Sošice

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Sošice
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeZágráb
KözségŽumberak
Jogállás falu
Polgármester Zdenko Šiljak
Irányítószám 10457
Körzethívószám (+385) 01
Népesség
Teljes népesség 76 fő (2011)[1] +/-
Népsűrűség5,20 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság559 m
Terület14,60 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Sošice (Horvátország)
Sošice
Sošice
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 45° 45′ 00″, k. h. 15° 23′ 00″Koordináták: é. sz. 45° 45′ 00″, k. h. 15° 23′ 00″

Sošice falu Horvátországban Zágráb megyében. Közigazgatásilag Zsumberk községhez tartozik.

Fekvése[szerkesztés]

Zágrábtól 48 km-re délnyugatra, községközpontjától Kostanjevactól 10 km-re északnyugatra a Zsumberki-hegység déli lejtőin fekszik. Településrészei: Boići, Garapići, Gornje Selo, Kovači, Maršići és Tarači.

Története[szerkesztés]

Sošice a Zsumberki régió egyik legősibb települése. 1249-ben "Sussiz" néven említik először a közeli Zsumberk vára urának egyik oklevelében, azon birtokok egyikeként, melyet az újonnan alapított kostanjevici cisztercita kolostornak adományozott. Következő említése a 16. században történik amikor a török elpusztította, majd a katonai határőrvidék része lett. Ezután központi fekvésének köszönhetően a régió legnagyobb falujává, tényleges központjává fejlődött. 1750 és 1755 között felépült Szent Péter és Pál apostolok tiszteletére szentelt görögkatolikus plébániatemploma, plébániáját 1775-ben alapították. Iskolája már 1769-ben működött és itt állt a községi gabonaraktár is. 1830-ban 35 házában 361 lakos élt, közülük 145 római katolikus és 216 görögkatolikus. 1857-ben 259-en lakták. A 19. század elején a görögkatolikus plébániatemplom mellé felépült a Nagyboldogasszonynak szentelt római katolikus kápolna is. A római katolikusok az oštrci plébániához tartoznak. 1910-ben 459 lakosa volt. A leggyakoribb családnevek a Radić és Hranilović voltak. Trianon előtt Zágráb vármegye Jaskai járásához tartozott. A vízvezetéket 1913-ban építették ki. 1941-ig itt tartották Északnyugat-Horvátország egyik legnagyobb vásárát, a településen hét vendéglő, négy üzlet, pékség, posta és tekepálya működött. 1939-ben zárda épült itt bazilita szerzetesnővérek részére. 1942-től 1944 áprilisáig község és járásközpont, itt működött a zsumberki katonai körzet parancsnoksága is. A temető hátsó részén 1959-ben emlékművet emeltek a zsumberki, dolenjskai és belai körzetek elesett 380 katonájának. A falunak 2011-ben már csak 76 lakosa volt. Lakói mezőgazdasággal, állattenyésztéssel, szőlőtermesztéssel foglalkoznak.

Lakosság[szerkesztés]

Lakosság változása[2][3]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
259 410 450 484 515 459 424 466 347 391 357 294 205 122 99 76

Nevezetességei[szerkesztés]

  • Szent Péter és Pál apostolok tiszteletére szentelt görögkatolikus plébániatemploma déli Kovači nevű településrészén áll.
  • A görögkatolikus plébániatemplom mellett áll a római katolikusok 19. század elején épített Nagyboldogasszony kápolnája.
  • A falu északi részére vezető út mellett a mező szélén áll a 19. század végén épített kis Páduai Szent Antal kápolna.
  • A település értékes néprajzi gyűjteményét bemutató kiállítást 1976-ban létesítették.
  • A Sopote felé vezető út közelében két barlang is található, melyek egyike meredek mélységéről nevezetes.

Híres emberek[szerkesztés]

  • Itt született Ilija Hranilović, aki 1883 és 1889 között Kőrös görögkatolikus püspöke volt.
  • Innen származik Jovan Hranilović költő aki zsumberki elégiáiban megénekelte e táj szépségét.

Külső hivatkozások[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]