Schulek Vilmos

Schulek Vilmos (1843–1905)

Schulek Vilmos (Pest, 1843. április 21. – Budapest, 1905. március 13.) orvos, szemész, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. Jelentős munkásságot fejtett ki a szemészeti rendellenességek kóroktana és műtéti kezelése, a sebészi műszerek tökéletesítése terén. 1874-től 1905-ig volt a Budapesti Tudományegyetem szemészeti tanszékének és szemklinikájának vezetője.

Schulek Frigyes (1841–1919) építész öccse, Schulek János (1872–1948) építész nagybátyja.

Életútja

1860-tól a Bécsi Egyetemen, 1865 után a Pesti Tudományegyetemen folytatott orvosi tanulmányokat. Orvosi, sebész- és szülészdoktori oklevelét 1868-ban szerezte meg Bécsben, ahol már 1867-től Carl Ferdinand von Arlt gyakornokaként tevékenykedett az egyetemi szemészeti klinikán. 1869-ben fél évig a berlini Frigyes Vilmos Egyetemen hallgatta Albrecht von Graefe szemészeti előadásait, újabb fél évig pedig Utrechtben, Londonban, Párizsban, iletve svájci és németországi egyetemeken képezte tovább magát. 1870-től 1872-ig tanársegédként dolgozott a bécsi szemészeti klinikán, időközben 1871-ben szemészmesteri képesítést is szerzett.

1872-ben a szemészet nyilvános rendes tanárává nevezték ki az akkor megnyílt kolozsvári tudományegyetemre, az 1873–1874-es tanév első félévében az egyetem rektori tisztségét is betöltötte. Két év elteltével, 1874-ben elhagyta Kolozsvárt, és nyilvános rendes tanári címmel átvette a Budapesti Tudományegyetem szemészeti tanszékének vezetését, illetve az egyetem szemklinikájának igazgatását. Több mint három évtizeden keresztül, 1905-ben bekövetkezett haláláig állt a tanszék és a klinika élén, emellett 1890–1891-ben az egyetem rektora is volt.

Munkássága

A 19. század végének kiemelkedő szemsebésze volt, a korban egyedülállóan kisfokú látásvesztéssel járó műtéteket végzett. Továbbfejlesztette a szemsérülések, a kóros elváltozások következtében fellépő látászavarok sebészeti gyógymódjait, így például a szemgolyó, a szivárvány- és a kötőhártya, a pupillaszűkítő izom műtéti eljárásait, a szürke hályog és a befelé fordult szempillák eltávolításának módozatait. Behatóan foglalkozott a szembetegségek és látászavarok, így többek között a kancsalság, a szaruhártya görbületére visszavezethető rövidlátás, a vöröslátás (erythropsia), a kúszóhártya (pterygium) néven ismert kóros kötőhártya-szövetszaporulat, a glaukóma tünet- és kóroktanával, a szemmozgás és a kétszemes látás élettanával. Orvosmérnöki tevékenységet is végzett: kifejlesztett több szemüvegtokot és az ibolyántúli sugárzás ellen védő szemüveget, valamint tökéletesítette a hályogműtétek során alkalmazott sebészi műszereket.

A szemészszakképzés területén kifejtett munkássága szintén jelentős, tanítványai és közvetlen munkatársai közé tartozott többek között id. Imre József, Csapodi István, Grósz Emil és Blaskovics László. Kezdeményezésére és szervezőmunkája nyomán foglalhatta el a fővárosi egyetem 1884-ben az új, korszerű szemklinika Mária utcai épületét. 1888-ban tett 11 015 forintos alapítványának köszönhetően jött létre a szemklinika szakkönyvtára.

1881-től szerkesztette az Orvosi Hetilap mellékleteként megjelenő Szemészet című folyóiratot. Ez utóbbiban, illetve a Mathematikai és Természettudományi Értesítőben jelentek meg fontosabb tanulmányai.

Társasági tagságai és elismerései

1889-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1902-ben rendes tagjává választották. Tagja volt az Országos Közegészségügyi Tanácsnak, alapító tagja és első alelnöke a Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulatnak, és szintén alapító választmányi tagja a Budapesti Királyi Orvosegyesületnek.

Tanári működésének huszonötödik évfordulós jubileumán, 1897-ben címzetes miniszteri tanácsos lett.

Főbb művei

• A nézésről munkálkodás közben. Budapest. 1881.
• A szembogár szükítőnek kiszabadítása (Sphincterolisis anterior). Budapest. 1892.
• Ungarische Beiträge zur Augenheilkunde I–III. Leipzig–Wien: 1895–1903. (Társszerkesztő)
• Védőüvegek az ibolyántúli fény ellen: Fényhatástani tanulmányok alapján. Budapest. 1900.
• A szempár közös működését bizonyító kísérletek. Budapest. 1904. (Akadémiai székfoglalója)

Felhasznált forrás

• Schulek Vilmos. In: Vasárnapi Újság XLIV. 1897. 8. sz. 113–114. o.
• Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái XII. (Saád–Steinensis). Budapest: Hornyánszky. 1908.  Online hozzáférés
• Magyar életrajzi lexikon II. (L–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1969. 602. o. Online hozzáférés
• Magyar nagylexikon XV. (Pon–Sek). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 2002. 888. o. ISBN 963-9257-14-1
• Új magyar életrajzi lexikon V. (P–S). Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub. 2004. 1055. o. ISBN 963-547-059-3

További irodalom

• Genersich Antal: Schulek Vilmos. In: Akadémiai Értesítő 1905.
• Grósz Emil: Schulek Vilmos. In: Szemészet 1905.
• Mohr Mihály: Schulek Vilmos. In: Orvosi Hetilap 1905.
• Varga Lajos: Schulek Vilmos. In: Orvosi Hetilap 1963. 16. sz.
• Salacz György: Schulek Vilmos iskolateremtő hatása a XX. század szemészetére. In: Szemészet CXXXVIII. 2001. 1. sz. 43–45. o.
• Salacz György: 100 éve halt meg Schulek Vilmos. In: Orvosi Hetilap CXLVI. 2005. 22. sz. 1213–1215. o.