Mikszáth Kálmán
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
| Mikszáth Kálmán |
|---|
 |
| Született: |
| 1847. január 16. Szklabonya, Mikszáthfalva |
| Meghalt: |
| 1910. május 28. (63 évesen) Budapest |
Kiscsoltói Mikszáth Kálmán (Szklabonya (1910-től Mikszáthfalva), 1847. január 16. – Budapest, 1910. május 28.) magyar író, újságíró, szerkesztő, országgyűlési képviselő.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Élete
[szerkesztés] Korai évei
Kisnemesi családba született Szklabonyán (Nógrád megye, ma Szlovákia területén). Ősei felső-magyarországi evangélikus lelkészek voltak. A családi hagyomány szerint a teológiát Wittenbergben, Halléban és Jénában hallgatták, s nevelőként nemesi családokhoz jutottak be, majd Gömör, Nógrád és Sáros megyékben teljesítettek szolgálatot. A lelkészi szál az író nagyapjánál tört meg, aki szakítva a családi tradícióval, a nagykürtösi földesúr kocsmárosa volt. Mikszáth Kálmán édesapja, Mikszáth János is ott született, de szüleivel később Ebeckre költöztek át, ahol a "tekintetes ebecki középbirtokos uraság árendás mészárosa és kocsmárosa lett. Feleségül a helybéli születésű nemes farádi Veress Máriát vette. Három gyermekük – Mária, Kálmán, Gyula – Mária 17 éves korában egy hirtelen szerzett tüdőgyulladás következtében hunyt el, míg Gyula öccse 13 évesen jutott árvaságra. A család valószínüleg 1843 után költözhetett Szklabonyára, ahol az apa előbb még mindig a falu kocsmáját és mészárszékét bérelte, később, az 1860-as évek második felében pedig már a "gazda" megjelölés volt olvasható fia bizonyítványában. Földjüket közel 100 holdra becsülték és a család jómódját is bizonyította az a tény, hogy két cselédet, juhászt és szolgálólányt is tartottak.
Iskoláit nagyrészt Rimaszombaton járta, 1857 és 1863 között, az utolsó két osztályt azonban Selmecbányán végezte, ahonnan 1868-ban Pestre került, ahol jogi tanulmányokat folytatott, de diplomát nem szerzett.
Iskolái befejeztével visszatért Nógrád megyébe, ahol 1871-ben Mauks Mátyás szolgabírónál Balassagyarmaton szolgabírósági esküdtként helyezkedett el. Itt alkalma volt közvetlen közelből is tanulmányozni a vármegye uraságait. 1872-ben ügyvédbojtár lett, emellett megpróbálkozott az újságírással is: különböző fővárosi lapok közölték cikkeit, többek között az Igazmondó, Szabad Egyház, Fővárosi Lapok és a Borsszem Jankó.
1873. július 13-án feleségül vette Mauks Mátyás leányát, Mauks Ilona Máriát. Még ebben az évben meghaltak szülei, s ő feleségével együtt a fővárosba költözött. Nagy nyomorban éltek. Mikszáth el akart válni a feleségétől, de ő nem szeretett volna elválni, ezért Mikszáthnak azt kellett hazudnia, hogy mást szeret s ezért kell elválniuk.1878-ban váltak el.
Ezután ő is visszahúzódott szülőfalujába, Szklabonyára, ahol azonban anyja a családi birtokot még halála előtt bérbeadta, így abból sem tudott megélni. Az 1874-es megyei tisztújításon mint aljegyző jelöltette magát, de megbukott, ezért visszatért Pestre, s az irodalommal kezdett komolyabban foglalkozni.
[szerkesztés] Pályája
Írói pályája nehezen indult, mivel stílusa, eredetisége elütött korának megszokott normáitól, ezért a szerkesztők műveiből sok részt egyszerűen kihúztak. 1874-ben jelent meg első önálló műve két kötetben, az „Elbeszélések”, de a kötet nem kapott komolyabb figyelmet. Pár évig különböző napilapoknál dolgozott, de a sikertelenség miatt elkeseredve 1878-ban Szegedre ment, és a Szegedi Naplónál helyezkedett el mint újságíró. Ott aratta első írói sikereit: az 1879-es szegedi nagy árvíz és az ezután következő királyi biztosi korszak hálás témákkal szolgált neki. Karcolataiban a királyi biztosi tanácsot csipkedte, s megörökítette Tisza Lajos és munkatársainak alakját.
1881-ben visszatért Budapestre, ahol az Ország-Világ című lap segédszerkesztője lett. Ezidőtájt vált ki a Budapesti Hírlap szerkesztősége a Pesti Hírlapból, ahová emiatt új munkaerő kellett, így ő maga is a Pesti Hírlaphoz került. Eleinte néhány mellékesebb rovatot vezetett, de alig fél év múlva karcolataival annyira megkedveltette magát a lap olvasóival, hogy Jókai Mór mellett az egyik legkedveltebb szerző és humorista lett. Hírlapi cikkeit nagyobbrészt név jelzése nélkül, igen gyakran Scarron, illetve sok más egyéb álnévvel is jegyezte.
1881-ben a Petőfi Társaság, 1882. február 8-án a Kisfaludy Társaság választotta tagjának, 1889. május 3-án pedig a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja lett.
Az irodalmi sikert hamarosan a magánéleti és politikai sikerek is követték: 1882-ben ismét megkérte volt felesége, Mauks Ilona kezét, s még ez év december 31-én ismét összeházasodtak. A házasságból három fia született: Kálmán, Albert és János. 1887-től élete végéig országgyűlési képviselő volt, előbb az erdélyi Illyefalva, majd Fogaras, végül Máramarossziget mandátumával.
1897-ben saját lap kiadásával próbálkozott, ez volt a rövid életű Országos Hírlap. 1903-tól Az Újság főmunkatársaként dolgozott. 1907-ben összegyűjtött munkáiért a Magyar Tudományos Akadémia nagyjutalommal tüntette ki. 1910-ben még megünnepelték írói pályafutásának negyvenedik évfordulóját, ezután Máramarosszigetre utazott, ahonnan már nagybetegen tért vissza, s néhány nap múlva meghalt. Utolsó munkája, A fekete város könyv alakban való 1911-es megjelenését már nem érte meg.
[szerkesztés] Főbb művei
- A batyus zsidó lánya, 1871
- Ami a lelket megmérgezi, 1871
- A lutri, 1872
- Nibelungok harca, 1873
- Elbeszélések, 1874
- Pecsovics világ, 1874
- A vármegye rókája, 1877
- Még újabb fény- és árnyképek, 1878
- Falunk véneinek édes visszaemlékezése, 1879
- A tót atyafiak, 1881
- A jó palócok, 1882
- Nemzetes uraimék, 1882-83
- Az apró dzsentri és a nép, 1884
- Nemzetes uraimék, 1884
- A két koldusdiák, 1885
- A lohinai fű, 1885
- A tisztelt ház, 1886
- A beszélő köntös, 1889
- Kísértet Lublón, 1892-93
- Az eladó birtok, 1893
- Beszterce ostroma, 1894
- Szent Péter esernyője, 1895[1]
- Prakovszky, a süket kovács, 1897
- Gavallérok, 1897
- Új Zrínyiász, 1898
- Különös házasság, 1900
- Szelistyei asszonyok, 1901
- Sipsirica, 1902
- Akli Miklós, 1903
- A vén gazember, 1906
- Noszty fiú esete Tóth Marival, 1906-07
- A fekete város, 1908-10
- A néhai bárány
[szerkesztés] Galéria
 Mikszáth Kálmán emlékháza Szklabonyán (Szlovákia) |
 Mikszáth Kálmán szklabonyai emlékházának udvara |
 Mikszáth Kálmán portrészobra szklabonyai emlékházának udvarán |
 Mikszáth Kálmán szobra a róla elnevezett téren |
 Mikszáth Kálmán szobra (Kocsis András, 1960, Budapest VIII. kerülete) |
[szerkesztés] Jegyzetek és források
- ^ Megjelent Budapesten 1901-ben Révainál,1899-ben már lefordították angolra, 1904-ben franciára, s folyamatosan mind a mai napig szinte minden nyelvre
- Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái, Arcanum, Budapest, 2000, ISBN 9638602996
- Szerb Antal: Magyar irodalomtörténet. 6. kiad. Budapest : Magvető, 1978. ISBN 963270651X Mikszáth Kálmánról ld. 448-452.
- Magyar Életrajzi Lexikon [1]
- A magyar irodalom története 1849-től 1905-ig. Szerk. Sőtér István. 4. köt. Budapest : Akadémiai, 1965. Mikszáth ld. 702-761.
- Mohácsy Károly: Irodalom a középiskolák III. osztálya számára 49-54. old. (Korona Kiadó, Budapest 1992.)
- Új magyar irodalmi lexikon /szerk. Péter László. Budapest : Akadémiai Kiadó, 1994. 2. köt. ISBN 9630568063 (összkiadás ISBN 9630568047) Mikszáth szócikket ld. 1380-1382.
- Csáky Károly: Mikszáth Kálmánnal szülőföldjén, Katedra Könyvek 3, Lilium Aurum Kiadó, Dunaszerdahely, 1996, ISBN 8085704145
[szerkesztés] Külső hivatkozások
- Mikszáth művei a Magyar Elektronikus Könyvtár oldalain
- Mikszáth Kálmán művei a Mercator Stúdió Elektronikus Könyvkiadónál
- Mikszáth Kálmán munkái: Szövegek konkordanciákkal és gyakorisági statisztikákkal
- Mikszáthról bővebben
- Mikszáth Kálmán a PORT.hu-n
Hangoskönyvben megjelent művei
