Sošice
| Sošice | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Zágráb |
| Község | Žumberak |
| Jogállás | falu |
| Polgármester | Zdenko Šiljak |
| Irányítószám | 10457 |
| Körzethívószám | (+385) 01 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 76 fő (2011)[1] +/- |
| Népsűrűség | 5,20 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 559 m |
| Terület | 14,60 km² |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 Sošice
Pozíció Horvátország térképén
| |
| é. sz. 45° 45′ 00″, k. h. 15° 23′ 00″Koordináták: é. sz. 45° 45′ 00″, k. h. 15° 23′ 00″ | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Sošice témájú médiaállományokat. | |
Sošice falu Horvátországban Zágráb megyében. Közigazgatásilag Zsumberk községhez tartozik.
Fekvése[szerkesztés]
Zágrábtól 48 km-re délnyugatra, községközpontjától Kostanjevactól 10 km-re északnyugatra a Zsumberki-hegység déli lejtőin fekszik. Településrészei: Boići, Garapići, Gornje Selo, Kovači, Maršići és Tarači.
Története[szerkesztés]
Sošice a Zsumberki régió egyik legősibb települése. 1249-ben "Sussiz" néven említik először a közeli Zsumberk vára urának egyik oklevelében, azon birtokok egyikeként, melyet az újonnan alapított kostanjevici cisztercita kolostornak adományozott. Következő említése a 16. században történik amikor a török elpusztította, majd a katonai határőrvidék része lett. Ezután központi fekvésének köszönhetően a régió legnagyobb falujává, tényleges központjává fejlődött. 1750 és 1755 között felépült Szent Péter és Pál apostolok tiszteletére szentelt görögkatolikus plébániatemploma, plébániáját 1775-ben alapították. Iskolája már 1769-ben működött és itt állt a községi gabonaraktár is. 1830-ban 35 házában 361 lakos élt, közülük 145 római katolikus és 216 görögkatolikus. 1857-ben 259-en lakták. A 19. század elején a görögkatolikus plébániatemplom mellé felépült a Nagyboldogasszonynak szentelt római katolikus kápolna is. A római katolikusok az oštrci plébániához tartoznak. 1910-ben 459 lakosa volt. A leggyakoribb családnevek a Radić és Hranilović voltak. Trianon előtt Zágráb vármegye Jaskai járásához tartozott. A vízvezetéket 1913-ban építették ki. 1941-ig itt tartották Északnyugat-Horvátország egyik legnagyobb vásárát, a településen hét vendéglő, négy üzlet, pékség, posta és tekepálya működött. 1939-ben zárda épült itt bazilita szerzetesnővérek részére. 1942-től 1944 áprilisáig község és járásközpont, itt működött a zsumberki katonai körzet parancsnoksága is. A temető hátsó részén 1959-ben emlékművet emeltek a zsumberki, dolenjskai és belai körzetek elesett 380 katonájának. A falunak 2011-ben már csak 76 lakosa volt. Lakói mezőgazdasággal, állattenyésztéssel, szőlőtermesztéssel foglalkoznak.
Lakosság[szerkesztés]
| Lakosság változása[2][3] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 259 | 410 | 450 | 484 | 515 | 459 | 424 | 466 | 347 | 391 | 357 | 294 | 205 | 122 | 99 | 76 |
Nevezetességei[szerkesztés]
- Szent Péter és Pál apostolok tiszteletére szentelt görögkatolikus plébániatemploma déli Kovači nevű településrészén áll.
- A görögkatolikus plébániatemplom mellett áll a római katolikusok 19. század elején épített Nagyboldogasszony kápolnája.
- A falu északi részére vezető út mellett a mező szélén áll a 19. század végén épített kis Páduai Szent Antal kápolna.
- A település értékes néprajzi gyűjteményét bemutató kiállítást 1976-ban létesítették.
- A Sopote felé vezető út közelében két barlang is található, melyek egyike meredek mélységéről nevezetes.
Híres emberek[szerkesztés]
- Itt született Ilija Hranilović, aki 1883 és 1889 között Kőrös görögkatolikus püspöke volt.
- Innen származik Jovan Hranilović költő aki zsumberki elégiáiban megénekelte e táj szépségét.
Külső hivatkozások[szerkesztés]
- Žumberak község hivatalos oldala
- A Zsumberki közösség honlapja
- A zsumberk-szamobori természetvédelmi park honlapja
