Leigh Brackett

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Leigh Brackett
Született
  • Leigh Douglass Brackett
  • Leigh Douglas Brackett

1915. december 7.[1][2][3][4][5]
Los Angeles
Elhunyt

Lancaster
Állampolgárságaamerikai
HázastársaEdmond Hamilton (1946–1977)
Foglalkozása
Kitüntetései
Halál okarák
SírhelyeKinsman Cemetery New[7]
A Wikimédia Commons tartalmaz Leigh Brackett témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség
A Brackett és Bradbury által közösen írt The Lorelei of the Red Mist a Planet Stories címlapján 1946-ban
Brackett első detektívtörténete, a Murder in the Family a Mammoth Detective címlpján 1943-ban

Leigh Brackett (Los Angeles, 1915. december 7. – Lancaster, 1978. március 18.) amerikai tudományos-fantasztikus írónő.

Élete[szerkesztés]

Szülővárosában nőtt fel. 1946. december 31.-én, 31 évesen ment feleségül Edmond Hamiltonhoz a kaliforniai San Gabrielben, az esküvőn a vőfély Ray Bradbury volt. Ezután az ohió-i Kinsmanbe költözött. Rákban hunyt el.[8] 2020-ban Retro-Hugo-díjat kapott.

Munkássága[szerkesztés]

Irodalom[szerkesztés]

Húszas évei közepén kezdett a fantasztikus irodalommal foglalkozni, Martian Quest című elbeszélése az Astounding 1940. februári számában jelent meg. Írói pályafutása első évei (1940-1942) voltak a legtermékenyebbek. Néhány története társadalmi problémákkal foglalkozott, például a The Citadel of Lost Ships (1943), amely a Föld egyre jobban terjeszkedő kereskedelmének az idegen világok civilizációira gyakorolt hatásait vizsgálta. Ezidőben a Los Angeles Science Fantasy Society (LASFS) aktív tagja volt, ahol közreműködött a Pogo's STF-ETTE című, csak női szerzők írásait közlő fanzinban.[9]

Első önálló regénye, a No Good from a Corpse (1944) egy Raymond Chandler hatását tükröző krimi volt. E munkája eredményeképp megkapta első nagy forgatókönyvírói megbízatását. Ezt követően Brackett sci-fi történetei egyre igényesebbé váltak. Első fantasztikus regény, a Shadow Over Mars (1944) minden hibája ellenére egy új stílus kezdetét jelentette munkásságában, amelyet az 1940-es évek detektívregényei és a film noir befolyásolt.[10]

A Planet Stories jelentette meg a Lorelei of the Red Mist című novellát, amelynek főszereplője egy Hugh Starke nevű tolvaj.[11] Brackett a novella első felét készítette el, aztán a kéziratot átadta Ray Bradbury-nek, mivel ő a The Big Sleep című film forgatókönyvén dolgozott. Ő maga csak 1948-ban tért vissza a fantasztikus irodalomhoz. 1948 és 1951 közt számos fantasztikus kalandregényt-és novellát írt, ezek hosszabbak voltak korábbi munkáinál. Sea-Kings of Mars (1949) című regénye később The Sword of Rhiannon címmel jelent meg.

A Queen of the Martian Catacombs (1949) című művében Brackett megalkotta Eric John Stark karakterét. Starkot, a földi árvát a Merkúr őslakói nevelték fel, akiket később földiek öltek meg. Egy terrai tiszt menti meg Starkot, aki örökbe fogadja és mentorálja a fiút. Amikor fenyegetve érzi magát, Stark visszatér a primitív "N'Chakához", a "törzs nélküli emberhez", aki a Merkúron volt. 1949 és 1951 közt Brackett Starkot három történetben szerepeltette: Queen of the Martian Catacombs, Enchantress of Venus és Black Amazon of Mars.

Brackett történetei egyre inkább elégikus hangvételűek lettek, már nem a határvilágok konfliktusaival foglalkozott, hanem a civilizációk elmúlását siratta, s inkább a hangulatra mint a cselekményre koncentrált. Ezt történetei címei is jelzik: The Last Days of Shandakor, Shannach — the Last és Last Call from Sector 9G. A Last Call a Planet Stories utolsó számában (1955 nyarán) jelent meg, a lap Brackett legmegbízhatóbb kiadója volt. Miután a Planet Stories, majd szintén 1955-ben a Startling Stories és a Thrilling Wonder Stories is összeomlott, Brackett szinte az összes megjelenési lehetőségét elvesztette. Sci-fi írói pályafutásának első szakasza véget ért.

A következő évtizedben más műfajú történeteket is készített, néhányat korábbi novellát pedig átdolgozott és regényként publikált. Ennek az időszaknak új stílusú darabja volt a The Long Tomorrow (1955), Brackett egyik kritikusabb hangú sci-fi-regénye. A regény egy mezőgazdasági jellegű, a modern technikától irtózó társadalmat ír le, amely egy atomháború után alakult ki. 1955 után Brackett az anyagilag jövedelmezőbb film- és televíziós forgatókönyvek írására koncentrált. 1963-ban és 1964-ben rövid időre visszatért régi marsi irodalmi színterébe néhány történettel: a The Road to Sinharat búcsú volt a Queen of the Martian Catacombs világától.

Férjével együtt az 1965-ben Oaklandban tartott 22. sci-fi világkongresszus díszvendégei voltak.[12]

Újabb évtizedes szünet után Brackett az 1970-es években visszatért a tudományos-fantasztikus irodalomhoz. Ekkor jelent meg a The Ginger Star (1974), a The Hounds of Skaith (1974) és a The Reavers of Skaith (1976), amelyeket The Book of Skaith néven gyűjtöttek össze. Ez a trilógia visszahozta Eric John Starkot, aki a Mars és a Vénusz helyett most a távoli Skaith naprendszerben kalandozott.

A Naprendszer Brackett műveiben[szerkesztés]

A sokszor mint az "űropera királynőjeként" említett Brackett sci-fi munkáinak többsége az általa felépített Naprendszerben játszódik. A Mars nála épp, hogy lakható sivatagos világ, amelyet ősi, dekadens, többnyire humanoid fajok népesítenek be. A Vénusz primitív dzsungelbolygó, amelyet életerős törzsek és hüllőszörnyek foglalnak el. Noha Edgar Rice Burroughs hatása nyilvánvaló Brackett Mars-történeteiben,[13] az ő cselekménye a bolygóközi kereskedelem és verseny világában zajlik.

Történeteinek fő témája az egyes civilizációk összecsapása; az írások gyarmatosítás hatásait mutatják be a gyarmatosítókénál idősebb vagy fiatalabb civilizációkra. Burroughs hősei arra vállalkoztak, hogy egész világokat alakítsanak át saját elképzeléseik szerint; Brackett hősei (akik gyakran antihősök) ki vannak szolgáltatva a náluk hatalmasabb tényezőknek.[14] Miután a Mariner-program bebizonyította, hogy a Marson nincs élet, Brackett soha többé nem írt olyan munkát, amely a földi naprendszerben játszódott. Amikor az 1970-es években ismét sci-fivel kezdett foglalkozni, a cselekmény helyszínéül egy új, kitalált, földivel nem azonos naprendszert választott.[15]

Forgatókönyvírói tevékenysége[szerkesztés]

Nem sokkal első sci-fi történetei megjelenése után Brackett elkészítette első forgatókönyveit is. Howard Hawks hollywoodi rendezőt annyira lenyűgözte No Good from a Corpse című regénye, hogy felkérte segítsen William Faulknernek megírni a The Big Sleep (1946) forgatókönyvét.[16] A filmet Brackett, William Faulkner és Jules Furthman írta, a főszereplő Humphrey Bogart volt. Miután férjhez mebt Brackett szüneteltette a forgatókönyvírást, s csak az 1950-es évek közepén kezdett újra ezzel foglalkozni. Howard Hawks megbízta, hogy legyen a társszerzője több John Wayne-filmnek, például Rio Bravo (1959), Hatari! (1962), El Dorado (1966) és Rio Lobo (1970). Ő készítette el Raymond Chandler The Long Goodbye című regényéből készült film forgatókönyvét is.

A Birodalom visszavág[szerkesztés]

Brackett dolgozott az A Birodalom visszavág, a Star Wars első folytatása forgatókönyvén. A film 1981-ben Hugo-díjat nyert, ám a forgatókönyv, amely alapján elkészült eltért a Brackett által írottól. George Lucas elmondta, hogy felkérte Brackettet, hogy az ő története alapján készítse el a forgatókönyvet. Brackett készített is egy vázlatot Star Wars sequel címmel. Ezt nem sokkal Brackett halála előtt, 1978. március 18-án kézbesítették Lucasnak.

George Lucasnak nem tetszett a Brackett-féle forgatókönyv, elkészített két újabb változatot, majd miután elkészült az Az elveszett frigyláda fosztogatói forgatókönyvével az anyagot Lawrence Kasdannak adta át, hogy dolgozzon át néhány párbeszédet.[17][18] A film végén a stáblistában Brackett és Kasdan neve szerepel mint forgatókönyvíró (George Lucas nem). Brackett nevét tiszteletből tüntették fel annak ellenére, hogy a film végleges változatának elkészítésében halála miatt már nem vett részt. Laurent Bouzereau Star Wars: The Annotated Screenplays című munkájában írja, hogy Lucasnak nem tetszett Brackett forgatókönyve, elvetette azt, s két továbbit készített, mielőtt átadta volna a munkát Kasdannak.[19]

Brackett forgatókönyvét több mint harminc éven át csak két helyen lehetett elolvasni: a Portales-i Eastern New Mexico Egyetem könyvtárában és a kaliforniai Lucasfilm archívumában. Hivatalosan először 2016 februárjában publikálták.[20] Brackett változatában Luke Skywalker, Leia Organa és Han Solo közt szerelmi háromszög volt, Yodát Minch-nek hívták, Luke-nak volt egy titkos, Nellith nevű nővére, Lando Calrissiant Lando Kaddarként ismerték. Luke apja nem volt azonos Darth Vaderrel, s mint az erő szelleme jelenik meg a Dagobah-rendszerben. Han Solonak van egy nagybátyja, Ovan Marek, aki Palpatine után a galaxis leghatalmasabb embere. A film azzal zárul, hogy han elindul megkeresni a nagybátyját.

John Saavedra, a Den of Geek weboldalon így írt: Brackett piszkozata, noha határozottan újraírásra és finomításra szorul, magában hordozza azokat a nagy pillanatokat, amelyeket végül a moziban láthattunk. Benne van a Hoth-i csata (a látottnál kezdetlegesebb formában), benne vannak egy régi Jedi-mester bölcs szavai, az átkelés a halálos aszteroida-mezőn, egy, a látottnál sokkal nyilvánvalóbb szerelmi háromszög, egy hatalmas város a fellegek közt, árulások s a végén Luke Skywalker és Darth Vader párbaja.[21]

Magyarul megjelent művei[szerkesztés]

  • Rémség az űrből (novella, Galaktika 33., 1979)
  • Az Örökre Elmentek Tava (novella, Metagalaktika 9., 1986)
  • Rhiannon kardja (regény, folytatásokban közölve: Galaktika 90., 91., 92., 1988)
  • A rőt csillag (regény, ford. Baranyi Gyula; 1992, Móra Kiadó, ISBN 9631168522, folytatásokban megjelent az Atlantisz magazinban is 1991-ben)
  • Star wars, 1-3.; Lap-ics, Debrecen, 1997
    • 3. A Birodalom visszavág; szöveg George Lucas alapján Donald F. Glut, forgatókönyv Leigh Brackett, Lawrence Kasdan
  • Az Őrült Hold Bíbor Papnője (novella, Galaktika 180., 2005)
  • A szivárvány minden színe (novella, Galaktika 329., 2017)
  • Sinharat titka (kisregény, Galaktika 329XL, 2017)
  • Rhiannon varázslója (kisregény, Galaktika 329XL, 2017)
  • Stark és a Csillagkirályok (novella, Edmond Hamiltonnal közösen, 2021, Delta Vision, ISBN 9789633953617)

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ a b Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  2. ↑ a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. ↑ a b Internet Speculative Fiction Database (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. ↑ a b NooSFere (francia nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. ↑ BD Gest' (francia nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  6. ↑ Internet Movie Database (angol nyelven). (Hozzáférés: 2019. október 20.)
  7. ↑ Find a Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2023. december 26.)
  8. ↑ Screewriter Leigh Brackett Succumbs to Cancer at 60. The Los Angeles Times, 1978. március 24. [2012. szeptember 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. május 24.) Quoted at Willick, George C, Spacelight.
  9. ↑ Davin, Eric Leif. Partners in Wonder: Women and the Birth of Science Fiction, 1926-1965 Lanham, Maryland: Lexington Books, 2006; pp. 105-106
  10. ↑ Haffner Press » Leigh Brackett. (Hozzáférés: 2021. február 22.)
  11. ↑ "The Bradbury Chronicles" (interview) Unknown Worlds of Science Fiction, No.1, Jan. 1974
  12. ↑ „They Call Her for Salty Dialogue”, Los Angeles Times, 1965. december 28., D10. oldal. [2012. november 5-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2021. november 6.) „[Leigh Brackett] has been a pal of Ray Bradbury for years, and with her husband was guest of honor at last year's World Science-Fiction Convention in Oakland” 
  13. ↑ Visions of Mars: Essays on the Red Planet in Fiction and Science
  14. ↑ Valdron, Den: Colonial Barsoom: Leigh Brackett. www.erbzine.com/ ERBzine
  15. ↑ The Women of Space Westerns
  16. ↑ „Howard Hawks”. Howard Hawks (subject) Richard Schickel (director/writer) Sydney Pollack (narrator). The Men Who Made The Movies. 1973. április 27.
  17. ↑ Robinson, Michael E. Korea's Twentieth-Century Odyssey. Honolulu: University of Hawaii Press, 153. o. (2007). ISBN 978-0-8248-3174-5 
  18. ↑ Rinzler, J.W.. The Making of The Empire Strikes Back: The Definitive Story Behind the Film by J.W. Rinzler. Lucas Licensing (2010). ISBN 978-2355741487 
  19. ↑ Perry, Robert Michael: A Certain Point of View. www.echostation.com/ Echo Station. [2013. január 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. november 6.) „A review of Star Wars: The Annotated Screenplays written and compiled by Laurent Bouzereau”
  20. ↑ The Empire Strikes Back - Brackett draft PDF. [2020. november 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. november 6.)
  21. ↑ Star Wars: Leigh Brackett and The Empire Strikes Back You Never Saw

Források[szerkesztés]

Külső hivatkozások[szerkesztés]

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Leigh Brackett című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.


A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Leigh_Brackett&oldid=26926291”