Gustelnica
| Gustelnica | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Zágráb |
| Község | Velika Gorica |
| Jogállás | falu |
| Polgármester | Dražen Barišić |
| Irányítószám | 10418 |
| Körzethívószám | (+385) 01 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 100 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Népsűrűség | 34,44 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 185 m |
| Terület | 3,63 km² |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 39′ 36″, k. h. 16° 10′ 12″Koordináták: é. sz. 45° 39′ 36″, k. h. 16° 10′ 12″ | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Gustelnica témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Gustelnica falu Horvátországban Zágráb megyében. Közigazgatásilag Velika Goricához tartozik.
Fekvése[szerkesztés]
Zágráb központjától 23 km-re délre, községközpontjától 14 km-re délnyugatra, a Vukomerići dombok között fekszik. Domináns épülete a Szent Antal-kápolna. Házai a főút mentén sorakoznak, amelyhez zsákutcák kapcsolódtak. Megmaradt az eredeti hagyományos településszerkezet az útra néző egyszintes házakkal és a telkek hátsó részében található melléképületekkel. A lakóépületek a 19. század végétől a 20. század közepéig terjedő időszakban épültek, míg a melléképületek többnyire régebbiek. A hagyományos népi építészet és települészerkezet megőrzésével Gustelnica kiemelkedik a környék falvai közül.[2]
Története[szerkesztés]
1225-ben IV. Béla még szlavón hercegként a zágrábi várhoz tartozó egyes jobbágyokat nemesi rangra emelt, akik mentesültek a várispánok joghatósága alól és a zágrábi mező (Campi Zagrabiensis) nemeseinek közössége, azaz saját maguk által választott saját joghatóság (comes terrestris) alá kerültek. Az így megalakított Túrmezei Nemesi Kerülethez tartozott a település is. A Vrhovlje járás egyik judikátusi székhelye volt. Egyházilag a dubraneci Havas Boldogasszony plébániához tartozik. A falu és környéke a 16. századtól sokat szenvedett a gyakori török támadások miatt. Amikor 1592-ben Hasszán boszniai pasa végigpusztította a Túrmezőt és mintegy 35000 lakost hurcolt rabságba számos ősi túrmezei család pusztult ki és nem maradt egyetlen ép falu sem. A török veszély megszűnése annak a nagy győzelemnek köszönhető, melyet az egyesült horvát és császári sereg 1593. június 22-én Sziszeknél aratott a török felett.
A túrmezei kerület megszüntetése után a falut is a Zágráb vármegyéhez csatolták. 1857-ben 197, 1910-ben 228 lakosa volt. Trianon előtt Zágráb vármegye Nagygoricai járásához tartozott. 2001-ben a falunak 125 lakosa volt.
Lakosság[szerkesztés]
| Lakosság változása[3] | ||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 |
| 197 | 212 | 192 | 209 | 209 | 228 | 135 | 217 | 223 | 235 | 213 | 173 | 165 | 147 | 125 |
Nevezetességei[szerkesztés]
Páduai Szent Antal tiszteletére szentelt fakápolnája.[4] A kápolnát 1678-ban említi először az egyházi vizitáció. A leírás szerint kápolna fából épült és benne egy oltár volt Szent Antal képével. A 18. század elején harangtornyot építettek hozzá, majd 1820 körül új oltárt kapott. 1759-ben teljesen megújították. 1832-ben a régi kápolnát rossz állapota miatt lebontották és újat építettek helyette, mely ötven évig állt. Végül 1888-ban az eredeti helyére Hermann Bollé tervei szerint építették fel a ma is álló kápolnát, melyet 1889-ben szenteltek fel. A kápolna tetőzetét a homlokzaton négy oszlop tartja, melyek egy nyitott előcsarnokot képeznek. Felettük emelkedik a harangtorony. A kápolna kazettás mennyezete valamivel magasabb a szentélynél, a kórust faoszlopok tartják. Belső festése színes, a helyi népviselet stilizált motívumaival van díszítve. A kápolnához 1930-ban sekrestyét építettek. A bejárat felett az 1934-aes évszám az utolsó átépítés éve látható.
Források[szerkesztés]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-3258.
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857-2001
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-3527.