Willy Mairesse

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Willy Mairesse
1963-ban a Nürburgringen
1963-ban a Nürburgringen
Életrajzi adatai
Született 1928. október 1.
Elhunyt 1969. szeptember 9. (40 évesen)
Ostende
Nemzetisége Belgium Belga
Pályafutása
Kategória Formula–1-es világbajnokság
Aktív évei 19601965
Csapata Ferrari, Ecurie Nationale Belge, Lotus, Scuderia Centro Sud
Nagydíjak száma 14 (12 rajt)
Világbajnoki címek 0
Győzelmek 0
Dobogós helyezések 1
Első rajtkockák 0
Leggyorsabb körök 0
Első nagydíj Belgium 1960-as belga nagydíj
Legutolsó nagydíj Belgium 1965-ös belga nagydíj

Willy Mairesse (Momignies, 1928. október 1.Oostende, 1969. szeptember 2.) belga autóversenyző volt. A Formula–1-ben 1960-tól 1965-ig indult. 12 rajtjából mindössze kétszer ért célba, egyszer a 3., egyszer a 4. helyen.[1]

Karrierje[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1953-ban kezdett el versenyezni és párhuzamosan töltötte pályafutását a sportautók és a Formula–1 világában. 1956-ban megnyerte a Liège-Róma-Liège versenyt. 1958-ban második lett a Reimsi 12 órás versenyen, 1960-ban harmadik helyen végzett a Nürburgringi 1000 km-es versenyen. Rivalizálása már korai éveiben kiéleződött honfitársával, Olivier Gendebiennel, majd amikor legyőzte őt az 1959-es autós Tour de France versenyen, az őt már egy ideje figyelő Ferrari le is csapott rá, és a következő évben már a maranellóiak F1-es autójában találta magát, ahol éppen Gendebien helyét vette át.[2]

ugyanebben az évben bemutatkozott a Formula–1-ben is, a belga nagydíjon állt rajthoz egy Ferrarival, majd még két versenyen indult. Debütáló futamán, az 1960-as spái futamon a 12. helyre kvalifikálta magát, majd a futamon Chris Bristow-val csatázott, aminek végeredményeként a brit kicsúszott a pályáról és életét veszítette, majd ő is kiesett váltó hiba miatt. A francia nagydíj időmérő edzésén az 5. helyet szerezte meg, de kiesett váltóhiba miatt. Az olasz nagydíjon a 3. rajthelyet szerezte meg, és körhátrányban ugyanebben a pozícióban fejezte be a versenyt a hármas győzelmet arató Ferrari utolsó tagjaként.[3] A következő évben szintén 3 versenyen indult, de egyet sem tudott befejezni. 1962-ben már 4 versenyre nevezett, de a negyediken végül nem állt rajthoz. Belgiumban ő maga is nagyot bukott, miután a második helyért küzdve összeütközött Trevor Taylorral.[4] Autója a Blanchimont-ban kicsúszva egy árokba borult és kigyulladt, Mairesse szerencséje pedig az volt, hogy még ez előtt kirepült a Ferrariból, és így komoly sérülések nélkül vészelte át a történteket.[5] Ebben az évben karrierje során utoljára tudott célba érni, Olaszországban lett negyedik.[6] A Le Mans-i 24 órás autóversenyen második helyezést ért el, és megnyerte a Targa Floriót. 1963-ban ismét 3 versenyen állt rajthoz, de mindegyiken kiesett, egy hét különbséggel megnyerte a Spa-Francorchampsi és a Nürburgringi sportautó-versenyt. Ebben az évben került a legközelebb a Le Mans-i győzelemhez. Vezető helyen állt, ám egyik tankolásánál üzemanyag fröccsent az autóra, ami lángra is kapott, miután visszatért vele a pályára újabb nagy baleset lett az eredménye, amelyen a belga égési sérüléseket szerzett. Ez sem akadályozta meg abban, hogy pár hónappal később ott legyen az F1-es Német Nagydíjon, ám a Nürburgringen már a verseny elején újabb nagy bukás részese volt, ami ezúttal egy mentős életét követelte, míg ő maga súlyos kartöréssel került kórházba.

Csak egy év kihagyás után tért vissza a versenyzéshez. 1964-ben megnyerte az Angolai Nagydíjat, majd egy évvel később a Spa-Francorchampsi 500 km-es versenyt. Nevezett a Formula–1-es belga nagydíjra, de végül nem indult el. Ezután pedig már csak a sportautókra összpontosított. 1966-ban ismét megnyerte a Targa Florióta és a rákövetkező évben pedig harmadik lett Le Mans-ban.[7] 1968-ban a 24 órás versenyen viszont tovább hajszolta a győzelmet, ez a futam azonban sorsdöntőnek bizonyult életében. Egy Ford GT40 volánjánál ült, ám az autó ajtaja lerepült a Mulsanne egyenesben, Mairesse pedig emiatt elveszítette a kontrollt a járgány felett és ijesztő balesetet szenvedett, amelynek következtében kómába esett. Két hónap után magához tért és visszamehetett otthonába, de fizikálisan és mentálisan sohasem épült fel teljesen. A következő év szeptember 2-án pedig holtan találták oostendei otthonában, miután túladagolta magát nyugtatóval.[8]

Eredményei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Teljes Formula–1-es eredménylistája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

(Táblázat értelmezése)
(Félkövér: pole-pozícióból indult; dőlt: leggyorsabb kört futott)

Év Csapat 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 Helyezés Pont
1960 Scuderia Ferrari ARG MON IND NED BEL
Ki
FRA
Ki
GBR POR ITA
3
USA 15. 4
1961 Ecurie Nationale Belge MON NED BEL
Ki
0
Team Lotus FRA
Ki
GBR
Scuderia Ferrari GER
Ki
ITA USA
1962 Scuderia Ferrari NED MON
Ki
BEL
Ki
FRA GBR GER ITA
4
USA
NI
RSA 14. 3
1963 Scuderia Ferrari MON
Ki
BEL
Ki
NED FRA GBR GER
Ki
ITA USA MEX RSA 0
1965 Scuderia Centro Sud RSA MON BEL
NI
FRA GBR NED GER ITA USA MEX 0

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Retro - Akit a versenyzés hiánya ölt meg”, 2015. október 1. 
  2. „2 Drivers Killed In Monza Crash”, 1959. június 29., 37. oldal 
  3. „Hill, Driving a Ferrari, Scores By Lap in Grand Prix of Europe”, 1960. szeptember 5., 20. oldal 
  4. „Graham Hill Sets Pace in Grand Prix Trial”, 1962. június 17., 158. oldal 
  5. „Clark First With Lotus in Belgian Grand”, 1962. június 18., 34. oldal 
  6. „Graham Hill Wins At Monza”, 1962. szeptember 17., 60. oldal 
  7. „Le Mans Is Won By Foyt”, 1967. június 12., 7. oldal 
  8. Drivers: Willy Mairesse. (Hozzáférés: 2009. június 3.)

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]