Disztópia
| Ehhez a szócikkhez további forrásmegjelölések, lábjegyzetek szükségesek az ellenőrizhetőség érdekében. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts a szócikk fejlesztésében további megbízható források hozzáadásával. |
A disztópia az utópiának a negatív ellentéte, egy elnyomó, emberi jogokat nélkülöző, borús és negatív társadalom vagy világ víziója, ahol az életkörülmények nyomorúságosak, kiszámíthatatlanok és ahonnan lehetetlen kiszabadulni, amelynek vezetői teljes hatalmat gyakorolnak a polgárok felett, akik már nem élhetik szabad akaratukat. A disztópia, mint műfaj gyakran arra szolgál, hogy felhívja a figyelmet a politika, a környezet, a gazdaság, a technológia stb. valós problémáira.[1]
Egyéb nevei: negatív utópia, antiutópia, ellenutópia.

Etimológia
[szerkesztés]A görög δυσ- (disz) prefixum (jelentése ’beteg’, ’rossz’ vagy ’abnormális’) és a ’hely’ jelentésű τόπος (toposz) szó összetételéből.
Jellemzői
[szerkesztés]Egy disztópikus társadalom jellemzői [3]
- A vezetők a propagandát a társadalom irányítására használják
- Az információ, a független gondolkodás és a szabadság korlátozott vagy cenzúrázott
- A polgárok állandó megfigyelés alatt állnak
- A polgárok félnek a külvilágtól
- Az emberek egy embertelen (dehumanizált) világban élnek
- A társadalom polgárai egy alakot vagy eszmét istenítenek
- A természeti világot száműzik
- A polgárok egységes elvárásokhoz igazodnak
- Az individualitás és az ellenvélemény rossz
A disztópia általában a jövőben játszódó narratíva, amelyben egy ijesztő vagy nemkívánatos társadalmi rend jelenik meg. A disztópikus történetek szerzői gyakran a jelen aggasztó társadalmi fejleményeire kívánják felhívni a figyelmet és azok következményeire akarnak figyelmeztetni, a jövő pesszimista képének felhasználásával.[4]
Előfordulása
[szerkesztés]Disztópikus társadalom számos művészi alkotásban megjelenik, ezek többsége a jövőben játszódik. A különböző irodalmi művekben vagy filmalkotásokban az ilyen társadalmakat általában elembertelenedés, atomháború, elnyomó, totalitárius rendszerek uralma, természeti vagy társadalmi katasztrófa jellemzi, amely a társadalom drámai hanyatlásához vezet. Gyakran ínség, szegénység, elnyomás, erőszak, járványok, szennyeződések lépnek fel. Az ábrázolásmód gyakran ironikus vagy szatirikus. Gyakori motívum, hogy a látszólag rendezett, boldog társadalomban élő főszereplő fokozatosan ismeri fel a rendszer elnyomó, az egyéniséget, önállóságot nem tűrő jellegét (pl. a Szép új világ vagy az 1984 hőse). A disztópiát bemutató alkotások gyakran valós világproblémákra hívják fel a figyelmet, legyen az társadalmi, környezeti, politikai, gazdasági, vallási, pszichológiai, etikai, tudományos vagy technológiai jellegű. Néhány szerző a fogalmat olyan, a valóságban létező társadalmi formákra is alkalmazza, jellemzően totalitárius államokra, ahol úgy érzik, a társadalom szétesőben van és az összeomlás felé közeledik.
Irodalom
[szerkesztés]Néhány a legismertebb disztópikus irodalmi alkotások közül:

- Jonathan Swift: Gulliver utazásai (1726)
- Johanna Braun – Günter Braun: A nagy varázsló tévedése (1972)
- Madách Imre: Az ember tragédiája (1862)
- Veronica Roth: A beavatott-trilógia (2011)
- Jevgenyij Ivanovics Zamjatyin Mi (1924)
- Aldous Huxley Szép új világ (1932)
- Babits Mihály Elza pilóta vagy a tökéletes társadalom (1933) című regénye
- Karel Čapek Harc a szalamandrákkal (1936) című regénye
- Szathmári Sándor Kazohinia (1941) című könyve
- George Orwell 1984 (1949), és Állatfarm (1945) című regénye
- Ray Bradbury Fahrenheit 451 (1953) című könyve
- William Golding A Legyek Ura (1954) című regénye
- Stanisław Lem Éden (1959) című műve
- Czakó Gábor Eufémia (1983) című regénye
- Margaret Atwood A szolgálólány meséje (1985) című regénye
- Lois Lowry Az emlékek őre (1993) című regénye[5]
- Ben Elton Vakvilág (2007) című regénye
- Lauren Oliver Delirium (2011) című könyve
- Suzanne Collins Az éhezők viadala (2011) című könyve
- Marie Lu Legenda (2011) című regénytrilógiája
- Vlagyimir Szorokin Tellúria (2014) című regénye
- Alexandra Bracken: Sötét Elmék (2018) című regénytrilógiája
- Philip K. Dick: Álmodnak-e az androidok elektronikus bárányokkal? (1968)
- Karin Boye: Kallocain (1940)
Filmművészet
[szerkesztés]- Alphaville
- Az időgép
- Brazil
- 451 Fahrenheit
- 1984
- Gattaca
- Az ember gyermeke
- Equilibrium
- V mint Vérbosszú
- 12 majom
- Metropolis
- Mátrix; Mátrix – Újratöltve; Mátrix – Forradalmak
- Zöld szója
- Szárnyas fejvadász
- Hegylakó 2.
- Waterworld – Vízivilág
- A jövő hírnöke
- Mad Max
- Hülyék Paradicsoma
- Cyborg – A robotnő
- Neon City
- Terminátor – A halálosztó
- Lopott idő
- Logan futása
- A sziget
- Az éhezők viadala
- A beavatott
- Dark City
- Modern idők
- Truman Show
- Elysium – Zárt világ
- Valós halál
- Vongozero, menekülés a tóhoz
- Laserhawk kapitány: Egy Blood Dragon-történet
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Deery J. Dystopias // Encyclopedia of Literature and Science / Pamela Gossin. — Greenwood Press, 2002. — P. 115—116. — 575 p. — ISBN 9780313305382.
- ↑ Greg Girard: City of darkness : life in Kowloon Walled City. Ian Lambot. 1993. ISBN 1-873200-13-7 Hozzáférés: 2023. január 25.
- ↑ Dillon -MDC, Christina: LibGuides: Dystopias & Utopias: Home (angol nyelven). libraryguides.mdc.edu. (Hozzáférés: 2025. szeptember 18.)
- ↑ S. Meyer: Die anti-utopische Tradition: eine ideen- und problemgeschichtliche Darstellung. Frankfurt am Main 2001, ISBN 3-631-37492-5, S. 15 (németül)
- ↑ Tóth Patrícia: Sötét liftben, felfelé. James Dashner: Az Útvesztő, Tűzpróba. In.: Alexandra Könyvjelző. X. évf., 9. (2014. szeptember) sz., 63. oldal
Források
[szerkesztés]További információk
[szerkesztés]- Disztópia a 21. században, galaktika.hu