Szélsőjobboldal

A jobboldal csoportosítása
	Nincs felsőbbrendűségi tudat	Van felsőbbrendűségi tudat
Mérsékelt politikai eszközök	Jobboldali középpártok	Ultra- nacionalisták
Radikális politikai eszközök	Nemzeti radikálisok	Neonácik

A szélsőjobboldal kifejezés a politikai spektrum azon szereplőire használatos, akik többek közt a hagyományos értelemben vett jobboldali középpártokkal sok kérdésben egyetértve, de azoktól egyben el is határolódva jóval szélsőségesebb, gyakran agressziót tanúsító nézeteket vallanak. A modern szélsőjobboldali ideológiák legismertebb formái az (egymáshoz hasonló) nemzetiszocializmus és a fasizmus.

Az ideológia összetevői

A szélsőjobboldali politikai ideológiák némely képviselői tagadják az univerzalizmust, az emberek általános egyenlőségét. Gyakran kirekesztők, rasszisták vagy antiszemiták, bevándorló-ellenesek. Kitüntetett, természettől fogva felsőbbrendű közösségnek valamely rasszt (Európában és Észak-Amerikában a fehéreket, Afrikában a feketéket, Japánban a japánokat) vagy valamely nemzetet tekintenek. Sovinizmusukat előszeretettel állítják be egészséges patriotizmusként. A közösség politikai szervezőelve többnyire nem a demokrácia, hanem felsőbbrendűségen vagy kiválasztottságon alapuló vezérkultusz, tekintélyelvűség s az ezekből felépülő hierarchikus rendszer. A felsőbbrendűséget vagy a „természet rendjére” (lásd: szociáldarwinizmus), vagy valamilyen misztikus hatalomra való hivatkozás, fajelmélet igazolja.

A szélsőjobboldal támadja a liberalizmust és a kommunizmust, de még a mérsékelten nacionalista polgári demokratikus konzervativizmust képviselő pártokat is. Idegen érdekek kiszolgálóinak, hazafiatlannak, becstelennek illetve gyávának nevezi őket.

A szélsőjobboldali gazdasági nézetek általában a „nemzeti kapitalizmus” megvalósítását tűzik ki célként. Ez a profitszerzésre irányuló kereskedelem és a kereskedelmi bankok, pénzügyi közvetítők korlátozását, csak a nemzet tagjai részére biztosított teljes kereskedelmi szabadságot, esetenként az erős állami beavatkozást (etatizmust), a korporatizmust (a termelők hivatásrendbe szervezését), és a teljes önellátást, az autarchiát takarja.

Szélsőjobboldali pártok, szervezetek Európában

Európában szinte mindegyik országban van szélsőjobboldai politikai szerveződés, a legtöbb helyen azonban még a parlamentbe jutáshoz szükséges küszöböt sem érik el. Korábban Franciaországban a Nemzeti Front és Hollandiában a Pim Fortuyn Listája erősebb, Németországban a Német Népi Unió gyengébb támogatottsággal bírt. Kelet-Közép-Európában a kommunista rendszerek bukása után erősödött meg a nacionalizmus és így a szélsőjobboldali pártok is. Szlovákiában például a Szlovák Nemzeti Párt a kormánykoalíció részét képezi, míg Romániában a Moldova annektálását önmaga elé nyíltan kitűző Nagy-Románia Párt erős középpárt, 10-15%-os választási eredménnyel.

Az Európai Parlamentben az „Identitás, Hagyomány, Szuverenitás” (ITS) néven alkotnak külön frakciót az oda bejutott szélsőjobboldali politikusok.

Magyarországon

Magyarországon ma a neonáci vagy a fasiszta ideológiát nyíltan felvállaló csoportok száma és súlya csekély. Lánczi András politológus, filozófiatörténész, egyetemi tanár 2002-ben úgy vélte Magyarországon nincsen szélsőjobboldali párt, hozzátéve, hogy "szélsőjobbos mozgalmi csoportok" viszont léteznek.

A helyzet 2002 óta drasztikusan megváltozott, mivel a 2000-es évek közepe óta az értelmiség és a politikusok egy része nem a MIÉP-et tekinti elsődlegesen szélsőjobboldali pártnak, hanem a Jobbik Magyarországért Mozgalom pártot. Bonyolítja a dolgot, hogy a bírói döntések meghozatala sem teszi mindenki számára egyértelművé ezek meghatározását, mert mindkét oldal más következtetést von le a döntésekből. 2013. május 2. után nem nevezhetik szélsőjobboldalinak a Jobbikot a hírműsorok.

Másrészt 2002-ben a politikai és civil csoportosulásokat egészen más vizuális környezet vette körül (az internet robbanásszerű elterjedése később következett be ugyanis).

További információk

• Extreme Right Electorates and Party Success Research Group (EREPS) (angolul)