Űropera

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Az űropera a science fiction egy alfajtája, ami a lovagregényes, gyakran melodrámai kalandot helyezi előtérbe. Főleg vagy teljes mértékben a világűrben játszódik, így nagyrészt fejlett technológiát és képességeket birtokló ellenfelek csapnak össze benne. A kifejezésnek semmi köze a zenéhez, és hasonló a szappanopera kifejezéshez. Az űropera sajátossága, hogy a szereplők, csaták, hatalmak, látványvilág és témák sokszor eléggé nagyarányúak.

Néha az űropera kifejezést pejoratív értelemben is használják, hogy rossz minőségű science fictiont jelöljenek meg vele, de gyakrabban használják értékítélet nélküli értelemben.

Változó definíció[szerkesztés]

Ahogy David G. Hartwell és Kathryn Cramer feljegyezték a 2006-ban írt űropera-antológiájukban: "nincsen általános megegyezés abban, mi az [űropera], melyik írók a legjobb példák, sőt még abban sem, milyen művek számítanak űroperának".[1] Azt is leírták, hogy az űroperának számos kulcsmeghatározása volt történelme során, amiket az irodalmi politika is jelentősen befolyásolt.[1] Azt mondják, hogy "ami science fantasy volt, most űropera, ami meg űropera volt, azt már teljesen elfelejtették."[1]

Az "űropera" kifejezést 1941-ben találta ki Wilson Tucker rajongó (és később szerző) egy fanzine-cikkben,[2] pejoratív kifejezésként. Ebben az időben a rádió-drámasorozatok az Amerikai Egyesült Államokban szappanoperaként terjedtek el, mivel sok ilyen sorozatot szappangyártók szponzoráltak. Tucker az űroperát a szappanopera science-fiction megfelelőjeként határozta meg: "nyomasztó, idejétmúlt űrhajós történet".[3] Még korábban a western stílusú szappanoperákat lóoperának kezdték hívni. Néhány rajongó és kritikus észrevette, hogy néhány űropera cselekményeit a lóoperából vették át és űrkörnyezetbe helyezték.

Az "űropera" kifejezés rossz sci-fiként való használata fennmaradt egészen az 1970-es évekig.[1] Vagyis olyan műveket, amiket ma "űroperának" sorolunk be, eredetileg nem hívtak így.[1]

Az 1960-as években kezdődött az űropera újradefiniálása Brian Aldissnak az 1974-es űropera-antológiában olvasható meghatározása szerint, és ezt nagymértékben elfogadták az 1970-es években is.[1] De nem sok idő telt el újradefiniálása óta, máris kétségbe vonták a meghatározást, például Judy-Lynn del Rey szerkesztői gyakorlata és marketingje, valamint férje és kollégája, Lester del Rey értékeléseiben.[1] Azt állították, hogy elavultak már az űroperák, és a Del Rey-könyvek Leigh Brackett korábbi munkáinak újbóli kiadásait is űroperának minősítették.[1] A kora 80-as évekre az űroperát - az űrben játszódó kalandtörténeteket - megint újradefiniálták, és sok népkultúra-művet (pl. a Csillagok háborúját is) űroperának jelölték meg.[1] Csak a kora 90-es években fogadták el az űropera kifejezést legitim sci-fi műfajként.[1] Hartwell és Cramer így határozzák meg az űroperát: "színes, drámai, nagymértékű sci-fi kaland, amit értelemesen és néha gyönyörűen írtak meg, és amely általában egy együttérző, hősies főszereplőre és akciócselekményre fókuszál. Általában a viszonylag távoli jövőben játszódik az űrben vagy más világokban, és jellemzően optimista a hangneme. Gyakran háborúról, kalózkodásról, háborús virtusokról és nagyszabású akcióról szól."[1]

Története[szerkesztés]

Azok a korai művek, amik összefüggtek a műfajjal, de megelőzték a műfaj megjelenését, sok olyan elemet tartalmaztak, amiből később az űropera elemei lettek. Ezeket proto-űroperának hívjuk.[4] A legkorábbi proto-űroperákat néhány kevésbé ismert közép-XIX. századi francia szerző írta, például a Star ou Psi de Cassiopée: Histoire Merveilleuse de l’un des Mondes de l’Espace (1854), írta C. I. Defontenay és a Lumen (1872), írta Camille Flammarion. Nem igazán népszerű proto-űroperákat írtak már a viktoriánus és az edwardi sci-fi korszakban is, pl. Percy Greg, Garrett P. Serviss, George Griffith, és Robert Cromie.[5] Egy kritikus az első űroperaként idézi Robert William Cole The Struggle for Empire: A Story of the Year 2236 (Harc a birodalomért: 2236 története) című művét.[6] Ez leír egy földi emberek és egy, a Sirius bolygón található idegen faj közti konfliktust. Azonban a regény ötlete egy nacionalista műfajból jön, a jövőbeli háborús fikcióból, ami 1880-tól 1914-ig volt népszerű,[7] és így sokan vitatják azt, hogy ez lenne az első űropera.

Ezt a korai kezdetet leszámítva, csak a késő 1920-as évekre kezdett megjelenni rendszeresen sci-fi magazinokban az űropera.[1][4] Filmben, a műfaj valószínűleg az 1918-as dán filmmel, a Himmelskibettel kezdődött.[8] Eltérően a korábbi történetektől, amik főleg a Föld inváziójáról vagy egy űrjármű feltalálásáról szóltak, az űroperában már meglévő volt az űrutazás (általában úgy, hogy a történet a távoli jövőben játszódik), átugrotta a bevezetést és rögtön a történetbe ugrott. Néhány ilyen típusú korai történet például: J. Schlossel Invaders from Outside (Megszállók kintről) (1925 januárja, Weird Tales (Furcsa történetek)),[9] Ray Cummings Tarrano the Conqueror (Tarrano, a hódító) (1925), Edmond Hamilton Across Space (Át az űrön) (1926) és a Crashing Suns (Összeütköző napok) (a Weird Tales-ben, 1928 augusztusa–szeptembere), J. Schlossel The Second Swarm (A második raj) (1928 tavasza, az Amazing Stories Quarterly (Csodálatos történetek-ben), és a The Star Stealers (A csillagtolvajok) (1929 februárja a Weird Tales-ben).[4] Más hasonló történeteket is írtak 1929 és 1930 között. 1931-re az űropera már egy nagyobb alfaja volt a science fictionnek.[forrás?]

Azonban E. E. "Doc" Smith az a szerző, akit legtöbbet emlegetnek a műfaj igazi atyjaként. Elsőként kiadott művét, a The Skylark of Space (Az űr pacsirtája) címmel (1928 augusztusa-októbere, Amazing Stories) gyakran hívják az első nagy űroperának.[4] Egy űrhajtóművet feltaláló tudós meséjét keresztezi science fantasy-val vagy planetary romance Edgar Rice Burroughs stílusában.[1] Smith későbbi Lensman (A lencsés) sorozata és Edmond Hamilton, John W. Campbell, és Jack Williamson művei az 1930-as és 1940-es években nagyon népszerűek voltak és sokat imitálták más írók. A korai 1940-es években néhány ilyen történet ismétlődése és szertelensége tiltakozást váltott ki rajongókból, és emiatt lett a kifejezésnek pejoratív értelme.


Paul J. McAuley szerző szerint főleg brit írók az 1970-es években újra próbálták feltalálni az űroperát[10] (pár nem brit kritikus vitatja azt, hogy a britek igényt tartanak az űropera műfajának uralmára[1]). Ebben a folyamatban jelentős események többek között M. John Harrison The Centauri Device (A Centauri-berendezés) című művének kiadása 1975-ben, David Pringle és Colin Greenland "fegyverbe hívó" vezércikke az Interzone 1984-es nyári számában,[10] valamint a Csillagok háborújának sikere, ami sok űropera-konvenciót szorosan követ.[1] Ez az "új űropera", ami ugyanabban az időben fejlődött ki, amikor a cyberpunk felemelkedett és hatással volt rá, de sötétebb, az "emberiség győzelméről" szóló sablonoktól eltávolodik, újabb technológiák vannak benne és erősebb a jellemzése, mint a régi űroperákban. Bár a hagyományos űropera csillagközi skáláját és látásmódját megőrzi, tudományosan merev is lehet.

Az új űropera reakció volt a régire. Az új űropera támogatói azt állítják, hogy a műfaj a jellemek feltárását, a cifra írást, magas irodalmi mércéket, a valószínűséget és a kortárs társadalmi gondok erkölcsi feltárását helyezi központba. McAuley és Michael Levy[11] Iain Bankst, Stephen Baxtert, M. John Harrisont, Alastair Reynoldsot, McAuley-t magát,[10] Ken MacLeodot, Peter F. Hamiltont, és Justina Robsont tekintik az új űropera legjelentősebb alkotóinak.

Definíciók kontraszt alapján[szerkesztés]

Néhány kritikus megkülönbözteti az űroperát és a bolygóközi kalandot.[12] Amíg az űropera a westernből és a tengeri kalandokból fejlődött, a bolygóközi kaland az elveszett civilizációk történetéből nőtte ki magát. Mindkettőben vannak kalandok egzotikus helyeken, de az űroperában az űrutazáson, a bolygóközi kalandban pedig az idegen világokon van a hangsúly. Ilyen nézőpont szerint az Edgar Rice Burroughs által írt marsi, vénuszi és holdi beállítású történetek és Leigh Brackett Eric John Stark-történetei is bolygóközi kalandok.

Az űroperát a hard science fictionnel is szembe lehet állítani, amiben a nyomaték a technológiai folyamatok és találmányok hatásán van, és ahol óvatosan szabják meg a beállításokat, hogy ne mondjanak ellent a fizika, kozmológia, matematika és biológia törvényeinek. Azonban egyesek szerint nincs éles határ a hard sci-fi és az igazi űropera között.

Az űropera egyik részhalmaza egybevág a military science fictionnel, ami a nagy űrcsatákra koncentrál futurisztikus fegyverekkel. Ilyen történetekben a katonai hangszínt és a fegyverrendszert nagyon komolyan lehet venni. Az egyik szélsőség jövőbeli háborúkról - vagy ilyen háborúk hatásairó - szóló spekuláció; a másik véglet katonai összeesküvések sci-fi köntösbe öltöztetve. A "katonai űropera" kifejezést is használják néha ezen alfajok jelölésére, például Sylvia Kelso kritikájában, amikor Lois McMaster Bujold Vorkosigan sorozatáról ír.[13]

Értékelés[szerkesztés]

1982 és 2002 között, valamint történelmének nagy része alatt, a legjobb sci-fi regényért járó Hugo-díjat sokszor űroperának adományozták.[1]

Paródiák[szerkesztés]

Fredric Brown What Mad Universe (Milyen őrült univerzum) című művében a főszereplő egy józanul gondolkodó sci-fi magazin-szerkesztő, aki hirtelen egy alternatív történelembe kerül, ahol minden űropera-klisé (hatalmas hős, aki űrlényekkel harcol, akik az emberiséget akarják megsemmisíteni) mindennapi valóság.

Harry Harrison Bill, the Galactic Hero (Bill, a Galaktika hőse) című műve a klasszikus űropera konvencióit parodizálja ki.[14] Az 1987-es film, az Űrgolyhók, amit Mel Brooks rendezett és segített megírni, egy Csillagok háborúja-paródia sok űropera-jellemzővel. Az amerikai animált filmsorozat, a Futurama, amit Matt Groening készített, időről időre játszik az űropera műfajával.

Az űropera népszerű sok műfajban, beleértve a regényeket, novellákat, filmeket, sorozatokat és videojátékokat is.

Lásd még[szerkesztés]

Hivatkozások[szerkesztés]

Jegyzetek
  1. ^ a b c d e f g h i j k l m n o p Hartwell and Cramer 2008, Introduction, pp. 10-18.
  2. Tucker 1941, p. 8.
  3. Langford 2005, pp. 167-168.
  4. ^ a b c d Dozois and Strahan 2007, "Introduction" p. 2.
  5. Bleiler and Bleiler 1990, pp. 147-148.
  6. Bleiler and Bleiler 1990, p. 147.
  7. Clarke 1997
  8. Hardy 1994, p. 56.
  9. Bleiler and Bleiler 1990, section "Schlosser, J."]
  10. ^ a b c McAuley, August 2003
  11. Levy 2008, pp. 132-133.
  12. SF Citations for OED, "Planetary romance"
  13. Hartwell and Cramer 2006, Introduction, p. 251.
  14. Lilley, Ernest. „Review”, SFRevu, 2003. augusztus 1. (Hozzáférés ideje: 2009. február 28.) 
Bibliográfia

Ez a szócikk részben vagy egészben a Space opera című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Külső hivatkozások[szerkesztés]