Bars vármegye
| Bars vármegye | |||
| |||
| Ország | Magyar Királyság | ||
| Központ | Aranyosmarót | ||
| Főbb települések | Körmöcbánya Léva Újbánya | ||
| Népesség | |||
| Népesség | ismeretlen | ||
| Nemzetiségek | 54,55% szlovákok, 34,58% magyarok, 9,68% németek | ||
| Vallás | katolikusok, reformátusok | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Terület | 2724 km² | ||
| Térkép | |||
 | |||
| Pozíció a Magyar Királyság térképén | |||
 | |||
| Domborzati térkép | |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Bars vármegye témájú médiaállományokat. | |||
.svg)
Bars vármegye (szlovákul Tekov, németül Barsch, latinul Barsiensis) közigazgatási egység volt a Magyar Királyság felvidéki részében. Székhelye az 1700-as évektől Aranyosmarót volt. A vármegye területe jelenleg Szlovákia része. Székhelye Aranyosmarót volt, de több nevezetes várossal is rendelkezett (Körmöcbánya, Léva).
Földrajz[szerkesztés]
A vármegye északnyugati részét magas hegységek, déli részét pedig síkságok fedik. Legfontosabb folyója a Garam.
Északon Nyitra és Turóc vármegyék, keleten Zólyom és Hont vármegyék, délen Komárom és Esztergom vármegyék, nyugaton pedig Nyitra vármegye határolta.
Történelem[szerkesztés]
Bars vármegyét Szent István király hozta létre az államalapítás és a királyi vármegyerendszer megszervezése idején Barsvár központtal valószínűleg a Miskolc-Bés nemzetség birtokain.[1] Bars várát először 1075-ben említi okirat Borsu néven, a megye róla kapta nevét. A kővár felépítése előtt állt itt egy palánkvár is. 1240-ben IV. Béla a váraljai településnek városi rangot adott.
Forgách Zsigmond 1611 júliusától szeptemberéig sikertelen hadjáratot vezetett Erdélybe Báthory Gábor erdélyi fejedelem ellen, melynek során sok barsi katona veszett oda.[2]
1841-es vármegyei közgyűlés az országgyűlési költséget, a Nemzeti Színház rájuk eső költségét, illetve a nemesi felkelések elmaradt összegeit a vármegye nemeseire és birtokaira elosztva rótta ki.[3] 1849 elején Bars vármegye tisztikara hódolt az új császárnak Ferenc Józsefnek.[4] 1892-ben a megye a cigányok kóborlásának megakadályozására adott ki szabályrendeletet.[5]
1918-ban Csehszlovákia része lett, amit a trianoni békeszerződés erősített meg 1920-ban. A vármegye utolsó magyar alispánja, dr. persei Persay Ferenc (1854-1937), rendet tett a zűrzavaros Tanácsköztársaság után, a vármegye védelme szervezésében jeleskedett, és nagy szerepet töltött később a Magyarország Területi Épségének Védelmi Ligája igen aktív tagjaként.
Az I. bécsi döntés 1938-ban Bars vármegye területének déli részét Magyarországnak ítélte. Ekkor ez a megyetöredéket Bars és Hont k.e.e. vármegye néven, Léva székhellyel összevonták Hont vármegyével, melynek egyik része addig Magyarországhoz tartozott Nógrád és Hont k.e.e. vármegye keretei között, másik részét ugyanekkor csatolták Magyarországhoz. 1939-ben Jaross Andor az alkalmatlan ejtőernyős hivatalnokokat vissza akarta küldeni a "csonkaországi" területekre.[6]
A második világháború után a bécsi döntések érvényüket veszítették, visszaálltak az 1938 előtti határok.
Szlovákia függetlenné válása, 1993 óta az egykori Bars vármegye területe ennek része, és az 1996-os közigazgatási reform óta részben a Nyitrai kerülethez, részben a Besztercebányai kerülethez tartozik.
Lakosság[szerkesztés]
Matunák Mihály szerint a nyelvhatár még a török korban északabbra húzódott, egyes települések a visszafoglalást követően szlovákosodtak el teljesen az újratelepítéseknek köszönhetően. Nagy hatással volt erre például az 1599-es török betörés.[7]
A lakosság száma 1857-ben[8] 140 556 volt. Közülük 45 881 magyar (32,64%), 7 985 német (5,68%), 86 690 szlovák (61,68%) anyanyelvű volt.
A lakosság száma 1880-ban 142 691 volt. Közülük 42 118 magyar (29,52%), 16 863 német (11,82%), 79 108 szlovák (55,44%), 381 egyéb anyanyelvű volt.
A vármegyének 1910-ben 179.312 lakosa volt, ebből:
anyanyelvű volt.
Közigazgatás[szerkesztés]
Bars vármegye öt járásra volt felosztva 1910-ben:
- Aranyosmaróti járás, székhelye Aranyosmarót
- Garamszentkereszti járás, székhelye Garamszentkereszt
- Lévai járás, székhelye Léva
- Oszlányi járás, székhelye Oszlány
- Verebélyi járás, székhelye Verebély
A megyében három rendezett tanácsú város volt:
Ispánok[szerkesztés]
- Ottmar (1124-1129)
- Péter (1156)
- György (1156)
- Moch (1208)
- Rudolf (1214)
- Hanno (1219)
- Simon (1221)
- Péter (1226)
- Lukács (1229-1230)
- Gyet fia Gyet (1236-1240)
- Verner (1246)
- Henrich Preussel (1264)
- Dénes fia Herrand (1274)
- Joákim (1275)
- Máté fia István a Csák nemzetségből (1275-1276)
- Simon (1277)
- Pál (1279)
- Hont-Pázmány Dömötör (1280-1282)
- János (1281)
- Gergely (1291)
- Hont-Pázmány Tamás (1295)
- Ákos (1299)
- Benedek (1299)
- Hont-Pázmány Tamás (1300)
- András (1307)
- Aba Tamás (1310-1319)
- Gyula Kistapolcsányról (1319-1321)
- Beche Imre (1321-1333)
- Veszős, Beche Imre fia (1334)
- Töttös, Beche Imre fia (1335-1343)
- Miklós, Aba Tamás fia (1346)
- Konth Miklós (1347)
- László, Ratold Lőrinc fia (1349-1360)
- Újlaki Miklós (1368)
- János (1369)
- Simonyi István mester (1375)
- István (1381)
- Lévai Zsigmond (1396-1400)
- Szobonya Miklós (1401)
- Lévai Cseh Péter (1401-1436)
- Lévai László (1443-1453)
- Országh Miklós (1474-1483)
- Forgách Péter (1490-1503)
- Lévai Zsigmond (1503-1526)
- Dóczy Zsigmond (1526)
- Lévai Zsigmond (1527-1529)
- Forgách Ferenc (1531)
- Forgách György (1537)
- Lévai Gábor (1538-1542)
- Telekessy Imre (1554)
- Thury György (1556-1558)
- Dobó István (1558-1569)
- Dobó Ferenc (1585-1603)
- Dóczy András (1604-1626)
- Forgách Miklós (1626-1636)
- Forgách Ferenc (1636-1647)
- Lippay Gáspár (1650-1652)
- Lippay György esztergomi érsek (1653-1657)
- Lippay János (1653-1657)
- Szelepcsényi György esztergomi érsek (1680-1685)
- Erdődy György (1686-1713)
- Erdődy György (1713-1758)
- Koller Ferenc (1759-1785)
- Ürményi József (1785-1787)
- Prónay Gábor (1787-1788)
- Korompai Brunswick Antal (1788-1795)
- Almássy Ignác (1796-1812)
- Berényi Gábor (1812-1823)
- Keglevich János (1823-1825)
- Majthényi László (1839-1848)
- Necpáli Justh József (1848)
- Majthényi László (1849)
- Boronkay Lajos (1849)
- Névery Miksa (1849)
- Mártonffy Dénes (1849-1852)
- Mednyánszky Géza (1852-1856)
- Reisz József (1856-1857)
- Erdődy Pálffy István (1857-1859)
- Tarnóczy Kázmér (1860-1861)
- Majthényi Ágoston (1862-1865)
- Majthényi László (1865-1866)
- Rajner Pál (1867-1871)
- Migazzi Vilmos (1871-1875)
- Mailáth István (1875-1889)
- Kazy János (1889)
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Györffy György. 15 / A vármegye X. századi előzményei és korai szervezete., István király és műve. Gondolat Budapest 1983. ISBN 963-281-221-2
- ↑ Szerémi 1891: Emlékek Barsvármegye hajdanából. Budapest, 31.
- ↑ Palugyay Imre 1848: Megye-rendszer hajdan és most IV. Pest, 28. Az Oszlányi és Garami járásban 124-124, a Tapolcsányiban 289, a Verebélyiben 721 és a Lévai járásban 750 nemes volt.
- ↑ Figyelmező 2/26, 1 (1849. február 20.)
- ↑ Kassai Szemle 8/62, 1 (1892. május 25.)
- ↑ Simon Attila 2015: A felvidéki szellem és az úri Magyarország találkozása. In: Gyarmati György - Pihurik Judit: Háborús hétköznapok hadszíntéren, hátországban 1939-1945. Budapest-Pécs, 224.
- ↑ Matunák 1904: Véghles vára. Breznóbánya, 136-140; 1905: Az 1599 évi barsvármegyei tatárjárás. Történelmi Tár VI, 598; 1927: Slovensko nikdy nepatrilo ani k Česku ani k Poľsku. Nagyszombat, 74-75.
- ↑ Fényes Elek:A magyar birodalom nemzetiségei és ezek száma vármegyék és járások szerint (Pest, 1867)
Források[szerkesztés]
- Tésai Foglár Imre 1842: Magyar hősök emlékei Barsvármegyében. Pest.
- Teleki József 1853: Hunyadiak kora Magyarországon 6. Pest, 247.
- Sz. Kiss Károly 1878: Monográfiai vázlatok a barsi ref. esperesség múltja s jelenéből. Pápa.
- 1886 Barsvármegye 1686-ban. Aranyosmarót.
- Szerémi 1891: Emlékek Barsvármegye hajdanából.
- Ruffy Pál 1901: Bars vármegye gazdasági leirása. Budapest.
- Csánki Dezső 1925: Bars vármegye várai a XIV-XV. században. In: Emlékkönyv dr. gróf Klebelsberg Kúnó negyedszázados kultúrpolitikai működésének emlékére. Budapest.
- 1937 Húsz év alatt tiz százalékkal fogyott a barsi reformátusok száma. Prágai Magyar Hírlap 1937. július 9.
- Anton Špiesz – Jozef Watzka 1966: Poddaní v Tekove v 18. storočí.
- Štefan Krištof 1969: Osobné mená bývalej Tekovskej stolice.
- Tomisa Ilona 1992: Visitatio Canonica Az Esztergomi Főegyházmegye barsi főesperes. ej. Budapest.
- Veronika Nováková 1988: Vývoj správy a spísomňovania v Tekovskej stolici do roku 1526. Slovenská Archivistika 23/2, 46–48.
- Weisz Boglárka 2001: Bars megye vámhelyei az Árpád-korban. Acta Historica CXV, 13–23.
- Novák Veronika 2003: Nyitra, Bars és Abaúj vármegyék tisztségviselői és oklevélkiadásuk 1526-ig. In: Szabolcs-szatmár-beregi levéltári évkönyv XVI. Nyíregyháza, 43-48.
- Miroslav Pius 2004: Turci v Tekovskej župe.
- J. Újváry Zsuzsanna 2017: A barsi református falvak a török uralom alatt és az 1599. évi tatárpusztítás. In: Viszály és együttélés.
- Tóth Valéria: Az Árpád-kori Abaúj és Bars vármegye helyneveinek történeti-etimológiai szótára
- Tóth Valéria: Névrendszertani vizsgálatok a korai ómagyar korban
- Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája – A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu – Sziklay János. Budapest: Országos Monográfia Társaság. 1896–1914. → elektronikus elérhetőség Bars vármegye. (1903)
- A magyar szent korona országainak 1900. évi népszámlálása; Budapest 1905, PTE-Klimo Könyvtár online
- A magyar szent korona országainak 1900. évi népszámlálása; Budapest 1905, PTE-Klimo Könyvtár online
- A magyar szent korona országainak 1910. évi népszámlálása; Budapest 1912, PTE-Klimo Könyvtár online
További információk[szerkesztés]
