Landler Jenő
Landler Jenő | |
Magyarország kereskedelemügyi népbiztosa | |
Hivatali idő 1919. március 21. – augusztus 1. | |
Előd | Garami Ernő (miniszterként) |
Utód | Dovcsák Antal (miniszterként) |
Született | 1875. november 22.[1] Gelse[1] |
Elhunyt | 1928. február 24. (52 évesen)[1] Cannes |
Sírhely | Temető a Kreml falánál |
Párt | Magyarországi Szociáldemokrata Párt |
Foglalkozás | politikus |
Iskolái | Eötvös Loránd Tudományegyetem (–1900, jogtudomány)[2] |
Vallás | ateizmus |
A Wikimédia Commons tartalmaz Landler Jenő témájú médiaállományokat. |
Landler Jenő (Landler Jenő Matesz, Gelse, 1875. november 23. – Cannes, 1928. február 25.) magyar kommunista politikus, Landler Ernő bátyja.
Életpályája
Landler Adolf hivatalnok és Spitzer Gizella jómódú földbérlők fiaként született zsidó családba. Miután megszerezte diplomáját, kinevezték a Magyar Vasutas Szövetség jogtanácsosának. Később a szocialista vasutasok ügyvédként dolgozott, ebben a minőségben 1904-ben az országos vasutassztrájk vezetői ellen folytatott per alatt politikailag is védelmezte a sztrájkolókat, majd 1906-ban megszervezte a villamos alkalmazottak sztrájkját. 1901. május 27-én Zalaegerszegen házasságot kötött a nála nyolc évvel fiatalabb Büchler Szidóniával, Büchler Jakab kereskedő és Berger Berta leányával.[3] Felesége 1905. június 14-én elhunyt.[4]
1908-ban lépett be a Magyarországi Szociáldemokrata Pártba. 1912. augusztus 17-én Budapesten, az Erzsébetvárosban feleségül vette a római katolikus vallású Horváth Ilonát, Horváth Sándor és Varga Julianna lányát.[5] Szociáldemokrata politikusként a Tanácsköztársaság idején belügyi és kereskedelmi népbiztos, majd a magyar Vörös Hadsereg 3. hadtestének parancsnoka, később a MÁV vezérigazgatója, és júliustól a Vörös Hadsereg főparancsnoka, a felvidéki sikeres hadjárat egyik irányítója. A bukás után Ausztriába emigrált.
Szerepe volt a bukás után feloszlatott, majd a Bethlen–Peyer-paktum után ismét legálissá vált MSZDP újjászervezésében, valamint a legálisan működő kommunista párt, az MSZMP megszervezésében (melyet azonban három évvel az alakulás után feloszlattak). Szívelégtelenségben halt meg 1928-ban, a Kreml falában díszsírhelyen helyezték el hamvait.
Emlékezete
- A rendszerváltás előtt a MÁV egyik legfontosabb járműjavító üzeme, a valamikori Istvántelki főműhely az ő nevét viselte (MÁV Landler Jenő Járműjavító).
- A rendszerváltás előtt díjat neveztek el róla (ma: Eötvös Károly-díj)
- Szakközépiskolát nevezek el róla 1951-ben, Landler Jenő Gépipari Technikum (ma: Újpesti Két Tanítási Nyelvű Műszaki Szakközépiskola és Gimnázium)
- Landler Jenő Gimnázium 1950–1989. október 1. (ma: Kispesti Deák Ferenc Gimnázium , 1923-tól Deák Ferenc Főgimnázium)
- A debreceni, volt Landler Jenő Ipari Szakközépiskola 1968–1993 (ma: Brassai Sámuel Műszaki Szakgimnázium)
- Landler Jenő Gimnázium 1957–1990 (ma: Batthyány Lajos Gimnázium)[6][7] Nagykanizsa
Művei
- Egy mindnyájunkért, mindnyájan egyért; Népszava Könyvkereskedés, Bp., 1918 (Szocialista agitációs iratok)
- Válogatott beszédek és írások; összeáll., bev. Gadanecz Béla, Szabó Ágnes; Kossuth, Bp., 1960
Jegyzetek
- ↑ a b c geni.com (több nyelv nyelven)
- ↑ http://www.kosanyo.hu/html_doc/nagykieg.htm#Landler
- ↑ A házasságkötés bejegyezve a zalaegerszegi polgári házassági akv. 48/1901. folyószáma alatt.
- ↑ Bp. VI. ker. állami halotti akv. 1173/1905. folyószám.
- ↑ A házasságkötés bejegyezve a Budapest VII. ker. polgári házassági akv. 1185/1912. folyószáma alatt.
- ↑ 1969-től Landler Jenő Gimnázium és Egészségügyi Szakközépiskolaként működött az intézmény.
- ↑ A Batthyány Lajos Gimnázium - Iskolatörténet
Források
- Magyar életrajzi lexikon II. (L–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1969.
- Magyar zsidó lexikon. Szerk. Ujvári Péter. Bp., Zsidó Lexikon, 1929. Online elérés
További információk
- Az öreg (emlékezések Landler Jenőről, összeáll. Szabó Ágnes, Gadanecz Béla, kiad. az MSZMP Központi Bizottság Párttörténeti Intézet, 1975)
- Bölöny József: Magyarország kormányai. Az 1987-1992 közötti időszakot feldolg. és sajtó alá rend. Hubai László. 4. bőv., jav. kiad. Bp., Akadémiai Kiadó, 1992.
- R. Gilicz Márta: Ifjúságunk példaképei. Válogatott bibliográfia a magyar munkásmozgalom nagy harcosairól. Bp., Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár, 1965.
- Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái – új sorozat I–XIX. Budapest: Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete. 1939–1944. , 1990–2002, a VII. kötettől (1990–) sajtó alá rendezte: Viczián János
- Munkásmozgalomtörténeti lexikon. Szerk. vezetője Vass Henrik. Bp., Kossuth Könyvkiadó, 1972.
- Magyar Nagylexikon. Főszerk. Élesztős László (1-5. k.), Berényi Gábor (6. k.), Bárány Lászlóné (8-). Bp., Akadémiai Kiadó, 1993-.
- Gergely Ernő: Az Országos Munkásjogvédő Iroda története. Bp., Országos Ügyvédi Tanács és a Budapesti Ügyvédi Kamara, 1985.
- Révai Új Lexikona. Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd, Babits, 1996-.
- Uj lexikon. A tudás és a gyakorlati élet egyetemes enciklopédiája. Szerk. Dormándi László, Juhász Vilmos. Bp., Dante-Pantheon, 1936.
- Új magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Markó László. Bp., Magyar Könyvklub.
- Zalai életrajzi kislexikon. Szerk. Gyimesi Endre. Zalaegerszeg, Zala Megyei Önkormányzati Közgyűlés, 1994.
- Zalai életrajzi kislexikon. 3. javított, bővített kiadás. Szerk. Fatér Bernadett, Horváth József, Kiss Gábor és mások . Zalaegerszeg, Deák Ferenc Megyei Könyvtár, 2005.
- https://deak.kispest.hu/index.php?oldalid=15