Neurózis

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A neurózis szorongással járó funkcionális mentális zavar.

Mivel a neurózist nem kísérik hallucinációk, illetve téveszmék, nem esik kívül a társadalmilag elfogadott viselkedési normákon. A pszichoneurózisban (neurotikus zavarban) szenvedő betegeket neurotikus személyiségnek nevezzük.

Maga a kifejezés a görög neuron- (ideg) és a toldalékszó –osis (betegség vagy abnormális állapot) együtteséből ered.

A neurózis tünetei[szerkesztés]

Boeree, C. George 2002-ben megjelent összefoglalója [1] alapján a neurózis tünetei többek között:

Általános tünetek:

  • szorongás
  • rossz kedélyállapot, depresszió
  • harag
  • irritáltság
  • mentális zavarodottság
  • önértékelési zavarok

Viselkedési tünetek:

  • fóbiás cselekvések
  • éberség
  • impulzív és megrögzött cselekvések
  • letargia

Kognitív problémák:

  • kellemetlen vagy zavaró gondolatok
  • megszállottság, fantáziálás
  • negatív gondolkodás
  • cinizmus

Interperszonális problémák:

  • társfüggés
  • agresszivitás
  • skizoid izoláció
  • szocio-kulturális tekintetben illetlen viselkedés

A neurózisnak főbb formái: szorongásos neurózis, pirománia, kényszercselekvések, hisztéria és fóbiák sora.

A neurózist kiváltó okok[szerkesztés]

Mint betegség, a neurózis szorongás, tudattalan konfliktusok és egyéb mentális problémák fizikális és pszichés megjelenésének együttese, mely bizonyos esetekben fizikai tünetekkel is járhat (pl. hisztéria). A pszichoanalitikus megközelítés szerint a neurózis az ego személyiségrész védekezési mechanizmusának következménye.

A neurózis története[szerkesztés]

A betegséget elsőként egy skót orvos, William Cullen jegyezte fel 1769-ben mint "érzelmi és motivációs zavar"-t, melyet az idegrendszerre gyakorolt hatás okoz. Ez számára többféle idegrendszeri zavart és tünetet jelentett, melyekről úgy vélte, hogy nem magyarázhatóak pusztán fiziológiai tünetekkel.

Cullen könyvében négy kategóriába sorolta a betegségeket:

  • lazák
  • cachexiák (az idült betegségek miatti leépülést kísérő panaszokra[2])
  • lokális betegségek
  • neurózis (idegenergia túltengése vagy hiánya)

Idővel a neurózis fogalma egyre szűkebbé vált. A kifejezés pontos, ma is használt definícióját mintegy száz évvel később végül Carl Jung és Sigmund Freud alkotta meg, melyet jelenleg is használ a kortárs pszichológiai és pszichiátriai szakirodalom.[3]

Dr. Tringer László kimerítő cikkben[4] foglalkozik a definícióval. Megfogalmazása szerint a neurózis az, ami:

  • nem az idegrendszer szervi elváltozására vezethető vissza,
  • nincs egyéb szervi eltérés sem
  • nem elmebetegségről van szó

A negatív kritériumok alapján történő diagnosztizálás miatt sok felesleges és költséges vizsgálatnak veteik alá a beteget, hogy a neurózisok esetén feltételezett szervi betegségeket kizárják.

A betegség gyakorisága a lakosság körében különböző felmérések szerint 15-30% az alkalmazott diagnosztikai kritériumok szigorúságától függően.

A neurózis új megfogalmazása[szerkesztés]

Dr. Tringer írása szerint a neurózisok közös ismérve a szenvedés, valamint az örömképesség elvesztése. A személy negatív szűrőn át éli meg a valóságot, embertársait, a jövőt és legfőképpen önmagát, így a neurózis negatív önkléppel, vagy ennek narcisztikus kompenzációjával jár együtt. A neurotikus egyén inkább a valóság hiánymozzanataira nyitott, arra reagál, ami nincs jelen de jelen kellene lennie. Az állapot súlyosbodásával egyre inkább előtérbe kerül a negatív öndefiníció.


Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Boeree, C. George (2002) "A Bio-Social Theory of Neurosis" http://webspace.ship.edu/cgboer/genpsyneurosis.html
  2. http://semmelweisfigyelo.hu/hu/osszes_kiemelt_cikk/hir/3366
  3. http://pszichoterapia.eu/fogalmak.html
  4. Tringer L.: A neurózis fogalmának rehabilitációja. Orvosi Hetilap 2012. 34. szám. 1327–1333.