Paukovec
| Paukovec | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Zágráb |
| Község | Szentivánzelina |
| Jogállás | falu |
| Polgármester | Vlado Žigrović |
| Irányítószám | 10382 |
| Körzethívószám | (+385) 01 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 324 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Népsűrűség | 42,34 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 130 m |
| Terület | 7,96 km² |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 53′ 20″, k. h. 16° 13′ 01″45.889000°N 16.217000°EKoordináták: é. sz. 45° 53′ 20″, k. h. 16° 13′ 01″45.889000°N 16.217000°E | |
 | |
Paukovec falu Horvátországban Zágráb megyében. Közigazgatásilag Szentivánzelinához tartozik.
Fekvése
[szerkesztés]Zágrábtól 20 km-re északkeletre, községközpontjától 9 km-re délnyugatra, az A4-es autópálya mellett fekszik.
Története
[szerkesztés]A történeti források szerint Paukovec birtokként, településként és várként is szerepel. Toponim Gradinán, százötven méterrel a kastély fölött, volt valaha egy középkori vár melynek sorsa nem ismert. A település neve 1421-ben birtokként említik először "Paukovecz" alakban. A paukoveci uradalomról a 16. századból származnak az első adatok. Birtokosa a ladomeri Bradacs család volt, de Ferdinánd király hűtlenség címén elvette tőlük és 1541-ben a Zrínyieknek adta. A birtokot később Bradacs Gergely lánya visszakapta és Istvánffy Miklósra, fogadott fiára hagyta. A település 1582-ben "Pavkow werh" ( azaz Pauk hegye) néven szerepel. Istvánffy, aki az alnádori tisztséget is betöltötte 1608. szeptember 29-én, Paukovecet a jezsuitáknak ajándékozta. A rend néhány évvel azelőtt telepedett meg Zágrábban és 1773-ig birtokolta az uradalmat. A jezsuiták az itt állt 16. századi kúriát lebontották és helyén egy nyári rezidenciát építettek, ahol a zágrábi jezsuita iskolák tanárai töltötték nyári szabadidejüket. 1760 körül egy kastély jellegű kollégiumi épületet is emeltek a településen, ahol jelentős jövedelmet hozó mintagazdaságot alakítottak ki. A rend feloszlatása után birtokai a vallásalap kezelésébe kerültek. 1774-ben Niczky Kristóf vásárolta meg, majd Erdődy Máriának Badenfeld Károllyal történt házasságával a Badenfeld családé lett. A Niczkyek a kollégium épületét kastéllyá alakíttatták át. Paukovec később a Gudenus, a Széchenyi és a Bombelles család birtoka volt. Utolsó birtokosa Mihun István volt, aki 1916 körül a birtokot felparcelláztatta és a környékbeli parasztoknak adta el.
A falunak 1857-ben 255, 1910-ben 469 lakosa volt. Trianonig Zágráb vármegye Szentivánzelinai járásához tartozott. 2001-ben 337 lakosa volt.
Lakosság
[szerkesztés]| Lakosság változása[2] | ||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 |
| 255 | 316 | 386 | 449 | 523 | 469 | 459 | 484 | 482 | 463 | 449 | 423 | 364 | 339 | 337 |
Nevezetességei
[szerkesztés]A jezsuiták itteni kastélyából csak a pince egy része maradt fenn, melyre a 20. században családi házat építettek. A kastélyt 1760 körül a zágrábi jezsuiták építették a zágrábi jezsuita gimnázium és akadémia professzorainak nyári üdülőjeként. Az épület U alakú háromszárnyú barokk stílusú volt, ahol lakó és gazdasági épületrészek voltak. Legjelentősebb részei a kápolna és a másik két szárnyban kialakított tizenkét szoba voltak. A délkeleti és északnyugati szárnynak az udvar felé nyitott árkádjai voltak. Az épületet a 18. század végén a Niczky grófok klasszicista stílusú kastéllyá építtették át. A kastélyt szép park övezte, melyet szobrokkal díszített sétányok és egy tó is ékesített. Pusztulása az utolsó tulajdonos távozása után, 1922-ben kezdődött. Mára Horvátország egyik legszebb vidéki kastélyából és parkjából szinte semmi nem maradt.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. 2021 Croatian census: population data by age, sex, settlement. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
Külső hivatkozások
[szerkesztés]- Szentivánzelina község hivatalos oldala
- Kalinski: Ojkonimija zelinskoga kraja. Zagreb. 1985.
- Mladen Bojana Šćitaroci: Dvorci i perivoji u Slavoniji Zagreb. 1998.