Ugrás a tartalomhoz

Remete-barlang (Remeteszőlős)

Linkek hozzáadása
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen Szenti Tamás (vitalap | szerkesztései) 2021. május 22., 07:04-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (→‎Irodalom)
Ez a szócikk a Remeteszőlősön található barlangról szól. Hasonló címmel lásd még: Remete-barlang (egyértelműsítő lap).
Remete-barlang
A Remete-barlang bejárata 2017-ben
A Remete-barlang bejárata 2017-ben
Hossz44 m
Mélység4 m
Magasság11 m
Függőleges kiterjedés15 m
Tengerszint feletti magasság286 m
Ország Magyarország
TelepülésRemeteszőlős
Földrajzi tájBudai-hegység
Típusinaktív forrásbarlang
Barlangkataszteri szám4772-1
Lelőhely-azonosító10809
Elhelyezkedése
Remete-barlang (Magyarország)
Remete-barlang
Remete-barlang
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 33′ 37″, k. h. 18° 55′ 44″Koordináták: é. sz. 47° 33′ 37″, k. h. 18° 55′ 44″
A Wikimédia Commons tartalmaz Remete-barlang témájú médiaállományokat.

A Remete-barlang a Duna–Ipoly Nemzeti Parkban, a Budai-hegységben, Remeteszőlős külterületén, a Remete-szurdokban található. Régészeti jelentősége miatt fokozottan védett barlang, de nemcsak régészeti, hanem őslénytani leletek is előkerültek belőle. Turista útikalauzokban is ismertetve van.

Leírás

Remeteszőlős külterületén, a Remete-szurdok É-i oldalában található. A Remete-völgyi Felső-barlang alatt nyílik. Budapest közigazgatási határától nincs messze. Közel van a szurdok Nagykovácsi útra nyíló kijáratához. Megközelíteni a szurdokban haladó Országos Kéktúra kék sáv jelzésű útvonalából kiágazó kitaposott ösvényen lehet. Az egykori kőbányával szemben, erdőben, sziklafal tövében, a völgytalp és a patak szintje felett kb. 10 m-re van az 5,5 m magas, 3 m széles, természetes jellegű, vízszintes tengelyirányú, lezáratlan bejárata. A turistaútról látható a bejárat, bár néha a lombok takarják. Helyét jelölik a turistatérképek nevének feltüntetésével. Szabadon látogatható, legfeljebb lámpa szükséges a bejárásához.

Ez a legismertebb barlang a környéken a turistaúthoz való közelsége miatt. Nevét a pálos rend 1782. évi feloszlatását követően ide költöző remete után kapta. Bereghy E. szerint a remete itt élt és itt is halt meg. De elképzelhető az is, hogy a középkorban már használták remeték. Tektonikus törésvonal mentén triász dachsteini mészkőben alakult ki a jelenleg már nem működő forrásbarlang. Nagyon repedezett kőzetben jött létre és falain sok helyen oldásnyomok figyelhetők meg. A szurdok É-i oldalának három, jól elkülöníthető barlangkialakulási szintje közül a legalacsonyabban lévőben keletkezett, tehát a legfiatalabb szintben. Tulajdonképpen csak egy nagy, 25 m hosszú, 6–7 m magas és széles bejárati csarnokból, valamint egy abból nyíló korrodált és alacsony teremből áll. Bejáratán kívül van egy másik, a bejárati teremből a felszínre nyíló járata is. 32 m vízszintes kiterjedésű, 230 m² alapterületű és térfogata 796 m³. Időnként hajléktalanok laknak benne.

Az 1949-ben kezdett kutatása során 13 réteget különítettek el kitöltésében. A felső kilenc réteg leletei sajnos keveredtek, mivel nem pontosan végezték a kutatásokat. Összevonva készítette el értékelésüket Gábori Miklós. A 10. rétegből került elő a legrégibb eszköz, amely egy pilisszántói kultúrához sorolható mikrolit penge. Sok őskőkorszaki leletet kiástak, például pattintott kőeszközöket, kőbaltát és dörzsölőkövet. Találtak egy 7 cm átmérőjű bronz mérlegserpenyőt, amelyik vagy római kori, vagy középkori eredetű.

A cserepeken kívül számos csonteszköz is előkerült, pl. nyílhegy, árak, agancskapák és vadkanagyar nyakék. Valószínűleg ez a barlang volt a lelőhelye egy 11–13. századi díszítetlen, nyitott, bronz pántkarperecnek. Érdekesség, hogy állítólag itt találták meg a Kuzsinszky Bálint által a terület tiszttartójánál fellelt, 74 cm hosszú, 63 cm magas, 11 cm vastag, mészkőből faragott, Mithrászt bikaölés közben ábrázoló táblát is.

Ebben a barlangban tárták fel a régészek hazánkban a legteljesebb rétegsort, amelynek leletei az őskőkorszaktól a bronzkoron, a vaskoron, a római koron és a középkoron át napjainkig szinte minden, ezen a tájon élt embercsoport kultúrájának emlékét megőrizte.

A barlangban találtak többek között rozsomák, őstulok, barna medve, szürke farkas, orrszarvú, rénszarvas és barlangi medve csontokat is. Rozsomákcsont eddig csak hét magyarországi barlangból került elő, a Király-kúti-zsombolyból, a Lengyel-barlangból, a Pes-kő-barlangból, a Pilisszántói-kőfülkéből, a Puskaporosi-kőfülkéből, a Remete-hegyi-kőfülkéből és a Suba-lyukból.

1915-ben volt először Remete-barlang néven említve a barlang az irodalmában. Előfordul irodalmában 5. számú barlang (Horváth, Szunyogh 1971), Máriaremete-barlang (Kadić 1952), Nagy-Remetebarlang (Thirring 1900), Nagy-Remete-barlang (Bertalan 1976), Nagy-Remete barlang (Szabó 1879), Remetebarlang (Thirring 1900), Remete barlang (M. P. 1920), Remete-hegyi 5. sz. barlang (Kordos 1984), Remetehegyi 5. sz. barlang (Bertalan 1976), Remetehegyi-Alsó-barlang (Szablyár 2004) és Remetehegyi barlang (1911) neveken is.

Kutatástörténet

A barlang bejárata 1912-ben Kadić Ottokárral (Bekey Imre Gábor fényképe)

A 19. században

Az 1879-ben megjelent tanulmányában Szabó József írta le. A leírás szerint két barlang van a Remete-hegy oldalában, a nagyobb, K-i a Remete-barlang, a kisebb, Ny-i a Remete-hegyi-kőfülke. A Remete-barlang majdnem 8 m mély és kb. 5 m magas. Az 1899-ben napvilágot látott könyvben, amely a máriaremetei kápolnáról szól, az olvasható, hogy a kápolna mögött emelkedő hegy oldalában egy vájt remetebarlang van és a Máriaremetéhez közeli barlang kapcsolatban van a Mária-Remete szóval.

1900–1921

Az 1900-ban kiadott Budapest környéke című könyvben az van leírva, hogy az Ördögárok völgy szorosának Ny-i végéhez közeledve, az árok túlsó (bal) partján látható a magasban lévő Nagy-Remetebarlang nyílása, melyhez a völgyből egyenesen egy meredek, rossz ösvény, kissé távolabb kifelé egy kényelmes út vezet fel. Bejárata hatalmas kőkapu, amely előtt van néhány kőrisfa. Belseje tág csarnok, amelynek falai felfelé csúcsalakban futnak össze. Megalodus mészkő képletekben jött létre a Remetebarlang. Hossza 8 m és magassága 5 m. Az is megtudható a könyvből, hogy a barlangban Tisza Lajos évekkel azelőtt fényes éjjeli ünnepélyt rendeztetett, valamint a barlang el van zárva, sőt tulajdonosa, Steinbach Ervin az egész völgyet lezáratta és attól a kirándulókat távol tartja.

A Magyarhoni Földtani Társulat Barlangkutató Bizottságának 1911. január 3-án tartott ülésén Scholtz Pál Kornél A pesthidegkúti Remetehegyi barlang ismertetése címmel előadást tartott. A bizottság tetszéssel fogadta az előadást és elhatározta, hogy Scholtz Pál Kornél vezetése mellett meg fogja látogatni a Remetehegyi barlangot. Az előadás teljes terjedelmében a Közleményekben fog megjelenni.

Az 1915. évi Barlangkutatásban az olvasható, hogy a Remete-hegy D-i alján nyíló Remete-barlang próbaásatásával Kadić Ottokár lett megbízva. 1914-ben a barlang közepén 2 m mélyre ásott próbagödör sok egymás fölé települt alluviális tűzhelyet tárt fel, melyekben sok prehisztorikus konyhahulladékot, cserépedény-töredéket és néhány újkőkorszaki kőpengét talált Kadić Ottokár. Az ásatást mindenképpen folytatni kell a barlang fenekéig, ahol talán pleisztocén rétegek vannak. A barlang gróf Tisza István miniszterelnök úr nagykovácsi birtokán helyezkedik el. Tisza István az ásatást megengedte. Engel András és Marsthal Rezső nyújtottak elsősegélyt a munka közben történt balesetkor. Az ásatás 200 koronás költsége a Magyar Nemzeti Múzeum régiségtárának segélyéből lett fedezve.

A Remete-szurdok térképe (Kazay Endre rajza)

A Turisták Lapja 1915. évi évfolyamában található publikációban közölve lett, hogy a pálos rend 1782-ben történt eltörlése után a Nagykovácsi út melletti barlangba egy pálos remete vonult el és itt élte le élete hátralévő részét. Róla nevezték el a barlangot és a vidéket Máriaremetének. A K. J. barlang (1. sz. barlang) megtalálásához legjobb útbaigazító a Remetebarlang és az azzal szemben lévő mészégető kéménye. A K. J. barlang úgy helyezkedik el, hogy a hegytetőről lefelé haladva tőle a Remete-barlang balra, K felé, a mészégető kéményének irányában, kb. 20°-ra van. Ez a barlang nem olyan nagy, mint a Remetebarlang, de ha a bejáratából el lenne hordva a föld, nem lenne csúnyább a Remete-barlangnál. Kazay Endre és társa elhatározta, hogy a K. J. barlang megtekintése után megkeresik a Remetebarlangot.

A 3. számú barlangot magába foglaló sziklatömbre felmászva vette észre Kazay Endre a völgyben, bal oldalon lévő és a Remetebarlanghoz vezető kitaposott utat. A Remetebarlangnak a patak medréhez közel, kényelmetlen sziklakapaszkodó felett helyezkedik el a D felé néző bejárata, amelyet K-ről eltakar egy sziklagerinc. A bejárathoz 4 m hosszú, 2 m széles, nyitott sziklafolyosó vezet, melyben a barlangbejárat előtt egy sziklatömbből kialakított ülőke van. Ezen a kövön ülve tölthették el imáikba merülve napjaikat a barlang remetéi. A bejárat csak 2 m széles és 2 m magas, de tojáshoz hasonló alakú belseje majdnem 20 m hosszú, 7 m széles és 8 m magas.

A barlang alaprajz térképe (Kazay Endre rajza)

Hatalmas kőkockák lógnak a mennyezetről, melyeken rengeteg név és évszám feketéllik. Más különlegessége nincs a barlangnak. A barlang belsejének Ny-i oldalán egy alacsony bejáratú, 12 m hosszú, néhány helyen 2 m magas és 6 m széles elágazás van, amelynek végén ÉNy és DNy irányban elágazó két szűk, nem kidolgozott üreg található. Kedvező fekvése és tágassága miatt vitathatatlan, hogy a barlang az ősembernek is lakóhelye lehetett, de ehhez bizonyítékot csak szakszerű ásatás szolgáltathat. A publikációban látható a barlang alaprajzi térképvázlata 3 keresztmetszettel és a máriaremetei barlangvidék helyszínrajza, amelyen be van jelölve a barlang helye. A helyszínrajzot és a térképvázlatot Kazay Endre rajzolta.

Az 1919. évi Barlangkutatásban lévő Scholtz Pál Kornél beszámoló alapján Kadić Ottokárt Lóczy Lajos bízta meg, hogy a Budai-hegység barlangjait felmérje és ebben a munkában a Pannónia Turista-Egyesület Barlangkutató Szakosztálya támogatta Kadić Ottokárt. A távolabbi barlangok közül a Remete-barlang is fel lett mérve. Az 1919. évi Barlangkutatásban publikált és Kadić Ottokár által írt jelentésben meg van említve, hogy a Pál-völgyi-barlang kutatásának befejezése után 1919-ben a többi pál-völgyi és Budapest vidéki barlang, például a Remete-barlang tanulmányozására és felmérésére került sor. A barlang felmérését a Pannonia Turistaegyesület Barlangkutató Szakosztály tagjai (Frölich Árpád, Bagyura János, Jilek Antal, Som Imre, Ruzitcska Gyula, Pürner József, Frei Hermán és mások) segítették. A barlangban a kutatás be van fejezve.

Ebből a jelentésből az is megtudható, hogy a barlang a fővároson kívül, de határához közel, az Ördög-árok szurdokának Ny-i végén és a Remete-hegy É-i lejtőjén található. 12 m relatív magasságban van a bejárata, amely sziklákkal körülzárt udvarral kezdődik, és ebből széles, alacsony kapun át lehet az üreg tág részébe jutni. Ez egy D–É irányú, helyenként 8 m magas, 20 m hosszú és 6 m széles terem, amelynek hátsó részéhez alacsony, szűk lyukon keresztül egy belső terem csatlakozik. Kőtörmelékes humusz tölti ki a barlang fő termét és hátsó termét. 1914-ben próbaásatást végzett a külső terem elülső részében Kadić Ottokár, amelynek kielégítő volt az eredménye. A 2 m mélyre leásott próbagödör sok egymás fölé települt tűzhelyt tárt fel, melyekből sok prehisztorikus konyhahulladék, cserépedény töredék és néhány neolit kőpenge került elő. Az ásatást mindenképp a barlang fenekéig kell folytatni, ahol esetleg diluviális rétegek is vannak. A Remete-hegyi-kőfülkének a Remete-barlang mellett, attól ÉNy-ra van a bejárata.

A barlang belseje

Az 1920-ban napvilágot látott Budapest Duna-jobbparti környéke könyvben egy részletes leírás található róla. Az 1920. évi Barlangkutatásban kiadott könyvismertetésben, amely a Budapest Duna-jobbparti környéke című könyvről szól, meg van említve, hogy a könyvben le van írva a Remete barlang. Az 1920. évi Turistaság és Alpinizmusban megjelent és a Budai-hegység 1:75 000 térképlapjának hibáit felsoroló közlemény szerint a barlang helye hibásan van jelezve, mert a térképen 2 mm-rel É-abbra van jelölve. A Természet 1920. évi évfolyamában szó van arról, hogy a Budai-hegységet látogató kirándulók minden bizonnyal ismerik a máriaremetei Remete-barlangot. Ez a barlang kisebbfajta üreg, amelynek nincs hosszú folyosója, tág terme és cseppköves díszítése, amik más, ismertebb barlangokban láthatók. A Turisták Lapja 1921. évfolyamában publikálva lett, hogy Kadić Ottokár beszámolt a főváros környéki barlang kutatásáról az 1919. évi Barlangkutatásban.

1924–1950

Az 1924. évi Színházi Életben arról van szó, hogy egy turistacsoport kirándult a Remete-hegyi-kőfülkéhez és a Remetebarlanghoz, ahol a vezetőjük Kormos Tivadar és Kadić Ottokár érdekes ásatásairól beszélt. A Remete-barlangban pálos rendi barátok kódexet írtak, másoltak és fordítottak. A barlang belsejében, nagyon magasan olvasni lehet az egyik páter nevét. A társaság egyik tagja alaposan végignézte a barlangot és azt mondta, ha a közönség ideszokik erre a kedves kirándulóhelyre, akkor biztos, hogy pár hónap múlva itt kártyabarlang lesz berendezve. A folyóiratban van egy térkép, amelyen jelölve van a barlang földrajzi elhelyezkedése. A kiadványban látható a barlang alaprajz térképe és egy fekete-fehér fénykép, amelyen a barlang bejárata figyelhető meg. Az 1926–1927. évi iskolai évben a Budapesti Magyar Királyi Tanárképző Intézet gyakorló főgimnáziumának egyik tanulmányi kirándulása érintette a Nagykovácsi-Remete-barlangokat.

Egy régi képeslap, amelyen a barlanghoz vezető út látható

Kaán Károly 1931-ben megjelent könyvében az olvasható, hogy a Remete-barlang Máriaremete határában, az Ördög-árok szurdokának végén, a Remete-hegy É-i oldalán nyílik. A 12 m magasságban lévő bejáratának pitvarát körülzárják sziklák. A pitvarból széles, de alacsony kapu vezet az üreg tág részébe, amely egy 20 m hosszú, néhány helyen 8 m magas és 6 m széles terem. A barlangban 1914-ben végzett próbaásatás sok egymás fölé települt tűzhelyet talált, melynek közelében prehisztorikus cseréptörmelék és néhány újkőkorszaki kőpenge került elő. E próbaásatáskor nem lett elérve a barlang feneke, ezért valószínű, hogy ott még előkerülnek diluviális rétegek is. A Remete-barlang közelében van a Remete-hegyi-kőfülke.

Bekey Imre Gábor 1931-ben közölt dolgozatában szó van arról, hogy a pilisi hegyvidéken befejezett ásatások után a barlangkutatók figyelme a Máriaremete közelében lévő Remetebarlangra is kiterjedt, amelyet Kadić Ottokár felásott. Az alacsonyan elhelyezkedő barlangban csak újabbkori leletek voltak. Az 1932-ben napvilágot látott és Dudich Endre által írt könyvben meg van említve, hogy a Remete-barlang Máriaremete határában, az Ördög-árok szurdokának végén, a Remete-hegy oldalában nyílik. Az 1914-ben végzett próbaásatások számos egymás fölé települt tűzhelyet fedeztek fel, amelyek közelében néhány neolit kőpenge és prehisztorikus cseréptörmelék került elő. A Remete-barlang szomszédságában van a Remete-hegyi-kőfülke. Az 1934-ben kiadott Budai hegyek részletes kalauza című könyvben ismertetve van.

Az 1935. évi Erdészeti Lapokban publikált tanulmány szerint a Remete-barlang a Remete-völgy Ny-i végén, a Remete-hegy É-i oldalán nyílik és 20 m hosszú, 6 m széles és 8 m magas terem. Kadić Ottokár az 1914-ben végzett próbaásatásaikor prehisztorikus konyhahulladékot, cserépedény-töredékeket és néhány neolit kőpengét talált. Az 1937-ben megjelent Jablonkay István által írt kiadványban az van írva, hogy a szurdok felső szintjébe tartozó forrásbarlangok alatt, a patak szintje felett kb. 10 m-re nyílik. Egy hatalmas forrásbarlang, amelynek szintje a hirtelen bevágódott patak új mederszintjében alakult ki. A kiadványhoz mellékelve lett egy fénykép, amely bejáratát örökíti meg és egy olyan fénykép, amelyen együtt látható bejárata a Remete-hegyi-kőfülke bejáratával. A bölcsészdoktori értekezésbe bekerült egy alaprajz térkép és egy hosszmetszet térkép, amelyek Kessler Hubert rajzán alapulnak.

Az 1938. február 15-i Magyar Turista Életben kiadott és Pápa Miklós által írt cikkben három remete-szurdoki barlang van említve név szerint, ezek egyike a Remete-barlang. A cikk szerint tilos a völgy Ny-i részén nyíló, a hegyoldalba mélyedő barlangba menni. Egy hatalmas barlang beszakadásával keletkezett a szurdok és ennek a hatalmas barlangnak maradványa a Remete-barlang. A barlanghoz nagyon közel egy kőfejtő lett létesítve és elképzelhető, hogy a barlang kőbányászat áldozata lesz. Ez természetvédelmi és tudományos szempontból is nagy veszteség lenne, mert a barlang lakóhelye volt az ősembernek és a benne végzett ásatáskor előkerült sok cserépedény-töredék és kőpenge. Pápa Miklós javasolta, hogy a barlang legyen megmentve.

A barlang egy régi képeslapon

Az 1939. évi Barlangvilág 4. füzetében megjelent és Kadić Ottokár által írt dolgozat szerint a Bükk hegységben lévő Szeleta-barlanghoz, Balla-barlanghoz, Herman Ottó-barlanghoz, Kecske-lyukhoz, Három-kúti-barlanghoz, Istállós-kői-barlanghoz, Büdös-pesthez és Puskaporosi-kőfülkéhez hasonló jelentőségűek a dunántúli barlangok, pl. a Budai-hegységben található Remete-barlang. Az 1939. évi Barlangvilágban kiadott és Pápa Miklós által írt tanulmányban az van írva, hogy nem kerülte el a pusztítás Budapest közvetlen környékét sem, mert a múlt év őszén kőbánya lett nyitva a máriaremetei szurdokvölgyben, a Remete-barlang közvetlen közelében. Ez az új kőfejtő, amellett, hogy tönkretette a völgy tájképi szépségét, veszélyezteti a közelében lévő (ősleleteiről is nevezetes) barlangot. Az 1943. évi Barlangvilágban lévő és Pápa Miklós által írt összeállításban meg van említve, hogy valószínűleg a Máriaremete közelében található Remete-barlanghoz is kapcsolódik valamilyen történet, de a történet el lett felejtve.

Az 1950. évi Hidrológiai Közlönyben publikált és Leél-Őssy Sándor által írt tanulmányból megtudható, hogy a Remete-hegy oldalában, a máriaremetei szurdok felett a karsztos formákat leginkább barlangok képviselik. Ezek a barlangok kicsik, szárazak és rövidek. Egyetlen kivétellel mind magasan a völgytalp felett vannak, ezért idős, pusztuló barlangok. A szurdok felett lévő alsó barlangszintben, a völgy felett 10 m-re egyetlen nagyobb barlang fekszik, a Remete-barlang. Ebben 1949 őszén végeztek eredményes őslénytani és régészeti ásatásokat. A barlang egy hatalmas, széles és nagyon magas főteremből és egy szűk, hosszú és zegzugos oldalágból áll. Az oldalágnak a felszínre kivezető útját idén ősszel találták meg, ezért már két bejárata van a barlangnak.

Egy régi képeslap, amelyen a barlanghoz vezető út látható

A barlang normális karsztos forrásbarlang, mely az erózió és korrózió kölcsönös munkájával keletkezett. Nagyon jelentős a tektonikus preformáció a barlangban. Ugyanis erőteljes tektonikus hasadék mentén jött létre a főterem. Azonban a barlangot egyszerűen tektonikus eredetű hasadékbarlangnak nevezni tévedés lenne, mert fő jellegét tekintve karsztos forrásbarlang. Jelenleg már ez a legalsóbbszintű barlang is pusztul és száraz, mert a leszálló karsztvíz övébe került. Alját mára több mint 8 m vastagan töltötte ki a barlangi agyag. Régi bejárata (mely a jelenlegi alatt lehetett) szintén eltömődött. A szurdok legfiatalabb barlangja a Remete-barlang.

1954–1962

Az 1954-ben kiadott és Páli Tivadar által írt útikalauzban az olvasható, hogy a Remete-völgy Ny-i végén, meredek völgyoldalban, 12 m magasan, a patak felett van bejárata és a barlangból régészetileg jelentős kőeszközök kerültek elő. A kiadvány térképmellékletén meg van jelölve a barlang helye barlangjellel. Leél-Őssy Sándor 1957-ben napvilágot látott A Budai-hegység barlangjai című tanulmánya szerint egyetlen nagy méretű, 12 m hosszú, 7 m széles és 6 m magas teremből áll, amelyhez Ny-ról egy alacsony oldalág kapcsolódik. Tektonikus hasadék mentén kialakult inaktív és száraz forrásbarlang, amelynek cseppkövei jelentéktelenek és az akkoriban befejezett eredményes ásatások miatt majdnem járhatatlan. A részletes leíráson kívül a Budai-hegység barlangjainak földrajzi elhelyezkedését bemutató helyszínrajzon megfigyelhető a karsztos Remete-barlang földrajzi elhelyezkedése.

Az 1957-es Budai hegyek útikalauz című könyvben ismertetve van, hogy a megritkított erdejű szép völgyben, állandóan a patak jobb partján haladva lehet eljutni a Remete-barlang alá. A patakon keresztül ösvény vezet a völgy felett nyíló barlanghoz. A Remetebarlang a Remete-hegy oldalában, a Remete-szurdok Ny-i végéhez közel, a patak felett néhány percre nyílik. A meredek parton 12 m-t felmenve egy sziklák által körbezárt keskeny udvar van, amelyből jobbra alacsony, széles kőfülkébe, az udvarból É-ra széles, alacsony nyíláson át a barlang fő üregébe lehet jutni. Utóbbi É–D irányú és 20×6×8 m-es üreg, melynek hátsó részéből szűk, alacsony lyukon keresztül a 2 m magas, 14 m hosszú és 5 m széles belső terembe lehet menni.

A barlang dachsteini mészkő padjai között a rétegződés irányában és É–D-i repedés mentén jött létre. Kadić Ottokár próbaásatást végzett a barlang elülső részében. A 2 m mély próbagödör sok egymás fölé települt alluviális tűzhelyet tárt fel, melyekből sok történelem előtti főző- és cserépedény-töredék, illetve csiszolt kőkori kőpenge került elő. 1949-ben folytatta az ásatást a Fővárosi Régészeti Intézet. 4 m mélységben az őskőkorszakból származó jáspist és két tűzszerszámot fedeztek fel. Az ásatásokkor település emlékeit tárták fel. A késői kőkori cserépedény-töredékektől a középkorig különböző kultúrák emlékeit őrizte meg a barlang.

A barlang bejárata egy régi képeslapon

Az 1958. évi Természettudományi Közlönyben szó van arról, hogy Budapest területén, illetve annak közvetlen közelében, a remete-hegyi barlangban kerültek elő az őskori emberre vonatkozó legkorábbi leletek, amelyek a középső kőkorba sorolhatók. A Nagykovácsiba vezető völgy É-i oldalán elhelyezkedő barlang bejárata közvetlenül a völgyfenék felett van és DNy-ra néz. A barlang száját jelenleg kőomladék torlaszolja el. E felett fekszik a barlang új és ma is használt bejárata, amely a barlang egyik kürtőnyílása volt eredetileg. Több évezred alatt a levált szikladarabok több méter magasan, teljesen a kürtőnyílásig feltöltötték a barlang belsejét. A Budapesti Történeti Múzeum Régészeti Intézete 1949-ben a barlangban ásatásokat végzett és ekkor a kürtőnyílás mellett nagyobb felületen majdnem 10 m mélyre ástak le és a barlang eredeti fenékszintjét megközelítették.

A feltárt területen, az újabbkori törmelék alatt, egymás fölé rétegződve, a középkortól kezdve csaknem minden fontosabb történeti, valamint őstörténeti korszak képviseltette magát jellemző tárgyaival. Ebből az állapítható meg, hogy a barlangban a középső kőkortól egészen a középkorig minden történeti (őstörténeti) korszakban megfordultak, hosszabb-rövidebb ideig laktak emberek. Az említett folyamatos és legnagyobbrészt bolygatatlan kultúrrétegsor kiemeli a barlangot a magyarországi barlangi lelőhelyek sorából és különleges helyet biztosít számára kultúrtörténeti szempontból is. Főleg a Le Carene Candide nevű barlangi lelőhely állítható mellé, ahol legalul a mediterrán őskori kultúrák, majd ezek felett a római időktől kezdve egészen a középkorig terjedő időszak tárgyi emlékei láttak napvilágot a szintén egymás felett elhelyezkedő rétegekből.

Budapest őstörténete szempontjából a barlang legfontosabb lelete egy 21,5 mm hosszú obszidián penge, amely a rétegsor alján lévő vöröses-rozsdabarna rétegben lett találva. Az ugyanebből a rétegből származó állatcsontok, illetve elszenesedett famaradványok vizsgálatának eredménye az lett, hogy az említett réteg képződésének ideje és ezzel együtt az obszidián penge földbekerülése az i. e. 8–6. évezredre tehető, amikor a Remete-hegy környékét főleg lombos erdők borították. Ezekben otthonos volt az erdei szarvas és a mára már kipusztult barlangi medve. Az ősember a középső kőkorban már csak rövidebb időre húzódott vissza a barlangokba és az év nagyobb részét szabadban, szabad ég alatti telepeken, vadásztanyákon töltötte.

Elsősorban a folyóvizekhez közeli, lösszel fedett domboldalakat kedvelte, amelyek szintén megtalálhatók a budai hegyvidék lábainál. Átmenetileg azonban még a későbbi őstörténeti korokban, az újkőkor, rézkor, bronzkor és vaskor idején is visszatértek egy-egy olyan kedvező fekvésű barlangba, mint amilyen a Remete-barlang, amely egyik nagyon jelentős lelőhelye Budapest őstörténetének. Védetté nyilvánításáról és további feltárásáról gondoskodni kellene. A folyóiratban publikálva lett egy fekete-fehér fénykép, amelyen a barlang bejárata figyelhető meg. A második fekete-fehér fényképen a barlangból előkerült csonteszközök láthatók. A harmadik fekete-fehér fényképen a barlangban talált díszített csonttárgyak vannak.

A barlang bejárata 1912-ben Kadić Ottokárral (Bekey Imre Gábor fényképe)

Az 1962-ben kiadott A barlangok világa című könyv szerint a Remete-barlang a Máriaremetei-szoros legalsó szintjében, kb. 290 m tszf. magasságban nyílik. A völgy Ny-i végénél, a patak felett van a bejárata. A 20×6 m-es külső teremből lehet a 14×5 m-es belső terembe jutni. Kadić Ottokár 1914-ben próbaásatást végzett a barlangban. A Remete-barlang, a Remete-hegyi-kőfülke és a hegyoldalban nyíló kisebb üregek valószínűleg egykori forrásbarlangok voltak és lehet, hogy hidrológiai rendszerükhöz kapcsolódott a Hét-lyukból induló vízszintes barlang is.

1964–1977

Az 1964-ben megjelent Geológiai kirándulások Budapest környékén című könyvben az olvasható, hogy a Remete-hegy legalsó szintjén, a völgytalp felett 10 m-re (280–290 m tszf. magasságban) van a barlang. Leszakadások miatt megnagyobbodott nagy teremből és szűk kis oldalágakból áll, amelyekben nagyon sok az agyagos és törmelékes kitöltés. A barlangban eredményes régészeti ásatás volt. A Remete-hegy D-i meredek oldalában lévő kis barlangok közös jellemzője, hogy a kőzetrepedésekben hévizes hatásokra létrejött üregeket a leszakadások és a hidegvizes karsztosodás nagyon átformálta. A barlangok többszintű fekvése a szurdokvölgy gyors bevágódása és ugyanakkor a Remete-hegy szakaszos kiemelkedése által bekövetkezett karsztvízszint süllyedéssel magyarázható. Mindegyik barlang száraz. Az ásványkiválásokat és a korróziós formákat ma már nagyon nehéz felismerni bennük az erős lepusztulás miatt.

Az 1964-ben napvilágot látott Az országos kék-túra útvonala mentén című könyvben meg van említve, hogy a kőkorszaki ősember lakóhelye volt a Remete barlang. Vértes László 1965-ben kiadott könyve szerint úgy tűnik, hogy a pilisszántói kultúra barlangi eszkimói sem tűntek el a beerdősödés és a tarándszarvas csordák északra vonulása után. Vértes László 1949-ben a Budapesten található Remete barlangban ásatást végzett. A 10 m-nél vastagabb kitöltés holocén szakasza alatti vörösbarna rétegben (10. réteg) egyetlen obszidiáneszközt: egy retusált törpepengét talált, amely azonos jellegű a pilisszántói kultúra típusaival. A Remete-barlangban ezt az eszközt a posztglaciális boreális időszakra utaló lombosfák (Corylus, Quercus és Fraxinus stb.) szenei, a faunában már a csíkos egér és az erdei egér, de még a füttyentő nyúl, a szibériai pocok és két Lagopus faj kísérte. A flóra-képhez hasonlóan lehet értékelni ezt a tényt.

A barlang 1924-ben publikált alaprajz térképe

Megint mezolit-szegénységünket bizonyítja a sovány lelet, de a vörösbarna réteg a mély ásatási gödör miatt csak kis felületen lett feltárva. Ha ebből az egyetlen tárgyból le lehet vonni következtetést, akkor valószínűleg a törpe penge a pilisszántói kultúra jégkorszak végét túlélő utódának eszköze. Az a körülmény is alátámasztja a feltevést, hogy a Jankovich-barlangban sem sokkal idősebbek ennél a legfelső kultúrahordozó rétegek. Azonban itt is megszakad a fejlődési sor: a további sorsa nem ismert ennek a speciális barlangi kultúrának. Nincsenek kitöltéstani adatai a Remete barlangnak. Jánossy Dénes összegezte a kitöltés faunisztikai adatait (a = a holocén rétegsor fekvőjében lévő vörösbarna réteg; b = sárga, löszös agyag; c = rozsdavörös pleisztocén agyag. Az a rétegből került elő az egyetlen obszidián törpe penge).

Aves az a és a b rétegből, Lagopus lagopus az a rétegből, Lagopus mutus az a rétegből, Myotis nattereri az a rétegből, Talpa europaea az a rétegből, Lepus europaeus az a rétegből, Ochotona pusilla [36] az a és a b rétegből, Sicista subtilis [11] az a rétegből, Apodemus sylvaticus az a rétegből, Cricetus cricetus az a és b rétegből, Dicrostonyx torquatus a b rétegből, Arvicola az a rétegből, Clethrionomys glareolus az a rétegből, Microtus arvalis-agrestis az a és b rétegből, Microtus nivalis [18] a b rétegből, Microtus gregalis az a rétegből, Mustela erminea az a rétegből, Ursus spelaeus a c rétegből, Vulpes vulpes a b rétegből, Felis silvestris [33a] a b rétegből, Equus a b rétegből, Rhinoceros antiquitatis [38] a b rétegből, Cervus elaphus a c rétegből, Rangifer tarandus a b rétegből, Rupicapra rupicapra a c rétegből, Bison priscus a c rétegből került elő.

Jánossy Dénes későbbi publikációjában kiegészítette a faunalistát a Spalax-szal, amely a 11. (rozsdavörös) rétegben lett találva. Sárkány Sándor és Stieber József vizsgálták a kitöltést botanikai szempontból. A kultúrrétegből (a) meg lettek határozva az alábbi szenek: Quercus robur (6 db), Quercus petraea (3 db), Quercus sp. (2 db), cf. Quercus (1 db), cf. Corylus (2 db), cf. Crataegus (1 db), cf. Fraxinus (1 db), lombosfa (2 db) és fenyő? (1 db). A Budapest című folyóirat 1967. májusi számában Hevesi Endre megemlítette, hogy a Remete-barlang gazdag leletei azt bizonyítják, hogy i. e. 8000-től a római hódításig folyamatos volt a budai hegyek között az emberi élet.

A barlang bejárata egy régi képeslapon

Az 1966-ban napvilágot látott és Pápa Miklós által írt Budai-hegység útikalauzban az van írva, hogy a 63-as autóbusz megállójától a bekötőúton az ipartelepre, majd azon keresztül a szétbányászott bejáratú völgybe, a Remete-barlang feljárata alá lehet gyalogolni, amely 11 perc alatt elérhető. A meredek ösvényen 2–3 perc alatt lehet feljutni a Remete-barlang nyílásához. A barlang a Remete-szurdok legismertebb barlangja, mert a legalsó szinten helyezkedik el. A patak felett kb. 10 m-re, kb. 290 m tszf. magasságban van a bejárata. Közel van a szurdoknak a nagykovácsi útra nyíló kijáratához. A barlang két részből áll: egy 12 m hosszú, 7 m széles és 6 m magas külső teremből, amelybe keskeny előtéren át lehet jutni, valamint egy kisebb belső részből. Ez a főterem Ny-i oldalán nyíló zegzugos oldalág. A barlang kiváló régészeti és őslénytani lelőhely.

1914-ben Kadić Ottokár, majd 1949-ben Vértes László végzett benne ásatást. Ekkor 10,5 m mélységig hatoltak le a külső teremben anélkül, hogy elérték volna a sziklafeneket. 13 egymás fölé települt réteget mutattak ki, amelyek a jelenkori hulladéktól a középkoron, a római, eraviszkus maradványokon, a vaskoron, bronzkoron át egészen a kőkorszakig nyúlnak. A legszebbek közé tartoznak Magyarországon az itt felfedezett csont- és agancseszközök. A barlang alluviális rétegeiben 20 emlősfaj csontmaradványait találták meg. 14 vad és 6 házi állatfajét, amelyek között barna medve és farkas is volt. Azt mutatta a faszéndarabok vizsgálata, hogy leginkább lomberdő borította a tájat. Jelenleg nagyon nehezen járható a nagy mélységű ásatás miatt. A barlang eredeti bejárata régen valószínűleg lejjebb, a patak szintjén volt, de ez eltömődött később. A Remete-szurdok barlangjai nagyon pusztulnak és eltömődnek.

A Budapest című folyóirat 1967. októberi számában arról van szó, hogy a Remete-hegyen, a Remete-völgy romantikus szépségű katlanában található Remete-barlangot nem nehéz megközelíteni, mert csak 10 m-re van a völgytalp felett. Eléggé zárt, de egyúttal tágas is. 12 m hosszú, 7 m széles és 6 m magas. Olyan mint egy jókora szoba. A barlangot az ősember is felfedezte már, és ameddig az antropológusok korábbi nyomokra nem bukkannak, addig az mondható, hogy a mai Budapest területén valószínűleg ebben a barlangban volt legkorábban emberi élet. Aztán elteltek az évezredek, a barlang mégsem maradt lakatlan. Középkori okmányokból egyházi történetírók kimutatták, hogy a 13. században a barlang és környéke boldog Özséb esztergomi kanonoknak és remetetársainak kedvelt tartózkodási helye volt. A szerzetes rendek magyarországi feloszlatása után egy nekibúsult szerzetes a tanyáját a Remete-barlangban ütötte fel és ott is élt, amíg el nem hunyt.

1969-ben Gáboriné Csánk Vera a Remete-barlang ásatásainak eredményei miatt kezdte el a Remete-völgyi Felső-barlang régészeti feltárását. 1970-ben Szunyogh Gábor és Balázs Dénes mérték fel, valamint a felmérés alapján Horváth János ellenőrzőmérést végzett és rajzolt 1970-ben alaprajz térképet 9 keresztmetszettel, valamint hosszmetszet térképet. A Karszt és Barlang 1971. évi évfolyamában található egy Bertalan Károly által készített összeállítás a remete-hegyi barlangok irodalmáról, amelyben ez a barlang is szerepel.

A barlang bejárata Bekey Imre Gábor fényképén

Az 1971. július 18-ai Magyar Nemzetben szóba került, hogy a Remete-szurdok barlangjaiban páratlan régészeti, történeti értékek vannak. A völgy jobb oldalán, a Remete-barlang bejáratával szemben salak- és törmelékhegyek sárgállanak. A gyalogösvény peremén felfordult rozsdás csillék hevernek. 1974-ben a Foton Barlangkutató Csoport elkészítette fénykép-dokumentációját. Az 1975. évi Archaeologiai Értesítőben meg van említve, hogy változatlanul a Remete-barlang, Hont és Sződliget a legbiztosabban a középső kőkorra datálható magyarországi lelőhely. A magyarországi középső kőkori lelőhelyek földrajzi elhelyezkedését szemléltető ábrán látható a Remete-barlang földrajzi elhelyezkedése.

A Bertalan Károly által írt és 1976-ban befejezett kéziratban a 28-as számú cédulán van ismertetve a Remetehegyi 5. sz. barlang, más néven Remete-barlang, Nagy-Remete-barlang. A barlang a Budai-hegyekben, Nagykovácsin, a Remete-hegyen lévő 2. sziklaborda aljában, 290 m tszf. magasságban, a leállított kőbányával szemben nyílik. A patakmeder felett 10 m-re van a tág bejárata. A barlang 44 m hosszú, 11 m magas, 230 m² alapterületű és 796 m³ térfogatú. Két nagyon korrodált terme, valamint két kijárata van és ásatása nincs befejezve. Az ismertetés két publikáció alapján lett írva. A Bertalan Károly és Schőnviszky László által összeállított, 1976-ban megjelent Magyar barlangtani bibliográfia barlangnévmutatójában meg van említve a Budai-hegységben lévő máriatemetei barlang Remete-barlang néven a barlangot említő 20 irodalmi mű megjelölésével. A bibliográfiában szereplő és a barlanggal kapcsolatba hozott, Péchy-Horváth Rezső által írt cikkben nincs említve a barlang.

1976-ban vált országos jelentőségű barlanggá a 4700-as (Budapest és Budai-hegység) barlangkataszteri területen lévő, nagykovácsi Remete-barlang. Az 1976-ban összeállított országos jelentőségű barlangok listájában lévő barlangnevek pontosítása után, 1977. május 30-án összeállított országos jelentőségű barlangok listáján rajta van a Budai-hegységben, Nagykovácsin található barlang Remete-barlang néven. Az 1977. évi Karszt és Barlangban lévő és Jánossy Dénes által írt áttekintésben szó van arról, hogy a pilisi Remete-barlang azok között a felső pleisztocén–holocén üledékeket tartalmazó dunántúli barlangok között van, amelyek nem adtak jelentős újdonságot. A publikációban van egy térkép, amelyen az őslénytani leleteik miatt ismert magyarországi barlangok földrajzi elhelyezkedése figyelhető meg. A térképen látható a Remete-barlang földrajzi elhelyezkedése.

A barlangbejárat 1924-ben

A folyóirat 1977. évi különszámába bekerült az áttekintés angol nyelvű változata. Ebben a tanulmányban is közölve lett a térkép, amelyen Remete Cave a barlang neve. Az 1977. évi Karszt és Barlangban megjelent és Bajomi Dániel által írt tanulmány szerint Lithobius stygius infernus nevű százlábú előfordul a budai Remete-barlangban. A tanulmányban van egy térkép, amelyen a biológiailag kutatott magyarországi barlangok földrajzi elhelyezkedése figyelhető meg. A térképen látható a biológiailag feldolgozás alatt álló Remete-barlang földrajzi elhelyezkedése. A folyóirat 1977. évi különszámába bekerült a tanulmány angol nyelvű változata. Ebben a tanulmányban is közölve lett a térkép, amelyen Remete a barlang neve.

Az 1977. évi MKBT Beszámolóban kiadott és Kordos László által írt jelentés szerint a Pilis hegységben elhelyezkedő Remete-barlangban Schindler László 1974-ben csontokat gyűjtött és azokat 1977-ben a MÁFI gyűjteményébe vitte. A leletek a bejárattal szemben, jobbra lévő üregben (Kuszoda) voltak. A csontok hosszúszárnyú denevér, közönséges denevér, denevér, mezei nyúl és kutyaféle csontok. Ugyanonnan 1976 márciusában is gyűjtött és 1977-ben jelentette a leleteket. Ezek a csontok vakond, menyétféle és kutya csontok.

Az 1977. évi Karszt és Barlangban lévő és Gábori Miklós által írt összefoglalásban az van írva, hogy a Dunántúlon végzett régészeti feltárások között új a Bivak-barlangban, a Budapest melletti Remete-barlangban és a Remete-völgyi Felső-barlangban történt ásatás. A Remete-barlangban a barlangi gravettien kultúra anyaga lett feltárva, ahol 11 m mélységben csak a posztglaciális réteget sikerült elérni jelenleg. Inkább azért jelentős a barlang, mert itt megtalálható Budapest környékének régészeti és történeti majdnem páratlan keresztmetszete. 12 kultúra leletei láttak napvilágot belőle a holocéntól kezdve. Alulról felfelé egymást követik az újkőkorszak, a rézkor, a bronzkor több periódusának, valamint kultúrájának, a kelta-eraviszkusz népességnek a leletei, majd pedig római kori és középkori alkalmi lakás nyomok kerültek elő a 13–14. századig.

A publikációban van egy térkép, amelyen a régészetileg kutatott magyarországi barlangok földrajzi elhelyezkedése figyelhető meg. A térképen látható a Remete-barlang földrajzi elhelyezkedése. A dolgozatban van egy fekete-fehér fénykép, amelyen megfigyelhető a Remete-szurdok két kutatott barlangjának, a Remete-barlangnak és a Remete-völgyi Felső-barlangnak az elhelyezkedése a szurdokban. A folyóirat 1977. évi különszámába bekerült az összefoglalás angol nyelvű változata. Ebben a tanulmányban is közölve lett a térkép, amelyen Remete Cave a barlang neve.

1979–1993

A barlang bejárata 2011-ben

Az 1979. évi Turista Magazinban szó van arról, hogy a Remete-hegy D-i végénél, a Szurdoknál több barlang képződött a Remete-hegyben. A Remete-barlang Budapest határának közelében van és kb. 10 m-re nyílik az Ördög-árokban folyó patak felett. Egy nagyobb és egy kisebb teremből áll. Régészeti kutatásokat többen végeztek benne. Az 1980. évi Karszt és Barlang 1. félévi számában publikálva lett, hogy a kiemelt jelentőségű Remete-barlangnak 4772/1. a barlangkataszteri száma.

Az 1980-ban kiadott Az ősember Magyarországon című könyv szerint a Remete-völgy alsó szintjén (10 m-re a völgy talpa felett) egyetlen nagyobb barlang van, a Remete-barlang, amelynek eredeti bejárata (ki gondolna erre) eltömődött, és ma már mélyen a patak szintje alatt van. Ahol ma be lehet sétálni, az nem bejárat, hanem beszakadt kürtő. Ebben az elég nagy üregben már régebben ásatást végeztek, és ennek az eredménye a magasabban nyíló, kis lyukak vizsgálatára biztatta Gáboriné Csánk Veronikát. Ugyanis páratlanul vastag rétegkitöltés volt a Remete-barlangban. A jelenkortól, a Máriaremetei Emlék feliratú bögre töredékétől kezdve minden korszak emléke fellelhető benne.

A humusz alatt középkori cserepek, alatta római kori tárgyak, még mélyebben a kelták hagyatéka, 5–6 m körül a bronzkor háromféle periódusa, majd lejjebb a rézkor kerámiája, a fiatalabb kőkor. Ezen a helyen 13 korszak embere fordult meg. Csak az volt a feltűnő, hogy még 11 m mélységben sem találták meg a jégkori rétegeket. Érthető, ha az eredeti, az ősember által használt bejárata még mélyebben volt. A patak alá pedig, kívülről, mégsem lehet bújni. A kiadványban látható egy színes fénykép (32. kép), amelynek bal oldalán alul a barlang távolról, felülről fényképezett bejárata figyelhető meg. A 64. oldalon és a 257. oldalon lévő képaláírások szerint ez a fénykép a 33. kép. A 257. oldalon található képaláírás szerint a Remete-barlangban az átmeneti kőkortól a középkorig majdnem minden nép megfordult.

A barlang bejárata egy régi képeslapon

1982. július 1-től az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal elnökének 1/1982. (III. 15.) OKTH számú rendelkezése értelmében a Budai-hegységben lévő Remete-barlang fokozottan védett barlang. Az 1984-ben megjelent Magyarország barlangjai könyv országos barlanglistájában szerepel a barlang Remete-barlang néven Remetehegyi 5. sz. barlang és Nagy-Remete-barlang névváltozatokkal együtt, valamint térképen van helye feltüntetve. Ott van a biológiai szempontból feldolgozás alatt álló magyarországi barlangok között. A régészeti szempontból kutatott jelentősebb magyarországi barlangok földrajzi elhelyezkedését mutató térképen jelölve van a helye. Az őslénytani leletekről legismertebb magyarországi barlangok földrajzi elhelyezkedését mutató térképen látható földrajzi elhelyezkedése.

Az 1984. évi Budapest Régiségeiben kiadott és Gáboriné Csánk Vera által írt tanulmányban az olvasható, hogy a Remete-völgy alsó szintjében, 10 m-re a völgytalp felett (280–290 m tszf. magasságban) egyetlen nagyobb barlang van, a Remete (alsó)-barlang. Széles, magas teremből, és egy hosszú, zegzugos oldalágból áll. Ennek az oldalágnak is van kivezető útja a felszínre, ezért két bejárata van. Jellegzetes forrásbarlang, de itt vannak erős tektonikus formációk is. A terem ugyanis egy erős tektonikus hasadék mentén keletkezett. Azonban csak beszakadt kürtő a jelenlegi bejárata. Eredeti bejárata valószínűleg mélyen ez alatt és a patak szintje alatt helyezkedik el. 1949-ben Gábori Miklós kezdte el az alsó Remete-barlang ásatását, majd Vértes László folytatta 10,5 m mélységig. Gábori Miklós publikálta részletesen az ásatás eredményeit. Főleg a rendkívül fejlett, holocén rétegsora ennek a barlangnak a jelentősége. Az említett 10,5 m-es kitöltésben finomsztratigráfiai módszerek nélkül 13 különböző réteg különíthető el.

Megtalálható benne a korai neolitikum anyaga, a rézkor, a bronzkor legalább három-négy különböző periódusa (csoportokra bonthatók az előbbiek is), erre következik a kelta kerámia, majd a római kor néhány tárgya, a népvándorlás kori leletek, végül a 12–13. századi kerámiadarabok és majdnem a jelenkorig tartó hulladék. Azonban lényegesebb, hogy az ásatás 10–10,5 m mélyen még csak érintette a posztglaciális réteget, és ez a mélység mélyebben van már a jelenlegi völgytalp szintjénél is. Egyetlen kis obszidián penge került elő ebből a rétegből. A fauna alapján mezolitikus, kb. 8000-re datálható. Keveredés miatt pleisztocén fajok is előfordultak. A Remete-barlangtól kissé K-re, de 70 m-rel magasabban van a Remete Felső-barlang. A tanulmányba bekerült egy fénykép (1. kép), amelynek bal oldali alsó részén az alsó barlang (Remete-barlang) távolról, felülről fényképezett bejárata látható.

Az 1989. évi Karszt és Barlangban lévő tanulmányban van egy térkép, amelyen a régészeti leletek miatt ismert jelentősebb magyarországi barlangok földrajzi elhelyezkedése figyelhető meg. A térképen látható a Remete-barlang földrajzi elhelyezkedése. A folyóirat 1989. évi különszámában napvilágot látott a tanulmány angol nyelvű változata. Ebben a tanulmányban is közölve lett a térkép, amelyen Remete Cave a barlang neve. Az 1991. évi Földrajzi Közleményekben publikált Hevesi Attila által írt tanulmány szerint az Ördög-árok szorosának sziklafalaiban és felső peremén van bejárata a hegység legtöbb, leszálló hidegvizek által kialakult üregének, például a Remete-barlangnak is. Az 1993. március–áprilisi MKBT Műsorfüzetben megjelent, hogy a KTM Természetvédelmi Hivatal egy plakátsorozat megjelenését tervezte, amelyen a magyarországi fokozottan védett barlangok szerepelnek, és ehhez diákat keresett. Előkészítés alatt állnak a Budai-hegység fokozottan védett barlangjairól és a közeljövőben fokozottan védett barlangjairól készült plakátok, köztük a Remete-barlangot ábrázoló is.

A 21. században

A barlang bejáratának fényképe, amelyet Bekey Imre Gábor fényképezett

2001. május 17-től a környezetvédelmi miniszter 13/2001. (V. 9.) KöM rendeletének értelmében a Budai-hegység területén lévő Remete-barlang fokozottan védett barlang. Egyidejűleg a fokozottan védett barlangok körének megállapításáról szóló 1/1982. (III. 15.) OKTH rendelkezés hatályát veszti.

A 2003-ban napvilágot látott Magyarország fokozottan védett barlangjai című könyv szerint a 4772/1 barlangkataszteri számú Remete-barlang további nevei Remete-hegyi 5. sz. barlang és Nagy-Remete-barlang. A Budai-hegységben, a Pest megyében lévő Nagykovácsin helyezkedik el. A Remete-szurdok É-i oldalában lévő 12 barlang közül az egyik. A régészeti értékei miatt 1982-től fokozottan védett Remete-barlang a Remete-szurdok É-i oldalának alsó, legfiatalabb barlangszintjén, 286 m tszf. magasságban nyílik. Ennek a barlangszintnek az egyetlen barlangja. A völgy Ny-i, nagykovácsi úthoz közelebbi végén, szemben a felhagyott kőfejtővel, a pataktól 10 m-rel magasabban van a D felé néző, 6 m magas és 4 m széles bejárata. Minden bizonnyal ez a legismertebb és leglátogatottabb barlang a terület barlangjai közül, mert közel van a turistaúthoz. Nagyrészt takarják a lombok a bejáratát, de a turistaútról könnyen meg lehet látni a hozzá vezető széles ösvényt.

Ahhoz a pálos szerzeteshez köthető nevének eredete, aki a rend 1782-ben történt feloszlatása után életét itt élte le. A barlang 44 m hosszú, 11 m magas, 4 m mély, 15 m függőleges kiterjedésű és 32 m vízszintes kiterjedésű. Tektonikus törésvonal mentén jött létre a jelenleg már inaktív forrásbarlang. A külső terem mennyezetén lévő magas és keskeny hasadék folytatódik a terem végén is, de néhány méter után ember számára járhatatlanul szűk lesz. Nagyon repedezett a befoglaló kőzet, főként a mennyezeti hasadék közelében. Sok helyen nedvessé válik a fal a repedéseken beszivárgó víz miatt. Télen a bejárat közelében jégcsapok képződnek a becsöpögő vízből. A bejáratból nézve a barlang egyetlen hatalmas (25 m hosszú és 6–7 m széles) csarnoknak látszik, amelynek mélyen a bejárat szintje alatt van a közepe. Itt láthatók egy mostanában kialakított tűzrakóhely nyomai.

A terem falán sok helyen olvashatatlan koromfeliratok vannak, amelyek valószínűleg az ásatások előtt kerültek oda, amikor magasabb volt a kitöltés. Mindjárt a bejárat után jobb oldalon egy oldalfülke található az aljzatnál magasabban. A fülkéből nagyon keskeny, 4–5 m hosszú hasadék 0,5×1,5 m-es nyílással halad a felszínig. A terem belső végéből balra egy kb. 12 m hosszú és 2 m magas oldaljárat indul, mely a végén belógó gyökerekből következtetve, szintén megközelíti a felszínt. Nagyon oldottak falai, főként a mennyezetén találhatók korrodált, felszabdalt felületek. Először 1914-ben Kadić Ottokár végzett próbaásatást a barlangban, amelynek során néhány egymás fölé települt tűzhelyet, sok állatcsontot és kevés cserepet talált. 1949-ben Vértes László megbízásából volt próbaásatás benne, majd az ezutáni feltárást Vértes László végezte.

A barlangbejárat egy régi fényképen

10,5 m mélyre jutott le, de nem érte el a szálkövet. A feltárt 13 rétegből az 1–9. réteg holocén, a 10–13. réteg posztglaciális, valamint pleisztocén. A 10. réteget felépítő vörösagyag faunisztikai és faszénvizsgálat alapján posztglaciális, a fenyő-nyír kor utáni, mogyoró korhoz tartozik. Ebben a rétegben lett megtalálva az egyetlen holocénnél idősebb régészeti lelet, egy 21,5 mm hosszú, 4,8 mm széles és 1,6 mm vastag obszidián mikrolit penge, amelynek alapján a barlangot a pilisszántói kultúrához sorolták a szakemberek. A felső 9 réteg leletei nagyon keveredtek, mert nem mindig elkülönítve, rétegenként gyűjtötték azokat, ezért összevonva készítette el értékelésüket Gábori Miklós. A középső rézkori cserépedény töredékek a legkorábbi tárgyak (ludanicei csoport, badeni kultúra).

A bronzkort (makói csoport, vatyai kultúra, dunántúli mészbetétes kultúra) néhány száz cserép, a késő bronzkort urnasíros kultúra, valamint bronz szerszámok (kés és balta) képviselik. A legjellegzetesebbek közé néhány díszített oldaltöredék tartozik a kisszámú kora vaskori lelet közül. A barlang késő kelta kori lakottságát sok cserép bizonyítja, de néhány kora római (1. század) cserép is előkerült. Néhány lelet kora bizonytalan: egy vas karperec és egy vaskés egyaránt lehet a késő kelta vagy a római kor képviselője, egy 7 cm átmérőjű bronz mérlegserpenyő pedig vagy római, vagy középkori. A 8–9. és a 13–14. századokból ugyancsak cserépedény töredékek maradtak fenn. Néhány vaseszköz (karika, szeg és poncoló) valószínűleg középkori.

A barlang belseje

A cserepeken kívül, leginkább az 5–9. rétegekből nagyon sok csonteszköz (árak, nyílhegy, agancskapák, valamint megmunkált agancsdarabok), vadkanagyarból készült nyakék, kőbalta, pattintott kőeszköz és dörzsölőkő is napvilágot látott. Valószínűleg ez a barlang a lelőhelye egy 11–13. századi nyitott, díszítetlen, bronz pántkarperecnek, míg csak feltételesen sorolható ide egy 63 cm magas, 74 cm hosszú és 11 cm vastag, mészkőből faragott, a bikát ölő Mythrast ábrázoló tábla. A tábla állítólag a barlangból került elő, és arra a 19. század utolsó évtizedében Kuzsinszky Bálint talált rá a terület tiszttartójánál. A kiadványban publikálva lett az 1970-ben készült hossz-szelvény térkép színes változata és egy Borzsák Péter által készített színes fénykép, amelyen a barlang belseje figyelhető meg. 2005-ben a Szemlő-hegyi-barlang felfedezésének 75. évfordulója alkalmából meghirdetett barlangi fotópályázaton, a Budai-hegység barlangjai kategóriában a III. díjat Kocsis Ákos nyerte a Remete-barlangról készült Fokozott védelem című felvételével.

A 2005-ben kiadott Magyar hegyisport és turista enciklopédia című kiadványban önálló szócikke van a barlangnak. A szócikk szerint a Remete-barlang a Budai-hegység fokozottan védett természeti értéke. Budapest szélén, a Remete-szurdok É-i oldalában nyílik. Nagy bejárata 286 m tszf. magasságban, a völgytalp felett 10 m-re van. A barlanghoz vezető ösvény a turistaútról könnyen felismerhető, de a barlangbejáratot lombok takarják. Ahhoz a pálos szerzeteshez kötődik nevének eredete, aki a rend 1782-ben történt feloszlatása után életét itt élte le. Az 1914-ben, valamint 1949-ben a barlangban folytatott ásatások leletekben bővelkedő kultúrrétegeket tártak fel. Középső rézkori cserépedény töredékek a barlangból előkerült legkorábbi tárgyak. De bronzkori, vaskori, kelta- és római kori, valamint 8–14. századi leleteket is találtak benne. A szabadon megtekinthető barlang bejárásához legfeljebb lámpa kell. 44 m hosszú a triász mészkőben keletkezett barlang. A bejárati terem 25 m hosszú, 6–7 m magas és széles, amelyből egy felszínig érő oldalfülke és egy korrodált, alacsony terem nyílik. A Remete-völgyi Felső-barlang szócikkében az van írva, hogy a Remete-barlang felett nyílik.

2005. szeptember 1-től a környezetvédelmi és vízügyi miniszter 23/2005. (VIII. 31.) KvVM rendelete szerint a Budai-hegységben lévő Remete-barlang fokozottan védett barlang. A 2007. évi Budapest Régiségeiben meg van említve, hogy Gábori Miklósnak és Gáboriné Csánk Veronikának a Budapesti Történeti Múzeum Régészeti Adattárában őrzött hagyatékában, Gáboriné Csánk Veronika és Gábori Miklós közösen végzett munkáinak anyagában megtalálható a Remete-barlang (Budapest II. kerület, Máriaremete) ásatási naplója, amelyet Gábori Miklós írt 1949-ben. A kézzel írt kézirat 8 oldalból áll. Leltári száma: H 1627-2004. 2013. augusztus 12-től a belügyminiszter 43/2013. (VIII. 9.) BM rendelete szerint a Pest megyei, remeteszőlősi, 4772-1 barlangkataszteri számú és 10809 lelőhely-azonosítójú Remete-barlang régészeti szempontból jelentős barlangnak minősül. 2015. november 3-tól a földművelésügyi miniszter 66/2015. (X. 26.) FM rendelete szerint a Remete-barlang (Budai-hegység) fokozottan védett barlang.

Irodalom

További irodalom

  • Bereghy Endre: Geschichte des Gnadenortes Maria Einsiedel bei Hidegkut. Budapest, 1900.
  • Csorba Csaba szerk.: Turista magazin útikalauza. 21. sz. 1974/1.
  • Jablonkay István: Nagykovácsi földrajza. Budapest, 1937.
  • Jánossy Dénes: Die Mittelpleistozäne Vogelfauna der Stránská Skála. Antropos c 20. /N.S. 12./ Stránská Skála I. 1910–1945, Brno, 1971. 35–62. old. 6 ábra, 2 tábla.
  • Kadić Ottokár: A budavári barlangpincék földtani viszonyai. – Die Geologischen Verhältnisse der Höhlenkeller am Budavár. A Szent István Akadémia Mennyiségtan-, Természettudományi Osztályának Értekezései, 1940. (1939?) (3. köt.) 4. sz. 1–12. old. (Német nyelven 13–20. old.)
  • Torma István szerk.: Magyarország régészeti topográfiája 7. Pest megye régészeti topográfiája. A budai és szentendrei járás. Budapest, 1986. 122–123. old.
  • –: Budai hegyek. (Turistatérkép.) Mérték 1:25 000. Tervezte és kiadja a M. kir. Állami Térképészeti Intézet, Budapest, 1936. (Kirándulók térképe 1. sz.)

További információk

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Remete-barlang_(Remeteszőlős)&oldid=23886242”