Ugrás a tartalomhoz

Ioszif Vlagyimirovics Gurko

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ioszif Vlagyimirovics Gurko
Született1828. július 16.[1]
Velikij Novgorod
Elhunyt1901. január 15. (72 évesen)[1]
Szaharovo[1]
Állampolgárságaorosz
HázastársaMaria Gurko
Gyermekei
  • Vlagyimir Ioszifovics Gurko
  • Vaszilij Ioszifovics Gurko
  • Dmitrij Ioszifovics Gurko
SzüleiTatyana Alekszejevna Korff
Vlagyimir Ioszifovics Gurko
Foglalkozása
Tisztségemember of the State Council of the Russian Empire
IskoláiPage Corps (–1846)
Kitüntetései
  • Knight of the Order of St. Alexander Nevsky
  • Order of Saint Anna, 1st class
  • Order of Saint Anna, 2nd class
  • Order of Saint Anna, 3rd class
  • Fehér Sas-rend
  • Order of Saint Stanislaus, 1st class
  • Order of Saint Stanislaus, 2nd class
  • Szent Vlagyimir-rend 3. fokozata
  • Order of St. Vladimir, 1st class
  • Szent András-rend
  • Gold Sword for Bravery
  • Order of St. George, 3rd class
  • Vörös Sas-rend 1. osztálya
  • Order of St. George, 2nd class
  • Pour le Mérite
  • Order of the Saxe-Ernestine
  • Takovo-rend
  • Szent Sándor Rend
  • Cross "Danube Crossing"
  • Military Merit Cross (Mecklenburg)
  • Szent Szaniszló-érdemrend
A Wikimédia Commons tartalmaz Ioszif Vlagyimirovics Gurko témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség
Gurko az 1880-as években

Ioszif Vlagyimirovics Gurko (oroszul: Иосиф Владимирович Гурко; Novgorod, 1828. július 28.Szaharovo, 1901. január 28.) orosz tábornok, Varsó főkormányzója.

1828-ban született régi fehérorosz nemesi családban. A szentpétervári apródiskolában kezdte tanulmányait, majd 1846-ban mint tiszthelyettes lépett be a gárda-huszárezredbe, ahonnan századosi ranggal ment át a gyalogsághoz, közben 1857-ben mint eszkadronparancsnok újra visszament a gárdahuszársághoz, 1860-ban a cár szárnysegéde, majd 1861-ben ezredese lett. 1863-ban részt vett a lengyel felkelés leverésében, 1866-ban egy lovas gránátos ezred parancsnokságát bízták rá, 1876-ban pedig már hadosztályparancsnok volt.

Szerepe az 1877. évi orosz–török háborúban

[szerkesztés]

Az 1877-es orosz–török háborúban egy nagyobbrészt lovasságból összeállított előhadat vezérelt, mellyel előbb Tarnovóig, majd a Balkánon át Drinápolyig nyomult előre. Ez a vakmerő hadimenet azonban, melynek révén az oroszok a Sipka-szoros birtokába jutottak, nem volt oly döntő befolyással a háborúra nézve, mint amilyennek kezdetben látszott, mert előretolt hadait a török déli hadsereg mihamar visszaszorította. Nemsokára ezután Szentpétervárra hívták Gurko tábornokot, hogy lovasosztályát a harctérre vezesse. Október havában vette át az összes testőrhadaknak és a nyugati hadtest lovasságának vezérletét azzal a meghagyással, hogy az Oszmán pasa vezérsége alatt Plevna mellett álló török hadaknak háta mögött az összeköttetést elvágja és Plevna körülzárolását befejezze. Ez, miután Gurko október 24-én az elsáncolt Gorni Dabnikot rohammal bevette s a szintén elsáncolt Telist heves ágyúzással megadásra kényszerítette. Erre december végén átkelt a Balkánon, 1878. január 4-én megszállta Szófiát, innen Filippopol ellen ment, ott Szulejmán pasa hadseregét háromnapi csata után (június 15–17-én) szétszórta, mire az orosz főhadsereggel Drinápolynál egyesült, és ezzel együtt egészen Konstantinápoly közelébe haladt előre.

A háború befejezése után Gurko lovassági tábornoki rangot kapott és a cár fő hadsegéde lett, 1879. április 14-én pedig Szentpétervár teljhatalmú kormányzójává nevezték ki. Azonban az ezt követő év telén a cár ellen intézett merényletet Gurko nem tudta megakadályozni, 1880-ban állásából és minden más katonai szolgálatából felmentették.

1882-ben csak III. Sándor orosz cár hívta őt vissza aktív szolgálatba, majd 1883-ban a varsói katonai kerület kormányzóságát bízta rá. Ez állásában világszerte mint a lengyelek kegyetlen sanyargatója vált ismertté.

Források

[szerkesztés]
  • Pallas Nagylexikon
  1. a b c Большая российская энциклопедия (orosz nyelven). The Great Russian Encyclopedia. (Hozzáférés: 2021. október 15.)