Ugrás a tartalomhoz

Tatyjana Nyikityicsna Tolsztaja

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Tatyjana Tolsztaja
Született1951. május 3. (73 éves)
Szentpétervár, Szovjetunió
Állampolgársága
Nemzetiségeorosz Oroszország
HázastársaAndrey Lebedev (1974–)[1]
GyermekeiArtemy Lebedev
SzüleiNataliya Mikhailovna Lozinskaya
Nikita A. Tolstoy
Foglalkozása
IskoláiLeningrádi Egyetem (–1974, klasszika-filológia)
Kitüntetései
  • Grinzane Cavour irodalmi díj
  • Triumph
  • TEFI
A Wikimédia Commons tartalmaz Tatyjana Tolsztaja témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Tatyjana Nyikityicsna Tolsztaja (Leningrád, 1951. május 3. –) orosz író, televíziós műsorvezető, publicista, regényíró és esszéista.

Családja

[szerkesztés]

Leningrádban született írócsaládban. Apai nagyapja, Alekszej Nyikolajevics Tolsztoj úttörő sci-fi író volt, Nyikolaj Alekszandrovics Tolsztoj(wd) gróf[2] (1849-1900) és Alekszandra Leontyevna Turgenyeva(wd)[3] (1854-1906), Nyikolaj Turgenyev(wd)[4] dekabrista(wd)[5] és Ivan Turgenyev író rokona. Tolsztaja apai nagyanyja a költőnő Natalja Krandijevszkaja(wd)[6] volt. Anyai nagyapja, Mihail Lozinszkij(wd)[7] (1886-1955) irodalmi műfordító volt, aki Dante Isteni színjátékának fordításáról volt híres. Tolsztaja nővére, Natalja(wd)[8] szintén író volt. Fia, Artyemij Lebegyev(wd) az Art. Lebedev Studio(wd), egy orosz webdesign cég alapítója.[9]

Élete és munkássága

[szerkesztés]
Jobbról: Tatyana Tolsztaja; Mark Strand(wd); Susan Sontag; Richard Locke(wd), a School of the Arts(wd) Íróosztályának elnöke, és Derek Walcott.

1951—1983: korai évek

[szerkesztés]

Tatjana Tolsztaja Leningrádban született Nyikita Tolsztoj(wd)[10] fizikus professzor és Natalja Mihajlovna Lozinszkaja gyermekeként.[11] Hat testvérével együtt az Első Lensovet lakótelepi házban(wd)[12] nőtt fel.[13]

1974-ben diplomázott a Leningrádi Állami Egyetem(wd) klasszika filológia szakán. Ugyanebben az évben férjhez ment egy filológushoz, Andrej Lebegyevhez(wd)[14]. A házaspár az 1980-as évek elején Moszkvába költözött, ahol a Nauka kiadóban(wd) kezdett dolgozni.[15][16]

Tolsztaja visszaemlékezése szerint 1982 novemberében megműtötték a szemét, és három hónapot kellett rehabilitáción töltenie, mivel nem látott világosban. Úgy véli, hogy ez az időszak hozta meg számára az írást: a világból érkező állandó információáramlás nélkül kitisztult az elméje, és felfedezte magában a vágyat, hogy cselekményeket és történeteket írjon le.[17][18][19]

1983—1989: az irodalmi pálya kezdete

[szerkesztés]

1983-ban Tolsztaja irodalomkritikusként tűnt fel.[16]

Első novellája, az Arany tornácon (На золотом крыльце сидели) 1983-ban jelent meg az Avrora folyóiratban, és ezzel indult Tolsztaja irodalmi karrierje, majd az azonos című novelláskötete a peresztrojka és a posztszovjet időszak egyik legjelentősebb írójává tette. Ahogy Michiko Kakutani(wd)[20] írja, „visszhangokat találhatunk... dédnagybátyja, Leo Tolsztoj munkásságában - a természet szeretete, pszichológiai éleslátása, a mindennapi élet részleteire való figyelme”.[21] De „fényes, kísérteties történetei leginkább Csehov munkásságát idézik, a szereplők belső életét és beteljesületlen álmait szokatlan szimpátiával és éleslátással térképezi fel”, valamint „a szerző nabokovi nyelvszeretetét és a Bulgakovra és Gogolra emlékeztető, a szürreálisba való különös kirándulások iránti affinitását”.[22] 1987-ben azonos címmel - „On the Golden Porch” - novellagyűjteményt fordítottak le angolra, amely pozitív kritikákat kapott.[16] 1988-ban, amikor a könyv Oroszországban megjelent, több mint 50 000 példány fogyott el belőle órák alatt.[23] 1989-ben vendégprofesszorként orosz irodalmat tanított az austini Texasi Egyetemen.

1990—1999: élet az USA-ban és újságírás

[szerkesztés]

1990-ben Tolsztaja családjával együtt kivándorolt az Egyesült Államokba. Először a Princeton-on, majd a Skidmore College-ban(wd) kezdett orosz irodalmat és kreatív írást tanítani, és több egyetemen tartott előadásokat.[19][24] Újságíróként is feltűnt, és a New York Review of Books(wd), a The New Yorker, a TLS(wd), a Wilson Quarterly(wd) munkatársa volt, valamint olyan oroszországi kiadványoknak is írt, mint a Moscow News(wd), a Capital és a Russian Telegraph.[16][23]

1988-ban Tatjana és nővére, Natalja[8] közösen írtak egy novelláskötetet, amely Сёстры (Nővérek) címmel jelent meg.[16]

2000—2012: A hiúz, Botrányok iskolája, beszédírás

[szerkesztés]

Az 1990-es évek elején Tolsztaja a Jobboldali Erők Szövetsége(wd) pártnak (Union of Right Forces) dolgozott beszédíróként Dunya Szmirnova(wd)[25] forgatókönyvíróval és újságíróval, valamint Alekszandr Timofjevszkij(wd) irodalomkritikussal együtt.[26]

1999-ben Tolsztaja visszaköltözött Oroszországba. A következő évben jelent meg Кысь (Kisz) című regénye (magyarul A macskány címmel), amely egy disztópikus vízió az egykori (ma már elfeledett) Moszkva posztnukleáris orosz életéről, és egy negatív Bildungsromant mutat be, amely részben „a posztszovjet orosz politikai és társadalmi élet csalódásaival” szembesít.[27] Úgy jellemezték, mint „egy lepusztult világról szóló beszámolót, amely tele van az orosz múlt magasztos irodalmának visszhangjaival; az emberi embertelenség vigyorgó portréját; a művészet iránti tiszteletadást a maga szuverenitásában és tehetetlenségében egyaránt; a múlt jövőképét, amelyben a jövő most van”.[28] Az írónő bevallása szerint a regény megírása több mint 14 évig tartott.[24] 2003-ra több mint 200 000 példányt adtak el a Slynxből.[24]

Nem sokkal a Slynx megjelenése után Tolsztajának még három könyve jelent meg. Két novellagyűjteményt követett „Nappal” és „Éjszaka” címmel a Двое (Kettő), amelyet testvérével, Nataljával[8] közösen írt.[29]

2002 és 2014 között tizenkét éven át barátnőjével, Avdotya Szmirnovával[25] közösen vezette a A rágalom iskolája című orosz kulturális televíziós műsort (Школа злословия, Richard Sheridan színdarabjáról elnevezve), amelyben interjúkat készített a kortárs orosz kultúra és politika(wd) különböző képviselőivel.[30] 2003-ban A rágalom iskolája elnyerte az Orosz Nemzeti Televízió legjobb talkshow díját.[16]

2010-ben unokahúgával, Olga Prohorovával Tolsztaja kiadta a Pinokkió ABC-je-t (Та самая Азбука Буратино) – egy olyan versgyűjteményt, amelynek abban a könyvben kellett volna lennie, amelyet Buratino eladott (Alekszej Tolsztoj: Aranykulcsocska). Egy orosz magazinnak adott interjúban Tolsztaja bevallotta, hogy gyermekkora óta dédelgette ennek a könyvnek az ötletét, de csak amikor gyermekei felnőttek, unokahúga „vette fel” a projektet, és segített a könyv megírásában.[16]

2013 után

[szerkesztés]

2015. június 12-én jelent meg a The New Yorkerben a The Square,[31] egy sötét tisztelgés Kazimir Malevics 1915-ös Fekete négyzet(wd) című festménye, a semmi előtt, amely egy önreferenciális bekezdéssel zárul.

2018-ban Aetherial Worlds címmel novelláskötete jelent meg Oroszországban.[16] A játékos és költői nyelven megírt történetek a gyermekkoráról, utazásairól és családjáról szóló valós és fiktív visszaemlékezések keverékei.[32][33] A könyv elnyerte az Ivan Belkin Irodalmi Díjat.[34] Hamarosan lefordították angolra, és pozitív visszhangot kapott.[35]

2020-ban elnyerte az Év írója díjat. Ezzel a díjjal a termékeny írókat tüntetik ki az orosz irodalomhoz való hosszú távú hozzájárulásukért.[36]

Bibliogáfia

[szerkesztés]
Gyűjtemények
  • На золотом крыльце сидели (1987)
    • Tolstaya, Tatyana. On the golden porch ford.: Antonina W. Bouis:. New York: Knopf (1989. november 9.) 
    • On the golden porch ford.: Antonina W. Bouis:. New York: Vintage (1990. november 9.) 
    • On the golden porch and other stories ford.: Antonina W. Bouis:. Penguin (1990. november 9.) 
  • Любишь — не любишь (1997)
  • Сёстры (Natalja Tolsztojjal közösen; 1998)
  • Река Оккервиль (1999)
  • Двое (Natalja Tolsztojjal közösen; 2001)
  • День. Личное (2001)
  • Ночь (2001)
  • Изюм (2002)
  • Круг (2003)
  • Белые стены (2004)
    • Tolstaya, Tatyana. White walls : collected stories. New York: New York Review Books (2007. november 9.) 
  • Женский день (2006)
  • Не кысь (2007)
  • Река (2007)
  • Кысь. Зверотур (Elbeszélések, 2009)
  • Девушка в цвету (2015)
  • Легкие миры (2018)
    • Tolstaya, Tatyana. Aetherial worlds : stories ford.: Anya Migdal:. New York: Knopf (2018. november 9.) 
Regény
  • Кысь(2000)
    • Tolstaya, Tatyana. The slynx ford.: Jamey Gambrell:. Boston: Houghton Mifflin (2003. november 9.) 
    • The slynx, Pbk ford.: Jamey Gambrell:, New York: New York Review Books (2003. november 9.) 

Magyarul megjelent

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ https://museumstudiesabroad.org/tatyana-tolstaya-biography/
  2. ↑ Nyikolaj Alekszandrovics Tolsztoj gróf (1849. november 29. – 1900. február 9.) a Tolsztoj család(wd) középső ágának képviselője, szamarai járási vezető, A. N. Tolsztoj író hivatalos apja.
  3. ↑ Alexandra Leontyevna Bosztrom (szül. Turgenyeva; 1854. – 1906.) orosz író, Alekszej Nyikolajevics Tolsztoj író anyja.
  4. ↑ Nyikolaj Ivanovics Turgenyev (1789. október 23. – 1871. november 10.) korai orosz birodalmi közgazdász és politikai teoretikus.
  5. ↑ Az 1825-ös dekabrista felkelés sikertelen puccskísérlet volt az Orosz Birodalomban.
  6. ↑ Natalja Vasziljevna Krandijevszkaja (oroszul: Наталья Васильевна Крандиевская; 1888–1963) orosz költő és emlékiratíró.
  7. ↑ Mihail Leonyidovics Lozinszkijt (oroszul: Михаил Леонидович Лозинский; 1886. július 20. – 1955. január 31.) a 20. század legkiválóbb orosz műfordítójának tartják.
  8. ↑ a b c Natalja Nyikiticsna Tolsztaja (Oroszul: Наталья Никитична Толстая; 1943. május 2. – 2010. június 15.) orosz író és műfordító.
  9. ↑ Ratings of top 100 leading Web design firms in Russia −2013 {{{2}}} Google translation
  10. ↑ Nyikita Alekszejevics Tolsztoj (1917. február 27. – 1994. október 19.) szovjet és orosz fizikus, professzor, közéleti személyiség és politikus.
  11. ↑ Tatyana Tolstaya (orosz nyelven). vashdosug.ru. [2013. május 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. február 10.)
  12. ↑ Az Első Lensovet lakóház egy konstruktivista korabeli lakóépület Szentpéterváron.
  13. ↑ Татьяна Толстая: "Отец был необычайно ярким человеком, я его таким помню" (orosz nyelven). Sobaka, 2017. március 1. (Hozzáférés: 2022. november 16.)
  14. ↑ Andrej Valentinovics Lebegyev (1951. május 9. –) szovjet és orosz filológus, klasszika-filológus, filozófus.
  15. ↑ Татьяна Никитична Толстая. Биографическая справка (orosz nyelven). RIA Novosti, 2011. május 3. [2013. április 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. február 10.)
  16. ↑ a b c d e f g h Harnish, Lucy: Tatyana Tolstaya: From Sightlessness to Imagination (angol nyelven). Museum Studies Abroad, 2018. július 24. (Hozzáférés: 2022. november 20.)
  17. ↑ Татьяна Толстая: «В 1960-е постоянно ощущались дефицит и унижения» (orosz nyelven). Sobaka. (Hozzáférés: 2022. november 20.)
  18. ↑ Толстая, Татьяна Никитична (orosz nyelven). TASS. (Hozzáférés: 2022. november 20.)
  19. ↑ a b Сколько не читай, книги не принесут пользы, если человек не развит духовно — Татьяна Толстая (orosz nyelven). Prima Media, 2022. október 9. (Hozzáférés: 2022. november 20.)
  20. ↑ Michiko Kakutani (1955. január 9. –) amerikai író.
  21. ↑ [1], nytimes.com, 25 Apr 1989.
  22. ↑ [2], nytimes.com, 11 Feb 2003.
  23. ↑ a b Hamilton, D.: A Literary Heiress : Author: A distant relative of Leo Tolstoy, Russian short-story writer Tatyana Tolstaya says writing is in her blood. Critics say her work follows in the tradition of Gogol and praise it for its satire and surrealism (angol nyelven). The LA Times, 1992. május 12. (Hozzáférés: 2022. november 21.)
  24. ↑ a b c Bohlen C.: A Tolstoy Speaks, And Russia Listens (angol nyelven). The New York Times, 2003. január 11. (Hozzáférés: 2022. november 21.)
  25. ↑ a b Avdotya (Dunya) Szmirnova (1969. június 29. –) orosz forgatókönyvíró, filmrendező, producer, televíziós műsorvezető és irodalomkritikus.
  26. ↑ Zhelnov, A.: Татьяна Толстая: "Я боюсь говорить об Украине. Любое слово сейчас может кончиться пулей" (orosz nyelven). TV Rain, 2014. június 18. [2021. december 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. november 21.)
  27. ↑ [3], Encyclopedia of Russian History, encyclopedia.com, 24 March 2017, 13 May 2015.
  28. ↑ [4], nyrb.com, The Slynx by Tatyana Tolstaya, translated from the Russian by Jamey Gambrell.
  29. ↑ Petrova, E.: Granddaughter of Russian classic author Alexei Tolstoy, writer Tatyana Tolstaya became TV show-woman (angol nyelven). English Pravda, 2004. január 28. (Hozzáférés: 2022. november 21.)
  30. ↑ Tatyana Tolstaya (angol nyelven). NYRB. (Hozzáférés: 2022. november 21.)
  31. ↑ [5], Tolstaya, Tatyana. The Square. The New Yorker, Volume 91. Translated by Anya Migdal, June 12, 2015.
  32. ↑ Chakraborty, A.: Aetherial Worlds by Tatyana Tolstaya review – an elegiac Russian collection (angol nyelven). The Guardian, 2019. május 3. (Hozzáférés: 2022. november 21.)
  33. ↑ Sacks, S.: Fiction Chronicle: Life Will Deceive You Later (angol nyelven). The Wall Street Journal, 2018. március 16. (Hozzáférés: 2022. november 21.)
  34. ↑ Премию Белкина получила Татьяна Толстая (orosz nyelven). Colta, 2014. február 28. (Hozzáférés: 2022. november 21.)
  35. ↑ David S. Wallace: "Aetherial Worlds" by Tatyana Tolstaya (angol nyelven). The New Yorker Recommends, 2018. április 24. (Hozzáférés: 2022. november 21.)
  36. ↑ Татьяна Толстая получила Гран-при премии "Писатель года" (orosz nyelven). RBC, 2020. szeptember 19. (Hozzáférés: 2022. november 21.)

További információk

[szerkesztés]

Fordítás

[szerkesztés]
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Tatyana Tolstaya című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Tatyjana_Nyikityicsna_Tolsztaja&oldid=27582629”