Módosítások

Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
a
Bot: wikilink azonos szöveggel és céllal
IV. Jagelló Kázmért 1447. június 25-én koronázták lengyel királlyá. Kázmérnak, mint litván nagyfejedelemnek a megkoronázása lengyel királlyá csak a perszonáluniót állította vissza, az 1386. évi állapotnak megfelelően. A két állam intézményei külön maradtak, a [[horodłói unió]]ban foglalt megállapodások nem érvényesültek. Uralkodásának első évei nehéz politikai küzdelmek között teltek. A király megtagadta főuraktól kiváltságaikat. Legfőbb ellenféle Zbigniew Oleśnicki volt, a hatalmas krakkói érsek, aki a litván ellenzéket is és bujtogatta a király ellen<ref>M. Bogucka, ''Kazimierz Jagiellończyk'', Warszawa 1978, 41. oldal</ref>. Oleśnicki befolyása korlátozásának érdekében IV. Kázmér erőfeszítést tett, hogy megszerezze főkegyúri jogot az Egyház fölött. Abban az időben (1447-49) Rómában két jelölt küzdött a pápai trónért, [[V. Miklós pápa|V. Miklós]], az 1447-ben törvényesen megválasztott pápa, és [[V. Félix (ellenpápa)|V. Félix]], 1440-től ellenpápa. IV. Kázmér Miklóst támogatta, Oleśnicki pedig Félixet. Így, amikor Félix véglegesen elvesztette a küzdelmet, Kázmér szerzett erősebb pozíciót, és lehetősége nyílt a lengyel püspökök kiválasztására.<ref> M. Bogucka, ''Kazimierz Jagiellończyk'', 134. oldal</ref>. De az Oleśnickivel való politikai harc csak az érsék halálával (1455) szűnt meg végleg. Kázmér rákényszerült a nemesek kiváltságainak megerősítésére is 1453-ban, amikor szüksége volt a támogatásukra a [[Német Lovagrend]] elleni háborúban.
 
IV. Kázmérnak a lengyel királyok sorában utoljára sikerült eredményeket elérnie Szilézia visszaszerzésében: 1454-ben az utolsó [[oświęcim|oświęcim]]i herceg hűbéri esküt tett a királynak, majd el is adta neki a hercegséget.
 
=== Tizenhárom éves háború ===
20 994

szerkesztés

Navigációs menü