Schafarzik Ferenc
Schafarzik Ferenc, (Debrecen, 1854. március 20. – Budapest, 1927. szeptember 5.) geológus, műegyetemi tanár, az MTA tagja (levelező 1902; rendes 1916), a műszaki földtan, földrengéstan és hidrogeológia egyik hazai úttörője.
Tartalomjegyzék |
Életpályája [szerkesztés]
Tanulmányait a nagyszebeni állami főgimnáziumban s a budapesti tudományos egyetem bölcsészeti karán végezte. 1877-ben középiskolai tanári diplomát, 1881-ben bölcsészetdoktori oklevelet szerzett. 1876-tól 1882-ig Szabó Józsefnek volt asszisztense. Ezután a Magyar Királyi Földtani Intézet tagja lett, osztálygeológusként. 1878-ban részt vett Bosznia okkupálásában; a Dolni-Tuzla és Doboj körüli ütközetekben tanusított kiváló magatartásáért megkapta a hadi díszítvényű katonai tiszti érdemkeresztet és a cs. és kir. hadi érmet. 1891 óta a királyi József-műegyetemen a technikai geológia magántanára volt. 1886-ban a földmívelésügyi miniszter támogatásával Déchy Mórral bejárta a Kaukázus középső hegyláncait, Dagesztánt, a bakui petróleumterületet, orosz Örményország némely részét, Konstantinápoly és Brussza környékét és Görögországban Lauriumot. 1889-ban Olaszországban járt és különösen Nápoly környékét tanulmányozta 1891-ben a földmívelésügyi miniszter, Semsey Andor úti stipendiumával Svédországba és Norvégiába, 1892-ben Felső-Olaszországba és Isztriába, végül 1893-ban Görögországba küldte ki ezen országok kőbányáinak és kőbányaiparának tanulmányozása céljából. 1895 és 1896 őszén rendkívüli munkaidőben Budapest északi környékének geológiai reambulálását végezte. Ezután a Retyezát hegycsomónak geológiai feltérképezésén dolgozott. A Földtani Intézet keretén belül az 1885. évi iparkiállításon, az 1891. évi agyag- és kőiparkiállításon és az 1896. évi millenniumi kiállításon tevékenyen részt vett.
Művei [szerkesztés]
Jelentékeny irodalmi munkásságot fejtett ki. Dolgozatai és értekezései megjelentek német nyelven is.
Források [szerkesztés]
- A Pallas nagy lexikona
- Új magyar életrajzi lexikon V. (P–S). Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub. 2004. ISBN 963-547-059-3
