Homoszexualitás

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Homoszexuális szócikkből átirányítva)
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

A homoszexualitás a szexuális irányultság egyik fajtája, amikor egy személy érzelmi és szexuális vonzódása kizárólag vagy főként azonos nemű emberek felé irányul. Személyek szexuális irányultságát, szexuális tevékenységét, és/vagy identitását egyaránt jelentheti. Homoszexualitásnak nevezik az azonos neműek közötti szexuális tevékenységet abban az esetben is, amikor az a homoszexuális irányultságtól függetlenül, heteroszexuális személyek között jön létre, például kíváncsiságból.[1][2]

A biszexualitás és a heteroszexualitás mellett a homoszexualitás a szexuális irányultságok harmadik fő kategóriája. Bár gyakran különböző kategóriaként említik őket, számos kutatás szerint a szexuális irányultság inkább a heteroszexualitás-homoszexualitás skálán helyezkedik el, amely egy folyamatos spektrum számtalan átmenettel a különböző nemhez és az azonos nemhez való vonzódás között.[3] A tudósok nem tudják pontosan, mi határozza meg egy ember szexuális irányultságát, de jelenleg általánosságban úgy vélik, hogy genetikai, hormonális és környezeti hatások komplex összjátéka eredményezi,[4][5][6] és nem az egyén maga választja.[4][5][7] Nincs komolyabb bizonyíték, ami alátámasztaná, hogy a nevelés vagy a kora gyerekkori élmények befolyással lennének a szexuális irányultság kialakulására.[8][9] Bár vannak, akik szerint a homoszexualitás természetellenes[10], tudományos kutatások megmutatták, hogy normális és természetes változata az emberi szexualitásnak, és önmagában nincs negatív pszichológiai hatása sem.[3][11]

A homoszexuális férfiakra leggyakrabban a meleg, nőkre a leszbikus kifejezést szokták használni. Nehéz meghatározni azoknak a számát, akik melegként vagy leszbikusként határozzák meg magukat, illetve azokét, akiknek volt valamilyen szexuális tapasztalata azonos neművel. Ennek számos oka lehet, például, hogy sok homoszexuális ember az őket körülvevő homofóbia és heteroszexista diszkrimináció miatt nem határozza meg önmagát melegként vagy leszbikusként.[12]

Toulouse-Lautrec festménye

A kifejezés eredete[szerkesztés]

A homoszexualitás műszót Kertbeny Károly író, műfordító alkotta meg az 'azonos' jelentésű görög homo- előtagból és a 'nemiség' jelentésű latin sexus szavak összevonásával. Nyomtatásban mint homosexualität, először 1869-ben névtelenül közreadott, német nyelvű pamfletjében fordult elő.[13] Kertbeny olyan nevet akart alkotni, amely tárgyszerűen, semlegesen utal a jelenségre, és nem minősíti. Használják a tudományos és jogi nyelvben, valamint a médiában is. A médiában a múltban „egyneműek szerelmének" is nevezték.[forrás?] A homoszexuális férfiakat nevezik melegnek,[* 1] a nőket pedig leszbikusnak is, mely utóbbi megnevezés a Görögországhoz tartozó Leszbosz szigetéről ered, ahol Szapphó ókori költőnő élt és alkotott, s aki verseinek többségét nőkhöz írta. Régi korokban, morálisan elítélő jelentéstartalommal gyakran nevezték pederasztiának, a homoszexuális életmódot folytatókat pedig szodomitáknak. A Biblia bizonyos magyar fordításaiban fajtalanságként is hivatkoznak rá.

Pszichiátriai és pszichológiai értékelése[szerkesztés]

A fejlett nyugati társadalmakban a pszichiátria és a pszichológia szakmák egységes véleménye szerint nem minősül betegségnek. A Mentális rendellenességek kórmeghatározó és statisztikai kézikönyvéből (DSM) a homoszexualitást 1973-ban a III. kiadással vette ki. A homoszexualitás BNO (Betegségek Nemzetközi Osztályozása) kódját 1990-ben törölte a WHO.

Feltételezett okai[szerkesztés]

A tudományos világ a homoszexualitás eredetére vonatkozólag számos elmélettel rendelkezik. A különféle eredetmagyarázatok között a hormonális, biológiai, genetikai, neurohormonális, az egyszerű és többlépcsős szocializációs elméletek is kifejtésre kerültek,[15][16] de konszenzusos, összefoglaló és nagy bizonyító erejű elmélet, magyarázat jelenleg nincs, a téma élő kutatási terület. Pszichológiai elméletek szerint, a homoszexualitást kis mértékben határozza csak meg a hajlam, nagy mértékben a neuronháló "beidegződése". Ez a neuro-pszichológiai magyarázat.[17]

Neuro-pszichológiai elmélet[szerkesztés]

A neuro-pszichológiai vagy más néven az idegi bevésődés elmélete szerint a homoszexualitás oka az idegi bevésődéssel van összefüggésben. Kialakulása úgy történik, hogy a fiatalkori szexuális érés során az első szexuális vágy felébredésekor az (véletlenszerű, vagy pszichológiai okok miatt) egy azonos nemű személy felé nyilvánul meg, majd annak kielégítése, (a maszturbációs fantáziák) során kerül megerősítésre, és ekkor alakulnak ki azok az idegpályák, amelyek lehetővé teszik a homoszexuális ingerekre való választ, így megalapozzák a kősőbbi homoszexuális viselkedésre való képességet is. Az így kialakult idegpályák, és bevésődött hajlam az idegrendszerből utólag „nem törölhetők, és nem módosíthatók.”

Genetikai elmélet[szerkesztés]

1993-ban Dean Hamer mikrobiológus olyan gént talált az X-kromoszóma egyik végszakaszán (Xq28), amely kutatásai szerint a homoszexualitásért felelős.[18][19] Azonban a tanulmány sok módszertani problémától szenvedett (pl. kis mintaméret, nem véletlenszerű mintavétel), s más kutatók nem tudták megismételni, így megerősíteni sem az eredményeit.[20]

Az egypetéjű ikervizsgálatok során már kiderült, hogy ha az egyik testvér homoszexuális, akkor ötven százalék valószínűsége van annak, hogy a másik is az. Azonban nagyobb mintán ez az arány csak 11 %-nak bizonyult.[21] A kétpetéjűeknél, akik genetikailag nem azonosak, ez az arány csak 15%.[22][23]

Dr. Neil Whitehead több egypetéjű ikervizsgálat eredményeit elemezve (Ausztrália: 1991,2000; USA: 1997,2000; Skandinávia) arra jutott, hogy statisztikailag ha egy egypetéjű ikerpár egyike homoszexuális, akkor férfiaknál 11%, nőknél 14% az esélye, hogy a másik is az. 2002-ben az Egyesült Államokban végzett Bearman–Brueckner-kutatás több tízezer serdülő gyermek vizsgálata során pedig arra jutott, hogy a fiúknál 7,7%, a lányoknál 5,3% az esély arra, hogy egy egypetéjű ikerpár mindkét tagja homoszexuális legyen, amely egy elég magas arány, és arra utal, hogy a genetika szerepe ugyan nem 100%-ban, és nem kizárólagosan meghatározó, de szerepe nem elhanyagolható a homoszexualitás kialakulásában, melyben egyéb tényezők is szerepet játszanak.[24]

Neurológiai és hormonális elmélet[szerkesztés]

Magnus Hirschfeld német orvosprofesszor 1920-ban felvetette, hogy a férfi és női nemi hormonok arányának felbomlása okozza a homoszexualitást. Férfiak esetében elsősorban a tesztoszteron alacsony szintjére gyanakodtak és a férfi nemi hormon pótlásával próbálták gyógyítani a "betegeket". A kezelés sikertelen volt, ugyanis a páciensek nemi vágya fokozódott ugyan, de annak tárgyai változatlanul az azonos neműek maradtak. Ennek az lehet a magyarázata, hogy a tesztoszteronra a magzati fejlődés egy adott szakaszában van szükség ahhoz, hogy a nemi identitást meghatározó agyi struktúrákat befolyásolni tudja.

Az 1970-es években Günther Dörner német orvoskutató a homoszexualitást a „központi idegrendszer pszeudohermafroditizmusa”-ként fogalmazta meg.[25] Dörner és munkatársai szerint, ha az anyát (terhességének ideje alatt) sok stressz éri, akkor a gyerek nagyobb valószínűséggel lesz homoszexuális. Ezt a tényt igazolják azok az adatok, melyek szerint a második világháború alatt és közvetlenül utána sokkal több homoszexuális személy született.[26] Egy későbbi vizsgálat lényegében igazolta ezeket a következtetéseket: a homoszexuális személyek anyáinak 75%-a élt át valamilyen stresszt a terhessége alatt, míg ez az arány a heteroszexuálisok anyáinál csak 10%-nak bizonyult.[27] Dörnerhez hasonlóan számos kutató feltételezte azt, hogy a magzati korban ért hormonális hatások összefüggésbe hozhatók a homoszexualitás kialakulásával, ezért számos kutató próbálkozott állatok magzati korában történő hormonális kezelésével. A legismertebbek mindközül a berlini Dörner kísérletei aki patkánymagzatok agyába injekciózott ellenkezőnemű hormonok hatását vizsgálta. Ezen injekciók hatására később az ellenkező nemre jellemző viselkedés halmozott megjelenését figyelte meg a kifejlett egyedeken.[28]

A patkánykísérletekkel (léziós vizsgálatok) sikerült meghatározni,[forrás?] hogy a hímek heteroszexuális viselkedéséért a hipotalamusz egy jól körülhatárolható területe felel.[29] A hipotalamuszban található egyik mag a 3. életévtől 2-3-szor nagyobb férfiakban, mint nőkben és homoszexuális férfiakban, és rengeteg tesztoszteron receptort tartalmaz.[forrás?] A kísérletek során az is kiderült, hogy az agyi struktúrák eltéréseit a magzati hormonszint különbségei okozzák.[forrás?] Az agy tehát nemi differenciálódáson megy át: fiúknál az eredendően női jellegű agyat a magzati időszakban a tesztoszteron maszkulinizálja oly módon, hogy az ún. aromatáz enzim hatására ösztrogénné alakul, és ennek hatására alakulnak ki a férfiakéra jellemző sajátosságok, többek között a hipotalamuszban is. Ez a folyamat homoszexuálisoknál zavart szenved.[forrás?] A nőies vonások másik neurológiai jele, hogy a homoszexuális férfiak agyában az ún. anterior comissurák, akárcsak a nőknél, vastagabbak.[30][31]

Pszichoszociális elméletek[szerkesztés]

A férfi szerepmodellek hiánya[szerkesztés]

A felmérések szerint számos homoszexuális élettörténetében megtalálhatóak azok a körülmények amelyek hozzájárultak ahhoz, hogy a pozitív férfi szerepmodellel való azonosulás nem vált lehetővé a gyermek számára. A homoszeszuálisok gyermekkorában a családjában gyakori az apa hiánya vagy az olyan apa jelenléte, „aki lélektani szempontból távol volt a gyermektől”.[32]

A fiatalkori hatások, és a kultúra szerepe[szerkesztés]

Egy népszerű közhiedelem szerint a homoszexualitást az okozza, hogy fiatal korban molesztálták vagy megrontják az adott egyént, a felmérések azonban azt mutatják, hogy ez nem jellemző, ugyanis a gyermekkorukban molesztáltak jellemzően inkább megútálják mint megszeretnék a molesztálójukat. A homoszexuális molesztáló esetén az áldozatok nem csak a molesztáló iránt de sok esetben a homoszexuálisok csoportja iránt is gyűlöletet éreznek. Ford, Beach és más kutatók, kutatásain alapuló eredmények szerint a természeti népeknél számos törzsben a fiúk beavatási szertartásának egyik állomása az idősebb férfiakkal végzett homoerotikus kontaktus, máshol természetes, hogy a fiatalabb fiúk szexuális partnerei az idősebbeknek, de mindez ellenére a kizárólagosan homoszexuális kapcsolatok mégis ritkán fordulnak elő, és a homoszexuálisok gyakran heteroszexuális kapcsolatokat is fenntartanak, a kutatók mindebből arra következtetnek, hogy az ilyen kultúrákban a gyermekkori és serdülőkori élmények nem befolyásolják jelentős mértékben a később kialakuló szexuális irányultságot, mely jellemzően az átélt egyéb élmények hatása ellenére is heteroszexuális lesz. Ezek a kutatási eredmények továbbá cáfolni látszanak azokat a véleményeket, és hiedelmeket is, amely szerint a homoszexuális kultúra elfogadása, tolerálása (homoszexuális rendezvények engedélyezése, vagy a jogaik támogatása) a homoszexualitás terjedését eredményezi ugyanis a homoszexualitást elfogadó természeti népeknél paradox módon kevesebb (kifejezetten ritka) a kizárólag homoszexuális életmódot folytatók száma.[33]

Kulturális materialista elmélet[szerkesztés]

A kulturális materialista elmélet abból az evolúción alapuló elméletből indul ki, hogy ha a fajok hosszútávú fennmaradásában a homoszexualitás hátrányokkal járt volna, akkor az évmilliók során a homoszexualitást lehetővé tevő géneknek ki kellett volna szelektálódniuk. E szerint az elmélet szerint a homoszexualitás egy a természet kínálta megoldás a természetben előforduló szűkös nősténykínálat okozta problémára, melynek funkciója a nőstényekért való küzdelem miatti egyedveszteség csökkentése volt, így a fajfennmaradást szolgálta.[34][35] Az állatvilágban nem ritka, hogy a nőstényekért való küzdelemben egy faj bizonyos egyedei elpusztulnak, például az oroszlánoknál figyelték meg, hogy a korábban elzavart fiatal hímek amelyek csoportban élnek, később, miután megerősödtek megtámadják az oroszláncsapatok idősebb hímjeit, és ha sikerül megölniük őket akkor átveszik a helyüket.[36] Mivel (állatok esetében) a nőstényekért való küzdelemben a domináns hímek sok esetben teljesen kizárják a küzdelemben alulmaradt egyedeket a párosodás lehetőségéből, az így alulmaradt egyedek számára a homoszexualitás megoldást kínál a szexuális ösztönökből eredő szükségletek levezetésére. A homoszexualitásra képtelen egyedek, a nőstényekért való küzdelemben gyakrabban megsérülhettek, nagyobb eséllyel pusztulhattak el, míg a homoszexualitásra képes egyedek túlélési esélyét növelhette a homoszexuális viselkedésre való képesség, ezért ez a homoszexualitást lehetővé tevő gének átörökítését segítette elő.

Ezt az elméletet az ősi embertársadalmakra vonatkoztatva gyakran úgy értelmezik, hogy a nőkért való sok esetben életre -halálra szóló küzdelemben, a kizárólag heteroszexuálisok nagyobb eséllyel, és gyakrabban haláloztak el, mint a homo- és biszexuálisok. Ezek a körülmények, a homo és biszexuálisok túlélési esélyének növekedését, a homoszexuális viselkedést lehetővé tevő gének nagyobb eséllyel történő átörökítését okozta, illetve a nőnemű egyedek alacsony száma esetén is lehetővé tette a közösségek nagyobb létszámbeli növekedését, és így közvetve a csoport túlélését szolgálta, fennmaradásához járult hozzá, továbbá a csoport túlélési esélyeinek ilyen módon, (a homoszexualitás által) történő növekedése is hozzájárult a homo és biszexualitást lehetővé tevő gének átörökítéséhez, fennmaradásához.[34][35]

Szociológiai/szociálpszichológiai megközelítés[szerkesztés]

A szociálpszichológiai megközelítés szerint érdekes, hogy a homoszexuális viselkedés széles körben való elterjedtsége ellenére, csak kevesen vallják magukat homoszexuálisnak. Alfred Kinsey és munkatársainak adatai szerint a férfiak egy harmada és a nők 13-%-a számol be arról, hogy életében legalább egyszer átéltek azonos nemű partnerrel orgazmust. Kinsey felmérésében és a serdülőkori szexuális viselkedés újabb kutatásainak is sokkal magasabb azoknak a száma akik arról számoltak be, hogy életük során részt vettek homoszexuális kapcsolatban, mint azok akik homoszexuálisként írták le önmagukat.[37]

Két homoszexuális férfi egy római szarkofágon

Megjelenési formái különféle kultúrákban[szerkesztés]

A nyugati kultúráktól eltérően sok más kultúrában a serdülőkori homoszexualitást nem tekintik a szexuális identitás életre szóló kifejezésének. (Gonsiorek, Weinrich 1991) Vagy úgy tekintik, mint a fiatal férfiak, szexuális tréningjének, a nemek elválasztottságához vezető út egy fázisát és annak módját, ami a férfivá válás szertartásának része. Vagy mint túl sok szexuális energiával rendelkező fiatal férfiak, szexuális késztetéseinek játékos levezetését. Ezért számos kortárs kutató fontosnak tartja e miatt három dolog egymástól való elkülönítését a homoszexualitással kapcsolatosan:

  1. homoszexuális irányultságot mely a saját nembeliek felé irányuló szexuális vagy erotikus érzelmek, gondolatok, fantáziák túlsúlya.
  2. a homoszexuális viselkedést, és gyakorlatot mely a saját nembeliekkel folytatott szexuális érintkezést jelenti
  3. valamint a homoszexuális identitást mely az egyén saját maga számára megfogalmazott, homoszexuális irányultságával, és/vagy a homoszexuális közösség azonosságtudatával való tartós azonosulás.

A nyugati társadalmakban a fenti három jelenség különféle variációi, kombinációi figyelhetőek meg. Pl: Lehet valakinek, homoszexuális viselkedése, homoszexuális identitás nélkül, vagy lehet homoszexuális identitása (fő irányultságával, vonzalmaival azonosulva) melynek ellenére, nem viselkedik homoszexuálisként, stb.

A homoszexuális identitás kialakulásának szakaszai[szerkesztés]

Egy leszbikus pár

Számos kutató egyetért abban,[forrás?] hogy a homoszexuális identitás kialakulása több szakaszban megy végbe. A főbb szakaszok a következők:

Szintetizáció, különbözőség érzése[szerkesztés]

Amint a homoszexuális egyének visszatekintéseiből kiderül,[forrás?] sokuknak iskoláskorukban olyan társas tapasztalataik voltak, mely azt az érzést keltette bennük, hogy ők mások mint a többi gyerek, főként a saját nemüktől érzik különbözőnek magukat.

Felismerés, identitáskrízis[szerkesztés]

Nemi érés idején észlelik, hogy a saját nembeliekhez vonzódnak. A serdülőkor középső szakaszában ezek a fiatalok kezdik elhinni, hogy ők talán homoszexuálisok. Sok homoszexuális felnőtt úgy idézi fel a serdülőkort, mint a magány és a kiközösítettség időszakát.

Az identitás felvállalása[szerkesztés]

Sok olyan fiatal, akinek vannak homoszexuális tapasztalatai, és aki felismerte, hogy saját neméhez vonzódik, nem a vonzalmai szerint választ. Mások azonban nyilvánossá teszik eddig csak önmaguknak (és más homoszexuális társaik előtt) bevallott vonzódásaikat. Ezek az emberek akik elérték a homoszexuális identitásnak ezt a szintjét, különböző módon viszonyulnak hozzá:

  1. Vannak akik a homoszexuális kapcsolat elkerülésére törekszenek.
  2. Mások titokban tartják másságukat a nagyvilág előtt, párjukkal titokban találkoznak.
  3. Mások magukévá teszik a szélesebb társadalom homoszexualitásra vonatkozó sztereotípiáit, és szélsőségesen viselkedve, elkezdenek megfelelni ezeknek a sztereotípiáknak.
  4. Mások elkezdenek a homoszexuális közösséghez alkalmazkodni.

Elköteleződés, az identitás integrációja[szerkesztés]

A homoszexuális identitásképzés ezen szintjére azok jutnak el akik lehetséges életformaként fogadják el a homoszexualitást. A homoszexuális identitás melletti elkötelezettség lehet gyengébb vagy erősebb, főként az alábbi tényezőktől függően:

  1. A személy mennyire sikeres személyes kapcsolataiban.
  2. A családja mennyire fogadja el őt.
  3. Mennyire sikeres a munkájában, karrierjében.

A megfigyelések szerint a középkort elérő homoszexuális egyén külső és belső személyisége olyan jól integrálttá válhat, ennek következtében homoszexualitása már nem játszik központi szerepet életében és identitásában.[38]

A homoszexualitás négy típusa[szerkesztés]

Kenneth Plummer a modern nyugati kultúrán belül a homoszexualitás 4 típusát különböztette meg:

  1. Alkalmi homoszexualitás: olyan futó homoszexuális érintkezést jelent, amely nem hat ki az egyén általános szexuális életére.
  2. Helyzettől függő tevékenység: azokra a körülményekre utal, amelyek közepette rendszeresen kerül sor homoszexuális tevékenységekre, miközben azok nem válnak az egyén elsődleges preferenciáivá.
  3. Megszemélyesített homoszexualitás: olyan egyének, akik a homoszexualitás tevékenységét preferálják, de elszigetelten élnek olyan csoportoktól, amelyek könnyedén elfogadják az azonos neműek közötti szexuális kapcsolatot.
  4. Mint életforma: életük meghatározó részévé tették a hasonló szexuális szokásokkal rendelkező egyénekkel való kapcsolatok fenntartását. Ezek az egyének általában „meleg” szubkultúrához kapcsolódnak.

Megítélésének története[szerkesztés]

A homoszexualitás az emberiséggel egyidős, már számos ókori művészi alkotás is ábrázolta. Az egyes társadalmak viszonyulása különféle korokban eltérő. A skála a teljes elfogadástól a közömbösségen át a teljes elutasításig, sőt üldözésig terjedt.

Egy etnográfiai atlasz, az ún. Murdoch-atlasz négyezer egykori és mai társadalom legfontosabb jellemzőit mutatja be tömören. A homoszexualitás a társadalmak 60%-ában elfogadott, a kultúrába valamilyen módon beépült. A társadalmak 30%-a toleráns, tehát nincs beépülve a kultúrába, de nem csinálnak belőle gondot. Végül 10%-ot tesznek ki azok a társadalmak, amelyek tiltják a homoszexualitást, és különféle rendszabályokat hoznak ellene. Az utóbbi csoportba tartozik a zsidó-keresztény kultúra is.

Ókor[szerkesztés]

Az ókori görögöknél a homoszexualitás neve pederasztia volt, amikor felnőtt férfiak kamasz fiúkat választottak ki nevelésre, amelybe a szexuális kapcsolat is beletartozott. A pederasztia kifejezést a modern időkben is gyakran használták, de mára kikopott, mivel asszociál a pedofíliára, amelynél a vonzalom tárgya kiskorú. Az ókori rómaiaknál ennek megfelelője az efebofília (latinul: ephebophilia) volt. – Az ókori görögöknél a felnőtt melegek közti párkapcsolatok igen elterjedtek, színte általánosak voltak.[33] Előfordult, hogy a spártai katonák párban harcoltak, és kapcsolatuk hozzájárult a hatékonyabb hadviseléshez.

A rómaiak kezdetben kevésbé voltak toleránsak a homoszexuálisokkal, mint a görögök, de ez az elutasítás később jócskán megenyhült. Hadrianus császár (Kr. u. 76-138) már nyíltan élt együtt szerelmével, a görög szépfiúval, Antinousszal, akinek halála után várost alapított emlékére, az egyiptomi Antinopoliszt.

A IV., V. századi vallási kultúra hatása[szerkesztés]

A kereszténység, az iszlámhoz hasonlóan, átvette a zsidó Ószövetség homoszexuálisokat elítélő felfogását (pl: „Férfival ne hálj úgy, ahogyan asszonnyal hálnak. Utálatosság az.” 3Móz. 18.22.), emiatt a középkortól napjainkig e három vallás felemás módon – inkább elítélően – viszonyul a homoszexualitáshoz. A katolikus egyház a IV és az V. századi zsinatain ítélte el a homoszexualitást.

Középkor[szerkesztés]

A középkor (különösen a középkor utolsó szakasza) volt az az időszak melyben a homoszexualitás megítélése és bűntetése (a korábbi korokhoz viszonyítva) különösen szigorúvá vált.[32] A homoszexuális kapcsolatot létesítő egyéneket akár meg is kövezték, máglyán égették meg, vagy egyéb kivégzési módokat alkalmaztak. A legújabb kortól kezdve a nyugati, szekularizálódó, de még mindig keresztény dominanciájú civilizációban az ilyen radikális hozzáállás eltűnőben van, de a muszlim országokban (például Iránban) ma is jelen van. Természetesen ezen egyházak nem a homoszexualitásra való hajlamot, csak ennek tettleges megnyilvánulási formáit tartják bűnnek.

1900-as évek eleje[szerkesztés]

Az 1900-as évek elején enyhülés következett be a homoszexualitás megitélésében a fejlett nyugati társadalmakban ezt valamint a homoszexuális viselkedés mindinkább felszínre kerülését a kutatók a városiasodás, és a polgáriasodás jelenségével hozzák összefüggésbe.[32]

1930-as, 40-es évek[szerkesztés]

Az 1900-as évek elején bekövetkező enyhűlés a fasizmus megjelenésig tartott, a fasizmus, majd később a hidegháborús korszak újra szigorúvá tette a homoszexualitás megitélését.[32] A második világháború idején a nácik a zsidók, a cigányok, a kommunisták, és Jehova tanúi mellett a nyíltan homoszexuálisokat is deportálták, és végeztek ki, (a zsidók sárga csillagához hasonlóan a homoszexuálisok megkülönböztető jelzésként rózsaszínű háromszöget viseltek).

Az elítélés és üldöztetés miatt a homoszexuális lét megélése különböző társadalmi problémákhoz és személyes bajokhoz vezetett. Például, felhasználták személyes és politikai támadásokra, lejáratásra, gyakran fonódott össze a bűnözéssel, vagy alakultak ki az ilyen beállítottságú személyeknél különböző lelki zavarok (diszharmonikus személyiségfejlődés, frusztráció, depresszió, neurózis, szexuális aberráció, paranoia stb.).

1950-es, 60-as évek[szerkesztés]

A fasizmus és a kommunista diktatúrák során kialakult szigorú társadalmi megítés változásában az 50-es évek jelentett fordulópontot. Melynek okai a köveztkezők voltak:

  • A polgári liberalizációs törekvések.
  • A szexualitás körüli tabuk oldódása (melynek kapcsán a szexalitással kapcsolatos témáival szabadabban lehetett foglalkozni, mint korábban).
  • Kinsey kutatásai amelyek azt igazolták, hogy tiszta heteroszexualitás nem létezik, a hajlam tekintetében mindenki biszexuális és elvileg képes bármely nemű személlyel szexuális kapcsolatot létesíteni, csak valamely nem felé eltolódik az irányultság dominanciája, és a homoszexualitás és a heteroszexualitás közötti határvonal nem olyan éles, ugyanis a heteroszexuálisok közül is sokan szoktak időnként homoszexuális vonzalmat érezni vagy ilyen gondolatokkal foglalkozni. Illetve sokuk ki is próbálja azt, például kényszerítő körülmények között amikor nincs lehetőség heteroszexuális kapcsolat létesítésére. Kinsey és munkatársainak kutatása szerint a férfiak 37%-a jut el élete során orgazmusra homoszexuális inger (például homoszexuális fantázia) hatására annélkül, hogy különösebb nyomot hagyna benne ez az élmény.[32][39]
  • A törvények megváltoztatása. Az 1950-es évektől kezdődően a büntető törvénykönyvekben a homoszexualitásra vonatkozó részeket számos országban megváltoztatták. Kinsey kutatásainak nagy szerepe volt ebben, ugyanis kutatásainak eredményei alapján (mely nagy nyilvánosságot kapott) sokan úgy gondolták, hogy a törvény betűjének szellemében csaknem minden embert meg lehetne illetve meg kellene bűntetni valamilyen szexuális szabálysértés miatt és „a lakosság nagy hányada szenvedne jogi következményeket homoszexuális cselekmény miatt”.[32]

A második világháború, de főleg az 1968-as diáklázadások után a homoszexuálisok is megindították saját felszabadító, jogvédő harcukat. Miután a jogszabályok lehetővé tették a szerveződést, a közvélemény felvilágosítására különböző kampányok indultak, és ezeknek köszönhetően a társadalom hozzáállása lassan kezdett megváltozni.

A Stonewall Inn melegbár New Yorkban

A homoszexuálisok diszkriminációellenes harcának mérföldköve 1969. június 27., amikor a New York Greenwich Village városrészében (Christopher Street 57.) található Stonewall Inn nevű szórakozóhelynél a homoszexuálisok szembeszálltak az őket zaklató rendőrökkel („Tactical Patrol Force”), és napokig tartó zavargások következtek, amelynek során autókat gyújtottak fel, kirakatokat törtek be, és sokan sebesültek meg mindkét részről.

Melegek a mai társadalomban[szerkesztés]

A homoszexuálisok manapság a melegmozgalmakhoz tartozó szervezetek segítségével küzdenek a homoszexualitás társadalmi elfogadtatásáért és a melegekre vonatkozó egyenlőtlenségek megváltoztatásáért. A homoszexuális lobby jelenségét szokták a Melegmaffia szóösszetétellel is jellemezni.

Két férfi csókolózik

Melegjogi mozgalmak tevékenysége[szerkesztés]

Ma már a homoszexuálisok több világvárosban rendeznek éves rendszerességgel ún. büszkeségnapi felvonulásokat. A melegfelvonulások közül a legnagyobb a brazíliai Sao Pauló-i (2008-ban például 3,5–5 millió résztvevővel[40]), a leghíresebb pedig a Mardi Gras (New Orleans), ahol a melegek szivárványzászlók, színes léggömbök és transzparensek alatt tartanak karneválszerű utcai ünnepségeket.

A coming outtal némely homoszexuális nem ért egyet, ők a szexuális beállítódást szigorúan magánügynek tekintik, ezért nem helyeslik a nyilvános feltárulkozást. Politikailag a homoszexuálisok az átlagnál valamivel nagyobb arányban a liberalizmus hívei, de jócskán akadnak köztük konzervatívok is, mint ahogy egy részük a vallásához is ragaszkodik. A homoszexualitás megélése ugyanolyan sokféle lehet, mint a heteroszexualitásé, a teljes önmegtartóztatástól (gyakran szublimáció útján) a monogám párkapcsolaton és az alkalmi kapcsolatokon át egészen a hedonizmusig.

Exodus mozgalom[szerkesztés]

Az ex-gay vagy exodus mozgalom nemzetközi mozgalom, amely olyan csoportokból áll, amelyek célja a homoszexuális vagy biszexuális szexuális irányultság heteroszexuálissá változtatása, valamint hogy önsegítő csoportok révén támogatást nyújtsanak olyan, elsősorban vallásos (leginkább keresztény, ritkábban zsidó, muszlim) embereknek, akik számára a homoszexuális életforma elfogadhatatlan, ezért önmegtartóztató életformát választanak, vagy heteroszexuális életre szeretnének áttérni.

Az Exodus mozgalom alapító tagjai és vezetői (Michael Busse, Darlene Bogle és Jeremy Marks) 2007-ben formálisan bocsánatot kért a szervezet által kezelt összes LMBT embertől. Elmondásuk szerint tévedtek, amikor 30 évvel ezelőtt azt hitték, hogy a homoszexualitás bűn és megalapították mozgalmukat. Kezeléseikkel csak ártottak, depresszióba és öngyilkosságba hajszoltak embereket, családokat tettek tönkre. Ugyanakkor a 30 év alatt egyetlen olyan emberrel sem találkoztak, akit sikerült volna „átnevelni” heteroszexuálissá. Darlene Bogle úgy fogalmazott: „nem a szexuális orientációt kell gyógyítani és megváltoztatni, hanem a társadalomban és vallásban elterjedt gyűlölködést, ami sérti a homoszexuális embereket és családjaikat.”[41][42]

Orientációváltozás[szerkesztés]

Sokan úgy vélik, hogy a homoszexuális beállítódás nem változtatható meg. Az irodalom meglehetősen ellentmondásos, és a kérdés sokszor heves viták tárgyát képezi. Például egy 800 homoszexuális egyén szexuális orientáció megváltozására irányuló programban való részvétele alapján, a személyek 34,3%-a váltott kizárólag vagy csaknem kizárólag heteroszexuális magatartásra. A csoportból ugyanakkor 7,1% azt jelezte, hogy a program negatív következményekkel is járt számukra.[43] Ugyanakkor más tanulmányokban az ilyen kezeléseket hatástalannak valamint kártékonynak találták, és inkább a homoszexualitás társadalmi elfogadására hívták fel a figyelmet.[44][45]

A 2003-as Mister Gay Italia (az olaszországi meleg-szépségverseny győztese)

Előfordulásának gyakorisága[szerkesztés]

A szexuális gyakorlatokkal kapcsolatos leginkább elfogadott kutatás az Amerikai Egyesült Államokban a National Health and Social Life Survey (NHSLS). A férfiak 2,8 a nők 1,4 %-a határozta meg magát homo- vagy biszexuálisnak.[46]

Előfordulása az állatvilágban[szerkesztés]

Homoszexuális és biszexuális viselkedést több mint 500 állatfajnál figyeltek meg a főemlősöktől a laposférgekig.[47][48] Ezek a viselkedésfajták magukba foglalják a szexuális tevékenységet, az udvarlást, a vonzódást, a kötődést és a nevelést is. A biológus Bruce Bagemihl kutatásai szerint az állatvilágban sokkal nagyobb a szexuális sokszínűség – beleértve a homoszexualitást, biszexualitást és a nem szaporodási célú közösülést is –, mint amennyire azt a tudomány eddig belátta.

A homoszexualitással foglalkozó szakirodalom átfogóbb művei általában említést tesznek egy (a szarvasmarha tenyésztés során megfigyelhető) jelenségről. Mégpedig arról, hogy bizonyos bikák nem hajlandók nőstényekkel szexuálisan érintkezni, viszont ha fiatalabb bikákat vezetnek számukra elő, akkor azok látványára a tenyészbika izgalomba jön. Viszont ha ezt sokszor megismétlik, gyakran előfordul, hogy ez a módszer egy ponton túl már nem működik, mert a bika egy idő után a nőstény álltokra már egyáltalán nem reagál, a mellett, hogy kizárólag a fiatal hím állatok látványa képes izgalomba hozni, ezt az izgalmat többé nem hajlandó a tehénen levezetni.[28]

Coming out[szerkesztés]

A „Coming Out” – angolul: előbújás, esetleg előlépés – az a tett, mikor valaki felvállalja a környezetében élők előtt másságát. Ennek fő oka az őszinteség az illető családtagjaival, egyéb közeli barátaival, ismerőseivel szemben, amivel megszüntethető a lelkileg kimerítő titkolódzás, hazudozás, esetleges képmutatás. Erre leginkább akkor kerül sor, ha az illető már párkapcsolatban él valakivel a saját neméből, ami egy párkapcsolat jellege miatt nehezen, vagy egyáltalán nem titkolható. Így a homoszexualitás felvállalásával, elismerésével jó eséllyel legitimálható a kapcsolat ezen emberek előtt.

Mivel a „láthatatlan” homoszexuálisok aránya sokszorosan meghaladja a felismerhetőkét, a sztereotípiáknak ellentmondó melegek önfelvállalása (coming outja) jelentősen befolyásolhatja a társadalmi megítélést, és hozzájárulhat a sztereotípiák megszűnéséhez. Ennek érdekében vállalkozott számos közéleti személyiség erre a lépésre, akik életük más területen már ismertséget szereztek. A politikusok közül a legismertebb Berlin polgármestere, Klaus Wowereit és Párizs polgármestere, Bertrand Delanoë.

A társadalmi fejlődésnek és az elfogadásért folytatott szívós küzdelemnek köszönhetően a homoszexualitás ma már jóval kevésbé számít tabunak, az ilyen emberek társadalmi elfogadása (tolerancia) egyre nő, és olykor saját szervezeteket is létrehoznak (például meleg rendőrök).

Homofóbia[szerkesztés]

A homoszexualitás és a homoszexuális egyénekkel való kapcsolattartás egyes heteroszexuálisok számára problémát okoz. (Az idegenkedésnek, viszolygásnak ezt az érzését, illetve ezt mint cselekvési motívumot homofóbiának nevezik.) A probléma sokszor csak akkor jelenik meg, ha tudomást szereznek valakinek a meleg/leszbikus mivoltáról, miközben ugyanazzal a kollégájukkal továbbra is ugyanúgy kijönnek – talán barátaik közé is fogadják –, ha nem fedi fel homoszexualitását. A melegektől idegenkedő heteroszexuálisok számára tehát rendszerint nem maga a homoszexuális ember jelenléte okoz problémát (hiszen a melegeket többnyire nem lehet felismerni), hanem a tudat, hogy az illető homoszexuális, és az ehhez fűződő saját asszociációk.[forrás?]

Semmilyen veleszületett tényező (félelem/betegség) nem ismeretes, ami valakit a melegektől való irtózásra indítana – legfőképpen azért, mert a melegek mint olyanok nem ismerhetők fel. Az esetleges ellenérzések tehát kizárólag tanulás, szocializáció útján alakulnak ki, a környezetben tapasztalt minták alapján.[forrás?]

Előfordul, hogy egy embert a közösségében (családjában, munkahelyén) elfogadnak, de hogyha homoszexualitása kitudódik, az elfogadást ellenségesség váltja fel. A személy mint személy értékelését ilyenkor felülbírálhatják a homoszexualitáshoz társított asszociációk, amelyek nemritkán sztereotípiákon, előítéleteken alapulnak.[forrás?]

Homoszexualitás és szomatikus egészség[szerkesztés]

Az USA Center For Disease Control and Prevention adatai alapján az AIDS előfordulása ötvenszer magasabb a homoszexuális csoportokban, mint a társadalom más rétegeiben.[49] Ám emelkedettebb kockázat áll fenn hepatitis A, B, syphilis, gonorrhea, chlamydiafertőzés vonatkozásában is.[50] A leszbikusok rendelkeznek mellrák iránt a legnagyobb kockázattal, de több más nőgyógyászati daganat is gyakoribb náluk.[51]

Jogi vonatkozásai[szerkesztés]

Nyugat-Európában és az Egyesült Államok egyes részein lassanként a heteroszexuálisokét megközelítő jogokra sikerül szert tenniük, más országokban (például az iszlám világban) a gyakorlása mind a mai napig bűncselekménynek számít. Mivel a változás nem egyenletes ütemben történik, különféle fizikai és verbális atrocitások a liberálisabb országokban is előfordulnak.

Az 1961-es dekriminalizációtól a rendszerváltásig Magyarországon a rendőrség nyilvántartotta a homoszexuális embereket, de nem büntette őket. A stigmatizáció csak a kilencvenes években kezdett oldódni.

A törvények szintjén a homoszexualitással kapcsolatban elsősorban az alábbi kérdések merülnek fel:

  • Büntethetőség: Büntetendő-e az azonos neműek közti, beleegyezésen alapuló szexuális kapcsolat?
  • Beleegyezési korhatár: Különbözik-e az azonos és különböző neműek közti szexuális kapcsolat esetén az a korhatár, ami alatt a beleegyezés nem érvényes?
  • Partnerkapcsolat: Milyen lehetőségek léteznek az azonos nemű párok kapcsolatának törvényi elismerésére?
  • Gyermekvállalás: Milyen feltételek mellett nevelhetnek gyermeket az az azonos nemű párok?
  • Diszkrimináció tilalma: Tiltják-e törvények a szexuális irányultság szerinti hátrányos megkülönböztetést és erőszakot?

Angol nyelvű megnevezése[szerkesztés]

  • A gay szó, ami mostanra a legáltalánosabb és legelfogadottabb angol[52] megnevezéssé lépett elő, számos más nyelvben is gyökeret vert (sok esetben a homoszexuális szó változatai mellett vagy helyett),[forrás?] és Magyarországon is megjelent. Ezt használja például a legrégebbi magyarországi meleghonlap is a nevében.[53]
  • A homoszexualitás megnevezésére az angolban időnként a queer szót is használják,[54] mely a homoszexualitás nem sértő megnevezése.[55] [* 2] A „Bevezetés a queer-elméletbe” című, a szociológia és a politológia határterületén íródott mű magyar fordításában is megtalálható.[56]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Vaszil László: Szexualitással kapcsolatos szószedet -nem csak- kamaszoknak. (magyar nyelven). pediox.hu. [2007. július 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. szeptember 23.)
  2. Homoszexualitás (magyar nyelven). katolikus.hu. [2008. április 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. április 20.)
  3. a b Sexual orientation, homosexuality and bisexuality. American Psychological Association. (Hozzáférés: 2018. július 3.)
  4. a b Frankowski BL (2004. június 1.). „Sexual orientation and adolescents”. Pediatrics 113 (6), 1827–32. o. DOI:10.1542/peds.113.6.1827. PMID 15173519.  
  5. a b Marriages, Families, and Relationships: Making Choices in a Diverse Society. Cengage Learning, 82. o. (2014). ISBN 1305176898. Hozzáférés ideje: 2016. február 11. „The reason some individuals develop a gay sexual identity has not been definitively established  – nor do we yet understand the development of heterosexuality. The American Psychological Association (APA) takes the position that a variety of factors impact a person's sexuality. The most recent literature from the APA says that sexual orientation is not a choice that can be changed at will, and that sexual orientation is most likely the result of a complex interaction of environmental, cognitive and biological factors...is shaped at an early age...[and evidence suggests] biological, including genetic or inborn hormonal factors, play a significant role in a person's sexuality (American Psychological Association 2010).” 
  6. Gail Wiscarz Stuart. Principles and Practice of Psychiatric Nursing. Elsevier Health Sciences, 502. o. (2014). ISBN 032329412X. Hozzáférés ideje: 2016. február 11. „No conclusive evidence supports any one specific cause of homosexuality; however, most researchers agree that biological and social factors influence the development of sexual orientation.” 
  7. Gloria Kersey-Matusiak. Delivering Culturally Competent Nursing Care. Springer Publishing Company, 169. o. (2012). ISBN 0826193811. Hozzáférés ideje: 2016. február 10. „Most health and mental health organizations do not view sexual orientation as a 'choice.'” 
  8. Submission to the Church of England's Listening Exercise on Human Sexuality. The Royal College of Psychiatrists. (Hozzáférés: 2013. június 13.)
  9. (2008) „Genetic and Environmental Effects on Same-sex Sexual Behavior: A Population Study of Twins in Sweden”. Archives of Sexual Behavior 39 (1), 75–80. o. DOI:10.1007/s10508-008-9386-1. PMID 18536986.  
  10. Robinson, B. A.: Divergent beliefs about the nature of homosexuality. Religious Tolerance.org, 2010. (Hozzáférés: 2011. szeptember 12.)
  11. "Therapies" to change sexual orientation lack medical justification and threaten health. Pan American Health Organization. [2012. május 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. május 26.)
  12. LeVay, Simon (1996). Queer Science: The Use and Abuse of Research into Homosexuality. Cambridge: The MIT Press ISBN 0-262-12199-9
  13. Takács Judit: A magánélet szabadságáról – Ami maradandó Kertbeny Károly munkásságából.
  14. Miért nevezik melegnek a homoszexuálisokat?
  15. Ellis, Lee, and M. Ashley Ames. "Neurohormonal functioning and sexual orientation: A theory of homosexuality–heterosexuality." Psychological bulletin 101.2 (1987): 233.
  16. Szentmiklósi Tamás: A homoszexualitásról, (IV a homoszexualitás eredetmagyarázatai fejezete) ELTE Szociológiai Intézet, 1994
  17. A neuro-pszichológiai magyaráza
  18. A megváltó gén (otkenyer.hu, idézve a Másokból)
  19. A linkage between DNA markers on the X chromosome and male sexual orientation, Science 1993; 261 : 320–326.,Sciencemag.org, kivonat, lásd még Dean Hamer honlapját Archiválva 2005. július 31-i dátummal a Wayback Machine-ben
  20. William Byne and Bruce Parsons, „Human Sexual Orientation : The Biological Theories Reappraised ,“ Archieves of General Psychiatry, 50 (March 1993):228-236.
  21. Stanton L. Jones, and Mark A. Yarhouse, Ex-guys? A Longitudinal Study of Religiously Mediated Change in Sexual Orientation (Downers Growe III. IVP.Academic (2007), p124 summarizing findings of: J. Michael Bailey, Michael P. Dumne, and Nicolas G. Martin “ Genetic and enviromental influences on sexual orientation and its correlates in an Australian twin sample“ Journal of Personality and Social Psycholog. Vol. 78(3) March 2000, 524-536.
  22. Új modell a homoszexualitás genetikai hátteréről (origo.hu, 2007. január 20.)
  23. A homoszexualitás az anya génjeitől? (eletforma.hu, 2007. február 24.)
  24. Peter S. Bergman and Hanna Brückner, “ Opposite-Sex Twins and Adolescent Same-Sex Attraction“, American Journal of Sociology Vol. 107, No.5, (March 2002) 1179-1205.
  25. Homosexuality and Biology, The Atlantic Monthly, 1997. június (272/ 3. szám)
  26. Dörner, Günther, et al. "Prenatal stress as possible aetiogenetic factor of homosexuality in human males." Endokrinologie 75.3 (1980): 365-368.
  27. John A. Speyrer: The Origins of Homosexuality: Insights From The Deep Feeling Psychotherapies [1]
  28. a b Buda Béla. Szexuális viselkedés, 226-227. oldal (2002). ISBN 963 8089 41 5 
  29. Swaab, Dick F., et al. "Structural and functional sex differences in the human hypothalamus." Hormones and behavior 40.2 (2001): 93-98.
  30. Damiani, Durval, et al. "Brain sex: just beginning to pave the way." Arquivos Brasileiros de Endocrinologia & Metabologia 49.1 (2005): 37-45.
  31. Swaab, Dichk F., and Michel A. Hofman. "Sexual differentiation of the human hypothalamus in relation to gender and sexual orientation." Trends in neurosciences 18.6 (1995): 264-270.
  32. a b c d e f Buda Béla. Szexuális viselkedés (2002). ISBN 963 8089 41 5 
  33. a b Buda Béla. Szexuális viselkedés, 230. oldal (2002). ISBN 963 8089 41 5 
  34. a b Werner, D. (1979). „A cross-cultural perspective on theory and research on male homosexuality.” (angol nyelven). Journal of homosexuality 4 (4), 345-362.. o. DOI:10.1300/J082v04n04_03. PMID 264134.  
  35. a b Szendi Gábor: A Homo homosexualis (magyar nyelven). Tények és tévhitek. (Hozzáférés: 2017. december 27.)
  36. National Geographic Magyarország: Szex az állatvilágban – egy hímoroszlán panaszai (magyar nyelven). ng.hu, 2010. június 24. (Hozzáférés: 2017. december 27.)
  37. Cole , Stoke 1985
  38. .(Troiden R. R. (1988) Gay and lesbian identity: A Sociological analysis Dix hill NY. General hall , Inc.)
  39. Kinsey, A. C., Pomeroy, W. B., & Martin, C. E.. Sexual behavior in the human male (1948) 
  40. Minden idők legnagyobb melegparádéja (Háttér, 2008. május 31.)
  41. beyondexgay.com
  42. Exodus alapítok bocsánatot kérnek videó
  43. J. Nicolosi, A. D. Bryd and R.W. Potts: „Retrospective self-reports of change in homosexual orientation: A consumer survey of conversion therapy clients.“ Psychological Reports 86 pp. 689-702.
  44. Dehlin JP, Galliher RV, Bradshaw WS, Hyde DC, Crowell KA. (2014. March). „Sexual Orientation Change Efforts Among Current or Former LDS Church Members.” (angol nyelven). J Couns Psychol.. PMID 24635593.  
  45. Beckstead AL. (2012. February). „Can we change sexual orientation?” (angol nyelven). Arch Sex Behav. 41 (1), 121-34. o. DOI:10.1007/s10508-012-9922-x. PMID 22350128.  
  46. LA Laumann, et al: The Social Organisation of Sexuality
  47. Bagemihl, Bruce. Biological Exuberance: Animal Homosexuality and Natural Diversity. St. Martin's Press (1999). ISBN 0-312-19239-8 
  48. Harrold, Max: Biological Exuberance: Animal Homosexuality and Natural Diversity. The Advocate, reprinted in Highbeam Encyclopedia, 1999. február 16. (Hozzáférés: 2007. szeptember 10.)
  49. Dyana Bagby, „Gay, bi men 50 times more likely to have HIV: CDC reports hard data at National HIV Prevention Conference“ Washington Blade, August 28, 2009
  50. Center for Disease Control and Prevention, „Viral Hepatitis And Man Who Have Sex With Men“
  51. Katherine A O’Hanlan „The Top 10 Things Lesbians Should Discuss with their Healthcare Provider“ (San Francisco: Gay & Lesbian Medical Assotiotion
  52. SZTAKI Szótár ,Angol-magyar
  53. Gay.hu
  54. SZTAKI Szótár, Angol-magyar
  55. a b Cambridge University Press: Meaning of “queer” in the English Dictionary
  56. Annamarie Jagose: Bevezetés a queer-elméletbe. L'Harmattan, 2003. (Hozzáférés: 2016. március 26.) ISBN 963-9494-18-6

Megjegyzés[szerkesztés]

  1. A meleg szó a köznyelvben a homoszexualitás politikailag korrekt megfelelője.[14]
  2. Alapjelentése különös, furcsa.[55]

További információk[szerkesztés]

  • Buda Béla: Adalékok a férfihomoszexualitás etiológiájához és pszichodinamikájához. Magyar Pszichológiai Szemle, 1978/4. (35. évf.), 322-340.
  • Szentágothai János: A homoszexualitás. Valóság, 1991/9., (34. évf.), 45-56.
  • Vas Maya: Kapcsolatok szivárványa. Jaffa Kiadó, Budapest, 2011
  • Csaknem minden állatfajnál létezik a melegszex index.hu, 2009. június 18.
  • Az azonos nemű párok is jó szülők index.hu, 2010. január 22.
  • Leszbikus egereket hoztak létre a tudósok index.hu, 2010. július 8.
  • Előnyben a homoszexuális madarak index.hu, 2010. augusztus 30.
  • A homoszexualitást okozó génváltozatok előnyösek is a szaporodáshoz Origo.hu, 2008. június 19.
  • A homoszexualitásról. Szerk. Tóth László. T–Twins Kiadó, Budapest, 1994 ISBN 9637977597
  • A szeretet illúziója. Gyújtópontban a homoszexualitás. Ethos, Budapest, 2000
  • Amszterdam után. A szexuális orientáció az Európai Unióban és Magyarországon. Útmutató. Háttér Baráti Társaság a Melegekért, Budapest, 2000
  • Dover, Kenneth James: Görög homoszexualitás. Osiris, Budapest, 2001. Ford. Dupcsik Csaba
  • Erőss László: Furcsa párok. A homoszexuálisok titkai nyomában. Magánkiadás, Budapest, 1984 ISBN 9635002149
  • Eszenyi Miklós: „Férfi a férfival, nő a nővel”. Homoszexualitás a történelemben, a társadalomban és a kultúrában. Corvina Könyvkiadó, Budapest, 2006
  • Homoszexualitás katolikus szemmel. Szerk. Roska Péter. Jel Kiadó, Budapest, 2007
  • Jagose, Annamarie Rustom: Bevezetés a queer-elméletbe. Új Mandátum Kiadó, Budapest, 2003. Ford. Sándor Bea
  • Józsa György Gábor: Vita a homoszexuális emancipációról. Ki a perverz Németországban? Magyar Nemzet, 1992. január 25.
  • Sombor Judit–Tuscher Tünde: Melegház. Unió, Budapest, 1989
  • Szenteh Natália: És ha a te gyereked lenne homoszexuális? Beszélgetések tabuk nélkül. Masculus, Budapest, 2005.
  • Takács B. Gábor: Mit keres az állam a hálószobánkban? A homoszexuálisok helyzete Magyarországon. Beszélő, 1992/16. (3. évf.), 20-21. (Hosszabban: Mások, 1992/6., 5-7.)
  • Takács Judit: Homoszexualitás és társadalom. Új Mandátum Kiadó, Budapest, 2004.
  • Tóth László: Egy „földalatti mozgalom” hanyatlása és felemelkedése. A magyarországi férfi homoszexualitás mint társadalmi jelenség. Valóság, 1991/9. (34. évf.), 57-70.
  • Varga Attila Tibor: Csókok a gőzben. Tények és vélemények a homoszexualitásról, a homoszexuálisokról. Büntetőperek és börtönriportok. Budapest, 1991 ISBN 9634005934

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Homoszexualitás témájú médiaállományokat.
Wikiszótár
Nézd meg a homoszexualitás címszót a Wikiszótárban!
Wikiquote-logo.svg
A magyar Wikidézetben további idézetek találhatóak Homoszexualitás témában.