„1963-as Formula–1 olasz nagydíj” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
kiegészités |
→Futam: javitás |
||
| 38. sor: | 38. sor: | ||
== Futam == |
== Futam == |
||
Úgy tervezték, hogy az Olasz Nagydíjon az ovál pályát is belekombinálják a monzai versenybe, de pénteken délután úgy döntöttek, hogy biztonsági okokból tanácsosabb lenne mégiscsak a rövidebb pályán megrendezni a futamot. A verseny előtt néhány változás történt a pilóták körében. A [[Scuderia Ferrari|Ferrari]] [[Lorenzo Bandini]]vel helyettesítette a Nürburgringen megsérült [[Willy Mairesse]]-t, aki helyére [[Tino Brambilla|Tino Brambillát]] ültették a |
Úgy tervezték, hogy az Olasz Nagydíjon az ovál pályát is belekombinálják a monzai versenybe, de pénteken délután úgy döntöttek, hogy biztonsági okokból tanácsosabb lenne mégiscsak a rövidebb pályán megrendezni a futamot. A verseny előtt néhány változás történt a pilóták körében. A [[Scuderia Ferrari|Ferrari]] [[Lorenzo Bandini]]vel helyettesítette a Nürburgringen megsérült [[Willy Mairesse]]-t, aki helyére [[Tino Brambilla|Tino Brambillát]] ültették a Scuderia Centro |
||
Sudnál. A [[Team Lotus|Lotus]] színeiben versenyző [[Trevor Taylor]] látványos balesetet szenvedett a világbajnokság keretein kívül megrendezett [[enna]]i Földközi-tengeri Nagydíjon, és mivel a csapat tartalékpilótája, [[Peter Arundell]] egy másik versenyen indult, így az alakulat [[Mike Spence]]-t tette meg [[Jim Clark|Clark]] csapattársául. |
|||
Az időmérőn [[Chris Amon]] látványos balesetet szenvedett, aminek következtében súlyos sérüléseket szenvedett. [[John Surtees]] szerezte meg a pole pozíciót új Ferrarijával, mellőle [[Graham Hill]] indulhatott az első sorból. Clark és [[Richie Ginther]] a harmadik, illetve a negyedik rajtkockából kezdhette meg a futamot. Clark és Hill egymás mellett haladva kezdték meg a futamot. Az első kör végére Hill a skót elé került, de Sutrees és a harmadik helyre visszaeső Clark folyamatosan támadta. A 4. körben Surtees vette át a vezetést, Clark pedig feljött a második pozícióba. Mindketten előnyt szereztek Hill-lel szemben, de Surtees versenye a 17. körben a motor meghibásodása miatt véget ért. Clark kissé visszaesett, s Hill és [[Dan Gurney]] mellett izgalmas csatát folytatott az élen. Hillnek azonban gondja akadt a kuplunggal, ezért kénytelen volt kiszállni a vezető helyért zajló küzdelemből. Amikor az amerikai az üzemanyagrendszer meghibásodása miatt a 65. körben kiállt, Clark visszavehetett a tempóból, ami azt eredményezte, hogy Ginther visszavehette tőle a körét, és több mint másfél perc hátrányban másodikként haladt át a célvonalon. A dobogó legalsó fokára a [[Cooper Car Company|cooperes]] [[Bruce McLaren]] állhatott fel, miután [[Jack Brabham]]nek, [[Jo Bonnier]]nek és [[Innes Ireland]]nak is gondjai akadtak az autójukkal az utolsó körökben. Annak ellenére, hogy nem fejezte be a versenyt, Irelandot a negyedik, Brabhamet az ötödik, [[Tony Maggs]]t pedig a hatodik helyen klasszifikálták. |
Az időmérőn [[Chris Amon]] látványos balesetet szenvedett, aminek következtében súlyos sérüléseket szenvedett. [[John Surtees]] szerezte meg a pole pozíciót új Ferrarijával, mellőle [[Graham Hill]] indulhatott az első sorból. Clark és [[Richie Ginther]] a harmadik, illetve a negyedik rajtkockából kezdhette meg a futamot. Clark és Hill egymás mellett haladva kezdték meg a futamot. Az első kör végére Hill a skót elé került, de Sutrees és a harmadik helyre visszaeső Clark folyamatosan támadta. A 4. körben Surtees vette át a vezetést, Clark pedig feljött a második pozícióba. Mindketten előnyt szereztek Hill-lel szemben, de Surtees versenye a 17. körben a motor meghibásodása miatt véget ért. Clark kissé visszaesett, s Hill és [[Dan Gurney]] mellett izgalmas csatát folytatott az élen. Hillnek azonban gondja akadt a kuplunggal, ezért kénytelen volt kiszállni a vezető helyért zajló küzdelemből. Amikor az amerikai az üzemanyagrendszer meghibásodása miatt a 65. körben kiállt, Clark visszavehetett a tempóból, ami azt eredményezte, hogy Ginther visszavehette tőle a körét, és több mint másfél perc hátrányban másodikként haladt át a célvonalon. A dobogó legalsó fokára a [[Cooper Car Company|cooperes]] [[Bruce McLaren]] állhatott fel, miután [[Jack Brabham]]nek, [[Jo Bonnier]]nek és [[Innes Ireland]]nak is gondjai akadtak az autójukkal az utolsó körökben. Annak ellenére, hogy nem fejezte be a versenyt, Irelandot a negyedik, Brabhamet az ötödik, [[Tony Maggs]]t pedig a hatodik helyen klasszifikálták. |
||
A lap 2010. február 28., 16:16-kori változata
| [[Fájl:Flag of {{Zászló/{{{ország}}}}}.svg|22px|keret|class=noviewer|{{{ország}}}]] {{{év}}} {{{nagydíj}}} nagydíj | |
| Versenyadatok | |
| Dátum | [[{{{év}}}]]. [[{{{dátum}}}]] |
Az 1963-as Formula–1-es világbajnokság tizedik futama a Olasz Nagydíj volt.
Futam
Úgy tervezték, hogy az Olasz Nagydíjon az ovál pályát is belekombinálják a monzai versenybe, de pénteken délután úgy döntöttek, hogy biztonsági okokból tanácsosabb lenne mégiscsak a rövidebb pályán megrendezni a futamot. A verseny előtt néhány változás történt a pilóták körében. A Ferrari Lorenzo Bandinivel helyettesítette a Nürburgringen megsérült Willy Mairesse-t, aki helyére Tino Brambillát ültették a Scuderia Centro Sudnál. A Lotus színeiben versenyző Trevor Taylor látványos balesetet szenvedett a világbajnokság keretein kívül megrendezett ennai Földközi-tengeri Nagydíjon, és mivel a csapat tartalékpilótája, Peter Arundell egy másik versenyen indult, így az alakulat Mike Spence-t tette meg Clark csapattársául.
Az időmérőn Chris Amon látványos balesetet szenvedett, aminek következtében súlyos sérüléseket szenvedett. John Surtees szerezte meg a pole pozíciót új Ferrarijával, mellőle Graham Hill indulhatott az első sorból. Clark és Richie Ginther a harmadik, illetve a negyedik rajtkockából kezdhette meg a futamot. Clark és Hill egymás mellett haladva kezdték meg a futamot. Az első kör végére Hill a skót elé került, de Sutrees és a harmadik helyre visszaeső Clark folyamatosan támadta. A 4. körben Surtees vette át a vezetést, Clark pedig feljött a második pozícióba. Mindketten előnyt szereztek Hill-lel szemben, de Surtees versenye a 17. körben a motor meghibásodása miatt véget ért. Clark kissé visszaesett, s Hill és Dan Gurney mellett izgalmas csatát folytatott az élen. Hillnek azonban gondja akadt a kuplunggal, ezért kénytelen volt kiszállni a vezető helyért zajló küzdelemből. Amikor az amerikai az üzemanyagrendszer meghibásodása miatt a 65. körben kiállt, Clark visszavehetett a tempóból, ami azt eredményezte, hogy Ginther visszavehette tőle a körét, és több mint másfél perc hátrányban másodikként haladt át a célvonalon. A dobogó legalsó fokára a cooperes Bruce McLaren állhatott fel, miután Jack Brabhamnek, Jo Bonniernek és Innes Irelandnak is gondjai akadtak az autójukkal az utolsó körökben. Annak ellenére, hogy nem fejezte be a versenyt, Irelandot a negyedik, Brabhamet az ötödik, Tony Maggst pedig a hatodik helyen klasszifikálták.
.svg){kind=small}
.svg)
.svg){kind=small}
Külső hivatkozások
- Dávid Sándor: A Forma-1 világbajnokság története Sportpropaganda 1986 ISBN 963 7543 38 4
| Előző nagydíj: 1963-as Formula–1 Német Nagydíj |
FIA 1963-as Formula–1 világbajnokság | Következő nagydíj: 1963-as Formula–1 Amerikai Nagydíj |
| Előző nagydíj: 1962-es Formula–1 Olasz Nagydíj |
Formula–1 Olasz nagydíj | Következő nagydíj: 1964-es Formula–1 Olasz Nagydíj |
