„Szümmakhosz pápa” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
a Bot: következő módosítása: bg:Симах |
a Bot: következő hozzáadása: yo:Pope Symmachus |
||
71. sor: | 71. sor: | ||
[[vi:Giáo hoàng Symmacô]] |
[[vi:Giáo hoàng Symmacô]] |
||
[[war:Papa Simaco]] |
[[war:Papa Simaco]] |
||
[[yo:Pope Symmachus]] |
|||
[[zh:教宗西玛克]] |
[[zh:教宗西玛克]] |
A lap 2010. május 20., 05:40-kori változata
Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye. |
Symmachus pápa | |||||
a katolikus egyház vezetője | |||||
Született | 460 Szardínia | ||||
Megválasztása | 498. november 22. | ||||
Pontifikátusának vége | 514. július 19. | ||||
Elhunyt | 514. július 19. (53-54 évesen) Róma | ||||
A Wikimédia Commons tartalmaz Symmachus pápa témájú médiaállományokat. |
Szent Symmachus volt az 51. pápa Rómában. 498. november 22-én kezdődött pontifikátusa, amelynek elején meg kellett küzdenie a keleti egyházak és Bizánc befolyása ellen. Uralkodása sok ellentmondást hozott. Sokan bűnös pápának kiáltották ki, míg a barbár csapatok dúlta vidékeken imába foglalták nevét.
Keresztény családban született Szardínia szigetén. Apját Fortunatusnak hívták. Hamarosan Rómába került, és II. Anasztáz pápa archidiakónusa lett. 498 őszén a római zsinat új egyházfőt választott. Ekkor került Symmachus az egyház élére, ám nem egyedül. Ugyanis a nyugati primátust hevesen ellenző Bizánc és Konstantinápoly egy másik pápát nevezett ki, Laurentius Saint Praxedes archipresbiterének személyében. A két ellenlábas Róma osztrogót urától, Nagy Theodorik királytól várta a végleges megoldást. A király Symmachusnak kedvezett, de Laurentiustól sem vonta meg véglegesen bizalmát. Ezzel megkezdődött a négy évig tartó úgy nevezett laurentiánus skizma. 499. március 1-jén Symmachus megpróbálta megerősíteni labilis hivatalát, és zsinatot hívott össze Rómában. Ezen Laurentiust a campaniai Nocera egyházmegye élére helyezte. Itt fogadtatta el azt a dogmát is, amely szerint azt a klerikust, aki a hivatalban lévő pápa ellen egy másik jelöltet állít, ki kell tagadni az egyházból.
Ez a zsinat felpezsdítette a keleti egyházakat, és a bizánci császárt is, és Laurentius mellé állva többször is megvádolták Symmachust. Így Festus szenátor, a bizánci párt egyik befolyásos tagja fajtalankodással vádolta meg a pápát, annak ellenére, hogy Symmachusnak akkor tartós kapcsolata volt egy Condritia nevű nővel. A pápa nem jelent meg a tárgyaláson, és azt mondta, hogy a világi hatalomnak nincs joga őt számon kérni tetteiért. Nagy Theodorik ezt elismerte, és a római klérus is Symmachus mellé állt, mondván hogy a pápát egyedül Isten ítélheti meg. (Az viszont érdekes, hogy a klérus egy szóval sem védte meg a fajtalankodás vádja ellen.) I. Anastasius császár hamarosan új vádat fogalmazott meg Symmachus ellen. Eszerint a pápa a manicheizmus eretnek tanait követi. Válaszul az egyházfő 512-ben kiűzte az összes manicheistát Rómából.
Végül Nagy Theodorik királynak elege lett a civakodásból, és 502-ben zsinatot hívott össze, amelyen megvonta minden addigi támogatását Laurentiustól, és száműzte őt az örök városból. Ezen felül megerősítette, hogy a pápa ügyében világi hatalom nem dönthet. Ezzel véget ért a laurentiánus skizma és az ellenpápaság.
A megszilárdult pápai hatalom újult erővel vette fel a harcot a keleti egyházakkal, és a monofizita elveket elvetve továbbra is fenntartotta az egyházszakadást. Pontifikátusának viharos kezdete után minden erejével megpróbálta fenntartani egyházát. Segítette a szegényeket és elesetteket, menhelyeket és templomokat építtetett. Nagy összegekkel támogatta az afrikai püspököket, akik az ariánus vandálok uralma alá kerültek. Sok pénzzel támogatta Észak-Itália lakóit is a barbár népek támadása után.
Végül 514. július 19-én halt meg. Halála után szentté avatták, ünnepnapját július 19-én tartják.
Előző pápa: II. Anasztáz |
|
Következő pápa: Hormisdas |