Császárgomba

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Császárgomba
Amanita caesarea.JPG
Rendszertani besorolás
Ország: Gombák (Fungi)
Törzs: Bazídiumos gombák (Basidiomycota)
Osztály: Osztatlan bazídiumú gombák (Homobasidiomycetes)
Rend: Kalaposgombák (Agaricales)
Család: Galócafélék (Amanitaceae)
Nemzetség: Amanita
Faj: A. caesarea
Tudományos név
Amanita caesarea
(Scop.) Pers.
Hivatkozások
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Császárgomba témájú médiaállományokat.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Császárgomba témájú kategóriát.

A császárgomba (Amanita caesarea) a kalaposgombák rendjén belül a galócafélék családjába tartozó Amanita nemzetség egyik ehető, Európa déli felében – így Magyarországon – is elterjedt gombája.

Jellemzői[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kalapja narancsvörös, tűzvörös vagy sárgásvörös, félgömb alakú, később kiterül; tetején néha fehér burokmaradványok vannak; széle finoman bordás; a kalapbőr lehúzható; átmérője 5‑20 cm. Lemezei halványsárgák, majd élénk citromsárgák lesznek, sűrűn állnak, nem lefutók és viszonylag szélesek. Tönkje citrom- vagy aranysárga, hengeres, tömör, alul gumósan megvastagszik, 8‑15 cm hosszú; a gallér is sárga, lelógó, felül enyhén bordázott; bocskora vastag, elálló, a tönkkel ellentétben fehér színű.

A fiatal gomba kacsatojás nagyságú is lehet, felül szélesebb, teljesen zárt, vastag fehér burokban van. A kifejlett gomba húsa sárgásfehér, a kalapbőr alatt sárgáspiros, a tönk közepétől lefelé fehér; illata kellemes, jóízű. Spórapora fehér; a spórák gömbölyűek vagy tojásdadok, méretük 9‑12 × 6‑7 μm.

Előfordulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mikorrhizás gombafaj, leginkább tölgyesben, szelídgesztenyésben található, de mindig csak a fák közvetlen közelében. Előfordul fenyvesben és mogyoró alatt is. A melegebb vidékek gombája, a száraz, agyagos talajt kedveli. Melegebb nyárutókon néhol tömegesen is terem, de általában nem mondható gyakorinak. Júniustól októberig terem.

Közép-Európában egyre ritkább faj, délebbre jóval inkább elterjedt. Mediterrán faj, mely a Földközi-tengertől Észak-Franciaországig, Belgiumig, Németországban Pfalzig, Észak-Bajorországig, Szlovákiáig, valamint a Kaukázusig fordul elő. Néhol ettől a területtől északra is megtalálták már, így 1925-ben és 1941-ben Jénánál. Európán kívül elterjedt még Észak-Afrikában, Kelet-Ázsiában, Japánban és Észak-Amerika déli részén.

Hasonló fajok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Császárgomba
mikológiai jellemzői
Étkezési érték:
ízletes
Tox Choice icon.svg
Életmód
Tráma
Spórapor
Mycorrhizal ecology icon.png
mikorrhizás
Gills icon.png
lemezes
White spore print icon.png
fehér
Kalap
Lemezek
Tönk
Convex cap icon.svg
domború
Flat cap icon.svg
vagy lapos
Free gills icon2.svg
szabadon állók
Ring and volva stipe icon.svg
galléros
és bocskoros

A mérgező légyölő galóca (A. muscaria) fehér lemezeiben, tönkjében és gallérjában tér el a császárgombától, de nincsen bocskora sem, hanem laza, bibircses övek találhatók a tönkjének tövén. A légyölő galóca kalapját számos apró petty borítja, ezeket azonban lemoshatja az eső. A fiatal császárgombát kettévágva széles, sárga sávok figyelhetők meg a kalap és a tönk húsában, míg a légyölő galócánál csak egy vékony sárgásvörös vagy narancssárga színű vonal látható a kalapbőr mentén. A hasonló színű galambgombáknak nincsen gallérjuk és bocskoruk, illetve a tönkjük sem sárga, húsuk pedig pattanva törő.

Felhasználása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jóízű, közkedvelt gomba, már a rómaiak is nagyra becsülték íze miatt („fungorum princeps”).

Képek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Albert L. – Babos L. – Bohus G. – Rimóczi I. – Siller I. – Vasas G. – Vetter J. (1990): Gombahatározó. Országos Erdészeti Egyesület Mikológiai Társasága, Bp., 474 p.
  • Kalmár Z. – Makara Gy. (1978): Ehető és mérges gombák. Natura, Bp., 314 p.
  • Michael, E. – Hennig, B. (1984): Handbuch für Pilzfreunde. Gustav Fischer, Lipcse.