Fodor József (orvos)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Fodor József
Jozsef Fodor(hygienist).JPG
dr. Fodor József
Életrajzi adatok
Született
1843. július 16.
Lakócsa
Elhunyt
1901. március 20. (57 évesen)
Budapest
Ismeretes mint "közegészségünk első apostola"
Nemzetiség magyar
Állampolgárság magyar
Iskolái
Felsőoktatási
intézmény
Eötvös Loránd Tudományegyetem
Pályafutása
Kutatási terület közegészség

Galántai Fodor József (Lakócsa, 1843. július 16.Budapest, 1901. március 20.[1]) magyar orvos, egyetemi tanár, nemzetközileg elismert higiénikus, „közegészségünk első apostola”.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Pécsett a ciszterci gimnáziumban végzett 1860-ban,[2][1] majd orvosi tanulmányokat folytatott Bécsben és a pesti Tudományegyetemen, ahol 1865-ben orvosdoktorrá avatták.[1] 1866-ban pályázat útján elnyerte az akkori államorvostani tanszék egyik tanársegédi állását Rupp János professzor mellett. 186869-ben kórboncnok főorvosi állást is vállalt a Rókus Kórházban. 1869-ben egyetemi magántanárrá nevezték ki közegészségügyi témakörből, és hamarosan állami ösztöndíjat kapott, amellyel kétéves európai körútra indulhatott. Hosszabb időt töltött Münchenben Max Pettenkoffernél, aki a közegészségtannak mint önálló tudománynak úttörője, és első egyetemi tanszékének megalapítója volt, majd átlátogatott Hollandiába, Franciaországba és Angliába. Angliai útján szerzett különösen értékes tapasztalatait – figyelembe véve az ottani fejlettebb társadalmi viszonyokat és előrehaladt iparosodást – 1873-ban 500 oldalas könyvben foglalta össze, mindenütt utalva a hazai, elmaradottabb viszonyokra, valamint ezek javítási lehetőségeire. 1872-ben kinevezték az új kolozsvári tudományegyetem államorvostani tanszékére, innen pedig két év múlva meghívták a pesti Orvoskaron külön az ő számára 1874-ben felállított közegészségtani tanszékre.

Megszervezte a fiatal tudományág oktatási programját, az intézet munkarendjét, amely később a kiépítendő országos higiéniai hálózat számára is mintát adott. Kezdeményezője volt az iskolaorvosi hálózat megteremtésének, az egészségügyi ismeretek széles körű terjesztésének. Mint kutató, kimutatta a vér bizonyos „baktériumölő” anyagait, megnyitva ezzel az immunológia kapuit az emberiség számára. A hazai közegészségtan megteremtésén túl alkotó módon járult hozzá a mikrobiológiai-immunológiai alapokra helyezett közegészségtan tudományának nemzetközi elismertetéséhez és fejlesztéséhez. 1885-ben Markusovszky Lajossal együtt alapítója volt az Országos Közegészségügyi Egyesületnek. Kutatásaival, előadásaival, bírálataival jelentős mértékben járult hozzá a főváros vízellátásának és csatornázásának akkor legkorszerűbb megoldásához. Javaslatai – mint Hőgyes Endre írta róla – átmentek a köztudatba: „a főváros egészségügyi kormányzata intézkedéseiben igyekezett a higiéne szellemében cselekedni, javította a vízvezetéket, megindította a nagy csatornázási építkezést, minden téren igyekezett emelni a főváros köztisztaságát.. s szép fővárosunk, mely a hetvenes évek végén még a legegészségtelenebb nagyvárosok sorozatában a második helyen állott, negyven, sőt több promille [ezrelék] halálozással, ma a legegészségesebbek közé tartozik tizenhét-tizenkilenc promille halálozással…”

Munkásságáért számos hazai és külföldi elismerésben részesült: 1883-ban levelező, 1885-ben rendes tagjává választotta a Magyar Tudományos Akadémia, díszdoktorává avatta a cambridge-i tudományegyetem, és dísztagja lett számos európai közegészségtani társaságnak.

1901-ben a budapesti egyetem Nobel-díjra jelölte.[1]

Családja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Édesapja Galántai Fodor Antal, Dráva melléki földbirtosok, gazdasági író (1813. július 16.1895 szeptember, Pécs); édesanyja, Picha Mária (1823. július 29.1898. október 9.). Gerlóczy Zsigmond belgyógyász apósa, Gerlóczy Géza belgyógyász és Gerlóczy Gedeon építész nagyapja, dédunokája pedig Gerecze Péter felesége.

Főbb művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fordor József szobra Budapesten, a Guttenberg téren. A 4,8 m-es szobrot ifj. Vastagh György 1909-ben bronzból és mészkőből készítette.
  • Az árnyékszékrendszerekről. Pest, 1869.
  • Közegészségügy Angolországban. Budapest, 1873.
  • Felterjesztés a közegészségtani tanszék ügyében. Orvosi Hetilap, 1874.
  • Budapest csatornázása. 1884.
  • Az egészséges házról és lakásról. Braunschweig, 1877
  • Egészségtani kutatások a levegőt, talajt és vizet illetőleg. Budapest, 1881
  • A lakásviszonyok befolyása a cholera és typhus elterjedésére. Budapest, 1884
  • Bacteriumok az élőállat vérében. Budapest, 1885
  • Ujabb kisérletek erekbe fecskendezett bacteriumokkal. Budapest, 1886
  • A vérnek bacteriumölő képességéről. Budapest, 1887
  • Hygiene des Bodens. Jena, 1893

Szerkesztette a Természettudományi Közlönyt 1879-87-ig és vezette annak Egészségtan rovatát; szerkeszti az Orvosi Hetilap Közegészségügy és törvényszéki orvostan c. szakmellékletét 1882 óta s abban számos referátumot, bírálatot stb. közölt; a Népszerű természettudományi előadások Gyűjteményét (Paszlavszky Józseffel együtt), az országos közegészségi egyesület Egészség c. közlönyét 1887 óta Budapesten.

Emlékezete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1909-ben emlékezetére az Országos Közegészségügyi Egyesület bronz mellszobrot (ifj. Vastagh György alkotása) állíttatott fel a fővárosban, a VIII. kerületi Gutenberg téren, a szobortalapzatba vésett „Közegészségügyünk első apostolának” felirattal. Kaposváron egész alakos bronzszobor, szülőfalujában, a Somogy megyei Lakócsán szintén mellszobor és emléktábla jelzi a falu neves szülöttének emlékét.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b c d Pécs Lexikon  I. (A–M). főszerkesztő Romváry Ferenc, Pécs Lexikon Kulturális Nonprofit Kft. 2010, Pécs. 235. o. ISBN 978-963-06-7919-0
  2. A mai Nagy Lajos Gimnázium elődje.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái III. (Fa–Gwóth). Budapest: Hornyánszky. 1894.  Online hozzáférés
  • Hőgyes Endre: Fodor József emlékezete. MTA Emlékbeszédek, 1902.
  • Hahn G. – Melly J.: Fodor József élete és munkássága. Bp., 1965.
  • Magyar tudóslexikon A-tól Zs-ig. Főszerk. Nagy Ferenc. Budapest: Better; MTESZ; OMIKK. 1997. 302–303. o. ISBN 963-85433-5-3
  • Karasszon Dénes: Fodor József. In: Híres magyar orvosok. Szerkesztők: Kapronczay Károly, Vizi E. Szilveszter. Bp.: Galenus, 2000. 65–67.
  • Ferencz Gábor: Fodor József, a közegészségtan magyarországi megteremtője, 1960
  • Kerekes István: Fodor József, a "kísérletes" egészségtudomány honi pionírja (1843-1901), 1964
  • Vedres István: Néhány gondolat Fodor József életművének tanulmányozása alapján, 1968
  • Páter János: Fodor József, a tudós és az ember, 1969
  • Antall József, Kapronczay Károly: Fodor József (1843-1901), 1973

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Fodor József (orvos) témájú médiaállományokat.