Ugrás a tartalomhoz

Százd

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen Taz (vitalap | szerkesztései) 2021. május 16., 02:08-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (→‎Népessége: kieg)
Százd (Sazdice)
Százd látképe
Százd látképe
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületNyitrai
JárásLévai
Rangközség
Első írásos említés1261
PolgármesterZoltán Srna
Irányítószám935 85
Körzethívószám036
Forgalmi rendszámLV
Népesség
Teljes népesség465 fő (2021. jan. 1.)[1]
Népsűrűség26 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság134 m
Terület18,24 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 48° 05′, k. h. 18° 48′Koordináták: é. sz. 48° 05′, k. h. 18° 48′
Százd weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Százd témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info
Címeres üdvözlőtábla
A Búr-patak Százdnál

Százd (szlovákul Sazdice) község Szlovákiában, a Nyitrai kerület Lévai járásában.

Nevének eredete

Százd neve a "száz" számnév "d" képzős változata, hasonlóan Árpád nevünkhöz, amely az "árpa" "d" képzős változata, és jelentése "árpácska". Ezek szerint Százd nevének jelentése "százacska".

Fekvése

Ipolyságtól 13 km-re nyugatra, a Búr patak partján, az azonos nevű völgyben fekszik. A szép fekvésű település a Morda "hegy" aljában fekszik.

Története

A premontreiek a 13. század elején kolostort építettek ide. Ennek romjai a templom körül és részben alatta a 19. század végén kerültek napvilágra. A 13. században Hont várának tartozéka volt, a tatárjárás következtében azonban a régi falu elpusztult. Írott forrásban 1261-ben "terra Zazd" alakban említik először. Szent Miklós temploma a 13. század második felében épült. 1352-ben "possessio Zazd" alakban említi okirat. 1388-ban vásártartási jogot kapott. A török a falut teljesen elpusztította, 1685-ben a puszta helyek között említik. A 18. század elején főleg szlovákokkal telepítették újra, akik azonban időközben elmagyarosodtak. 1715-ben 27, 1720-ban 32 háza volt. Gazdasági telepeit, Felső- és Alsómajort Hellenbach György báró létesítette a 18. század második felében. 1828-ban 98 házában 591 lakos élt. Ekkor már a Steinlein, majd az Ivánka család birtokolta. Lakói mezőgazdasággal, szőlőtermesztéssel, állattartással foglalkoztak.

Fényes Elek szerint "Százd, (Saztice), tót-német falu, Honth vmegyében, Ipolysághoz nyugotra 1 1/2 mfd., 406 kath., 170 evangel., 3 ref. lak. Evang. templom. Gazdag határ. Bor, gyümölcs, dinnye, fa elég. F. u. gr. Steinlein stb."[2]

Hont vármegye monográfiája szerint "Százd, búrmenti magyar és részben tót kisközség, 94 házzal és 689 róm. kath. és ág. h. ev. lakossal; vasúti állomása, távirója és postája Ipolyszakállos. A község eredetéről nincsenek adataink; némelyek szerint szászok voltak az alapítói, a mire neve is következtetést enged. Oklevél említi a nevét, Possessio Zaazd alakban, 1352-ben; a későbbi századokban azonban kevés följegyzés emlékezik meg róla. A török hódoltság korában sokat szenvedtek a lakosai, míg végtére is kivándoroltak és Százd 1685-ben az elpusztult helységek között szerepel; 1720-ban azonban újra benépesült. A mult század elején a gróf Steinlein család volt a földesura; jelenleg gróf Steinlein Ottónak és Ivánka Lászlónak van itt nagyobb birtoka. Az itteni katholikus templom építési kora a XVI. század elejére tehető; a templom dombja alatt sokfelé ágazó pinczére akadtak, faragott polczokkal, bejáratánál pedig kőoszloppal körülvett kúttal. Az ág. h. ev. templom 1855-ben épült. Százd községhez tartoznak a Galagonyás, Ivánka, Kakasdomb, Paula és Szellővár nevű puszták."[3]

A trianoni békeszerződésig Hont vármegye Ipolysági járásához tartozott. 1938 és 1945 között újra Magyarország része.

Népessége

1880-ban 562 lakosából 361 magyar és 172 szlovák anyanyelvű volt.

1890-ben 639 lakosából 573 magyar és 62 szlovák anyanyelvű volt.

1900-ban 683 lakosából 623 magyar és 55 szlovák anyanyelvű volt.

1910-ben 691 lakosából 664 magyar és 25 szlovák anyanyelvű volt.

1921-ben 692 lakosából 588 magyar és 72 csehszlovák volt.

1930-ban 718 lakosából 539 magyar és 169 csehszlovák volt.

1941-ben 767 lakosából 619 magyar és 134 szlovák volt.

1970-ben 621 lakosából 412 magyar és 206 szlovák volt.

1980-ban 579 lakosából 389 magyar és 174 szlovák volt.

1991-ben 483 lakosából 328 magyar és 148 szlovák volt.

2001-ben 439 lakosából 270 magyar és 160 szlovák volt.

2011-ben 484 lakosából 238 magyar és 234 szlovák volt.

Nevezetességei

  • Szent Miklós tiszteletére szentelt, római katolikus temploma a 13. század második felében épült. A 15. században késő gótikus stílusban átépítették, ekkor épült tornya is. A hajó és a szentély falain még láthatók a gótikus freskók maradványai. A képeket 1380 körül festette Nicolo di Tomasso itáliai mester.
  • Evangélikus temploma 1885-ben épült.
  • A falu elején állt a 18. században épített, eredetileg barokk Hellenbach-kúria, melyet a 19. században klasszicista stílusban alakítottak át.
  • A két világháború százdi hősi halottainak emlékműve.
  • A községnek országos hírű citera-együttese van. Vezetője: Borka László.
  • A faluban számos 19. századi, népi építésű lakóház és a Morda-hegy oldalában számos borospince található.
  • Az erdőben máig látható a "kőlyuk", ami feltehetően a török elleni menedékként épült, és több borospincében is van kijárata, sőt, állítólag még a római katolikus templomba is vezet egy elágazása.
  • Néprajzi kiállítás.

Híres emberek

  • Itt született 1946-ban Turcsan László grafikus, festőművész, több szlovákiai magyar könyv illusztrátora.
  • Gyermekkorában itt lakott egy ideig Pajor István (1821–1899) költő, szabadságharcos, Petőfi barátja.
  • A temetőben, a családi kápolnában nyugszik dr. tahvári és tarkői Tahy László (Eperjes, 1881. május 16. – Budapest, 1940. március 4.)[4] diplomata, egykori isztambuli nagykövet, a rodostói emlékhelyek felkutatója.[5][6] A kápolnát 2002-ben felújították, és szentmise keretében felszentelték.

Külső hivatkozások

Commons:Category:Sazdice
A Wikimédia Commons tartalmaz Százd témájú médiaállományokat.

Jegyzetek

  • Bendíkné Szabó Márta 2015: Százd szakrális kisemlékei. Acta Ethnologica Danubiana - Az Etnológiai Központ Évkönyve 17.
  1. ↑ The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
  2. ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.  
  3. ↑ Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája – A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu – Sziklay János. Budapest: Országos Monográfia Társaság. 1896–1914.   → elektronikus elérhetőség Hont vármegye.
  4. ↑ Tóth Endre:Az első kétoldalú tárgyalások Csehszlovákia és Magyarország között (1921)-Bruck an der Leitha (I. rész)
  5. ↑ Magyar emlékhelyek Törökországban. [2010. február 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. július 11.)
  6. ↑ Nagy Ferenc: Egy sajátos kultúrdiplomácia: a rodostói (Tekirdağ) Rákóczi-ház megmentése
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Százd&oldid=23869650”