Genersich Antal

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Genersich Antal
Genersich Antal és Machik Kornélia.jpg
Genersich Antal és Machik Kornélia családja
Született 1842. február 4.
Nagyszombat
Elhunyt 1918. június 4. (76 évesen)
Budapest
Nemzetisége magyar
Foglalkozása orvos,
egyetemi tanár

Szepes-szombati Genersich Antal (Nagyszombat, 1842. február 4.Budapest, 1918. június 4.) orvos és egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja.

Életútja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nagyszombatban született, hol atyja (Generisch János, teológiai tanár fia), táblai ügyvéd volt, anyja Kilcher Katalin; tanult Kézsmárkon (egy félévig Eperjesen) és a pesti egyetemen, hol 1865. október 19-én orvosdoktori, 1866-ban sebészdoktori, szemész- és szülész-mesteri oklevelet nyert. Atyját öt éves korában elvesztvén, kedvezőtlen anyagi viszonyai miatt gyermekkorától fogva leckeadással kereste kenyerét; orvosnövendék korában bonctani demonstrátor volt. 1865 októberétől 1868 október végeig dr. Arányi Lajos tanár mellett mint kórbonctani tanársegéd alkalmaztatott; 1867-ben gyermekkórházi boncnokká, 1868. április 1-jén szent Rókus kórházi boncnok főorvossá választatott meg. 1868 októberében állami ösztöndíjjal külföldi tanulmányútra indult és két évet Würzburgban dr. Recklinghausen, Bécsben dr. Stricker Salamon, Lipcsében dr. Ludwig Károly és dr. Huppert Károly, Berlinben Virchow Rudolf tanár intézetében dolgozott, egyszersmind az egyetemeken előadásokat hallgatott. Visszatérve 1870. augusztus 3-án a kolozsvári orvossebészi tanintézethez a kórbonctan és törvényszéki orvostan rendes tanárává neveztetett ki; 1872-ben ugyanott az egyetem megnyitásakor a kórbonctan rendes tanárává léptették elő. 1870–76-ban megalapította a kórbonctani intézet gyűjteménytárát; az orvosi karnak 1876–77-ben dékánja s az egyetemnek 1877–78-ban rektora volt. 1875-től Kolozsvár város tiszteletbeli főorvosa. Az 1876-ban Kolozsvárt létesített orvos-természettudományi társulat évről-évre orvosi szakelnökül választotta; 1883–84-ig pedig a társulat elnöke volt. Az erdélyi-múzeum-egyletnek 1881-től választmányi tagja, azonkívül több hazai s külföldi tudományos és közművelődési társulatoknak is tagja volt. A kolozsvári evangélikus egyház-község tanácsosi s gondnoki tisztét is betöltötte. 1891-ben magyar nemességet nyert. A Magyar Tudományos Akadémia 1892. május 5-én levelező tagjai sorába választotta.

Munkái[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Jelentés a kolozsvár-kocsárdi vasútvonal építésekor a munkásoknál előfordult megbetegedésekről. Kolozsvár, 1875. Nyolcz táblával. (Erdélyi Múzeum-Egylet Évkönyve. Uj folyam II. sz.)
  • Az egyetemi tanszabadság és a szigorlati szabályzatok. Rectori beszéd. Kolozsvár, 1877. (A kolozsvári tud. egyetem évkönyvei.)
  • A kolozsvári m. kir. tud. egyetem működéséről. Kolozsvár, 1878.
  • A fejcsonkos torz. Kolozsvár, 1880. (Kolozsvári Orvos-természettud. Értesítő, két tábla rajzzal.)
  • Tetemvizsgálati jegyzőkönyv. Ürlap. Kolozsvárt, 1890.
  • A törvényszéki orvost érdeklő törvények és rendeletek. Kolozsvár, 1894.

Emlékezete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Már 1918-ban felavatták a budapesti László kórház (Nagyvárad tér 1.) bejárati aulájában a mellszobrát, Pásztor János alkotását.[1] Az 1991-ben Budapesten létrehozott Genersich Alapítvány minden évben Genersich-díjat adományoz a jelentős tudományos munkát felmutató Kárpát-medencei magyar orvosoknak, orvostanhallgatóknak.[2]

Források és jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]