Nyárádköszvényes

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Nyárádköszvényes (Mătrici)
A felújított Millenniumi emlékoszlop a Nyárádremete községközpontjában, rajta a fehér márványból készült magyar címer és egy "1100 éve itt vagyunk" feliratú márványtábla. A 2013-as munkálatok után ma már újraállítva, rendezett parkosított téren látható, ugyanott.
A felújított Millenniumi emlékoszlop a Nyárádremete községközpontjában, rajta a fehér márványból készült magyar címer és egy "1100 éve itt vagyunk" feliratú márványtábla. A 2013-as munkálatok után ma már újraállítva, rendezett parkosított téren látható, ugyanott.
Közigazgatás
Ország Románia
Történelmi régióSzékelyföld
Fejlesztési régióKözép-romániai fejlesztési régió
MegyeMaros
KözségNyárádremete
Rangfalu
KözségközpontNyárádremete
Irányítószám547214
SIRUTA-kód116643
Népesség
Népesség927 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság809 (2011)[1]
Földrajzi adatok
IdőzónaEET, UTC+2
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 46° 39′ 10″, k. h. 24° 54′ 09″Koordináták: é. sz. 46° 39′ 10″, k. h. 24° 54′ 09″
A Wikimédia Commons tartalmaz Nyárádköszvényes témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Nyárádköszvényes (románul Mătrici) falu Romániában Maros megyében. Közigazgatásilag Nyárádremete községhez tartozik.

Fekvése[szerkesztés]

A falu a Nyárád jobb partján, Marosvásárhelytől 28 km-re északkeletre, Deményházától 5 km-re északra, a Bekecs-hegy (1080 m) lábánál, a Mező-havas (1777 m) közelében fekszik.

Története[szerkesztés]

1484-ben Keezwenes néven említik. A falu északi részén 13 halom látszik, ahol a hagyomány szerint a tatárok által legyilkoltak nyugszanak. 1719-ben a falut pestis pusztította. 1842-ben vásárjogot szerzett, három országos vásárt tarthatott, hetivásárai kedden voltak. 1910-ben 1045, túlnyomórészt magyar lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Maros-Torda vármegye Nyárádszeredai járásához tartozott. 1992-ben 795 lakosából 766 magyar, 23 cigány és 5 román volt.

Régi lebontott temploma 1484-ben épült. Az 1484. évi oklevél plébánosról ír. 1522-ből származó faragott kő felírása is a templomról tanúskodik. Tűzvész után ezt a régi templomot lebontották, 1822 és 1826 között újat építettek. A régiből megmaradt a keresztelőmedence, és egy kehely 1633-ból: Memorare novissima tua. A. D. 1633. Az új templom építését kőbe vésett felirat örökíti meg: Fundum via cambiali cedente Dno Ludovico Pálfi de Péterlaka 1822. Aedes et turris aedificata est anno 1823. A reformációkor több évig pap nélkül maradtak, amikor református prédikátorok próbálkoztak tért hódítani, de a nők elűzték őket. 1629-től két boszniai ferences (Salinai István és Lapara István) gondozza őket Domokos Kázmér tolmácsolásával. 1664-ben Nagy Mihály egyházmegyés pap a plébános és főesperes. 1860-tól katolikus iskolája is volt, amelyet 1948-ban államosítanak.

Látnivalók[szerkesztés]

Népszokások, hagyományok[szerkesztés]

Hagyomány szerint évente többször bált tartanak. A Búcsút Nagyboldogasszony ünnepén, augusztus 15-én, Mária mennybevitelének napján tartják.

Bartók Béla 1914-ben Köszvényesen gyűjtötte az alábbi dalt:

Csëndësën foljó víz télbe megaluszik,

Csëndësën foljó víz télbe megaluszik.

Télbe megaluszik, nyárba megmelegszik,

Aj, de jaz én szüvem soha meg nem nyugszik.

A kottát lásd a Magyar Elektronikus Könyvtár honlapján, itt: [1]

Több köszvényesi dallam hallgatható még a Bartók Béla népzenei gyűjtései online adatbázisban, itt: [2] Archiválva 2007. november 12-i dátummal a Wayback Machine-ben

Híres emberek[szerkesztés]

  • Itt nőtt fel Viola József, aki a moldvai fejedelem orvosa volt.
  • Itt született Kászonújfalvi Szabó János (1767–1858), földrajztudós, olvasókanonok, kolozsmonostori apát, gyulafehérvári majd kolozsvári plébános.[2][3]
  • Itt született 1880-ban Kiss Menyhért, költő, író, újságíró, tanár. Budapesti és a kolozsvári egyetemi tanulmányai után 1906-ban államtudományi doktorátust szerzett. 1920-tól nemzetgyűlési képviselő.
  • Itt volt római katolikus plébános a kézdiszentléleki Pászka Ágoston 1946–1958 között
  • A falu plébánosa jelenleg Msgr. Csíki Dénes pápai káplán, kanonok.

Képek[szerkesztés]


Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikái a népszámlálási adatok alapján, 1852–2011: Maros megye. adatbank.ro
  2. Szabó János, kászonújfalvi. Magyar katolikus lexikon. (Hozzáférés: 2011. december 1.)
  3. (1861. november 17.) „Kászon-Ujfalvi Szabó János”. Vasárnapi Ujság 8. évfolyam (46. szám). (Hozzáférés: 2011. december 1.)  

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]