III. Kázmér lengyel király
III. Kázmér | |
Piast Kázmér | |
III. Kázmér szoborportréja 1464-ből a Wiślicai bazilikán | |
Ragadványneve | Nagy Kázmér |
Lengyel Királyság királya | |
Kazimierz III Wielki | |
Uralkodási ideje | |
1333. március 2. – 1370. november 5. | |
Koronázása | Krakkó 1333. április 25. |
Örököse | Pomerániai Kázmér |
Elődje | I. (Kis) Ulászló |
Utódja | I. (Nagy) Lajos |
Életrajzi adatok | |
Uralkodóház | Piast-dinasztia |
Született | 1310. április 30. Kowal |
Elhunyt | 1370. november 5. (60 évesen) Krakkó |
Nyughelye | Krakkó |
Édesapja | I. (Kis) Ulászló lengyel király (1271–1333) |
Édesanyja | Piast Hedvig kaliszi hercegnő (1266–1339) |
Testvére(i) |
|
Házastársa | 1. Litvániai Anna (Aldona) (1309/10–1339) |
Házastársa | 2. Hesseni Adelhaid (1323 után–1371) |
Házastársa | 3. Rokiczana Krisztina (1330–1364) |
Házastársa | 4. Piast Hedvig (1350–1390) |
Gyermekei | 1. feleségétől: 1. Erzsébet (1326/1334–1361) 2. Kunigunda (1335–1357) 4. feleségétől: 3. Anna (1366–1425) 4. Kunigunda (1367–1370) 5. Hedvig (1368–1407 után) Ágyasától, Cudka úrnőtől: 6. Niemierza úr (1342 után–1386 után) 7. Pełka úr (1342–1365) 8. János (1342 után–1383) |
III. Kázmér aláírása | |
A Wikimédia Commons tartalmaz III. Kázmér témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
III. Kázmér (Kowal, 1310. április 30. – Krakkó, 1370. november 5.), gyakran Nagy Kázmér (lengyelül: Kazimierz III Wielki), lengyel király 1333–1370 között, a Piast-dinasztia utolsó tagja a lengyel trónon. Luxemburgi Zsigmond magyar király és német-római császár dédapja, akinek még megérte a születését (1368).
Élete
Szülei I. (Kis) Ulászló lengyel király és Piast Hedvig kaliszi hercegnő, Jámbor Boleszláv és Árpád-házi Boldog Jolán lánya. Nagy Kázmér 1325-ben Gediminas litván nagyfejedelem lányát, Aldonát vette el feleségül, aki felvette az Anna nevet. E házassággal biztosították a Lengyelország elleni litván rablóhadjáratok megszűnését, és a litván–lengyel szövetség létrejöttét.
Uralkodása elején sikerült lezárnia a még apja idejében kezdődött trónvitát a lengyel koronára szintén igényt tartó Luxemburgi János cseh királlyal sógora, Károly Róbert magyar király segítségével. Az 1335-ös visegrádi találkozójukon hármas szövetséget kötöttek az osztrák hercegek és a német-római császár ellen. A cseh király lemondott lengyel trónigényéről, Kázmér viszont Sziléziáról.[1]
A trónöröklés kérdésében 1339-ben született megállapodás Károly Róbert és Kázmér között, miután Anna királyné fiúutód nélkül, váratlanul elhunyt. A megállapodás rögzítette, hogy amennyiben Kázmér törvényes fiúgyermekek nélkül hal meg, akkor a koronát Károly Róbert vagy a fia örökli azzal a feltétellel, hogy megpróbálja visszaszerezni Lengyelország számára a tengermelléket és a többi elvesztett lengyel területet. Ennek fejében Károly Róbert elismerte Kázmér igényét a halicsi területre, azzal a kikötéssel, hogy ha Kázmérnak mégis lenne utóda, akkor Magyarország azt megvásárolhatja tőle.
1342-ben egyezséget kötött a Német Lovagrenddel, és kisebb területek fejében lemondott Pomerániáról. Így a lovagrend szabad kezet kapott keleti terjeszkedéséhez, Kázmér pedig Litvánia ellen fordult.[2]
Kázmér támogatta a lengyel városok fejlődését, adómentességet biztosított számukra, ösztönözte kereskedelmi tevékenységüket (például Biecz városáét) és ezek élénk kapcsolatokat építettek ki az északi-tengeri Hanza városokkal is.[2]
1364-ben a krakkói egyetem alapítása indult meg, feltehetően ez annak a következménye volt, hogy Kázmér igyekezte magát jól képzett szakemberekkel, politikusokkal és diplomatákkal körülvenni. Nagy Kázmér próbálta Krakkót gazdasági centrummá fejleszteni. Bevezette az egész Lengyelországra érvényes garast (grosz). Az ő nevéhez fűződik a szokásjogok jogrendbe gyűjtése is.
Nagy Kázmér volt a Piast-dinasztia utolsó királya Lengyelországban, de a Piastok még a különböző lengyel hercegségek élén továbbra is megőrizték befolyásukat a Lengyel Királyságban.
Gyermekei
- 1. feleségétől, Anna (Aldona) litván nagyhercegnőtől (1309/10–1339), Gediminas litván nagyfejedelem lányától, Jagelló litván nagyfejedelem nagynénjétől, 2 leány:
- Erzsébet (1326/34–1361) lengyel királyi hercegnő, férje V. Boguszláv pomerániai herceg (1318/19–1373), 2 gyermek:
- Pomerániai Erzsébet (1347–1393), férje IV. Károly német-római császár (1316–1378), 5 gyermek, többek között:
- Luxemburgi Zsigmond (1368–1437) a lengyel korona kijelölt örököse az akkori lengyel király, az apósa, I. Lajos által 1382-ben, magyar király és német-római császár, 1. felesége Mária (1371–1395) a lengyel korona kijelölt örököse az akkori lengyel király, az apja, I. Lajos által 1382-ben, magyar királynő, 1 fiú, 2. felesége Borbála cillei grófnő (1392–1451), 1 leány:
- (2. házasságából): Luxemburgi Erzsébet (1409–1442) magyar, cseh és német királyi hercegnő, német-római császári hercegnő, férje, I. (V.) Albert (1397–1439) osztrák herceg, magyar, cseh és német király, 4 gyermek, többek között:
- Habsburg Erzsébet (1437–1505) magyar és cseh királyi hercegnő, lengyel királyné és litván nagyhercegné, férje IV. Kázmér lengyel király (1427–1492), 13 gyermek, többek között:
- Jagelló János Albert (1459–1501), I. János Albert néven lengyel király és litván nagyherceg, nem nősült meg, gyermekei nem születtek
- Jagelló Sándor (1461–1506), I. Sándor néven lengyel király és litván nagyherceg, felesége Rurik Ilona moszkvai nagyhercegnő (1476–1513), gyermekei nem születtek
- Jagelló Zsigmond (1467–1548), I. Zsigmond néven lengyel király és litván nagyherceg, 1. felesége Szapolyai Borbála (1495–1515), I. (Szapolyai) János későbbi magyar király húga, 2 leány, 2. felesége Sforza Bona milánói hercegnő (1495–1558), 6 gyermek+3 természetes gyermek
- Habsburg Erzsébet (1437–1505) magyar és cseh királyi hercegnő, lengyel királyné és litván nagyhercegné, férje IV. Kázmér lengyel király (1427–1492), 13 gyermek, többek között:
- (2. házasságából): Luxemburgi Erzsébet (1409–1442) magyar, cseh és német királyi hercegnő, német-római császári hercegnő, férje, I. (V.) Albert (1397–1439) osztrák herceg, magyar, cseh és német király, 4 gyermek, többek között:
- Luxemburgi Zsigmond (1368–1437) a lengyel korona kijelölt örököse az akkori lengyel király, az apósa, I. Lajos által 1382-ben, magyar király és német-római császár, 1. felesége Mária (1371–1395) a lengyel korona kijelölt örököse az akkori lengyel király, az apja, I. Lajos által 1382-ben, magyar királynő, 1 fiú, 2. felesége Borbála cillei grófnő (1392–1451), 1 leány:
- Pomerániai Kázmér (Kaźko) (1351–1377), nagyapja, III. Kázmér lehetséges örököse a lengyel trónon I. Lajos magyar király ellenében, 1368-ban nagyapja örökbe fogadta, IV. Kázmér néven pomerániai herceg, 1. felesége Johanna (Kenna) (1350–1368), Algirdas litván nagyfejedelem lánya, gyermekei nem születtek, 2. felesége Piast Margit mazóviai hercegnő (1358 előtt–1388/96), gyermekei nem születtek.[3]
- Pomerániai Erzsébet (1347–1393), férje IV. Károly német-római császár (1316–1378), 5 gyermek, többek között:
- Kunigunda (1335–1357) lengyel királyi hercegnő, férje VI. Lajos bajor herceg és brandenburgi őrgróf (1330–1365), IV. Lajos német-római császár fia, gyermekei nem születtek
- Erzsébet (1326/34–1361) lengyel királyi hercegnő, férje V. Boguszláv pomerániai herceg (1318/19–1373), 2 gyermek:
- 2. feleségétől, Adelhaid (1323 után–1371) hesseni tartománygrófnőtől, II. Henriknek, Hessen tartománygrófjának a lányától, pápai hozzájárulás nélkül elváltak, a házasság gyermektelen maradt
- 3. feleségétől, Krisztina úrnőtől (1330–1364), Mikłusz Rokiczani özvegyétől, pápai hozzájárulás nélkül házasságuk érvénytelen volt, és az egyház szemében bigámiának számított, a házasság gyermektelen maradt
- 4. feleségétől, Piast Hedvig glogaui hercegnőtől (1350–1390),[4] III. Henrik glogaui herceg lányától, pápai hozzájárulás nélkül házasságuk érvénytelen volt, és az egyház szemében bigámiának számított, a házasságból 3 gyermek született, akiket V. Orbán pápa 1369. december 5-én törvényesített:
- Anna (1366–1425) lengyel királyi hercegnő (1369), 1. férje I. Vilmos cillei gróf (1361/62–1392), 1 leány, 2. férje II. Ulrik tecki herceg (–1432), további gyermekek nem születtek, 1 leány az 1. házasságból:
- (1. házasságából): Cillei Anna (1380/81–1416), Celje grófnője, lengyel királyné, férje II. Ulászló lengyel király (1351 körül–1434), 1 leány:
- Jagelló Hedvig (1408–1431) lengyel királyi hercegnő, litván nagyhercegnő, a lengyel korona kijelölt örököse, nem ment férjhez, gyermekei nem születtek
- (1. házasságából): Cillei Anna (1380/81–1416), Celje grófnője, lengyel királyné, férje II. Ulászló lengyel király (1351 körül–1434), 1 leány:
- Kunigunda (1367–1370) lengyel királyi hercegnő (1369)
- Hedvig (1368–1407 után) lengyel királyi hercegnő (1371. október 11-én XI. Gergely pápa törvényesítette), férje N. N. (–1408 előtt)
- Anna (1366–1425) lengyel királyi hercegnő (1369), 1. férje I. Vilmos cillei gróf (1361/62–1392), 1 leány, 2. férje II. Ulrik tecki herceg (–1432), további gyermekek nem születtek, 1 leány az 1. házasságból:
- Ágyasától, Cudka úrnőtől, 3 fiú:
- Ágyasától, Eszterka krakkói zsidó úrnőtől, gyermekei nem születtek
Származása
|
Jegyzetek
- ↑ Kristó Gyula, Makk Ferenc. Előszó., Károly Róbert emlékezete. Európa Könyvkiadó Budapest 1988. ISBN 963-07-4394-9
- ↑ a b Bertényi Iván. Magyarország az Anjouk korában. Gondolat, Budapest 1987 (1987). ISBN 963-281-776-1
- ↑ Margit hercegnő második férje VIII. Henrik briegi herceg volt, akinek két gyermeket szült, és az ő lányuk volt Piast Margit briegi hercegnő (1380/84–1409), Zsigmond magyar király jegyese 1. felesége, Mária magyar királynő halála után.
- ↑ Hedvig királyné másodszorra I. Rupert liegnitzi herceghez (1340/47–1409) ment feleségül, akitől további két lánya született.
- ↑ Miroslav Marek: Piast 3 (angol nyelven). Genealogy.eu, 2004. november 25. (Hozzáférés: 2014. szeptember 7.)
- ↑ Miroslav Marek: Piast 2 (angol nyelven). Genealogy.eu, 2004. november 25. (Hozzáférés: 2014. szeptember 7.)
- ↑ Miroslav Marek: Arpad 2 (angol nyelven). Genealogy.eu, 2004. május 4. (Hozzáférés: 2014. szeptember 6.)
- ↑ Miroslav Marek: Diessen 1 (angol nyelven). Genealogy.eu, 2003. december 2. (Hozzáférés: 2013. július 4.)
- ↑ Miroslav Marek: The Laskaris family (angol nyelven). Genealogy.eu, 2002. október 1. (Hozzáférés: 2014. szeptember 6.)
- ↑ Miroslav Marek: The Angelos family (angol nyelven). Genealogy.eu, 2003. december 8. (Hozzáférés: 2014. szeptember 6.)
Külső hivatkozások
- FMG/Poland King Genealogy – 2014. június 7.
- Genealogie-Mittelalter/Kasimir III. der Große König von Polen – 2014. június 7.
- Euweb/Piast Family – 2014. június 7.
- A Pallas nagy lexikona/III. Kázmér (MEK) – 2014. június 7.
Kapcsolódó szócikkek
Előző uralkodó: I. Ulászló |
Következő uralkodó: I. Lajos |