 1995, Arany-Közép-Európa sorozat)
• Dmitrij Prigov: Miként lett a közönségesből emelkedett, az emelkedettből pedig komoly? (esszé; in: Magyar Lettre Internationale, 1998/nyár)
• Velimir Hlebnyikov: Usza-gali, a vadász (novella; in: POLÍSZ, 2000/aug.-szept.)
• Szeplős 7-13 – A tőrbecsalt rekvirálók (képregény, in: Kalóz 17. [alkalmi kiadv.], Képregény Kedvelők Klubja, Bp., 2013)

Érdekességek

Fanzin

• Egyetemista korában (1992–1996) érintőlegesen részt vett a magyarországi fanzin-mozgalomban, ahol műfordításai, interjúi, rövidebb írásai jelentek meg.
  • Para-nirvána. Buddhista elfolyóirat; (1992 k.)
  • Szubjektív Szelet. Szubjektív Rádió az Fm.91.75 MHZ frekvencián [Pécs] (1992)
  • Karosszék. Szövegek Vidrányi Katalin hagyatékából (1993)
  • Lanongrud. Laza elméletek. Fanzine (1993 k.)
  • Papírrozmár. Eklektikus laprádió. Az Ex-Szubjektív Rádió havilapja (1996–1997)

Irodalmi szereplőként

• Tolnai Ottó író Grenadírmars c. kötetében (2008) dokumentarista hitelességgel örökítette meg találkozásukat.

„	Igen, mondtam, jól ismerem Vajdahunyad várát. Jól ismeri?, húzta fel a szemöldökét a menyétarcú kertész. Igen, egyszer laktam volt benne. Vajdahunyad várában?!, kérdezte. Ön lakott egyszer Vajdahunyad várában?! Igen, egyszer laktam ott, mondtam, kivártam kissé, a hölgy is jobban rám tapadjon, laktam ott egyik szarajevói költőbarátommal… Hirtelen zavarba jöttek, nem is értették, mi a fenét beszélek ott összevissza nekik: Szarajevó, költő… Az van ugyanis, folytattam tudálékosan, hogy minden pesti múzeum rendelkezik egy vagy két vendégszobával, és ha valamelyik múzeum rendez valami értekezletet, fesztivált, akkor a többiek átengedik ezeket a vendégszobákat, na mármost, így helyezett el bennünket a Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) a Mezőgazdasági Múzeum vendégszobájában, amely Vajdahunyad vára kis toronyszobája valójában, szocreál berendezéssel, ám igazán romantikus kis terasszal, a lehető legcsodálatosabb kilátással Pestre és Budára. Reggelente barátommal kiültünk a romantikus kis teraszra, és rendszeresen ott fogyasztottuk el első kávénkat, és hát egy szarajevói emberrel kávézni, az ugye egészen más, az egy valóságos rituálé… Ám a dolog kissé még ennél is bonyolultabb, szövegeltem immár teljesen megfeledkezve arról, hol is vagyok, kiknek is mesélek, ugyanis elszállásolásunk úgy történt, hogy elkaptuk a múzeum kulcsát. Éjszaka jártunk haza, a hatalmas Mezőgazdasági Múzeum volt a házunk, olykor kissé spiccesen, avagy egészen ittasan, fél éjszakát kóvályogtunk a Mezőgazdasági Múzeumban, hol az aratást, hol a sertéstenyésztést bemutató termekben pihenve, amíg végre megtaláltuk a lépcsőt, amelyen a liftig kellett kapaszkodnunk, hogy aztán, kiszállva a liftből, az egyik sarkon, egy feketére festett, törött gipszlóig érjünk, csak azt jegyeztük meg, a betört, fekete gipszlovat, ahonnan aztán immár csak egy kis keskeny lépcsősoron kellett felkapaszkodnunk a toronyba… Ez a Vajdahunyad vári kaland azért is izgalmas volt számomra, mert a PIM egyik különös, hogy úgy mondjam, regényes alkalmazottja vitt a röptérre, hogy megvárjuk immár őszülő, monumentális termetű, ám annál gyengédebb lelkű bosnyák barátomat, majd ő vezetett fel bennünket a szobánkba. Jóllehet már közben a röptéren is arra lettem figyelmes, hogy mindent fotóz. Ki fotózott mindent?!, kérdezte idegesen a menyétarcú kertész. A kísérőm, aki közben elmondta, hogy ő félig-meddig orosz származású, Moszkvában élt soká. Rendben van, mondtam, de miért fotózol ennyit, miért fotózol mindent? Ugyanis például máris lefotózott egy embert, aki pepita kabátban, bajszát fésülve, velünk keringett soká a forgóajtóban, meg le egy másik kopott emberkét is, aki egy vásott vulkánfíberrel forgott ott mellettünk, többé talán ki sem találva az ajtó üvegszerkezetéből… Igen, mondta a PIM-es orosz, félorosz fiú, mindent dokumentálok. Abszolút mindent, mondta, miközben egy rózsaautomatát fotózott éppen, amelyből a pepita zakós férfi egy csokrot váltott volt ki. És valóban így csinált, abszolút mindent fotózott aztán a Mezőgazdasági Múzeumban is, de számomra érthetetlen módon úgy, hogy közben praktikus teendőit is hibátlanul elvégezte, megmaradt ideális idegenvezetőnek, vendéglátónak… Amíg a toronyba, szobánkba értünk, minden semmis detaille-t lefotózott. Le azt a bizonyos törött gipszlovat is. Ezt a történetet csak az ő fotói mentén tudnám igazán elmesélni önöknek, az igazság az, már többször üzentem is neki, szeretném megkapni azokat a fotókat. Csak még egy történelemkönyv kellene mellé, hogy a valós és a félig-meddig Potemkin-várban töltött napjainkat igazán el tudjam mesélni; persze, amikor történelemkönyvet említettem, akkor egy a Boszniát tárgyaló könyvre is gondoltam, ugyanis barátom, egyrészt mindent közösnek nyilvánított, hozzám hasonlóan ő is Monarchiában gondolkodott, az Egyesült Európát, ahogy különben Nagy-Jugoszláviát is, csupán ugyanazon térség különböző változatainak tekintette, minden közös, Zrínyi, Martinovics, mutatott a feliratokra, szobrokra, másrészt minden idegennek tűnt neki, ahogy különben Bécsben is, ahol évekig élt, és ahol szintén töltöttünk együtt napokat, heteket.	”

Díjak

• 2016: oklevél a Szép Magyar Könyv versenyen, az Athenaeum Kiadó és a Szépmíves Könyvek Kiadó gondozásában megjelent A megtalált tragédia. Rejtő Jenő emlékére kötetéért (tervező, tipográfia: Mohammed Nur).

Jegyzetek

[[Kategória:1972-ben született személyek]] [[Kategória:Magyar irodalomtörténészek]] [[Kategória:Magyar muzeológusok]] [[Kategória:Magyar műfordítók]] [[Kategória:Magyar bibliográfusok]] [[Kategória:Magyar rádiósok, televíziósok]] [[Kategória:Budapesten született személyek]] [[Kategória:Rejtő Jenő]]