Raymond Chandler

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Raymond Thornton Chandler
Élete
Született 1888. július 23.
Chicago, Illinois, USA
Elhunyt 1959. március 26. (70 évesen)
San Diego, Kalifornia, USA
Pályafutása
Jellemző műfajok krimiíró,
forgatókönyvíró

Raymond Thornton Chandler (Chicago, 1888. július 23.1959. március 26.), amerikai krimiíró. Jelentősége mérhetetlen volt: leginkább stílusa és gondolkodásmódja volt az, amely az elmúlt hatvan évben hatást gyakorolt a bűnügyi irodalomra. Állandó szereplője, Philip Marlowe a „hardboiled” stílusú detektívregényhősök mintapéldánya lett.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Chandler Chicagóban, az amerikai Illinois államban született 1888-ban. 1895-ben, szülei válása után Nagy-Britanniába költözött. Anyai nagybátyja, a sikeres ügyvéd finanszírozta tanulmányait. A londoni Dulwich College-ba járt 1900-tól, ahol klasszikus oktatásban részesült. 1907-ben megszerezte a brit állampolgárságot, hogy letehesse a közszolgálati (Civil Service) vizsgát. Ezt sikerrel véghez is vitte, és állást kapott a haditengerészetnél (Admiralty), ahol azonban csak kb. egy évig dolgozott. Első versét ebben az időben adták ki. Miután felhagyott közszolgálati pályájával, alkalmi újságírásból élt meg, és folytatta a versírást, kései romantikus stílusban.

Chandler 1912-ben visszatért az Egyesült Államokba, és könyvelőnek tanult. 1917-ben jelentkezett a kanadai hadseregbe, és ennek kötelékében harcolt Franciaországban. A háború után Los Angelesbe költözött, és viszonyt kezdett egy idősebb, kétszer elvált nővel, Cissy Pascallal, 1924-ben össze is házasodtak. Amerikai felesége révén Chandler egyszerre volt amerikai és brit állampolgár. 1932-re Chandler a kaliforniai Dabney olajvállalat alelnöke lett, de alkoholizmusa miatt végül elvesztette állását.

Hogy megéljen tehetségéből, ponyvaregényíróvá képezte magát. Első történetét 1933-ban adták ki, Black Mask („Fekete maszk”) címmel. Első regénye, A hosszú álom (The Big Sleep), 1939-ben került napvilágra.

A regényeivel aratott siker után Chandler hollywoodi forgatókönyvírónak szegődött (Billy Wilderrel dolgozott együtt James M. Cain regényén, a Double Indemnity-n). Egyetlen saját forgatókönyve a The Blue Dahlia (1946). Ezenkívül részt vett Alfred Hitchcock Idegenek a vonaton c. filmje forgatókönyvének elkészítésében is (1951).

Nagy-britanniai bevételei miatt Chandler 1946-ban összetűzésbe került az ottani adóhatósággal. Két évvel később emiatt le is mondott brit állampolgárságáról.

Régi vágya, hogy Cissyt elvigye Angliába, végül 1952-ben teljesült.

Felesége 1954-ben meghalt, és az összetört szívű Chandler, fájdalmas idegbetegségtől gyötörten, újra inni kezdett. Írásai mind mennyiségben, mind minőségben leromlottak. Az író 1955-ben öngyilkosságot kísérelt meg. Élete bonyodalmassá vált, miután jó néhány nő megragadta a figyelmét: elsősorban Helga Greene-ről, a jegyeséről, és egy Jean Fracasse nevű hölgyről van szó. Egy elvetélt próbálkozás után, hogy újra Angliában telepedjen le, hazatért Amerikába. 1959-ben halt meg, tüdőgyulladásban. Vagyonát, némi jogi hercehurca után, Fracasse ellenében Greene örökölte.

Művészete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Chandler finoman megmunkált prózáját széles körű csodálat övezte a kritikusok és az írók körében egyaránt, az értelmiségiektől (mint W. H. Auden, Evelyn Waugh) a kevésbé kifinomultakig (Ian Fleming). Noha mozgalmas és szenvtelen (hardboiled) stílusát jórészt Dashiell Hammett inspirálta, ebben a közegben lírai hasonlatai meglehetősen egyediek. Az olyan allegóriák, mint „A percek lábujjhegyen osontak, ujjukkal ajkukon” (Asszony a tóban, 1943) a magánnyomozókról szóló fiktív történetek jellegzetességévé váltak, és később Chandler nevével is illették ezt a fajta stílust. Ez utóbbi számtalan paródia tárgya is lett.

Chandler a ponyvairodalom éles szemű kritikusa is volt, esszéje, a The Simple Art of Murder, irányadó szakmai mű.

Chandler összes regénye filmvászonra került, a legismertebb A hosszú álom (1946) (rendezte Howard Hawks, Humphrey Bogart és Lauren Bacall főszereplésével).

Regényei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Novellái[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Chandler novellái jellemzően Philip Marlowe vagy más, hozzá hasonlóan peches magánnyomozók (John Dalmas, Steve Grayce) kalandjait beszélik el, esetleg irgalmas szamaritánusokról szólnak (Mr. Carmady). Kivételnek minősül a hátborzongató The Bronze Door és az English Summer című novella, ami – Chandler szavaival élve – egy, a vidéki Angliában játszódó „gótikus románc” történetét beszéli el. Érdekességszámba megy, hogy az ötvenes években sugárzott rádiójátékban, a The Adventures of Philip Marlowe-ban (Philip Marlowe kalandjai) más hősöket cserélt le a címben szereplőre. Így került például a szóban forgó detektív Steve Grayce helyére a The King in Yellow adaptációjában.

Detektívtörténetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • "Blackmailers Don't Shoot" (1933)
  • "Smart-Aleck Kill" (1934)
  • "Finger Man" (1934)
  • "Killer in the Rain" (1935)
  • "Nevada Gas" (1935)
  • "Spanish Blood" (1935)
  • "Guns at Cyrano's" (1936)
  • "Goldfish" (1936)
  • "The Man Who Liked Dogs" (1936)
  • "Pickup on Noon Street" (1936; eredeti címe: "Noon Street Nemesis")
  • "The Curtain" (1936)
  • "Try the Girl" (1937)
  • "Mandarin's Jade" (1937)
  • "The King in Yellow" (1938)
  • "Red Wind" (1938)
  • "Bay City Blues" (1938)
  • "Pearls Are a Nuisance" (1939)
  • "Trouble is My Business" (1939)
  • "No Crime in the Mountains" (1941)
  • "The Pencil" (1961; posztumusz kiadás; eredetileg a "Marlowe Takes on the Syndicate" cím alatt adták ki)

Egyéb novellái[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • "I'll Be Waiting" (1939)
  • "The Bronze Door" (1939)
  • "Professor Bingo's Snuff" (1951)
  • "English Summer" (1976; posztumusz kiadás)

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Raymond Chandler témájú médiaállományokat.