„XI. Ince pápa” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
aNincs szerkesztési összefoglaló |
a sablon |
||
59. sor: | 59. sor: | ||
== Források == |
== Források == |
||
* Hangay Zoltán: ''A pápák könyve'', Trezor Kiadó, Budapest, 1991, {{ISBN|963-7685-07-3}}, 253 p |
* Hangay Zoltán: ''A pápák könyve'', Trezor Kiadó, Budapest, 1991, {{ISBN|963-7685-07-3}}, 253 p |
||
{{clear}} |
|||
{{Pápa|előző=[[X. Kelemen pápa|X. Kelemen]]| |
{{Pápa|előző=[[X. Kelemen pápa|X. Kelemen]]| |
||
66. sor: | 64. sor: | ||
|évek=[[1676]] – [[1689]]}} |
|évek=[[1676]] – [[1689]]}} |
||
{{A katolikus egyház pápái időrendben}} |
|||
{{pápák}} |
|||
{{nemzetközi katalógusok}} |
{{nemzetközi katalógusok}} |
||
{{portál|katolicizmus||Vatikán|-}} |
{{portál|katolicizmus||Vatikán|-}} |
||
{{DEFAULTSORT:Ince 11}} |
{{DEFAULTSORT:Ince 11}} |
||
[[Kategória:Pápák]] |
[[Kategória:Pápák]] |
A lap 2020. október 13., 12:10-kori változata
XI. Ince pápa | |||||
a katolikus egyház vezetője | |||||
Eredeti neve | Benedetto Odescalchi | ||||
Született | 1611. május 16. Como | ||||
Megválasztása | 1676. szeptember 21. | ||||
Beiktatása | 1676. október 4. | ||||
Pontifikátusának vége | 1689. augusztus 12. | ||||
Elhunyt | 1689. augusztus 12. (78 évesen) Róma | ||||
Tisztelete | |||||
Boldoggá avatása | 1956. október 7., Szent Péter-bazilika, Vatikán Boldoggá avatta: XII. Piusz pápa | ||||
Ünnepnapja | augusztus 12. (Magyarországon aug. 13.) | ||||
A Wikimédia Commons tartalmaz XI. Ince pápa témájú médiaállományokat. |
Boldog XI. Ince pápa (sz. Benedetto Odescalchi), (Como, 1611. május 16. – Róma, 1689. augusztus 12.) a római katolikus egyház 240. pápája 1676. szeptember 21-étől haláláig. A pápát "Magyarország megmentője" jelzővel is illetik, mert sokat küzdött Magyarország török megszállás alóli felszabadításáért.[1]
Élete a pápaság előtt
Comóban született egy gazdag előkelő kereskedőcsalád gyermekeként. Édesapja Livio Odescalchi, édesanyja Paola Castelli volt. A jezsuitáknál nevelkedett, jogi tanulmányait Rómában és Nápolyban végezte. VIII. Orbán idején lépett az egyházkormányzat szolgálatába és X. Ince nevezte ki 35 évesen bíborossá. Amikor a pápa Ferrarába küldte legátusként, hogy az éhező embereken segítsen, „a szegények atyjaként” mutatta be őt. 1650-ben nevezték ki Novara püspökének. 1656-ban – egyes források szerint gyenge egészségi állapota miatt – a pápa engedélyével lemondott és visszatért Rómába.
Megválasztása
Már 1669-ben is jelölték IX. Kelemen (1667-69) utódjaként pápának, de a francia udvar megakadályozta megválasztását. X. Kelemen (1670-76) halála után XIV. Lajos francia király ismét elutasította Odescalchi személyét. A bíborosi testület és a római polgárok azonban ragaszkodtak jelöltjükhöz, ezért a francia király – vonakodva ugyan – elfogadta a jelölését. 1676. szeptember 21-én XI. Ince néven lett Szent Péter utódja.
Reformjai
XI. Ince megválasztása után azonnal nekilátott a vatikáni adminisztráció átalakításának. Az elődei alatt szétzilálódott és eladósodott pápai kincstárat újjászervezte, takarékossági intézkedései folytán néhány éven belül a kiadások és bevételek mérlege újra pozitívumot mutatott. Rendeletben betiltotta a bíborosok között uralkodó nepotizmust.
Küzdelme a törökökkel és a franciákkal
Pápaságát végig beárnyékolta elkeserítő küzdelme XIV. Lajos francia királlyal. A francia papság ugyanis királya támogatásával megfogalmazta a gall cikkelyeket (1682), melyben kimondták, hogy a pápa – a lelki ügyeket kivéve – mindenben alá van vetve az egyetemes zsinatnak. Erre válaszul a pápa megtagadta a cikkelyeket támogató püspökök kinevezését.
A francia király 1685-ben visszavonta a nantes-i ediktumot, amely a protestánsok szabad vallásgyakorlatát engedélyezte. Az ezt követő – a hugenottákkal szemben elinduló – erőszakhullámot XI. Ince mélyen elítélte.
Emellett XIV. Lajos Habsburg-ellenes politikája és háborúi keresztezték a pápa egyik legfontosabb célját, a törökök kiűzését Európából. Végül XI. Ince fáradozásait (és hatalmas pénzadományait) siker koronázta. Bécs 1683-as török ostromának sikeres visszaverése után, 1684 januárjában a pápa létrehozta a törökellenes Szent Liga nemzetközi katonai koalícióját, közbenjárásával XIV. Lajos is hajlandó volt fegyverszünetet kötni. A megindított ellentámadás Buda visszafoglalásához vezetett (1686. szeptember 2.), és a XVII. század végére sikerült a magyar területeket felszabadítani.
Személyisége
Szent életű bíborosként élt Rómában, pápává választását csak akkor fogadta el, amikor a többi bíboros aláírta reformprogramját. Egyszerűsége, szent jelleme miatt nagy népszerűségnek örvendett. Elítélte a korrupciót, a nepotizmust (állások betöltése rokonokkal). Tisztelete rögtön halála után terjedni kezdett, s már 1714-ben megkezdődött a kanonizációs eljárása. Ennek véghezvitelét azonban a francia udvar megakadályozta. A megakadt eljárást csak a 20. században folytatták, így boldoggá avatására csak 1956-ban került sor.
Művei
- Documenta Catholica Omnia (latin nyelven). (Hozzáférés: 2011. december 6.)
Jegyzetek
Források
- Hangay Zoltán: A pápák könyve, Trezor Kiadó, Budapest, 1991, ISBN 963-7685-07-3, 253 p
Előző pápa: X. Kelemen |
|
Következő pápa: VIII. Sándor |