Nagyatádi Szabó István

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Nagyatádi Szabó István
Nagyatádi 1908 körül
Nagyatádi 1908 körül
Született 1863. szeptember 17.
Erdőcsokonya
Elhunyt 1924. október 31. (61 évesen)
Erdőcsokonya
Nemzetisége magyar
Foglalkozása politikus
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Nagyatádi Szabó István témájú médiaállományokat.

Nagyatádi Szabó István (született Szabó István, Erdőcsokonya, 1863. szeptember 17. – Erdőcsokonya, 1924. október 31.) A legjelentősebb magyar parasztpolitikus. Az első országos magyarországi parasztpárt megalapítója, a demokratikus földreform-program kidolgozója 1910-ben, az első paraszt származású képviselő a magyar parlament történetében. A forradalmak után, 1920-ban az ország legnépszerűbb politikusa és a legnépszerűbb párt, a Kisgazdapárt vezetője. A nevével fémjelzett Nagyatádi-féle földreform megvalósításáért az 1920-as években földművelési miniszterként folytatott hosszú küzdelmet, földreformja a nagybirtokosok ellenállása miatt csak kisrészben valósulhatott meg.

Életpályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gyermek- és ifjúkora[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szabó István néven született református paraszti családba a Somogy megyei Erdőcsokonyán. A Nagyatádi előnevet első nemzetgyűlési képviselővé választásakor kapta. A család, anyagi helyzete alapján, kisbirtokos vagy napszámos család.[1] Az elemi iskola hat osztályának elvégzése után szülei földjén kezdett dolgozni. Sok munkával sikerült kis birtokát tehermentesítenie, némileg gyarapítania. 20 évesen Budapestre vonult be tényleges katonai szolgálatra 3 évre, a világvárossá fejlődő Budapest nagy hatással volt a fiatal István gondolkodására. Leszerelése után visszament falujába, parasztgazdának.

Parasztgazdából országgyűlési képviselő[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Miután némi birtokot gyűjtött, majd 1890-ben, 27 éves korában megválasztották községi bírónak. A nehéz fizikai munka ellenére rendszeresen olvasott újságot, figyelemmel kísérte a politikai eseményeket, s fokozatosan a környező községek bíróinak elismert vezetője lett, és 1904-ben Somogy vármegye törvényhatósági bizottságának tagjává választották. Itt többségében földbirtokosokkal, tőkésekkel és értelmiségiekkel szemben kellett a kisbirtokos képviselőként a parasztság érdekeit képviselnie, ami fejlesztette látókörét, politikai és közigazgatási ismereteit és szónoki képességét. Ekkor a Függetlenségi Párt híve, ám a koalíciós kormányzás alatti csalódások ráébresztették, hogy a parasztság érdekeit csak a parasztság önálló pártja képviselheti.

1908 januárjában létrehozták a Somogy megyei Kisgazdák Egyesületét, Szabó István lett az elnöke. A falusi bírókat, a parasztsággal egyetértő papokat, tanítókat, politika iránt érdeklődő birtokos parasztembereket tömörítő egyesület Szabó és társai agitációja hatására pár hónap alatt Somogy megye egész parasztságát maga mögé állította.

Somogy megyei főispánja jellemzése szerint Szabó István „az egész mozgalom kezdeményezője és lelke [...] ki nagyon figyelemre méltó szónoki képességgel van megáldva, sokat szerepel és különösen a napilapokból szedett témákkal és ismeretekkel igyekszik társaira hatást gyakorolni.”

1908 nyarán a megürült nagyatádi képviselői helyre a környék parasztsága Szabó Istvánt javasolta képviselőjelöltnek. A kétéves mandátumáért nem tülekedtek a hivatásos politikusok, Szabó István a Somogy megyei Kisgazdák Szövetsége programjával könnyedén nyert a függetlenségi jelöltet legyőzve, és lett a magyar parlament történetének első paraszti származású képviselője. Képviselőként kapta „előnevét, és lett Nagyatádi” Szabó István.

Első képviselőházi beszédében kérte képviselőtársait, hogy a földművest ne parasztnak, hanem kisgazdának nevezzék, mivel a Dunántúlon a paraszt szó becsmérlő értelmű.

Politikai programja 1909-ben[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1909-ben kidolgozta politikai programját. Az agrárszocialistákkal, Áchim L. Andrással és a polgári radikálisokkal szemben nem kívánta a tulajdonviszonyok radikális, esetleg erőszakos megváltoztatását és a politikai rendszer megdöntését. Demokratikus polgári jogokat és széleskörű földreformot hirdetett. A földnélküli parasztok földhöz juttatását a nagybirtokok részleges felparcellázásával, jogszabály alapján megvalósuló földosztás útján képzelte, de a juttatott föld megváltásával és a nagybirtokosok kártalanításával. Nagyatádi a nagybirtokosok számára is elfogadható, demokratikus földreformot képzelt, de a forradalmi korszak után ezzel is az úri Magyarország nagybirtokosainak erős ellenállásába ütközött.

Másik fő célja az általános titkos választójog kivívása Magyarországon. E célkitűzését sem sikerült elérnie, a politikai játszmák során ennek képviseletében nem tudott következetes maradni.

Kritikája elsősorban a hitbizományok, a nagybérlet és az igazságtalan adórendszer ellen irányult, szorgalmazta a szövetkezetek alapítását, a telepítést és a nagybirtokok önkéntes és részleges felparcellázását. Mérsékelt maradt a közjogi kérdésekben is, a nemzetiségi kérdésben pedig a hivatalos magyar hatalmi álláspontot tette magáévá.

Kisgazdapárt alapítás, tovább a parlamentben[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Politikai szereplésével elnyerte a vagyonosabb, főként dunántúli parasztság támogatását és lehetséges szövetségesükként tekintettek rá az agráriusok is.

1909-ben Szentgálon megalapította az első kisgazda pártot Országos 48-as Függetlenségi Gazdapárt néven. A párt 18 pontos programnyilatkozata egyértelműen haladó és demokratikus volt: az általános titkos választójogot, a progresszív adót, a latifundiumok és hitbizományok megváltással való kisajátítását követelte.

1910-ben már harmadmagával jutott pártja képviseletében a parlamentbe. A párt 1909-es programjából kissé visszahátrált, pártját érdekképviseletként fogalmazta meg, amely nem vitatja el a magyar úri rend általános politikai vezető szerepét. Az országgyűlés alakuló ülésén mondott, több mint egyórás beszédéről a korabeli lapok nagy elismeréssel írtak:

„Ma a nép hangját hallottuk a képviselőházban. A grófok és köztük Tisza István meglepetve hallgatták ezt a parasztszózatot. Egy egyszerű földmíves gazda tükröt tartott a ház elé, hadd lássa meg benne a mai közigazgatás, a mai törvényhozás és a mai falunak az életét.”

– Pesti Napló 1910. július 10-i vezércikke

Őszirózsás forradalom és tanácsköztársaság idején[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az 1918 őszén bekövetkezett őszirózsás forradalommal Nagyatádi nem értett egyet, és haza tért falujába, Erdőcsokonyára. Az ekkorra országos tekintélyű parasztvezért azonban meghívták a készülő földreform előkészítő tárgyalásaira, majd a Károlyi-kormány lemondása után alakuló Berinkey-kormányban 1919 januárja és márciusa közt a földreform ügyeinek intézésével megbízott tárca nélküli, majd népgazdasági miniszter lett. Emiatt a Horthy-korszak kezdeti hatalmi csatározásaiban próbálták támadni, siker nélkül.

A Tanácsköztársaság idején visszahúzódott falujába, a proletárdiktatúrával semmiféle közösséget nem vállalt.[2] 1919 januárjában amikor Bethlen és Gömbös körül szerveződnek az úri Magyarország köztársaság ellenes erői, Nagyatádi egy pillanatig ingadozik, végül az úri konzervatívok mellett dönt, és egyesül a hamarjában létrehozott nagybirtokos párttal, a Földműves Párttal.

Forradalmak után, Horthy-korszak kezdete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A proletárdiktatúra bukása után Nagyatádi Kisgazdapártja az ország legerősebb pártja, ő pedig az ország legnépszerűbb politikusa.

A tanácsköztársaság bukása utáni alakult első, szakszervezeti kormányt vezető Peidl Gyula, az antant bécsi képviselőinek tett ígéretének megfelelően koalíciós alapon, haladó polgári politikusokkal akarta kiegészíteni kormányát, s ezért tárgyalt Nagyatádi Szabó Istvánnal is. Mielőtt a koalíciós kormányzás létrejöhetett volna, augusztus 6-án a Friedrich István-féle puccs a Peidl-kormányt megszüntette. A Friedrich-kormányban földművelésügyi miniszteri tárcát kapott. Minisztersége rövid életű volt, augusztus 27-én a Friedrich kormányt ismét átszervezték, s ebben a földművelésügyi tárcát a radikális földreformot követelő Nagyatádi helyett Rubinek Gyula kapta. A háború és forradalmak alatti földreform ígéretekből kiábrándult falusi szegénység, most a nemzeti jelszavakat hangoztató új kormányzattól várta a földreform megvalósítását. Egy mérsékelt földreformot a nagybirtokosok többsége is elkerülhetetlennek látott, ennek előkészítését azonban jobbnak látta a mérsékelt Rubinek Gyula kezében tenni, aki egyúttal a nagybirtokosok érdekképviseleti szervének, az Országos Magyar Gazdasági Egyesületnek (OMGE) a főtitkára is volt.[2]

A mindeközben Szegeden majd Siófokon szerveződő, Horthy vezetése alatt álló ellenforradalmi erők egyik legfontosabb ellenfelüknek tekintik a Kisgazdapártot.[3] 1919 szeptemberében a valódi hatalmat egyre inkább kézben tartó, az Antant által támogatott és kormányzói posztra szánt Horthy fővezér tárgyalásra hívja Nagyatádit Siófokra. A tárgyalást követően Nagyatádi támogatni kezdi Horthy kormányzói kinevezését. Egyesek feltételezik,[4] ennek fejében próbálta Horthyt elkötelezni a kisgazda agrárprogram és mindenekelőtt a földreform megvalósítása mellett.

Horthyéknak a nemzetgyűlési választások előtt a legitimista KNEP-pel szemben kellett egy erős, egységes kisgazdapárt, amely a szabad királyválasztást támogatja. Horthy némi nyomására Nagyatádi belemegy az általa a pestiek által a gazdák megtévesztésére kreált Szabó István-hasonmás pártnak tartott Rubinek Gyula-sokorópátkai Szabó István féle Egyesült Kisgazda és Földműves Párttal való egyesülésbe.

1920-ban a nemzetgyűlési választásokat az egyesüléssel létrejött Országos Kisgazda- és Földmíves Párt biztos fölénnyel megnyeri, Bethlen pártja (KNEP) előtt. Nagyatádi helyet kap a gyorsan cserélődő kormányokban (Simonyi-Semadam-kormány, Teleki-kormány) majd a Bethlen-kormányban is, és 192021 és 192224 között is földművelésügyi miniszter.

„Csizmás képviselők” élén a parlamentben[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A forradalmak előtti úri parlamenthez most a Nagyatádi vezette paraszti származású képviselők tömeges jelenléte, akikre az úri képviselők kezdetben lenézően tekintettek. A tüntető paraszti öntudattal a parlamentbe is csizmában járó (Nagyatádi is!) kisgazdák azonban kiváló vita- és előadókészségükkel hamar nehéz parlamenti csatákra kényszerítették úri képviselőtársaikat.

Földreform: küzdelem a törvényért[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nagyatádi a legerősebb párt vezetőjeként és miniszterként végre hozzáláthatna széleskörű földreform programja végrehajtásához. Az a nagybirtokokból venne el, ezért a nagybirtokos erők minden elképzelhető módon akadályozzák érdemi földreform véghezvitelét. Bethlenék részéről a taktikázás, időhúzás, ígérgetés, fenyegetőzés, nyomásgyakorlás, a törvény gyengítése, a végrehajtás szabotálása a dzsentri tisztviselő rétegen keresztül, végül a korrupciós üggyel való lejáratási kampány a földreform teljes meggyengítéséhez, másrészről Nagyatádi lemondásához majd hamarosan bekövetkező halálához vezetnek.

Kezdetben próbálták Nagyatádit pártja választási győzelme ellenére távol tartani a földművelési tárcától, amit kétszer is a nagybirtokosokhoz közelebb álló Rubineknek juttatnak. Ezután Rubinek - hiába párttársak - kihagyta Nagyatádit a törvénytervezet előkészítéséből, és teljesen a saját, gyenge földreformjavaslatát akarja beterjeszteni. Nagy belső csaták után Nagyatádi, párton belüli nagy támogatottságával, kikényszerítette az egyeztetést. Kellő kompromisszumok és megegyezés esetére Horthy és Teleki kormányfő neki ígéri a földművelési tárcát. Rubinek alig változtat, a kormány úri miniszterei őt támogatják. Nagyatádi a kormányból ellenzékbe vonulást mérlegeli. Végül beadta a derekát, talán félve kormányválság esetén a földreform további elhúzódásától, és saját neve alatt felvállalta a Rubinek által kidolgozott gyenge, szűkkörű földreformtörvény-javaslat beterjesztését. Az agrárius sajtó már a törvény vitája során a földreform elárulásával vádolta meg Nagyatádit.

A földreform-törvény (1920. évi XXXVI. tc.) elfogadása után végül a 400 000 igénylő átlagosan mindössze egy hektárnyi termőföldhöz jutott. A végrehajtás kudarcát látva Nagyatádi módosító javaslatot készíttetett a törvényhez, emiatt azonban a korábbinál is élesebb, denunciáló támadások össztüzébe került.

Közben a királypuccs leverése miatt a királyválasztók támogatását elvesztő Bethlen-párt átmenetileg meggyengült, Bethlen kénytelen a gyenge földreformmal lejáratott és háttérbe szorított kisgazdákhoz közeledni. Ám távlati célja marad: pártegyesítés, majd a Kisgazdapárt felmorzsolása a közös párton belül.

Emellett kisebb figyelmet kap, hogy Nagyatádi minisztersége alatt sikeresen megkezdődött az Alföld fásítása, csatornázási és öntözési programok indultak, szövetkezetek és téli mezőgazdasági iskolák jöttek létre.

Eskütt-féle panama ügy Nagyatádi lejáratására[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1921-ben a nagybirtokos lobbi Nagyatádi Szabó ellen lejárató koncepciós ügyet szervezett, a jól ismert módszerrel. Általánosan tudott volt, hogy a minisztériumok, hatóságok működését bizonyos mértékű korrupció kíséri, melyekből sohasem lesznek ügyek. Nagyatádi minisztériumában ilyen gyakorlat alakult ki, amikor mezőgazdasági termékekre[5] exportengedélyeket adtak ki kenőpénz ellenében. (1921-ben a mezőgazdasági nyersanyag-hiány mérséklésére a kormány kiviteli engedélyhez kötötte az ilyen árucikkek exportálását. Az intézkedés teret nyitott a korrupciónak, amelyben gyakorlatilag minden fontosabb kormánytag, így Nagyatádi is érintett volt.) A pénzek ráadásul a Kisgazdapárt kasszájába vándoroltak.

Az ügy kirobbantása feltételezhetően a kormányfő, Bethlen támogatásával indult, aki a kormányon belül Nagyatádival szemben a nagybirtokosi érdekeket képviselte. Bethlen, sajtófőnöke, Eckhardt Tibor javaslatára, a média útján kipattintotta a korrupciós ügyeket. Fővádlottként a közvetlen bizonyítékokkal vádolható Eskütt Lajost, Nagyatádi titkárát fogták perbe exportengedélyekért adott kenőpénz elfogadásáért. A letartóztatott Eskütt a nyomozás során Nagyatádira is terhelő vallomást tett. A közvélemény előtt nem volt kétséges, hogy a 25 éves, beosztott Eskütt Nagyatádi utasítására cselekedett, az ügy jelentősen megtépázta Nagyatádi népszerűségét és politikai erejét.

Bethlen-Nagyatádi kézfogás: pártegyesítés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A botrány hatása alatt Nagyatádi kiszolgáltatottá vált Bethlen István politikai törekvéseivel, elsősorban a Kisgazdapárt felmorzsolását célzó pártegyesítési elképzeléssel szemben. A fokozódó nyomásra Nagyatádi, feladta a titkos választójog programját, és 1922-ben belement pártja egyesítésébe Bethlen konzervatív-keresztény „úri” pártjával (KNEP), Egységes Párt néven. Az új párt elnöke névleg Nagyatádi-Szabó István maradt, és 1924-es haláláig Nagyatádinak mindig „járt” a kisgazda miniszteri poszt, ám Bethlen befolyása innentől megnőtt.

Az új Egységes Párt agrárpártból széles gyűjtőpárttá válva megnyerte az 1922-es választásokat, így Bethlen folytathatta konszolidációs politikáját. Bár a párt hivatalos irányvonala a kisgazdákéhoz állt közelebb, a valóságban azonban Bethlen fokozatosan átformálta a konzervatív-keresztény politikai erők és saját konszolidációs elképzeléseihez.

Az Eskütt-ügy felélesztése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Közben az Eskütt-ügy már 3 éve húzódva leülni látszott. Ekkor Bethlen politikai ellenfelei újra felélesztették a panamaügyet, hisz azok már nem csak Nagyatádit, hanem a párttárssá lett Bethlent is sújtották. Bethlen próbálta eltussolni az ügyet, Esküttnek titkos egyezségeket, pénzt és emigrálási lehetőséget kínáltak. Ám ő visszautasította, helyettük rehabilitációt és mandátumot követelt.[6]

1924-ben megindult az Esküt-ügy tárgyalása. Nagyatádit szintén beidézték tanúként. De még előtte Eskütt Lajos súlyosan terhelő vallomást tett Nagyatádira. Ekkor Nagyatádi heves szemrehányást tett Bethlennek: „Most már világosan látom, hogy csak játékszer voltam az urak kezében...”[6] Ezután lemondott miniszteri tárcájáról és szülőfalujába vonult vissza, majd 10 nap múlva otthonában váratlanul meghalt 1924. október 31-én.

A bíróság Esküttet 5 évre ítélte. Eskütt a szabadulása után is bizonyítani próbálta igazát, majd - egyesek szerint, kényelmetlenné válva az érintett felsőbb köröknek - 1933-ban elmegyógyintézetbe zárták, ahonnan csak 1938-ban engedték ki, végül Eskütt 1957-ben, elfeledve halt meg.[4][6]

Nagyatádi váratlan halála[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nagyatádi váratlan halála (melyet a hivatalos közlemény szerint agyvérzés okozott), Eskütt későbbi elmegyógyintézetbe zárásával párosítva, utólag találgatásokra adott okot. Fölvetődött, hogy, mivel Nagyatádi letartóztatása esetén további terhelő vallomást tehetett volna Bethlenre, Bethlenéknek érdekükben állhatott Nagyatádi váratlan halála. Erre vonatkozóan azonban semmilyen bizonyíték nem került elő.

Temetésén részt vett Horthy és Bethlen is, 1932-ben Gömbös Gyula leplezte le szobrát a budapesti Kossuth téren.

Halála után a kisgazdák visszaszorultak az országos politikában, a keresztény-nemzeti erők pedig Bethlennel a 1920-as évek második felére vezető politikai erővé erősödtek, és folytatták a bethleni-konszolidáció politikáját.

Elismerései[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nagyatádi Szabó István szobra a fővárosi Kossuth téren

Érdekességek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Móra Ferenc Eladók a nagyatáderek... című publicisztikája szerint az 1920-as években nagyatáder néven emlegették Makó környékén, Nagyatádi Szabó István neve nyomán azt a fajta könnyű paraszthintót, amely „rugóra járt, de megtartotta a régi vasaskocsi formáját, ki volt vágva az oldalán, mint a szolgabíró kocsija, de ha a kivágást egy betoldható deszkalappal elzárták, akkor be lehetett rajta fuvarozni a tököt is”; ezzel együtt mégsem váltak be, „mert a rugós kocsi nem való tapasztóföld szállítására, és vagy násznépet nem lehet rajta hordani, vagy trágyát, holott az élet mindkettőt megkívánja”. Az író ugyanakkor leszögezi: „Ha azonban praktice nem is vált be a nagyatáder nevű kurzus-szekér, mindenesetre érdekesen karakterizálja a kort, amely kitalálta.”

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Az adatok nem egyértelműek. Egy forrás szerint ahhoz, hogy valakit 27 éves korában községi bíróvá válasszanak, az értelmi képességeken kívül legalább középparaszti anyagi háttér is kellett. Az életéről összeállított emlékkönyv szerint szülei negyedtelkes gazdák voltak. Hat hold szántó, két hold rét, kis szőlő és legelő maradt reá. Saját szorgalmával annyira vitte, hogy szerzett hozzá még 16 holdat. Röviddel halála előtt egy riportban így nyilatkozott: „Mindig nélkülözések között éltem; ha az időm engedte, erdőirtásban és napszámban dolgoztam másoknak és így szereztem össze azt a kis vagyonkát, ami most együtt van. Negyvenöt katasztrális holdam van, de csak most, mióta a feleségem tizenöt holdat örökölt.”
  2. ^ a b Nagy József: Földműves képviselők az 1920-as nemzetgyűlésben >>
  3. A szegedi Fővezérség titkosszolgálatának napi jelentései többet foglalkoznak velük, mint a szociáldemokratákkal. A jelentésekben sokszor esik szó arról, hogy Nagyatádi Szabót „úsztatni” kellene. Mint később Somogyi és Bacsó szerkesztő urakat. Szabó Miklós: A Kisgazdapárt útja és tévútja, Beszélő Online >>
  4. ^ a b Sipos Péter: A kormányzó. Horthy Miklós, História >>
  5. A Magyar Életrajzi Lexikon szerint lókiviteli engedélyek.
  6. ^ a b c Komlós János: Elárult ország, Gondolat, 1961, 229. p.
  7. Tóth Ferenc dr. - Domokos László: Címerek és díszpolgárok Makón. A Makói Múzeum Füzetei, 69. Makó, 1991.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Nagy József: Földműves képviselők az 1920-as nemzetgyűlésben [[1]]
  • Molnár József: Áchim és Nagyatádi, Magyar Szemle, 1998. október.
  • Szabó Miklós: A Kisgazdapárt útja és tévútja, Beszélő Online 5. szám, [[2]]
  • Pelle János: Hasznos balekok, avagy a korrupciós botrányok arcai , hvg.hu 2008.12.08.
  • Barta Róbert: A rendszer szilárd támasza. Az Egységes Párt, Rubikon Online [[3]].
  • Komlós János: Elárult ország, Gondolat, 1961, 223-230. p.
  • Börtön és tébolyda, in Szabó László: Bűnügyi múzeum, Népszava kiadó, Budapest, 1984.
  • Sipos Péter: A kormányzó. Horthy Miklós História, 1990-056, [[4]]