Visztula tartomány

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Visztula tartomány
Visztula tartomány zászlaja
Visztula tartomány zászlaja
Visztula tartomány címere
Visztula tartomány címere

Egyéb nevei Visztula menti határkörzet
Привислинский край
(Priviszlinszkij kraj)
Kraj Przywiślański
Kraj Nadwiślański
Fennállás 1867 – 1915
Ország Orosz Birodalom
Kormányzás 10 kormányzóság
Központ Varsó
Pénznem rubel
Népesség
Népesség 10 775 000 fő (1905)
Nemzetiségek lengyel, ukrán, belorusz
Vallás római katolikus
orosz ortodox
Nyelv lengyel, orosz
Földrajzi adatok
Terület127 000  km2
Térkép
Az orosz „Priviszlinszkij kraj” térképe, 1896.
Az orosz „Priviszlinszkij kraj” térképe, 1896.

Visztula tartomány vagy Visztula-menti határkörzet vagy (oroszul: Привислинский край, ejtsd Priviszlinszkij kraj, lengyelül: Kraj Nadwiślański vagy Kraj Przywiślański) az Orosz Birodalom legnyugatibb határkörzete volt 1867–1916 között. A tartományt a cári kormány az 1863–65 között lezajlott lengyel–litván felkelés leverése után, 1867 márciusában alakította ki. Ezzel teljes mértékben felszámolta a bécsi kongresszus által 1815-ben alkotmányos királyságként megalapított, Oroszországgal perszonálunióban állt Kongresszusi Lengyelország már korábban is többször megnyirbált autonóm státuszát. Az addigi hivatalos „Lengyel Királyság” elnevezést „Visztula tartományra” (vagy „Visztula-menti határkörzetre”) változtatták, autonóm jogait megvonták, elkülönült igazgatási intézményeit felszámolták, orosz tartományként teljesen betagolták a cári birodalomba.[1] A cári Visztula tartomány 1915-ig, az első világháborúban bekövetkezett orosz visszavonulásig, a német impériumváltásig állt fenn.

A Visztula-menti tartomány területi kiterjedése, határai megegyeztek a Kongresszusi Lengyelországéval. Az Orosz Birodalom felségterülete a Visztula folyó középső szakaszára terjedt ki. Délkeleten a folyó felső folyása, Krakkó városával együtt a Habsburg Monarchia (1867-től az Osztrák–Magyar Monarchia) fennhatósága alatt állt, Galícia tartomány részeként. A Visztula alsó, északi szakasza Thorn (Toruń) városától kezdve a Porosz Királyság Nyugat-Poroszország (Westpreußen) tartományához tartozott. Az orosz Visztula tartomány nyugaton a Posen (Poznań) központú porosz Posen tartománnyal (Provinz Posen) volt határos.

Elnevezések[szerkesztés]

Az orosz tartományt német nyelvterületen „Weichselland” (a.m. „Visztulaföld”) néven említik. Ezt a szót politikai jelentésén túl még földrajzi értelemben is használják, a Visztula folyó középső folyásvidékének megjelölésére, őstörténeti és régészeti[2] és népvándorláskori témájú művekben.[3] A területre a Varsói Főkormányzóság (Generalgouvernement Warschau, Generał-Gubernatorstwo Warszawskie) vagy a Visztulai Kormányzóság (Weichselgouvernement) neveket is használták. A Visztula tartományt és a Kaunasi Kormányzóságot (Kovenszkaja Gubernyija, Gouvernement Kowno) együttesen „Orosz-Lengyelországnak” (Russisch-Polen) nevezték. A második világháború óta Visztula tartomány teljes területe Lengyelország területének középső részét képezi.

Történelme[szerkesztés]

Előzményei[szerkesztés]

A 18. század közepére a Lengyel–Litván Uniót a belső konföderációkból eredő politikai konfliktusok és a korábbi külháborúk sorozata legyengítette. 1768-ben Oroszország protektorátusa lett. Területét 1772-ben, 1793-ban és 1795-ben területét felosztották egymás között a szomszédos nagyhatalmak, az Orosz Birodalom, a Porosz Királyság és a Habsburg Monarchia. Lengyelország 125 esztendőre eltűnt Európa térképéről. 1807-ben Napóleon császár az osztrák-porosz megszállt területrészekből átmenetileg létrehozta a Varsói Hercegséget, amely francia csatlós államként 1815-ig állt fenn.

Helyette a bécsi kongresszus létrehozta az alkotmányos Lengyel Királyságot, az ún. Kongresszusi Lengyelországot, mely az Orosz Birodalommal perszonálunióban állt, uralkodója a cár volt.[4] A lengyelek több fegyveres felkeléssel próbálták lerázni az idegen uralmat, sikertelenül.

Jogfosztások az 1830-as felkelés leverése után[szerkesztés]

Az 1830-as novemberi felkeléskor a lengyel parlament I. Miklós cárt megfosztotta lengyel királyi címétől. A felkelést 1831-re leverték, a cári hatalmat visszaállították, de Lengyelországnak az 1815-ös szerződésben leírt intézményeit (parlamentet, 1791-es alkotmányt, a cár alkotmányos lengyel királyi címét, stb.) már nem állították helyre. A lengyel alkotmány helyét a „Lengyel Királyság Szervezeti Státusza” („Organicseszkij Sztatut Carsztva Polszkava”(wd)) elnevezésű cári rendelkezés lépett.

A „Lengyel Királyság” elnevezést ekkor még továbbra is használták, de a névleges fogalom már ki volt üresítve, nem felelt meg tartalmának, különösen nem a kortárs nemhivatalos Kongresszusi Lengyelország elnevezésnek. A terület néhány kiváltsága rövid ideig még megmaradt. Megtartották az egykori Lengyel Királyság fizetőeszközét, a złotyt, és a Kormányzótanács (Rada Administracyjna) néhány korábbi jogkörét is, bár élére orosz cári kormányzót, Ivan Paszkevics tábornagyot, a felkelés leverőjét állították.

1832-ben rendeletileg eltörölték a nemzeti valutát, a lengyel–orosz vámhatárt, sőt a Lengyelországban (Napóleon óta) érvényes metrikus mértékegységrendszert is. A lengyel büntetőtörvénykönyvet érvénytelenítették, helyére az orosz cári BTK került, amely de facto már amúgy is használatban volt, a felkelés kitörése óta. A lengyel katolikus egyházra is csapást mérték, a legtöbb katolikus kolostort bezárták és államosították. 1839-ben a Polocki Szinódus határozatával a görög katolikus egyházat feloszlatták és beolvasztották az orosz ortodox egyházba.

1837-ben a Kongresszusi Lengyelországot képező vajdaságokat (województwa) átalakították orosz cári kormányzóságokká (guberniumokká).

Jogfosztások az 1863-as felkelés leverése után[szerkesztés]

Az 1863-as januári felkelés leverése után még keményebb intézkedések következtek: a felkelés elfogott vezetőit kivégezték. A Bismarckkal megkötött ún. Alvensleben-konvenció(wd) értelmében Poroszország segítséget nyújtott a felkelés leveréséhez, és kiadta Oroszországnak az oda menekült lengyeleket. A maradék lengyel autonómiát teljesen megvonták, a politikai és kulturális szabadságjogokat minimumra korlátozták. Minden lengyelországi egyetemet bezártak, ezeket néhány évvel már tisztán orosz tannyelvű felsőoktatási intézményekként nyitották meg újra. A hivatalos helyeken megtiltották a lengyel nyelv használatát, a lengyel nyelvet fokozatosan háttérbe szorították minden intézményben, így az iskolákban is.

1866-ban döntés született Lengyelország igazgatásának átszervezéséről. 1867-ben felszámolták a Lengyel Királyság kormányzati intézményeinek autonómiáját, az Államtanácsot (Rada Stanu) és az Kormányzótanácsot (Rada Administracyjna) orosz kormányzó alá rendelték. A „Kongresszusi Lengyelország” hivatalos címerét megszüntették, a lengyel sas csupán az összbirodalmi címer egyik elemévé süllyedt.

A „Lengyel Királyság” tíz új kormányzóságát közvetlenül a cári birodalom kormányzóságai közé sorolták, közvetlenül orosz adminisztráció irányítása alatt. A tartomány egy ideig még névlegesen „Lengyel Királyság” maradt[5],[6] 1880 után a közigazgatásban és hivatalos iratokban ehelyett a „Priviszlinszkij Kraj”, azaz Visztula-menti tartomány (Visztula-menti határkörzet) elnevezést kezdték használni. Orosz dokumentumokban, iratokban, beszédekben a „Polsa” (Lengyelország) kifejezés használatát még földrajzi értelemben is kerülték. Ezzel az egykori Lengyel Királyság területét betagolták az orosz közigazgatás szervezetébe, amely fölött közvetlenül a mindenkori uralkodó rendelkezett.

1871-ben a beszüntették a Lengyel Királyság saját törvényi közlönyének (Dziennika Praw Królestwa Polskiego) kiadását.

1874-ig a terület orosz birodalmi közigazgatási státusza „helytartóság” (oroszul: namesztnyicsesztvo) volt, melyet cári helytartó (namesztnyik) irányított. 1874-ben eltörölték a helytartói címet, és az egykori Lengyel Királyság területét Varsói Főkormányzóságnak (lengyelül: generał-gubernatorstwo warszawskie, oroszul: varsavszkoje genyeral-gubernatorsztvo) is kezdték nevezni. 1875-től hivatalosan is „főkormányzóság” (genyeral-gubernatszvo) lett,[7] amelyet főkormányzó (genyeral-gubernator) irányított.

Az 1880-as években a tartományban kizárólagos hivatalos nyelvvé tették az oroszt. A lengyel nyelv használatát megtiltották a hivatalokban és az oktatási intézményekben is.

A kedvezőtlen körülmények és az elnyomó politikai viszonyok ellenére a Visztula-vidék 1880-ra az Orosz Birodalom gazdaságilag legfejlettebb tartományává emelkedett. A tartomány lakossága 1900-ra elérte a 9,4 millió főt. 1894-ben, II. Miklós cár trónra lépésével semmi sem változott. 1897-re az egykori Lengyel Királyság lakosainak 41%-a tudott írni-olvasni, míg Oroszországban ugyanez az európai átlag 30%-át érte el.

A lengyel nyelvű „Kraj Nadwiślański” („Visztula-menti körzet”) elnevezés még inkább kifejezte a Lengyel Királyság és az Orosz Birodalom közötti uniót. Ez a köznyelvi kifejezés az 1880-as évek elejétől kezdett megjelenni hivatalos kiadványokban, dokumentumokban, minden törvényes jogalap nélkül.[8] A „Visztula-menti körzet kormányzója” kifejezés kormányzati dokumentumban – az Államtanács hivatalos közleményében – először 1888. június 11-én jelent meg, ezt a napot tartják a Lengyel Királyság végső és teljes megszűnése dátumának.[9]

Az 1905-ös orosz–japán háborúban elszenvedett orosz vereség és az ezt követő 1905-ös forradalom után a cári kormányzat apróbb engedményeket tett kulturális és vallási kérdésekben.

A Kongresszusi Lengyelország (azaz az alkotmányos Lengyel Királyság) státuszának hivatalos eltörlése ellenére Oroszország cárjai mindvégig (egészen a cárizmus 1917-es bukásáig) továbbra is megtartották és viselték a „Lengyelország királya” uralkodói címet.

Az 1867-es közigazgatási reform[szerkesztés]

A Visztula-menti határterületet 1867-ben átszervezték, és 10 új kormányzóságra (oroszul: gubernyija, lengyelül: gubernia) osztották fel, betagolva az Orosz Birodalom közigazgatási rendszerébe. A Visztula mindkét partján 5-5 kormányzóság létesült: a jobb (keleti) parton a Lublini, a Łomżai, a Palackai (Płocki), a Siedlcei és a Suwałki kormányzóság, a bal (nyugati) parton pedig a Varsói, a Kaliszi, a Kielcei, a Petrikói (Piotrkówi) és a Radomi kormányzóság. Az egyes kormányzóságokat kisebb járásokra (oroszul: gmina) osztották fel.

1893-ban egy korrekció keretében a Palackai (Płocki) és Łomżai kormányzóságokból kisebb területeket átcsatolták a Varsói kormányzósághoz.

A Visztula-menti határterület kormányzóságai (1905)
Kormányzóság Lengyel neve Orosz neve
(magyar átírásban)
Székhelye Területe
(ezer km²)
Lakossága
(1905)
Varsói Kormányzóság Gubernia warszawska Варшавская губерния
(Varsavszkaja gubernyija)
Varsó 17,6 2 233 000
Kaliszi Kormányzóság Gubernia kaliska Калишская губерния
(Kalisszkaja gubernyija)
Kalisz 11,3 964 000
Kielcei Kormányzóság Gubernia kielecka Келецкая губерния
(Kjeleckaja gubernyija)
Kielce 10,2 899 000
Łomżai Kormányzóság Gubernia łomżyńska Ломжинская губерния
(Lomzsinszkaja gubernyija)
Łomża 10,6 645 000
Lublini Kormányzóság Gubernia lubelska Люблинская губерния
(Ljublinszkaja gubernyija)
Lublin 16,9 1 341 000
Petrikói Kormányzóság Gubernia piotrkowska Петроковская губерния
(Petrokovszkaja gubernyija)
Piotrków 12,2 1 640 000
Palackai Kormányzóság Gubernia płocka Плоцкая губерния
(Plockaja gubernyija)
Płock 9,4 613 000
Radomi Kormányzóság Gubernia radomska Радомская губерния
(Radomszkaja gubernyija)
Radom 12,4 917 000
Siedlcei Kormányzóság Gubernia siedlecka Седлецкая губерния
(Szjedleckaja gubernyija)
Siedlce 14,3 894 000
Suwałki Kormányzóság Gubernia suwalska Сувалкская губерния
(Szuvalkszkaja gubernyija)
Suwałki 12,4 629 000

1912-ben egy nagyobb átalakítás keretében a Lublini és a Siedlcei kormányzóságok egyes részeit kihasították, és ezekből Chełm székhellyel megalakították az új Chełmi kormányzóságot (lengyelül: Gubernia Cholmska, oroszul: Холмская губерния). Ezt az egységet azonban leválasztották a Visztula tartományról, és a Kijevi főkormányzóság alá rendelték. Az átalakítással az oroszosítást igyekeztek erősíteni. Ez a közigazgatási beosztás az 1915-os orosz visszavonulásig és a német impériumváltásig fennmaradt.

Impériumváltás az első világháborúban[szerkesztés]

Az első világháború első évében elszenvedett vereségek nyomán az orosz hadvezetés 1915 június–szeptember között stratégiai átcsoportosítást hajtott végre. Feladták a volt Lengyelország területét, csapataikat Fehéroroszországba és Ukrajnába vonták vissza. A frontvonal messze keletre tolódott. A kivonuló oroszok az 1812-es oroszországi hadjáratban már jól bevált felperzselt föld taktikáját alkalmazták, azaz felprédálták és kirabolták a maguk mögött hagyott Lengyelországot.[10][11] Százezernyi lengyel polgári lakost deportáltak Oroszországba, az ellenséggel való együttműködés vádjával.[10][12][13]

1916-ra a területet a Német Császárság és Ausztria–Magyarország csapatai szállták meg. A központi hatalmak terve szerint ki akarták alakítani az új Lengyel Királyságot(wd), más néven „Régenskirályságot”. Német–osztrák presztízsvita kezdődött arról, hogy az új monarchia uralkodója a német Hohenzollern-házból vagy a Habsburg–Lotaringiai-házból kerülhessen ki. 1917-ben Szovjet-Oroszország kivált a háborúból. 1918 elején a breszt-litovszki békeszerződés értelmében minden cári lengyel terület a hivatalosan is a Német Császárság és az Osztrák–Magyar Monarchia kezelésébe került. Az 1918 októberében a többi fronton bekövetkező összeomlás és az Osztrák–Magyar Monarchia széthullása miatt azonban a terv meghiúsult. A káoszból az 1918 végén kikiáltott Második Lengyel Köztársaság emelkedett ki.

Vezetői[szerkesztés]

A Visztulai terület helytartói (1874-ig)
Varsó főkormányzói (1874-től)

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Richard C. Frucht. Eastern Europe: An Introduction to the People, Lands, and Culture. ABC-Clio (2005). ISBN 978-1576078006 2005 
  2. Die Bronzehändler: eine verborgene Hochkultur im Herzen Europas. Campus Verlag, 51. o. (2006). ISBN 3-593-37912-0 
  3. Gustaf Kossinna. Das Weichselland: ein uralter Heimatboden der Germanen. Kabitzsch (1940) 
  4. Królestwo Polskie. Encyklopedia PWN. (Hozzáférés: 2011. december 10.)
  5. "Bardach" 67. old.
  6. szerk.: M. Czapliński & Cie: Słownik encyklopedyczny: Historia. Wrocław: Wydawnictwo Europa Sp.zo.o, 199. o. (2007) 
  7. Varsói Főkormányzóság (1874–1915)(wd), lásd: ru:Варшавское генерал-губернаторство
  8. Andrzej Szwarc. Od Wielopolskiego do Stronnictwa Polityki Realnej zwolennicy ugody z Rosją, ich poglądy i próby działalności politycznej (1864-1905) (lengyel nyelven). Warszawa: Wydział Historyczny UW, 208-209. o. (1990) 
  9. "Bardach" 67-69. old.
  10. a b John N. Horne, Alan Kramer. German Atrocities, 1914: A History of Denial (angol nyelven). Yale University Press (2001). ISBN 0-300-10791-9 
  11. Roger Chickering, Stig Förster. Great War, Total War: Combat and Mobilization on the Western Front, 1914-1918 (angol nyelven). Cambridge University Press (2000). ISBN 0-521-77352-0 
  12. Barnett R. Rubin. Post-Soviet Political Order: Conflict and State Building (angol nyelven). Routledge (1998). ISBN 0-415-17069-9 
  13. Alan Kramer. Dynamic of Destruction: Culture and Mass Killing in the First World War (angol nyelven). Oxford University Press (2007). ISBN 0-19-280342-5 

Források[szerkesztés]

  • "Bardach": Wojciech Bartel et al..szerk.: Juliusz Bardach, Monika Senkowska-Gluck: Od rozbiorów do uwłaszczenia, Historia państwa i prawa Polski (lengyel nyelven). Warszawa: Państwowe Wydawnictwo Naukowe (1981). ISBN 8-301-02658-8 

Kapcsolódó információ[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]