Szabó József (geológus)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szabó József
SzaboJozsef.jpg
Életrajzi adatok
Született
1822. március 14.
Magyarország, Kalocsa,
Elhunyt
1894. április 10. (72 évesen)
 Osztrák–Magyar Monarchia, Budapest,
Ismeretes mint A magyar geológus iskola megteremtője.
Nemzetiség magyar
Pályafutása
Szakterület bányamérnök, geológus
Tudományos fokozat egyetemi tanár
Akadémiai tagság Magyar Tudományos Akadémia

Szabó József (Kalocsa, 1822. március 14.Budapest, 1894. április 10.) bányamérnök, geológus, a Magyar Tudományos Akadémia tagja. A magyar geológus iskola megteremtője.

Származása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Apja, Szabó Ferenc a kalocsai érsekség főpénztárnoka volt, édesanyja: Karácsonyi Kata. 1679 évig vezették vissza a családtörténetet, amikor a családfő nemesi levelet kapott I. Lipót királytól. Az 1700-as évek elején a család Kalocsára telepedett, ahol az érseki uradalomban töltöttek be fontos tisztségeket. Szabó József Ferenc nevű öccse az érsekség főorvosa volt.

Tanulmányai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tanulmányait szülővárosában, Kalocsa városában kezdte. Gimnáziumi tanulmányai alatt Jettimi ösztöndíjban részesült és retorikát valamint poézist is tanult. 1837-ben került a pesti egyetemre, ahol két évig filozófiát, majd két évig jogot hallgatott. Egyetemi tanulmányait 1841-ben sikerrel befejezte és joggyakorlatra Selmecbányára került, ahol Hánrich Ferencz a kincstári uradalmak főügyvédje mellett tevékenykedett. Selmecbányán megkedvelte a bányászéletet és mivel vonzódott a természettudományok iránt 1842-ben beiratkozott a Bányászati Akadémiára, ahol szorgalma és előmenetele alapján királyi ösztöndíjban részesült. A bányászati tudományok közül különösen a kohászati érdekelte, aminek a gyakorlati oldalát is igyekezett elsajátítani. Ennek érdekében Ferenc öccsével 1844 nyarán beutazta Morvaországot, Sziléziát, Galíciát és Poroszország valamint Oroszország határmenti területeit, ahol megtekintette a kohókat, gyárakat, ipartelepeket. Tapasztalatairól részletes, rajzokkal kiegészített feljegyzéseket készített. 1846 októberében fejezte be tanulmányait a bányászati tudományokból. Még ez év decemberében megszerezte ügyvédi diplomáját is. Korán felismerte, hogy az eredményes munkához nyelvtudásra van szükség, ezért 1840-től kezdődően nyelveket is tanult. Beszélt és írt latin, francia, angol és német nyelven valamint értett olaszul, szlovákul és görögül.

Gyakorlati munkája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1846 év végén fizetés nélküli gyakornokként a zsarnoviczai ezüstkohónál alkalmazták. 1847 szeptemberében a nagybányai bányakerületbe napidíjas gyakornoknak nevezték ki és Felsőbányán az érckémlelő hivatalban alkalmazták. Még ebben az évben pályázatott nyújtott be a budai József-ipartanoda vegytani és kézműtani tanszékének tanári állására. Az Ipartestület felszólítására elkészítette a bányamű szótárt és volt tanára Marschan János főbányamérnök felügyelete alatt az ország tecniko-geognostikai földrajzának kimunkálásán dolgozott. 1849 júniusában Kossuth Lajos pénzügyminiszter Budára rendelte és a minisztérium bányászati osztályába, a vármegyék salétrom-felügyelőjének nevezte ki (a puskapor gyártáshoz a sálétrom nélkülözhetetlen volt). Végig látogatta az Alföld és Erdély salétrom lelőhelyeit, a tapasztalatait összegyűjtötte és kiadta. A szabadságharc után a pesti egyetem orvoskari dékánja felkérte az ásványtani tanszékre előadónak, de azt nem vállalta, mert zoológiát (amivel korábban nem foglalkozott) is oktatnia kellett volna. Helyettes oktatói feladatokat végzett és közben 1851 évben filozófiai doktori diplomát szerzett. A Bécsbe helyezett pénzügyminisztérium kiküldte a londoni első Iparmű kiállításra, ahonnan tudósított és hat hónapig ott tevékenykedett.

Oktatási tevékenysége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szabó József magyarul először megjelent tankönyvének címlapja

Helyettes oktatóként (ami a tanársegédi beosztásnak felel meg) 1851-től ásványtant, majd kémiát is tanított a pesti egyetem orvosi karán. A császári-királyi minisztérium magyarsága miatt nem véglegesítette az egyetemen. 1855 októberében kinevezték az akkor még német nyelvű budai főreáliskolába rendes tanárnak. Itt aztán, amikor az egyetemi állása megszűnt, a helytartótanács minden tiltakozása ellenére arra kényszerítette, hogy három osztályban magyar nyelvet is tanítson, amire pedig nem volt képesítése. A döntést azzal indokolták, hogy mint magyar író a magyar nyelv tanítására bárki másnál képesebb. Szabó jegyzőkönyvbe vétette, hogy az eredményért nem vállal felelősséget, de a megbízást nem háríthatta el.[1] A mellőzés ideje alatt önképzéssel, tudományos kutatásokkal gyarapította tudását.

Az 1858-ban induló tanévben a pesti kereskedelmi akadémia kémiai és a kísérleti fizika tanárává nevezték ki. Itt kezdetben társigazgató majd 1860 során az intézet igazgatójának választották meg. 1860-ban a pesti egyetem bölcsészeti kara megbízta az ásványtani tanszéken helyettesítéssel. Az 1861-ben megrendezett londoni világkiállításon a kormány kiküldöttje volt. 1862-ben megkapta a pesti egyetem ásványtani tanszékének végleges tanári kinevezését, ezzel a tudományegyetem első ásványtan-földtan tanára (professzora) lett. Még ebben az esztendőben Majláth országbíró a budai Bányabírósághoz ülnöknek nevezte ki. Előbb 1875-ben a már egyesített budapesti egyetem dékánja lett, majd 1883 évben rektornak nevezték ki, de az oktatástól nem vált meg. Megalapította és folyamatosan bővítette az egyetem ásvány, kőzet és őslénytani gyűjteményét. Elkészítette Budapest és környékének első földtani térképét és leírását. Több tankönyvében Magyarország földtanával foglalkozott, melyek évtizedekig egyedüliek voltak magyar nyelven. Munkája során bejárta Európát, Afrikát és Amerikát, tanulmányozva a meglátogatott helyek geológiai körülményeit és tanulmányokban, értekezésekben ismertette tapasztalatait.

Tudományos munkája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Első nyilvános tudományos bemutatkozása 1845-ben volt, amikor mint 23 éves bányászhallgató Pécsett a magyar orvosok és természetvizsgálók űlésén megtartotta előadását Némely általános nézetek a bányászatról címmel, mellyel nagy sikert ért el. A Magyar Királyi Természettudományi Társulatnak tagja, majd társ-titkára lett, később 1855-ben a társulat első titkárává választották. 1868 márciusában adta át a Természettudományi Társulat titkári teendőit Hantken Miksa részére. Vezetői képességeit elismerve 1870-től a Társulat alelnökévé, majd 1883 évben elnökévé választották. 1855-ben a bécsi birodalmi Földtani Intézet levelező tagja lett, majd elnyerte a párizsi akadémia földtudományi szakágának tiszteletbeli elnökhelyettesi címét. (Academie nationale, agricole, manufactiere et commercial, viceprésident honorair étranger). 1858-ban tette közzé Pest-Buda környékének földtani leírása című akadémiai pályamunkáját, amit Nagy Károly-díjjal jutalmaztak, és aminek alapján a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választották, majd 1867 évben rendes tag lett. 1888-tól az akadémia igazgatójává választották. Jelentős a Kárpátokon belüli harmadkori vulkáni kőzetek vizsgálatából levezetett kőzetrendszere.

Jelentősebb munkái[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szabó József sírja Budapesten. Kerepesi temető: 48/1-3-35. Szécsi Antal alkotása.
  • Bányaműszótár (német–magyar). (1848.)
  • Timsókő és timsógyártás honunkban. (1854.)
  • Széksóvidékeink (rajzokkal). (1854.)
  • Pest-Buda környékének földtani leírása. (1858.)
  • Magyarország rezes vizei. (1858.)
  • Ásványtan. (1861, majd több kiadásban.)
  • Az ajkai kőszéntelep a Bakonyban. (1871.)
  • A salgótarjáni kőszénbánya részvénytársaság bányászatának leírása. (1874.)
  • Az ivóvíz kérdése Budapesten. (1877.)
  • Geológia. (1883.)
  • Göd környéke forrásainak geológiai és hidrográfiai viszonyai. (1887.)
  • Selmecz környékének geológiai leírása. (1891.)

Emlékezete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nevét viselte a Budapesten, majd Tatabányán működő, az országban egyedüli geológiai és geofizikai szakirányú középfokú oktatási intézmény, a Szabó József geológiai technikum, később Szabó József geológiai szakközépiskola. Az iskola később összeolvadt a vele egy helyen működő Péch Antal bányaipari aknászképző technikummal és a vájárképzővel, ebből lett a Péch Antal műszaki szakközépiskola.

Budapesten a Szabó József köz is a nevét viseli.

Tiszteletére viseli nevét a Szabó József-barlang.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. A budapesti II. kerületi állami reáliskola emlékkönyve 1855–1905 (Szerk. Jánosi Béla. Budapest, 1905), 28. o.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Szabó József (geológus) témájú médiaállományokat.
  • Szabó József (magyar nyelven). História - Tudósnaptár. (Hozzáférés: 2012. március 12.)
  • Bányaműszótár (magyar nyelven). (MEK). (Hozzáférés: 2012. március 12.)

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]