Ugrás a tartalomhoz

Šćitarjevo

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Šćitarjevo
A Szent Márton plébániatemplom
A Szent Márton plébániatemplom
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeZágráb
KözségVelika Gorica
Jogállásfalu
PolgármesterDražen Barišić
Irányítószám10411
Körzethívószám(+385) 01
Népesség
Teljes népesség573 fő (2021. aug. 31.)[1]
Népsűrűség116,62 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság104 m
Terület3,79 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 45° 46′ 18″, k. h. 16° 07′ 05″45.771667°N 16.118056°EKoordináták: é. sz. 45° 46′ 18″, k. h. 16° 07′ 05″45.771667°N 16.118056°E
A Wikimédia Commons tartalmaz Šćitarjevo témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Šćitarjevo (latinul: Andautonia) falu Horvátországban Zágráb megyében. Közigazgatásilag Velika Goricához tartozik.

Fekvése

[szerkesztés]

Zágráb központjától 12 km-re délkeletre, községközpontjától 7 km-re északkeletre, a Túrmező síkságának északi peremén a Száva jobb partján fekszik.

Története

[szerkesztés]

A Száva termékeny völgye már kezdetektől fogva kedvező feltételeket teremtett az emberi megtelepedéshez. A régészeti leletek tanúsága szerint ez a terület már az újkőkorszak, az i. e. 6. évezred óta lényegében folyamatosan lakott volt. A rómaiak előtt illírek és kelták lakták e területet. A római civilizáció megjelenése nagy változást hozott a vidék életében. Itt vezetett át a Száván a Sisciából Poetovioba vezető fontos Száva menti út, valamint a közelben haladt a Sisciából Emonába tartó útvonal is. Ezen utak mentén az 1. században építették fel a rómaiak a mai Šćitarjevo helyén Andautonia városát, mely egészen a 4. századig a Medvednica hegységtől a Vukomerići dombokig, illetve a Zelina folyótól a Szamobori hegyekig terjedő régió közigazgatási központja volt. A város nevét az illírek andauton törzséről kapta és Pannonia Superior tartományhoz tartozott. A fellelt írásos emlékek szerint Andautonia „municipium” volt és a Republica Andautoniesium címet viselte, amely független igazgatást biztosított a számára. Rangját a legtöbb horvátországi római városhoz hasonlóan már az 1. század folyamán megszerezte, melyet bizonyít tribusa is, a tribus Quirina, amelybe mindazon helységek tartoztak, melyek városi rangjukat a Flaviusoknak köszönhették. A feliratok közül, amelyeken neve előfordul, egy Petrovinában, egy Šćitarjevóban egy pedig Stenjevecben került napfényre. A korabeli dokumentumok közül Ptolemaeus "Itinerarium" című munkájában Andautonion néven a Dunától félreeső helységek között említi, eszerint szerint azon útvonalon feküdt, mely Sisciát (Sziszek) Poetovióval (Ptuj) kötötte össze. Az Itinerarium szerint Andautonia 27 római mérföldre feküdt Sisciától, amely megfelel a feltárt maradványok helyének. A város a 4. század végén, vagy az 5. század elején pusztult el és többé nem építették újjá.

A régészeti feltárásokat egy nemesember Ivan Bojničić kezdte meg 1880-ban a mai Szent Márton-plébániatemplomtól északra a Gradišće nevű helyen. A munka előrehaladtával egymás után bukkantak elő a római város épületeinek falai. Az ősi város két része került napvilágra, az északi részt Gradišćének, a déli Savišćének nevezték el. Az ásatásokat 1969-től a zágrábi archeológiai múzeum és a túrmezei múzeum folytatta tovább, melyek 1981-től a plébánia kertjében is folytatódtak. Ezek során lényegében tisztázódott a római település szerkezete, amely észak-déli irányban mintegy 1000 méterre, kelet–nyugati irányban mintegy 400 méterre terjedt ki. Feltárták az úthálózatot, az utak mentén épült hivatali, szakrális és lakóépületeket, a közfürdőt fűtőrendszerével együtt, a vízvezetékhálózatot és a csatornákat. Előkerültek a házak falfestményei a mozaikok és az épületek márvány elemei is. Sok használati eszköz is előkerült, kerámiák, üvegtárgyak, bronz ékszerek és római pénz. A temető a közfürdő közelében feküdt. Az ásatás eredményeit bemutató régészeti park 1994-óta látogatható. Legnevezetesebb régészeti emlékei az a három emlékkő, melyek Petrovinában, Šćitarjevóban és Stenjevecben kerültek elő és amelyeket Funisulanus Vettonianusnak, Trajanus Deciusnak és Herennia Etruscillának állítottak a város polgárai. A negyedik kőemlék Óbudán került a napvilágra, ez egy Andauotniából származó lovaskatona síremléke, akit a sírkő a felirat felett domborműben is megörökít.

A falunak 1857-ben 177, 1910-ben 267 lakosa volt. Trianon előtt Zágráb vármegye Nagygoricai járásához tartozott. 2001-ben 442 lakosa volt.

Lakosság

[szerkesztés]
Lakosság változása[2]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001
177 149 183 201 258 267 267 294 310 307 288 302 307 307 442
Andautonia romjai

Nevezetességei

[szerkesztés]
  • Az Andautonia régészeti park a település északi részén, a plébániatemplomtól északra található, 1994 óta látogatható. A feltárt terület észak–déli irányban mintegy 1000 méterre, kelet–nyugati irányban mintegy 400 méterre terjed ki, melynek egy része látható. Az utak kövezettek, árkádokkal határoltak. A főút északi oldalán láthatók a közfürdő maradványai a medencékkel, a vezetékek csöveivel és a központi fűtési rendszerrel. A főút nyugati oldalán két nagyméretű épületet tártak fel a freskók a mozaikpadló, a küszöbök és a központi fűtés maradványaival. Ezek nyilvánvalóan fényűző paloták voltak. Előkerültek, kerámiák, üvegtárgyak, bronz ékszerek és római pénz is. A tárgyi emlékek egy módosabb római város képét vetítik elénk.
  • Szent Márton püspök tiszteletére szentelt plébániatemploma[3] a falu közepén, egy enyhe dombon található, nem messze a római középületek maradványaitól. A templom 1642-ben épült, 1758 és 1768 között felújították és bővítették. Egyhajós, barokk épület, szűkített háromoldalú apszissal záródó szentéllyel, a főhomlokzaton téglalap alakú harangtoronnyal. Azokbó a téglákból és kövekből épült, amelyek a római romokhoz tartoztak. A templom körül falazott cinterem húzódik. Belseje csehsüveg boltozattal boltozott, polikróm kerámia burkolatú. A templomot 1880-ban egy földrengés rongálta meg, majd Hermann Bollé vezetésével historikus stílusban restaurálták. Az értékes berendezés (oltárok, szószék, orgona, liturgikus felszerelés stb.) a 17. és 20. század közötti időszakból származik. Északnyugat-Horvátország egyik legértékesebb barokk szakrális épülete.
  • A Fájdalmas Krisztus utikápolna[4] Šćitarjevo déli részén, egy útelágazásnál található. Feltételezések szerint az 1880-as földrengés után épült neoromán stílusban. Krisztus polikróm kőszobrát egy ismeretlen helyi mester készítette a 17. század elején. Ez a nagygoricai térség egyik legfontosabb hasonló építménye, kulturális, történelmi, építészeti és tájképi értékkel bír.

Jegyzetek

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]