Ugrás a tartalomhoz

Ópusztaszer

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen KMBot (vitalap | szerkesztései) 2021. április 10., 13:48-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (reklámlink törlése AWB)
 Ez a szócikk feltüntet forrásokat, de azonosíthatatlan, hol használták fel őket a szövegben. Önmagában ez nem minősíti a szócikk tartalmát: az is lehet, hogy minden állítása pontos. Segíts lábjegyzetekkel ellátni az állításokat! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye
Ópusztaszer
Az Erdők temploma
Az Erdők temploma
Ópusztaszer címere
Ópusztaszer címere
Közigazgatás
Ország Magyarország
RégióDél-Alföld
VármegyeCsongrád-Csanád
JárásKisteleki
Jogállásközség
PolgármesterMakra József (független)[1]
Irányítószám6767
Körzethívószám62
Népesség
Teljes népesség1989 fő (2023. jan. 1.)[2]
Népsűrűség36,79 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület59,5 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 46° 29′, k. h. 20° 05′Koordináták: é. sz. 46° 29′, k. h. 20° 05′
Ópusztaszer (Csongrád-Csanád vármegye)
Ópusztaszer
Ópusztaszer
Pozíció Csongrád-Csanád vármegye térképén
Ópusztaszer weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Ópusztaszer témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Ópusztaszer (1974-ig Sövényháza) község Csongrád-Csanád (2020-ig Csongrád) megyében, a Kisteleki járásban. A Pusztaszeri Tájvédelmi Körzet közepén, a Tiszától nyugatra található. Közúton: az 5-ös úton Kistelektől kb. 7 km.

Fekvése

Csongrád-Csanád megye nyugati részén, a Tiszától kb. 10 km-re nyugatra, Szegedtől 25, Kistelektől 7, Budapesttől 150 km-re található.

Története

Ópusztaszer, erődített monostor légi fotón
Erődített monostor légi felvételen (Ópusztaszer)

Ópusztaszer nevét 1200 körül említette először oklevél Scerii néven. 1233-ban Zerr, 1266-ban Scer, 1283-ban Zeer néven írták.

Anonymus leírása szerint a honfoglaló magyarok a Körtvélytóhoz (Curtueltou) értek, és a Gyümölcsény nevű erdőnél 34 napot eltöltve Árpád és nemesei gyűlést tartottak, ahol megállapították az ország törvényeit: „szerét ejtették” az ország dolgainak. A gyűlés emlékére pedig a helyet Szer-nek nevezték el.

Györffy György történész szerint Anonymus adatainak történeti értéke kétes: lehet, hogy a forrás csupán utólagos névmagyarázat. Azonban annál több hitelt érdemel az az adatközlés, mely szerint a honfoglaláskor Ond vezér és fia, Ete vezér telepedett meg itt, akitől a Bár–Kalán nemzetség származik. A nemzetség később itt építette fel monostorát, mely a jelentős egyházak közé tartozott, ami abból is kitűnik, hogy sórészesedését a király 1000 kősóban állapította meg.

1318-ban ez volt Károly Róbert király tartózkodási helye.

Sövényháza nevét 1348-ban említette először oklevél Suenhaz néven. Nevét a sövényből készült, tapasztott házairól kaphatta.

Sövényháza a török hódoltság végéig virágzó falu volt, egy 15. századból származó oklevél pedig mezővárosként említi.

1553-ban a török defterek összeírásakor még 92 házat írtak össze a településen, és plébánia temploma is volt, melynek romjai a 20. század elején még láthatóak voltak a Szer-monostor romjaitól délkeletre 800 m-re, a Kápolnai erdei határszélen. Később azonban a falu elnéptelenedett.

A török hódoltság után a terület kamarai tulajdon volt.

1803-ban gróf Zichy Leopoldina, Pallavicini János Károly özvegye vásárolta meg a Mindszent-Algyői uradalmat, és ott dohánytermesztésbe kezdett, dohánykertészeket telepítve a birtokra.

1930-ban a környező uradalmi kishaszonbérletekben lévő 300-500 tanyán már több mint másfél ezer ember élt. Sövényháza lakossága ekkor Bakssal és Dóccal együtt már 6872 fő volt, a területnek azonban falumagja még nem volt. Az elszórtan fekvő tanyák úgynevezett községközpontjában az 1800-as években épült fel a kastély, közelében pedig a községháza; tőle 1 km-re az alsó-pusztaszeri, vagy központi major, és mindkettőtől távolabb 1925-ben épült fel a katolikus templom.

Sövényháza falumagja az 1945 után felparcellázott telkeken bontakozott ki. A környező tanyák lakói az 1970-es évek közepétől kezdtek tömegesen a faluba költözni. 1974-ben átnevezték a települést Ópusztaszerre.

Közélete

Polgármesterei

  • 1990–1994: Kecskeméti János (független)[3]
  • 1994–1998: Kecskeméti János (független)[4]
  • 1998–2002: Makra József (független)[5]
  • 2002–2006: Makra József (független)[6]
  • 2006–2010: Makra József (független)[7]
  • 2010–2014: Makra József (független)[8]
  • 2014–2019: Makra József (független)[9]
  • 2019-től: Makra József (független)[1]

Népesség

A népesség alakulása 2013 és 2023 között
Lakosok száma
2292
2251
2178
2147
1964
1989
201320142017202120222023
Adatok: Wikidata

2001-ben a település lakosságának közel 100%-a magyar nemzetiségűnek vallotta magát.[10]

A 2011-es népszámlálás során a lakosok 81,4%-a magyarnak, 1% cigánynak, 0,2% németnek, 0,6% románnak, 0,2% szerbnek mondta magát (18,3% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 45,5%, református 2%, felekezeten kívüli 12,8% (38,9% nem nyilatkozott).[11]

Nevezetességei

Ópusztaszer leginkább a Nemzeti Történeti Emlékparkról ismert, azon belül is az ott található, Feszty Árpád festette és róla elnevezett Feszty-körképről.

Ezen kívül itt található még az egykori Pallavicini-kastély, a Szer-monostora (ez egy romkert), valamint a Csillagösvény labirintus is, ami egy tematikus sövénylabirintus és élménypark, illetve itt van a Csete György és Dulánszky Jenő tervezte Erdők temploma, valamint egy turul-szobor is.[12]

Képgaléria

Jegyzetek

  1. ↑ a b Ópusztaszer települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2019. október 13. (Hozzáférés: 2020. január 21.)
  2. ↑ Magyarország helységnévtára (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2023. október 30. (Hozzáférés: 2023. november 5.)
  3. ↑ Ópusztaszer települési választás eredményei (magyar nyelven) (txt). Nemzeti Választási Iroda, 1990 (Hozzáférés: 2020. február 21.)
  4. ↑ Ópusztaszer települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1994. december 11. (Hozzáférés: 2020. január 21.)
  5. ↑ Ópusztaszer települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1998. október 18. (Hozzáférés: 2020. március 28.)
  6. ↑ Ópusztaszer települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2002. október 20. (Hozzáférés: 2020. március 28.)
  7. ↑ Ópusztaszer települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2006. október 1. (Hozzáférés: 2020. március 28.)
  8. ↑ Ópusztaszer települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2011. november 27.)
  9. ↑ Ópusztaszer települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2014. október 12. (Hozzáférés: 2020. január 21.)
  10. ↑ A 2001-es népszámlálás nemzetiségi adatsora
  11. ↑ Ópusztaszer Helységnévtár
  12. ↑ Dobszay János (2012): Kis madárhatározó. HVG, 2012. december 22. 51–52. szám, 16–18.

Források

További információk

  • Az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékpark az egyik helyszíne a 6. Magyarok Országos Gyűlése rendezvénynek
  • Sárközi István: Iskola a szeri pusztán. Iskolatörténeti kiállítás az ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékparkban; fotó Dömötör Mihály; Trogmayer Ottó, Szeged, 1980 k.
  • Trogmayer Ottó–Zombori István: Szer monostorától Ópusztaszerig; Magvető, Bp., 1980 (Gyorsuló idő)
  • Ópusztaszer; összeáll. Koncz János, Sz. Simon István; Kossuth, Bp., 1988
  • Trogmayer Ottó–Zombori István: Ópusztaszer, Nemzeti Történeti Emlékpark; 3. átdolg. kiad.; TKM Egyesület, Bp., 1990 (Tájak, korok, múzeumok kiskönyvtára)
  • Bulányi György: Ópusztaszer; Classic Printing, Cleveland, 1991
  • Juhász Antal: Ópusztaszer, Szabadtéri Néprajzi Gyűjtemény; 5. jav. kiad.; TKM Egyesület, Bp., 1997 (Tájak, korok, múzeumok kiskönyvtára)
  • Gaskó Béla: Ópusztaszer, Nemzeti Történeti Emlékpark, "Erdő és ember" kiállítás; TKM Egyesület, Bp., 1997 (Tájak, korok, múzeumok kiskönyvtára)
  • Parkkalauz. Nemzeti Történeti Emlékpark Ópusztaszer; szöveg Juhász Antal, Pálfy Katalin, Trogmayer Ottó; Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékpark Kht., Ópusztaszer, 1998
  • Ópusztaszer-Monostor lelőhely antropológiai leletei; szerk. Farkas L. Gyula; JATE, Szeged, 1998
  • Trogmayer Ottó: "...messzelátó hegy gyanánt szolgált...". Szer monostor templomának építéstörténete; német szövegford. Katona Tünde; Csongrád Megyei Múzeumok Igazgatósága–Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékpark Közhasznú Társaság, Szeged–Ópusztaszer, 1998
  • Kisgergelyné Károlyi Judit: Ópusztaszer, Gátőrház. Vízitörténeti kiállítás; TKM Egyesület, Bp., 1998 (Tájak, korok, múzeumok kiskönyvtára)
  • Vajda János: Ópusztaszeri gyökereink. Történetek egy brigádról; közrem. Vajda Edit, Vajda Magdolna, Pápai Zoltán; Bába, Szeged, 1999 (Tisza hangja)
  • Vályi Katalin–Zombori István: Ópusztaszer; Száz Magyar Falu Könyvesháza Kht., Bp., 2000 (Száz magyar falu könyvesháza)
  • Ópusztaszer: a nemzet iskolája. Ópusztaszeri Nemzeti Emlékpark parkkalauz; Adler & Tsa., Ópusztaszer, 2001
  • Ópusztaszer, Megyék Történelmi Szoborparkja; szerk. Tóth Attila; Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékpark Kht., Ópusztaszer, 2001
  • Legendák földjén. Fejezetek az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékpark krónikájából; szerk. Tandi Lajos; Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékpark, Ópusztaszer, 2005
  • Kovács Ákos: A kitalált hagyomány; Kalligram, Pozsony, 2006
  • Konyhás István: Ópusztaszer. Történelem és természet / History and nature / Geschichte und Natur; TKK, Debrecen, 2007
  • Nemzeti identitás, kulturális örökség, emlékezet és az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékpark; szerk. Mód László, Simon András; SZTE Néprajzi és Kulturális Antropológiai Tanszék, Szeged, 2011
  • Juhász Antal–Pálfy Gyula: Rekviem Kutyanyakért; Püski, Bp., 2011
  • Ópusztaszer, Nemzeti Történeti Emlékpark; szerk. Tarczali Anikó; Szülőföld, Gencsapáti, 2013 (Magyarország kincsestára...)
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Ópusztaszer&oldid=23767351”