Lengyel Béla (kémikus, 1844–1913)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Lengyel Béla
Lengyel Béla Ellinger.jpg
Lengyel Béla portréja. Ellinger Ede fényképfelvétele
Született 1844. január 4.
Körösladány
Elhunyt 1913. március 11. (69 évesen)
Budapest
Nemzetisége magyar
Foglalkozása vegyész,
akadémikus,
egyetemi tanár

Lengyel Béla (Körösladány, 1844. január 4.Budapest, 1913. március 11.) vegyész, akadémikus, egyetemi tanár.

Életútja, munkássága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egyetemi tanulmányait a budai műegyetemen kezdte mérnökhallgatóként, de hamarosan a pesti tudományegyetem kémia szakán folytatta és fejezte be.

Than Károly mellé került tanársegédnek, majd 1868-ban külföldi tanulmányútra ment. Robert Wilhelm Bunsen és Hermann Ludwig von Helmholtz mellett dolgozott. Doktorátusát Heidelbergben szerezte meg. Hazatérése után magántanári képesítést szerzett és gyógyszerészhallgatók kémiai oktatását végezte. A Magyar Tudományos Akadémia 1876-ban tagjává választotta. 1900 és 1905 között elsőként foglalkozott Magyarországon a radioaktivitás jelenségeinek vizsgálatával.

Síremléke a Farkasréti temetőben (1917)

Tevékenységéről, munkásságáról a Természettudományi lexikon a következőket írja: "Lengyel Béla (1844 – 1913) vegyész, egyetemi tanár, az MTA tagja. Főleg analitikai és szervetlen kémiai tudományos kutatásai jelentősek. Felfedezte a szén-szubszulfidot (C3S2), elsőként állított elő nagyobb mennyiségben tiszta kalciumot."[1]

A budapesti Farkasréti temetőben helyezték nyugalomra, síremlékét Medgyessy Ferenc szobrászművész készítette. Emlékét tábla őrzi Körösladányban.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Természettudományi lexikon III. (Gy–K). Főszerk. Erdey-Grúz Tibor. Budapest: Akadémiai. 1966.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]