Ugrás a tartalomhoz

Spanyol labdarúgó-válogatott

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Spanyolország Spanyolország
Beceneve(i)La Furia Roja (A Vörös Tombolás)
La Selección (A válogatott)
La Roja (A Vörösök)
Szövetség neveReal Federación Española de Fútbol
KonföderációUEFA (Európa)
Szövetségi kapitánySpanyolország Luis de la Fuente Castillo
CsapatkapitányÁlvaro Morata
Legtöbb válogatottságSergio Ramos (180)
Legtöbb válogatott gólDavid Villa (59)
FIFA-kódESP
Mezek
Hazai
Idegenbeli
Ranglista helyezések
FIFA-rang 3. (2024. szept. 19.)[1]
Legmagasabb
FIFA-rang		1.
(2008. július–2009. június, 2010. július–2011. július, 2011. október–2014. július)
Legalacsonyabb
FIFA-rang		25.
(1998. március)
Élő-rang 2. (2024. júl. 15.)[2]
Legmagasabb
Élő-rang		1.
(1920. szeptember–1924. május, 1925. szeptember–október, 2008. július–2009. június)
Legalacsonyabb
Élő-rang		20.
(1969. június, 1981. június)
Első hivatalos mérkőzés
1920. augusztus 28., Brüsszel, Belgium
 Spanyolország 1–0 Dánia 
Legnagyobb győzelem
1933. május 21., Madrid, Spanyolország
 Spanyolország 13–0 Bulgária 
Legnagyobb vereség
1928. június 4., Amszterdam, Hollandia
 Olaszország 7–1 Spanyolország 
1931. december 9., London, Anglia
 Anglia 7–1 Spanyolország 
Nemzetközi szereplések
Labdarúgó-világbajnokság
Részvételek16 (2022-ig) (Először: 1934)
Legjobb eredményVilágbajnok (2010)
Labdarúgó-Európa-bajnokság
Részvételek12 (2024-ig) (Először: 1964)
Legjobb eredményAranyérmes (1964, 2008, 2012, 2024)
Konföderációs kupa
Részvételek2 (Először: 2009)
Legjobb eredményEzüstérmes (2013)

A spanyol labdarúgó-válogatott (gyakran nevezik La Furiának) Spanyolország nemzeti labdarúgócsapata, amit a Spanyol labdarúgó-szövetség (spanyolul: Real Federación Española de Fútbol) irányít.

Négyszeres Eb-, és egyszeres vb-győztes. A spanyol válogatott lett az első európai csapat, amely egymás után három nagy tornát nyert. A 2008-as Eb-győzelem és a 2010-es vb-győzelem után a 2012-es Eb-t is megnyerték.[3]

1964-ben első alkalommal nyerte meg az Európa-bajnokságot, 1984-ben pedig a második helyen végzett. Az 1992-es barcelonai olimpián is aranyérmes lett, mindemellett még két ezüstérmet is szereztek az ötkarikás játékokon (1920, 2000).

2006 novembere és 2009 júniusa közötti időszakban 35 mérkőzésen maradt veretlen. A 2009-es konföderációs kupa elődöntőjében az USA-tól szenvedett vereséget. 2008 júliusában története során először került a FIFA-világranglista élére.

Története

[szerkesztés]

A különféle regionális szervezeteket 1913-ban fogták össze, amikor létrejött a Spanyol labdarúgó-szövetség. A polgárháborúig Spanyolország eredményei egészen jók voltak. A polgárháború és a második világháború egy évtizedre véget vetett a válogatott mérkőzéseknek. A 60-as évek válogatottja kiegyensúlyozott eredményeket mondhat magáénak. Az 1964-es hazai rendezésű Európa-bajnokságot megnyerte a La Roja. A 70-es években a spanyol labdarúgás hanyatlása volt jellemző. A 80-as évek vége, 90-es évek eleje óta a válogatott megint Európa élcsapatai közé tartozik. 44 év elteltével 2008-ban ismét elhódította a csapat a kontinensbajnoki címet.

A spanyol válogatott tagjai 1929-ben

Korai évek (1920–1950)

[szerkesztés]

A spanyol labdarúgó-válogatott 1920-ban jött létre, azzal a céllal, hogy Spanyolországot az 1920. évi nyári olimpiai játékokon képviselje Antwerpenben. Az első hivatalos mérkőzést augusztus 28-án Dánia ellen játszotta a csapat. Spanyolország nyerte a mérkőzést 1:0-ra, Patricio Arabolaza góljával. A torna végén a válogatott csapat ezüst érmet szerzett.

Az első hazai mérkőzésre 1921-ben került sor Bilbao-ban Belgium ellen. A mérkőzést a spanyolok nyerték 2:0-ra.[4]

Az első labdarúgó-világbajnokságon, 1930-ban Uruguayban, a válogatott nem jelent meg, mert "túl hosszúnak tartották a hajóutat".

Évekkel később, 1933. május 21-én aratta máig a legnagyobb arányú győzelmét a csapat. 13:0-ra ütötték ki a bolgárokat.

1934-ben azonban már ott volt az 1934-es labdarúgó-világbajnokság-on Olaszországban. A negyeddöntőben Olaszországgal mérkőzött a továbbjutásért. A nagy hőségben lebonyolított találkozón a spanyolok keményen ellenálltak az agresszív olasz rohamoknak és a hosszabbítás végén 1:1 lett a mérkőzés végeredménye. Erre való tekintettel az összecsapást újra kellett játszani. Az olasz edző 5, a spanyol pedig 7 friss játékost vetett be a győzelem érdekében. A továbbjutást végül Giuseppe Meazza 11. percben szerzett találata döntötte el.[5] Ezt követően a Spanyol polgárháború és a második világháború miatt egészen 1950-ig nem vettek részt vb-n.

Az 1950-es labdarúgó-világbajnokságon, Brazíliában Spanyolország csapata a negyedik helyen végzett. A csoportmérkőzéseken mindhárom mérkőzést sikerrel vették. A csoportgyőztesek körmérkőzésein azonban alulmaradtak.

José Villalonga korszak és az 1964-es labdarúgó-Európa-bajnokság

[szerkesztés]
Luis Suárez, az 1964-ben Európa-bajnoki címet szerzett válogatott tagja.

Lásd még: 1964-es labdarúgó-Európa-bajnokság (döntő) Az 1964-es labdarúgó-Európa-bajnokság négyes döntőjének a Franco tábornok által irányított Spanyolország adott otthont. Az elődöntőben Magyarország volt a spanyolok ellenfele. Jesús María Pereda révén a spanyolok szereztek vezetést, amit Bene Ferenc egalizált. A hosszabbításban Amancio Amaro szerezte meg a továbbjutást jelentő gólt. A döntőben a Szovjetuniót ugyancsak 2–1 arányban győzték le a spanyolok és ezzel elhódították az Európai Nemzetek kupájának a serlegét.

1970-es évek

[szerkesztés]

Az 1970-es évek nem sorolható a spanyol labdarúgó-válogatott sikerkorszakai közé. Egyetlen Európa-bajnokságra sem sikerült kijutniuk és lemaradtak az 1970-es, 1974-es világbajnokságról is. Az 1978-as argentínai tornára ugyan kvalifikálták magukat, de már a csoportkör után kiestek.

1982-es labdarúgó-világbajnokság Spanyolországban

[szerkesztés]

Az 1982-es labdarúgó-világbajnokságnak Spanyolország adott otthont. Első ízben fordult elő, hogy egy világbajnokságon 24 csapat vett részt. A spanyolok az 5. csoportba kaptak besorolást. Honduras ellen 1–1-es döntetlennel nyitottak, majd Jugoszláviát legyőzték 2–1 arányban. Észak-Írországtól 1–0-s vereséget szenvedtek ugyan, de ennek ellenére bejutottak a második csoportkör küzdelmeibe. Az NSZK elleni vereség és az Anglia elleni döntetlen azonban a tornáról való kiesésüket jelentette. José Santamaría szövetségi kapitánynak emiatt távoznia kellett.

1984 és 1992 közötti időszak

[szerkesztés]

Az 1984-es Eb-selejtezőiben Spanyolországnak –ahhoz, hogy megelőzze Hollandiát és megnyerje a csoportot– legalább 11 góllal kellett győznie Málta ellen az utolsó mérkőzésen. A félidei 3–1-es vezetés után, a második játékrészben kilencszer sikerült a máltai kapuba találniuk. 12–1-es sikerüknek köszönhetően csoportgyőztesként utazhattak az Európa-bajnokságra. Romániával és Portugálival egyaránt 1–1-re végeztek. Az NSZK-t pedig 1–0-ra legyőzték. Az elődöntőben Dánia ellen tizenegyesekkel (5–4) jutottak tovább. A döntőben a házigazda franciákkal találkoztak és 2–0-s vereséget szenvedtek.

Az 1986-os világbajnokságon a brazilok ellen kezdtek és 1–0-ra kikaptak. Észak-Írországot 2–1-re, ezután pedig Algériát 3–0-ra megverték és továbbjutottak. A nyolcaddöntőben Dániát fektették két vállra. Az 5–1-es spanyol győzelemmel zárult találkozón Emilio Butragueño négy gólt szerzett. A legjobb nyolc között Belgiummal 1–1-et játszottak és a büntetőpárbajban a belgák bizonyultak jobbnak (5–4).

Az 1988-as Európa-bajnokságon nem szerepeltek túl fényesen. Dániát még sikerült az első mérkőzésen legyőzniük (3–2), de ezt követően vereség Olaszországtól (0–1) és az NSZK-tól (0–2) is.

Az 1990-es olaszországi világbajnokságon jól szerepeltek a csoportkörben, ahol a következő eredményeket érték el: Uruguay (0–0), Dél-Korea (3–1), Belgium (2–1). Miután megvolt a továbbjutás következhetett a nyolcaddöntő, de a jugoszlávok 2–1 arányban jobbnak bizonyultak és Spanyolország kiesett.

Az 1992-es Eb selejtezőiben Franciaország és Csehszlovákia mögött mindössze a harmadik helyen végeztek a spanyolok, így lemaradtak a tornáról.

Clemente uralkodása, 1992-1998

[szerkesztés]
Javier Clemente által vezényelt edzés 1994 májusában

Az 1992-es Eb után Javier Clemente került a válogatott élére. Az Egyesült Államokban rendezett 1994-es világbajnokságra sikeresen kivezette a csapatot. A vb-n a C csoportba kaptak besorolást, ahol Dél-Koreával 2–2-t, Németországgal 1–1-et játszottak. Bolíviát 3–1-es legyőzése a csoportból való továbbjutást jelentette számukra. Az egyenes kiesésben először Svájccal találkoztak és 3–0-ra győztek. Végül a negyeddöntőben az olaszok ellen szenvedtek 2–1-es vereséget.

Az 1996-os Európa-bajnokságon Franciaország és Bulgária legjobbjaival 1–1-re végeztek, Romániát pedig 2–1-re verték. A negyeddöntőben a házigazda Angliával mérték össze erejüket. A gól nélküli döntetlent hozó mérkőzésen tizenegyesekkel (4–2) az angolok bizonyultak jobbnak és jutottak tovább.

Az 1998-as világbajnokságra szintén kijutott a Clemente vezette gárda. Nigéria ellen rögtön egy 3–2-es vereséggel nyitottak, amit a Paraguay elleni 0–0-s döntetlen követett. Bulgáriát ugyan kiütötték 6–1-gyel, de mindez kevés volt a továbbjutáshoz.

2000 – 2004

[szerkesztés]

A 2000-es Eb selejtezőiben a Ciprus ellen elszenvedett 3–2-es vereséget követően Clementét felmentették kapitányi feladatai alól. Helyére José Antonio Camacho nevezték ki. Camacho kivezette a válogatottat az Európa-bajnokságra, ahol egy Norvégia elleni vereséggel nyitottak (0–1). Szlovéniát legyőzték 2–1-re, Jugoszlávia ellen pedig egy fordulatos mérkőzésen nyertek 4–3-ra. A negyeddöntőben Franciaországtól szenvedtek vereséget 2–1 arányban.

A 2002-es világbajnokságon Spanyolország mindhárom csoportmérkőzésüket megnyerték a spanyolok. Szlovénia (3–1), Paraguay (3–1), Dél-Afrika (3–2). A legjobb tizenhat között Írországon tizenegyesekkel jutottak túl. a negyeddöntőben a házigazda Dél-Koreával kellett játszaniuk. A spanyolokat két szabályos góltól is megfosztotta az egyiptomi játékvezető Gamál al-Gandúr, végül pedig büntetőkkel estek ki.

A 2004-es labdarúgó-Európa-bajnokságon Spanyolország a sorsolást követően az A csoportba kapott helyet a házigazda Portugália, Oroszország és Görögország társaságában. Az oroszokat 1–0-ra legyőzték, Görögországgal 1–1-es döntetlent játszottak, Portugáliától pedig kikaptak 1–0-ra. Mindez nem volt elegendő a továbbjutáshoz. A kiesést követően Iñaki Sáez szövetségi kapitányt leváltották a posztjáról.

Luis Aragonés-korszak, 2006-os vb és a 2008-as Eb

[szerkesztés]
A spanyol válogatott kezdője a 2008. június 29-én rendezett döntőben.

A 2006-os labdarúgó-világbajnokság selejtezőiben Szerbia és Montenegró mögött a második helyen végeztek a csoportban. Így tehát pótselejtező játszására kényszerültek a spanyolok, amit Szlovákia ellen játszottak. A világbajnokságon mindhárom csoportmérkőzésüket megnyerték, az eredmények a következők voltak: Ukrajna (4–0), Szaúd-Arábia (1–0), Tunézia (3–1). A legjobb 16 között Franciaországtól szenvedtek 3–1-es vereséget.

Spanyol játékosok ünneplik a 2008-as Európa-bajnoki győzelmet Madridban.

A 2008-as Európa-bajnokság selejtezőben a megszerezhető 36 pontból 26-ot begyűjtöttek és kijutottak a tornára. A csoportban ismét sikerült mindhárom mérkőzésüket megnyerni. Az oroszokat 4–1-re, a svédeket és a görögöket 2–1-re múlták felül. A negyeddöntőben Olaszország ellen tizenegyesekkel jutottak tovább. Az elődöntőben ismét az orosz válogatottal találkoztak és viszonylag simán 3–0 arányban győztek.[6] A spanyolok bejutottak a bécsi Ernst Happel Stadionban rendezett fináléba, ahol Németország várt rájuk. A döntő egyetlen gólját Fernando Torres szerezte a mérkőzés 33. percében, ami azt jelentette, hogy Spanyolország története második Európa-bajnoki címét ünnepelhette.[7] A spanyoloknak mind e mellett sikerült bezsebelniük további különdíjakat. David Villa négy góljával gólkirály lett, Xavit választották az Eb legjobb játékosának, kilenc spanyol játékos pedig bekerült a torna all star csapatába.

2009-es konföderációs kupa és a 2010-es vb-győzelem

[szerkesztés]
Ausztria–Spanyolország 1–5
2009. november, Ernst Happel Stadion, Bécs.

A 2008-as Eb-t követően Luis Aragonést Vicente del Bosque váltotta a kapitányi poszton.[8] A 2008-as évben David Villa 16 gólt szerzett 15 mérkőzésen, amivel megdöntötte Raúl 1999-ben felállított 10 gólos rekordját.[9] 2009. február 11-én Villa újabb rekordot döntött. Az Anglia elleni barátságos mérkőzés 36.percében sikerült betalálnia, ezzel sorozatban hatodik válogatott meccsén volt eredményes.[10]

A 2009-es konföderációs kupa csoportmérkőzésein könnyed győzelmeket arattak a spanyolok. Az Új-Zéland elleni 5–0-s győzelem alkalmával Fernando Torres a torna történetének leggyorsabb mesterhármasát érte el. Irakot 1–0-ra, a házigazda Dél-Afrikát pedig 2–0-ra verték. Sorozatban 15. győzelmük és 35. veretlenül megvívott mérkőzésük volt, ami új csúcsot jelentett.

A rekord az elődöntőben, az USA ellen elszenvedett 2–0-s vereséggel ért véget.[11][12] A bronzmérkőzésen hosszabbítás után 3–2-re legyőzték Dél-Afrikát és megszerezték a bronzérmet.[13]

A 2010-es világbajnokság döntőjében
Spanyolország kezdőcsapata a 2010-es vb-döntőn, 2010. július 11-én Johannesburgban.

2009. szeptember 9-én világbajnoki selejtezőn, Méridaban Észtországot 3–0-ra verték, ezzel bebiztosították helyüket a 2010-es labdarúgó-világbajnokságon.[14] Az 5. selejtezőcsoportban 10 mérkőzéséből 10-et megnyerve végeztek a csoport élén.

A sorsolást követően Chile, Honduras és Svájc mellett a H csoportba kaptak besorolást. Kisebb meglepetésre első mérkőzésükön 1–0-ra kikaptak Svájctól. Azonban Honduras 2-0-s (David Villa két gólt szerzett) és Chile 2–1-es legyőzése elegendő volt a továbbjutáshoz.

A világbajnoki cím ünneplése Madridban, a Spanyol Légierő főkapitánysága előtt.

A nyolcaddöntőben Portugália ellen lépetek pályára a hispánok és Villa góljával 1–0-ra megnyerték a párharcot. A legjobb nyolc között Paraguay ellen ugyancsak Villa volt eredményes. 1950 óta első alkalommal Spanyolország bejutott az elődöntőbe, ahol Németország legyőzése azt jelentette, hogy története során Spanyolország először játszhat világbajnoki döntőt, ahová a spanyolok mellett Hollandia jutott be. A döntő rendes játékideje gól nélküli döntetlennel végződött. A hosszabbításban a Cesc Fàbregastól kapott labdát Andrés Iniesta értékesítette, és mivel több gól nem esett, ezzel Spanyolország története első világbajnoki címét szerezte. A spanyolok 5 sárgát, míg a hollandok 9 sárgát és 1 pirosat gyűjtöttek be a döntőben, ami világbajnoki csúcsnak számít.

Európa-bajnoki címvédés 2012-ben

[szerkesztés]
Andrés Iniesta a 2012-es Európa-bajnokságon

A válogatott a 2012-es Eb selejtezőjéből pontveszteség nélkül jutott ki a kontinenstornára,[15] ahol a C csoportba került Olaszországgal, Horvátországgal és Írországgal. Az első mérkőzését Olaszországgal vívta, a meccs 1–1-es döntetlennel fejeződött be. A második mérkőzésen az írek ellen 4–0-ra nyertek, a harmadikon a horvátokat 1–0-ra győzték le és ezzel a csoport első helyén végeztek. A negyeddöntőben 2–0-ra győztek a franciák ellen, az elődöntőben azonban egy 0–0-s, hosszabbításos mérkőzés után csak büntetőkkel győzték le a portugálokat. A döntőben az olaszokkal kerültek össze ismét. Az első félidő után a spanyol csapat 2–0-ra vezetett. A második félidő elejére már kihasználta az olasz csapat a három cseréjét. A 60. percben a 3 perccel korábban beállt Thiago Motta megsérült. Mivel az olasz csapatnak nem volt több cserelehetősége, ezért a maradék 30 percet az olaszok emberhátrányban játszották le. A spanyolok még szereztek két gólt, így az Eb-döntő végeredménye 4–0 lett.[16] Ez a siker több szempontból is történelmi lett. Spanyolország lett az első csapat, amely egymás után kétszer nyert Eb-t, valamint az első európai csapat lett, amely egymás után három nagy labdarúgótornát nyert (2008-as Eb, 2010-es vb, 2012-es Eb). A spanyol csapat lett az első, amely Eb-döntőben négy gólt szerzett és négy góllal nyert.[17]

2013 és 2020 közötti időszak

[szerkesztés]

A 2013-as konföderációs kupán az első mérkőzésükön 2–1-re legyőzték Uruguayt. Tahitit többek között Fernando Torres négy és David Silva három góljával 10–0-ra verték. Nigéria ellen 3–0-ás győzelemmel zárták a csoportkört. Az elődöntőben Olaszországgal találkoztak és nem született gól a mérkőzésen, végül büntetőkkel jutottak tovább 7–6 arányban. A döntőben a házigazda Brazília ellen szenvedtek 3–0-ás vereséget.

A spanyol válogatott a 2018-as világbajnokságon

A 2014-es világbajnokságban a B csoportban szerepeltek Ausztrália, a 2010-es döntős Hollandia és Chile társaságában. Meglepetésre 5–1-es vereséggel kezdtek Hollandia ellen.[18] Chilétől 2–0-ás vereséget szenvedtek, ami azt jelentette, hogy két fordulót követően kiestek.[19] Az utolsó csoportmérkőzésen 3–0 arányban legyőzték Ausztráliát.[20]

A 2016-os Európa-bajnokságon a D csoportban szerepeltek. Gerard Piqué góljával 1–0-ra legyőzték Csehországot. Álvaro Morata duplájával és Nolito találatával 3–0-ra verték Törökországot. A harmadik csoportmérkőzésen 2–1-re kikaptak Horvátországtól. A nyolcaddöntőben Olaszország ellen szenvedtek 2–0-ás vereséget és búcsúztak.

A 2018-as világbajnokságon Portugália ellen egy 3–3-as döntetlennel kezdték a tornát. Iránt legyőzték 1–0-ra, Marokkóval pedig 2–2-es döntetlent játszottak. A legjobb tizenhat között a házigazda Oroszország ellen a rendes játékidőt és a hosszabbítást követően 1–1-es döntetlent értek el és végül tizenegyesekkel estek ki.

2020-as évek

[szerkesztés]

A 2020-as Európa-bajnokságon a E csoportban szerepeltek. Svédország ellen 0–0 döntetlent játszottak az első mérkőzésükön. Lengyelország ellen Álvaro Morata góljával megszerezték a vezetést, de Robert Lewandowski egyenlíteni tudott, a vége 1–1 lett. Szlovákiát 5–0-ra verték az utolsó körben. A nyolcaddöntőben Horvátországot győzték le 5–3-ra hosszabbításban. A legjobb nyolc között 1–1-es végeredményt követően büntetőkkel jutottak tovább Svájc ellen. A elődöntőben 1–1-et játszottak Olaszországgal és a büntetőrúgásokban ezúttal a spanyolok maradtak alul. A 2021-es nemzetek ligája döntőjét 1–0-ás vezetésről veszítették el 2–1-re Franciaországgal szemben.

A 2022-es világbajnokság E csoportjában 7–0-ás győzelemmel kezdtek Costa Rica ellen.[21] A második csoportmérkőzésen 1–1-es döntetlent játszottak Németországgal.[22] Japán ellen Álvaro Morata góljával megszerezték a vezetést, de végül 2–1-re elveszítették a találkozót.[23] Ennek ellenére továbbjutottak az egyenes kieséses szakaszba, ahol Marokkóval találkoztak. A rendes játékidőben és a kétszer tizenöt perces hosszabbításban sem született gól, így a büntetőrúgások döntöttek, amiben Marokkó bizonyult jobbnak.[24]

Stadion

[szerkesztés]
Az Estadio Santiago Bernabéu belülről

A spanyol labdarúgó-válogatottnak nincs hivatalosan kijelölt otthona. A legtöbb válogatott mérkőzésnek a Real Madrid stadionja, az Estadio Santiago Bernabéu, a szintén madridi Metropolitano Stadion, a valenciai Mestalla, illetve a sevillai Ramón Sánchez Pizjuán, az Estadio de La Cartuja és a Benito Villamarín Stadion ad otthont. Ezek az ország legnagyobb létesítményei.

De korábban rendeztek válogatott találkozókat kisebb városokban is, mint például Leónban, Grandában, Alicantéban vagy Gijónban.

Nemzetközi eredmények

[szerkesztés]
Világbajnokság
  • Aranyérmes: 1 alkalommal (2010)
Európa-bajnokság
Olimpiai játékok
  • Aranyérmes: 1 alkalommal (1992)
  • Ezüstérmes: 2 alkalommal (1920, 2000)
Konföderációs kupa
  • Ezüstérmes: 1 alkalommal (2013)
  • Bronzérmes: 1 alkalommal (2009)

Világbajnokság

[szerkesztés]
A spanyolok a világbajnoki trófeával 2010-ben

      Világbajnok       Ezüstérem       Bronzérem       Negyedik hely       Egészben vagy részben hazai rendezésű

Világbajnokság Selejtezők
Év Eredmény H. M Gy D V G+ G– Keret H. M Gy D V G+ G–
Uruguay 1930 nem indult
Olaszország 1934 Negyeddöntő 5. 3 1 1 1 4 3 Keret 1. 2 2 0 0 11 1
Franciaország 1938 visszalépett
Brazília 1950 Negyedik hely 4. 6 3 1 2 10 12 Keret 1. 2 1 1 0 7 3
Svájc 1954 nem jutott ki 2. 3 1 1 1 6 4
Svédország 1958 2. 4 2 1 1 12 8
Chile 1962 Csoportkör 13. 3 1 0 2 2 3 Keret 1. 4 3 1 0 7 4
Anglia 1966 Csoportkör 10. 3 1 0 2 4 5 Keret 1. 3 2 0 1 5 2
Mexikó 1970 nem jutott ki 3. 6 2 2 2 10 6
Nyugat-Németország 1974 2. 5 2 2 1 8 6
Argentína 1978 Csoportkör 10. 3 1 1 1 2 2 Keret 1. 4 3 0 1 4 1
Spanyolország 1982 Középdöntő 12. 5 1 2 2 4 5 Keret rendezőként automatikusan kijutott
Mexikó 1986 Negyeddöntő 7. 5 3 1 1 11 4 Keret 1. 6 4 0 2 9 8
Olaszország 1990 Nyolcaddöntő 10. 4 2 1 1 6 4 Keret 1. 8 6 1 1 20 3
Amerikai Egyesült Államok 1994 Negyeddöntő 8. 5 2 2 1 10 6 Keret 1. 12 8 3 1 27 4
Franciaország 1998 Csoportkör 17. 3 1 1 1 8 4 Keret 1. 10 8 2 0 26 6
Dél-KoreaJapán 2002 Negyeddöntő 5. 5 3 2 0 10 5 Keret 1. 8 6 2 0 21 4
Németország 2006 Nyolcaddöntő 9. 4 3 0 1 9 4 Keret 2. 12 6 6 0 25 5
Dél-afrikai Köztársaság 2010 Világbajnok 1. 7 6 0 1 8 2 Keret 1. 10 10 0 0 28 5
Brazília 2014 Csoportkör 23. 3 1 0 2 4 7 Keret 1. 8 6 2 0 14 3
Oroszország 2018 Nyolcaddöntő 10. 4 1 3 0 7 6 Keret 1. 10 9 1 0 36 3
Katar 2022 Nyolcaddöntő 13. 4 1 2 1 9 3 Keret 1. 8 6 1 1 15 5
Kanada Mexikó Amerikai Egyesült Államok 2026 később később
Marokkó Portugália Spanyolország 2030 később később
Szaúd-Arábia 2034 később később
Összesen 16/22 67 31 17 19 108 75 – Összesen 125 87 26 12 291 81

Európa-bajnokság

[szerkesztés]
Spain players celebrating
A spanyolok az Európa-bajnoki trófeával 2012-ben

      Európa-bajnok       Ezüstérem       Bronzérem       Negyedik hely       Egészben vagy részben hazai rendezésű

Európa-bajnokság Selejtezők
Év Eredmény H. M Gy D V G+ G– Keret H. M Gy D V G+ G–
Franciaország 1960 nem jutott ki Negyeddöntő 2 2 0 0 7 2
Spanyolország 1964 Európa-bajnok 1. 2 2 0 0 4 2 Keret Negyeddöntő 6 4 1 1 16 5
Olaszország 1968 nem jutott ki 1. 8 3 2 3 7 5
Belgium 1972 2. 6 3 2 1 14 3
Jugoszlávia 1976 1. 8 3 4 1 11 9
Olaszország 1980 Csoportkör 7. 3 0 1 2 2 4 Keret 1. 6 4 1 1 13 5
Franciaország 1984 Ezüstérem 2. 5 1 3 1 4 5 Keret 1. 8 6 1 1 24 8
Nyugat-Németország 1988 Csoportkör 6. 3 1 0 2 3 5 Keret 1. 6 5 0 1 14 6
Svédország 1992 nem jutott ki 3. 7 3 0 4 17 12
Anglia 1996 Negyeddöntő 6. 4 1 3 0 4 3 Keret 1. 10 8 2 0 25 4
Belgium Hollandia 2000 Negyeddöntő 5. 4 2 0 2 7 7 Keret 1. 8 7 0 1 42 5
Portugália 2004 Csoportkör 10. 3 1 1 1 2 2 Keret 2. (pótselejtező) 10 7 2 1 21 5
Ausztria Svájc 2008 Európa-bajnok 1. 6 5 1 0 12 3 Keret 1. 12 9 1 2 23 8
Lengyelország Ukrajna 2012 Európa-bajnok 1. 6 4 2 0 12 1 Keret 1. 8 8 0 0 26 6
Franciaország 2016 Nyolcaddöntő 10. 4 2 0 2 5 4 Keret 1. 10 9 0 1 23 3
Európai Unió 2020 Elődöntő 3. 6 2 4 0 13 6 Keret 1. 10 8 2 0 31 5
Németország 2024 Európa-bajnok 1. 7 7 0 0 15 4 Keret 1. 8 7 0 1 25 5
Egyesült Királyság Írország 2028 később később
Olaszország Törökország 2032 később később
Összesen 12/17 53 28 15 10 83 46 – Összesen 133 96 18 19 339 96

UEFA Nemzetek Ligája

[szerkesztés]

      Aranyérem       Ezüstérem       Bronzérem

Csoportkör Egyenes kieséses szakasz
Szezon Liga Csoport H M Gy D V G+ G– Feljutás/kiesés Helyezés Év Eredmény M Gy D V G+ G– Keret
2018–19 A 4. 2. 4 2 0 2 12 7 Állandó 7. Portugália 2019 nem jutott be
2020–21 A 4. 1. 6 3 2 1 13 3 Állandó 2. Olaszország 2021 Ezüstérmes 2 1 0 1 3 3 Keret
2022–23 A 2. 1. 6 3 2 1 8 5 Állandó 1. Hollandia 2023 Aranyérmes 2 1 1 0 2 1 Keret
2024–25 A 4. 2025
Összesen 16 8 4 4 33 15 2/3 4 2 1 1 5 4

Olimpia

[szerkesztés]
Év Helyszín Eredmény M Gy D V Rg Kg
1896 Görög 1828–1978 Athén Nem volt labdarúgó-torna
1900 Franciaország Párizs Nem indult
1900 USA Saint Louis Nem indult
1908 Nagy-Britannia London Nem indult
1912 Svédország Stockholm Nem indult
1916 Nem rendezték meg az első világháború miatt
1920 Belgium Antwerpen Ezüstérmes 5 4 0 1 9 5
1924 Franciaország Párizs Első kör 1 0 0 1 0 1
1928 Hollandia Amszterdam Negyeddöntő 3 1 1 1 9 9
1932 USA Los Angeles Nem volt labdarúgó-torna
1936 Náci Berlin Visszalépett a Spanyol polgárháború miatt.
1940 Nem rendezték meg a második világháború miatt
1944
1948 Nagy-Britannia London Nem jutott be
1952 Finnország Helsinki Nem jutott be
1956 Ausztrália Melbourne Nem jutott be
1960 Olaszország Róma Nem jutott be
1964 Japán Tokió Nem jutott be
1968 Mexikó Mexikóváros Negyeddöntő 4 2 1 1 4 2
1972 Németország München Nem jutott be
1976 Kanada Montréal Csoportkör 2 0 0 2 1 3
1980 Szovjetunió Moszkva Csoportkör 3 0 3 0 2 2
1984 USA Los Angeles Nem jutott be
1988 Dél-Korea Szöul Nem jutott be
1992 Spanyolország Barcelona Aranyérmes 6 6 0 0 14 2
1996 USA Atlanta Negyeddöntő 4 2 1 1 5 7
2000 Ausztrália Sydney Ezüstérmes 6 4 1 1 12 6
2004 Görögország Athén Nem jutott be
2008 Kína Peking Nem jutott be
2012 Nagy-Britannia London Csoportkör 3 0 1 2 0 2
2016 Brazília Rio de Janeiro Nem jutott be
Összesen 10/27 1 arany 34 19 6 9 56 37
  • 1948 és 1988 között amatőr, 1992-től kezdődően U23-as játékosok vettek részt az olimpiai játékokon

Konföderációs kupa

[szerkesztés]
Év Eredmény Hely M Gy D V Rg Kg
Szaúd-Arábia 1992 Nem jutott be
Szaúd-Arábia 1995
Szaúd-Arábia 1997
Mexikó 1999
Dél-KoreaJapán 2001
Franciaország 2003
Németország 2005
RSA 2009 Elődöntő 3. 5 4 0 1 11 4
BRA 2013 Döntő 2. 5 3 1 1 15 4
Oroszország 2017 Nem jutott be
Összesen Döntő 2/10 10 7 1 2 26 8
* Tartalmazza azokat a mérkőzéseket is, amelyeken büntetőpárbajra került sor.

Mezek a válogatott története során

[szerkesztés]

A spanyol labdarúgó-válogatott hagyományos szerelése vörös mez, sötétkék nadrág és sötétkék sportszár. A váltómez leggyakrabban fehér mezből, fehér nadrágból és fehér sportszárból áll.

Hazai mezek
1920-21
1921-22
1922-24
1924 1
1924-31
1931-34
1934
1934-36
1936-39 2
1939-45
1945-47
1947-59
1959-79
1979-81
1981-83
1983-85
1985-87
1987-91
1991-92
1992-93
1994-95
1995-97
1997-99
1999-01
2001-03
2003-05
2005-07
2007-09
2009
2009-10
2010-11
2011-12
2012-13
2013-15
2015-2017
2017-19
2019-
Vendég mezek
1959-79
1984–86
1986–87
1988–91
1994–96
1998–2000
2000–02
2004–06
2006–08
2008–10
2010–11
2011–12
2012–14
2014–16
2016
2016–18
2018–

Játékosok

[szerkesztés]

Játékoskeret

[szerkesztés]

A spanyol válogatott 26 fős kerete a 2024-es Európa-bajnokságra.[25]

A pályára lépések és gólok száma 2024. június 30-i  Grúzia elleni mérkőzés után lett frissítve.

Szám Poszt Név Születési dátum / Kor Válogatottság Gólok Klub
1 K David Raya 1995. szeptember 15. (29 éves) 6 0 ENG Arsenal
13 K Álex Remiro 1995. március 24. (29 éves) 1 0 ESP Real Sociedad
23 K Unai Simón 1997. június 11. (27 éves) 43 0 ESP Athletic Bilbao
2 V Daniel Carvajal (3. számú csk.) 1992. január 11. (32 éves) 47 1 ESP Real Madrid
3 V Robin Le Normand 1996. november 11. (27 éves) 15 1 ESP Real Sociedad
4 V Nacho 1990. január 18. (34 éves) 26 1 KSA al-Kvadszija
5 V Daniel Vivian 1999. július 5. (25 éves) 3 0 ESP Athletic Bilbao
12 V Álex Grimaldo 1995. szeptember 20. (29 éves) 6 0 GER Bayer Leverkusen
14 V Aymeric Laporte 1994. május 27. (30 éves) 32 1 KSA en-Naszr
22 V Jesús Navas 1985. november 21. (38 éves) 55 5 ESP Sevilla
22 V Marc Cucurella 1998. július 22. (26 éves) 7 0 ENG Chelsea
6 KP Mikel Merino 1996. június 22. (28 éves) 25 1 ESP Real Sociedad
8 KP Fabián Ruiz 1996. április 3. (28 éves) 26 4 FRA Paris Saint-Germain
10 KP Dani Olmo 1998. május 7. (26 éves) 36 9 GER RB Leipzig
15 KP Álex Baena 2001. július 20. (23 éves) 5 1 ESP Villarreal
16 KP Rodri (Csapatkapitány-helyettes) 1996. június 22. (28 éves) 53 4 ENG Manchester City
18 KP Martín Zubimendi 1999. február 2. (25 éves) 8 0 ESP Real Sociedad
20 KP Pedri 2002. november 25. (21 éves) 23 2 ESP Barcelona
25 KP Fermín López 2003. május 11. (21 éves) 2 0 ESP Barcelona
7 CS Álvaro MorataCsapatkapitány 1992. október 23. (32 éves) 77 36 ESP Atlético Madrid
9 CS Joselu 1990. március 27. (34 éves) 12 5 ESP Al-Gharafa
11 CS Ferrán Torres 2000. február 29. (24 éves) 44 20 ESP Barcelona
17 CS Nico Williams 2002. július 12. (22 éves) 17 3 ESP Athletic Bilbao
19 CS Lamine Yamal 2007. július 13. (17 éves) 11 2 ESP Barcelona
21 CS Mikel Oyarzabal 1997. április 21. (27 éves) 34 11 ESP Real Sociedad
22 CS Ayoze Pérez 1993. július 29. (31 éves) 2 1 ESP Real Betis

Válogatottsági rekordok

[szerkesztés]
  • A még aktív játékosok félkövérrel vannak megjelölve.

Legtöbbször pályára lépett játékosok

[szerkesztés]

Az adatok 2022. december 6-i állapotoknak felelnek meg.

Sergio Ramos a válogatottsági rekorder 180 mérkőzéssel.
# Név Időszak Mérkőzés Gólok
1 Sergio Ramos 2005–2021 180 23
2 Iker Casillas 2000–2016 167 0
3 Sergio Busquets 2009–2022 143 2
4 Xavi 2000–2014 133 12
5 Andrés Iniesta 2006–2018 131 13
6 Andoni Zubizarreta 1985–1998 126 0
7 David Silva 2006–2018 125 35
8 Xabi Alonso 2003–2014 114 16
9 Cesc Fàbregas 2006–2016 110 15
Fernando Torres 2003–2014 38

Legtöbb gólt szerző játékosok

[szerkesztés]

Az adatok 2023. szeptember 08-i állapotoknak felelnek meg.

David Villa 59 góllal a spanyol válogatott legeredményesebb játékosa.
# Játékos Időszak Gól Vál. Átlag
1 David Villa 2005–2017 59 98 0.60
2 Raúl 1996–2006 44 102 0.43
3 Fernando Torres 2003–2014 38 110 0.35
4 David Silva 2006–2018 37 125 0.30
5 Álvaro Morata 2014– 33 65 0.51
6 Fernando Hierro 1989–2002 29 89 0.33
7 Fernando Morientes 1998–2007 27 47 0.57
8 Emilio Butragueño 1984–1992 26 69 0.38
9 Alfredo Di Stéfano 1957–1961 23 31 0.74
Sergio Ramos 2005–2021 180 0.13

Szövetségi kapitányok

[szerkesztés]
Francisco Bru
Miguel Muñoz
Javier Clemente
Vicente del Bosque
Név Időszak M. Gy. D. V. RG KG %
Francisco Bru 1920 5 4 0 1 9 5 80%
Julián Ruete 1921–1922 4 4 0 0 11 2 100%
José Angel Berraondo 1921–1928 6 2 3 1 14 12 33,33%
Manuel Castro González 1921–1927 10 9 0 1 21 7 90%
José María Mateos 1922–1933 23 16 3 4 64 24 69,56%
Salvador Díaz Iraola 1922 1 1 0 0 4 0 100%
Luis Argüello Brage 1923 2 1 0 1 3 1 50%
Pedro Parages 1923–1924 3 1 1 1 3 1 33,33%
José García Cernuda 1923–1924 2 1 1 0 3 0 50%
Luis Colina Álvarez 1924 1 1 0 0 2 1 50%
José Rosich Rubiera 1924 1 1 0 0 2 1 50%
Julián Olave Videa 1924 1 1 0 0 2 1 50%
Fernando Gutiérrez Alzaga 1925 3 3 0 0 6 0 100%
Ricardo Cabot Montalt 1925 2 2 0 0 2 0 100%
Ezequiel Montero Román 1926–1927 4 3 0 1 9 5 75%
Amadeo García 1934–1936 12 6 2 4 30 15 50%
Eduardo Teus López 1941–1942 6 3 2 1 15 10 50%
Jacinto Quincoces 1945 2 1 1 0 6 4 50%
Luis Casas Pasarín 1946 1 0 0 1 0 1 0%
Pablo Hernández Coronado 1947–1962 6 2 0 4 9 10 33,33%
Guillermo Eizaguirre 1948–1956 19 8 6 5 40 33 42,10%
Félix Quesada 1951 3 1 2 0 9 6 33,33%
Luis Iceta 1951 3 1 2 0 9 6 33,33%
Paulino Alcántara 1951 3 1 2 0 9 6 50%
Ricardo Zamora 1952 2 1 1 0 6 0 50%
Pedro Escartín 1952–1961 12 7 3 2 18 10 58,33%
Luis Iribarren Cavanilles 1953–1954 4 1 2 1 8 6 25%
Ramón Melcón Bartolomé 1955 2 0 1 1 2 3 0%
José Luis del Valle 1955 1 1 0 0 3 0 100%
Emilio Jiménez Millas 1955 1 1 0 0 3 0 75%
Juan Touzón Jurjo 1955 1 1 0 0 3 0 100%
Manuel Meana 1957–1959 12 7 3 2 35 16 58,33%
José Luis Costa 1959–1960 12 8 0 4 35 21 66,66%
José Luis Lasplazas 1959–1960 12 8 0 4 35 21 66,66%
Ramón Gabilondo 1959–1960 12 8 0 4 35 21 66,66%
José Villalonga 1962–1966 22 9 5 8 35 28 40,90%
Domènec Balmanya 1966–1968 11 4 3 4 11 9 36,36%
Eduardo Toba 1968–1969 4 1 2 1 5 4 25%
Luis Molowny 1969 4 2 1 1 3 3 50%
Salvador Artigas 1969 4 2 1 1 3 3 50%
Miguel Muñoz 1969, 1982–1988 63 32 16 15 104 60 50,79%
Kubala László 1969–1980 68 30 22 16 - - 44,11%
José Santamaría 1980–1982 24 10 8 6 U - 41,66%
Luis Suárez 1988–1991 27 15 4 8 - - 55,55%
Vicente Miera 1991–1992 8 4 2 2 - - 50%
Javier Clemente 1992–1998 62 36 20 6 – – 58,06%
José Antonio Camacho 1998–2002 44 28 9 7 - - 63,63%
Iñaki Sáez 2002–2004 23 15 6 2 - - 65,21%
Luis Aragonés 2004–2008 54 38 12 4 101 31 70,37%
Vicente del Bosque 2008–2016 47 41 1 5 118 35 87,23%
Julen Lopetegui 2016–2018 20 14 6 0 61 13 70%
Fernando Hierro 2018 4 1 2 1 7 6 25%
Luis Enrique 2018–2019 10 8 0 2 18 9 80%
Robert Moreno 2019–2019 10 8 2 0 31 5 80%
Luis Enrique 2019–2022 32 17 12 3 62 22 53,12%
Luis de la Fuente Castillo 0 0 0 0 0 0 0

Kapcsolódó szócikkek

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ The FIFA/Coca-Cola World Ranking. FIFA
  2. ↑ World Football Elo Ratings. eloratings.net
  3. ↑ „Euro 2012: történelmi spanyol tripla, Casillas az első „százados"”, nemzetisport.hu, 2012. július 1. (Hozzáférés: 2012. július 1.) 
  4. ↑ A spanyol labdarúgás története (spanyol nyelven). [2010. május 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. május 8.)
  5. ↑ 1934-es VB története (spanyol nyelven). [2010. április 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. május 8.)
  6. ↑ Euro 2008 Final Preview: Germany vs Spain, 2008. június 29. [2011. december 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. június 29.)
  7. ↑ „Germany 0–1 Spain”, BBC Sport, 2008. június 29. (Hozzáférés: 2009. augusztus 20.) 
  8. ↑ Spain appoint Del Bosque. Sky Sports, 2008. július 15. (Hozzáférés: 2012. január 4.)
  9. ↑ Villa, mejor goleador de la selección en un año natural (spanyol nyelven). Marca.com. (Hozzáférés: 2012. június 24.)
  10. ↑ Spain Hotshot David Villa Delighted With Goal Against England. Goal.com, 2009. február 12. (Hozzáférés: 2012. január 4.)
  11. ↑ „Eb-győzelem után világrekordra hajt a spanyol futballválogatott”, Origo, 2008. szeptember 22. (Hozzáférés: 2012. június 29.) 
  12. ↑ „Két védőbaki vetett véget a spanyol futballcsodának”, Origo, 2009. június 24. (Hozzáférés: 2012. június 29.) 
  13. ↑ Spain Finish Third In Confederations Cup After Thrilling Finale Against South Africa. Goal.com, 2009. június 28. [2011. november 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. január 4.)
  14. ↑ South Africa place secured. ESPN, 2009. szeptember 9. [2010. december 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. október 15.)
  15. ↑ „Eb-selejtezők: a zárónap krónikája!”, sporthirado.hu, 2011. október 11. (Hozzáférés: 2012. július 2.) 
  16. ↑ „Spanyolország - Olaszország”, Origo, 2012. július 1.. [2012. július 4-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2012. július 1.) 
  17. ↑ „Euro 2012: történelmi spanyol tripla, Casillas az első „százados"”, nemzetisport.hu, 2012. július 1. (Hozzáférés: 2012. július 3.) 
  18. ↑ „Rangadó helyett! A hollandok szórakoztak a spanyolokkal”, nemzetisport.hu, 2014. június 13. (Hozzáférés: 2022. november 30.) 
  19. ↑ „Az aranykor vége: két meccs után kiestek a címvédő spanyolok!”, nemzetisport.hu, 2014. június 18. (Hozzáférés: 2022. november 30.) 
  20. ↑ „Szépen, háromgólos sikerrel búcsúztak a spanyolok”, nemzetisport.hu, 2014. június 23. (Hozzáférés: 2022. november 30.) 
  21. ↑ „Hetet egy csapásra: parádésan futballoztak a spanyolok!”, nemzetisport.hu, 2022. november 23. (Hozzáférés: 2022. november 29.) 
  22. ↑ „Két cserecsatár góljával ikszeltek egymással a spanyolok és a németek”, nemzetisport.hu, 2022. november 27. (Hozzáférés: 2022. november 30.) 
  23. ↑ „Ez ám a meglepetés! Japán legyőzte Spanyolországot is, és megnyerte az E-csoportot”, nemzetisport.hu, 2022. december 1. (Hozzáférés: 2022. december 7.) 
  24. ↑ „Tizenegyesek döntöttek, Marokkó kiejtette Spanyolországot, és negyeddöntős”, nemzetisport.hu, 2022. december 6. (Hozzáférés: 2022. december 7.) 
  25. ↑ Megvan a végleges spanyol keret a labdarúgó-Eb-re (magyar nyelven). M4 Sport, 2024. június 7. (Hozzáférés: 2024. június 30.)

További információk

[szerkesztés]
Commons:Category::Category:Selección de fútbol de España
A Wikimédia Commons tartalmaz Spanyol labdarúgó-válogatott témájú médiaállományokat.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Spanyol_labdarúgó-válogatott&oldid=27291763”