Schafarzik Ferenc

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Schafarzik Ferenc
Ferenc Schafarzik.jpg
Született 1854. március 20.
Debrecen
Elhunyt 1927. szeptember 5. (73 évesen)
Budapest
Nemzetisége magyar
Foglalkozása geológus,
hidrológus,
műegyetemi tanár,
akadémikus
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Schafarzik Ferenc témájú médiaállományokat.

Schafarzik Ferenc, (Debrecen, 1854. március 20.Budapest, 1927. szeptember 5.) geológus, műegyetemi tanár, az MTA tagja (levelező 1902; rendes 1916), a műszaki földtan, földrengéstan és hidrogeológia egyik hazai úttörője.

Életpályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Schafarzik Ferenc sírja Budapesten. Kerepesi temető: 39-1-119.

Tanulmányait a nagyszebeni állami főgimnáziumban s a budapesti tudományos egyetem bölcsészeti karán végezte. 1877-ben középiskolai tanári diplomát, 1881-ben bölcsészetdoktori oklevelet szerzett. 1876-tól 1882-ig Szabó Józsefnek volt asszisztense. Ezután a Magyar Királyi Földtani Intézet tagja lett, osztálygeológusként. 1878-ban részt vett Bosznia okkupálásában; a Dolni-Tuzla és Doboj körüli ütközetekben tanusított kiváló magatartásáért megkapta a hadi díszítvényű katonai tiszti érdemkeresztet és a cs. és kir. hadi érmet. 1891 óta a királyi József-műegyetemen a technikai geológia magántanára volt. 1886-ban a földmívelésügyi miniszter támogatásával Déchy Mórral bejárta a Kaukázus középső hegyláncait, Dagesztánt, a bakui petróleumterületet, orosz Örményország némely részét, Konstantinápoly és Brussza környékét és Görögországban Lauriumot. 1889-ban Olaszországban járt és különösen Nápoly környékét tanulmányozta 1891-ben a földmívelésügyi miniszter, Semsey Andor úti stipendiumával Svédországba és Norvégiába, 1892-ben Felső-Olaszországba és Isztriába, végül 1893-ban Görögországba küldte ki ezen országok kőbányáinak és kőbányaiparának tanulmányozása céljából. 1895 és 1896 őszén rendkívüli munkaidőben Budapest északi környékének geológiai reambulálását végezte. Ezután a Retyezát hegycsomónak geológiai feltérképezésén dolgozott. A Földtani Intézet keretén belül az 1885. évi iparkiállításon, az 1891. évi agyag- és kőiparkiállításon és az 1896. évi millenniumi kiállításon tevékenyen részt vett.

Művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jelentékeny publikációs tevékenységet fejtett ki [1]. Számos dolgozata és értekezése német nyelven jelent meg.

Néhány munkája:


Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Ld. a MATARKA-ban, a szerző mezőbe "Schafarzik" szöveg beírva.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]