Gerecze Péter
| Gerecze Péter | |
 | |
| Született | 1856. május 23. Dés |
| Elhunyt | 1914. november 2. (58 évesen) Pestújhely |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása | régész, művészettörténész, építész |
| Sírhelye | Rákospalotai köztemető (57, 0, 1, 7-8) |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Gerecze Péter témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Gerecze Péter (Dés, 1856. május 23. – Pestújhely, 1914. november 2.[1]) régész, művészettörténész.
Életpályája[szerkesztés]
Egyetemi tanulmányait Kolozsváron végezte.[1] 1881-1893 között a pécsi főreáliskolánál tanított, később, 1894-1914 között Budapesten volt egyetemi tanár.[1] Művészettörténeti tanulmányokat folytatott Németországban, Franciaországban és Olaszországban. 1878-tól eleinte különböző vidéki szaklapokban, majd az Archaeologiai Értesítőben és az Archaeológiai Közleményekben publikált. Írásaiban főleg a pécsi székesegyházzal, részben más Árpád-kori templomokkal (Bencés kolostor (Somogyvár), Szent Márton-templom (Feldebrő), Aracsi pusztatemplom) foglalkozott. Ő kezdte meg a pilisszentkereszti romok feltárását. 1893-tól Budapesten dolgozott, ahol tagja volt az Országos Régészeti és Embertani Társulat igazgató választmányának, a Műemlékek Országos Bizottságának. Gerecze lakhelye, Pestújhely közéletének meghatározó alakja volt, a település önállódosásának kivívásában jelentős szerepet töltött be. Nem sokkal halála előtt kezdett ásatásokat Rákospalotán, Pestújhely határában, nevéhez köthető a középkori Regtelek feltárása.[2]
„E század elején Gerecze Péter, műemlékeink tudós kutatója értékes domborművet talált a romok között; ez a Nemzeti Múzeumban őrzött „aracsi kő”. Ábrázolásairól azóta számos tanulmány született. A kövön látható templom rajza és az azóta történt ásatások valószínűsítik, hogy a mostani, háromhajós templomot megelőzően itt már volt egy kisebb, igen korai, nyugati előcsarnokkal rendelkező templom, amit görög, bazilika szerzetesek építhettek.”
– Bodor Ferenc: Innen és túl a Magurán
Főbb művei[szerkesztés]
Budapest, XV. kerület, Pestújhelyi út 38.
- Kazinczy Ferenc vallási és bölcselmi nézetei; Ramazatter Ny., Pécs, 1881
- A Pécsi székesegyház. Útmutató a templom megtekintésére; Budapest, 1893
- Szent Simeon ezüst koporsója Zárában; Franklin, Budapest, 1895
- A pécsi székes egyház egykori oltársátra és szobrászati maradványai, Budapest, 1897
- A debrői altemplom, 1897
- A somogyvári Szt. Egyed monostortemplom maradványai, 1897
- Szobrászati emlékek Magyarországon különös tekintettel az ezredéves történelmi kiállítás szobrászati részére, 1898
- A biblia és művészetek, 1898
- Morvay Győző–Gerecze Péter: A képzőművészetek története; Lampel, Budapest, 1900 (Ifjúsági könyvtár)
- Magyarország Műemlékei II kötet, Szerkesztette Forster Gyula, 1905
- A műemlékek helyrajzi jegyzéke és irodalma, 1906
- Morvay Győzővel: A képzőművészetek története – Lampel Róbert (Wodianer F. és fiai) – Budapest, 1900
- Bakó Zsuzsanna Ildikó: Gerecze Péter fényképhagyatéka; OMvH, Budapest, 1993 (Forráskiadványok. Országos Műemlékvédelmi Hivatal)
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b c Pécs lexikon I. (A–M). Főszerk. Romváry Ferenc. Pécs: Pécs Lexikon Kulturális Nonprofit Kft. 2010. 261. o. ISBN 978-963-06-7919-0
- ↑ Ember, város: Gerecze Péter Budapest XV. kerületi blog (Elérés: 2013. december 11.)
Források[szerkesztés]
- Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái III. (Fa–Gwóth). Budapest: Hornyánszky. 1894.
- Magyar életrajzi lexikon
- Dankó Imre: Gerecze Péter élete és munkássága, Művelődésügyi Tájékoztató, 1964
- Bodor Ferenc: Innen és túl a Magurán, Az Országépítő 2000/1-2 számának melléklete
.svg){kind=small}
