Magyar szélsőjobboldal

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Az 1998-as becsület napja megemlékezés

A magyarországi szélsőjobboldal a magyarországi politikai spektrum azon szereplőire használt kifejezés, akik a jobbközép pártokkal, illetve a „nemzeti radikálisokkal” sok kérdésben egyetértve, de azoktól egyben el is határolódva[forrás?] jóval szélsőségesebb, agresszívabb nézeteket vallanak.

Történelme[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1945 előtt[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A modern értelemben vett szélsőjobboldal kialakulása (az emberek rasszonkénti csoportosítása és ezek egyedi „felcímkézése”) a 19. század utolsó harmadára esett Magyarországon, de az uralkodó (konzervatív) politikai osztály programjába csak 1919 után épült be (lásd: numerus clausus). A Horthy-korszak alatt először Gömbös Gyula miniszterelnök politikájában jelent meg a modern értelemben vett szélsőjobboldali gondolkodás (lásd: Fajvédő Párt), majd halála után kisebb pártok és csoportok, például a Nyilaskeresztes Párt vitte tovább az ideológiát.

1945-1990 között[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A második világháborút lezáró párizsi békeszerződés előírta a fasiszta illetve náci, valamint az azokkal szimpatizáló szervezetek betiltását.

„Magyarország, amely a Fegyverszüneti Egyezmény értelmében intézkedett magyar területen minden fasiszta jellegű politikai, katonai avagy katonai színezetű szervezetnek, valamint minden olyan szervezetnek feloszlatása iránt, amely az Egyesült Nemzetekkel szemben ellenséges propagandát, ideértve a revizionista propagandát, fejt ki, a jövőben nem engedi meg olyan e fajta szervezeteknek fennállását és működését, amelyeknek célja az, hogy megfossza a népet demokratikus jogaitól.”

– 1947. évi XVIII. törvény a Párizsban 1947. évi február hó 10. napján kelt békeszerződés becikkelyezése tárgyában; 4. cikk

A békeszerződés tartalma azonban már többször is meg lett kerülve. Például bár a 12. cikk a magyar haderő létszámát 65 000 főben maximalizálta, de a szocializmus alatt mégis mintegy 300 000 fős hadsereget tartott a Magyar Népköztársaság.

A magyarországi kommunizmus időszakában minden olyan politikai nézetet üldöztek államilag, amely a pártállam ideológiájától eltért, így a szélsőjobboldalét is.

Kisebb bőrfejű csoportok már az 1980-as évek óta léteztek; ezek sajátos városi szubkultúrát alakítottak ki, és elsősorban a Magyarországon tanuló külföldi színes bőrű diákok elleni erőszakkal hívták fel magukra a figyelmet.

1990 után[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A rendszerváltás után nem sokkal nyíltan megjelentek a szélsőjobboldali szervezetek, megindult az addig tiltott antiszemita könyvek, például a Cion bölcseinek jegyzőkönyvei kiadása. A megjelenő szélsőjobboldali irányzatok azonban hamar elkülönülést mutattak a hagyományos jobbközép és nemzeti radikális irányzatoktól.

A kisebb bőrfejű csoportok (például Hungaria Skins) mellett említést érdemel az Ausztráliából érkezett Szabó Albert vezette Világnemzeti Népuralmista Párt, amely a Blaha Lujza téren tartott látványos felvonulásaival keltett médiafeltűnést és megbotránkozást.

A 2000-es évek elején a Vér és Becsület Kulturális Egyesület köré tömörültek a bőrfejűek, ám a szervezetet 2005-ben betiltották. A bölcsészhallgató Bácsfi Diána is a média érdeklődésébe került Szálasi Ferencet dicsőítő kijelentéseivel és a nyilaskeresztes önkényuralmi jelképeket használó plakátkampányával, ám egy egyetemi fegyelmi után visszavonult. A többi szélsőjobboldali csoport - köztük a Vér és Becsület - a Bácsfi Diána-féle szervezetet műbalhénak, a kormány vagy a Nemzetbiztonsági Hivatal részéről jövő provokációnak tartotta.

2004. január 11-én nagy feltűnést keltett, hogy a Tilos Rádió ellen tüntetők izraeli zászlót égettek, miután a rádió egyik munkatársa a 2003. karácsony esti rádióadásban úgy fogalmazott, hogy „kiirtanám az összes keresztényt”. 2006-ban indult a Kuruc.info weblap, amelynek nevéhez több, nagy feltűnést keltő provokáció kapcsolódik. Szélsőjobboldaliak is részt vettek a 2006-os őszi tiltakozásokban, a média velük kapcsolatban hangsúlyozta ki a feltűnően skinhead szubkultúrához köthető személyek tömeges jelenlétét a tüntetéseken.

A közvélekedés jelentős részben[1][2][3][4][5][6][7][8][9][10][11][12][13][14][15] a radikális jobboldalt a szélsőjobboldal részének tekintik, és a "radikális" és a "szélsőséges" szavakat gyakran szinonimaként használják. Maguk a „radikálisok” ezt élesen elutasítják, mert ez az értékelés összemossa és egy kalap alá veszi őket a neonáci szervezetekkel. A radikálisok egységes véleménye, hogy szélsőjobboldalinak csak a neonáci szervezeteket kell minősíteni.[16] A neonáci, hungarista szervezetek is kinyilvánítják elkülönültségüket a nemzeti radikálisoktól.[17] Magyarországon ma a neonáci vagy a fasiszta ideológiát nyíltan felvállaló csoportok száma és súlya csekély. Lánczi András politológus, filozófiatörténész, egyetemi tanár 2002-ben a MIÉP-et például nem tekintette szélsőjobboldalinak, és úgy vélte Magyarországon nincsen szélsőjobboldali párt.[18] 2007 decemberében viszont a Magyar Köztársaság elnöke, Sólyom László úgy látta, hogy a magyar radikális jobboldal a szélsőjobboldal része, a „radikális” és a „szélsőséges” kifejezéseket szinonimaként használta.[19]

Napjainkban a magyar szélsőjobboldali szervezetek körében felerősödtek a zsidógyűlölő és rasszista érzelmek. A szélsőjobboldal tagjai hevesen tagadják a holokausztot,[20] a nácizmus bűneit, méltatják Szálasi Ferencet, Adolf Hitlert, valamint más náci és fasiszta vezetőket, erősen Izrael elleni álláspontokat képviselnek, egyebek között véleményük szerint Izrael világuralomra tör, s közvetlenül fenyegeti Magyarországot,[21] ezért célozzák az ország teljes megsemmisítését, kiállnak továbbá egyes terrorizmust támogató arab szervezetek, vagy országok, illetve az Izrael-ellenes Irán mellett, amellyel szorosabbra fűznék a kapcsolataikat.
A bombagyár, a kuruc.info, metapedia[22], vagy az Atom Blog oldalain rendszeresen jelennek meg szélsőjobboldali, sőt olykor erősen náci-nyilas érzelmű írások. Az említett oldalakon olvasható tartalom jogi szempontból vizsgálva nemcsak, hogy közösség-elleni izgatással egyenértékű, hanem népirtásra is buzdít a zsidó, roma és egyéb kisebbségek, politikai csoportok, személyek ellen.[forrás?]

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Héjj Dávid - Schultz Gábor, A jelenkori jobboldali radikalizmus dilemmái
  2. Jobboldali radikalizmusok tegnap és ma. Szerk.: Feitl István. Második, bővített kiadás. Napvilág Kiadó, Budapest, 1998.
  3. Politikai okkultizmus Magyarországon 8.: Ifjú szívekben Mancs.hu
  4. Népszabadság Online: Szegregáló programot követel a Jobbik
  5. Az ombudsmanok közös nyilatkozata
  6. Sólyom László levele
  7. Kik voltak a nyilasok Ungváry, Rubicon
  8. http://www.fidesz.hu/index.php?Cikk=112406 Engedéllyel és anélkül is tüntettek Incidensek nélkül zajlott le a szélsőjobboldali szervezetek és az ellenük tiltakozó civilek demonstrációja a budapesti XIII. kerületi Hollán Ernő utcában, ahol korábban szélsőségesek megtámadtak egy jegyirodát.
  9. Gyurcsány és Tomcat együtt sütögetik pecsenyéjüket.
  10. Nem értek egyet az apósommal
  11. Loppert a Magyar Gárdáról
  12. Az SZDSZ kilépésre szólítja a Magyar Gárdát támogató helyi vezetőjétezt
  13. Tatárszentgyörgy, Nyírkáta, Fadd, Pátka, Galgagyörk...
  14. Politikai és közéleti abszurditások
  15. Szécsi Magda: Ne várjuk ki az új Auschwitz felépítését
  16. Bombagyár: „a nemzeti radikálisok megkülönböztetik magukat a szélsőjobbtól”
  17. Domokos Endre János: „… sohasem állítottam magamról, hogy „nemzeti radikális” volnék, vagy, hogy a VBKE az volna. Mi ugyanis hungaristák voltunk, vagyunk és leszünk… A „nemzeti radikalizmus” kifejezés számunkra valóban éppolyan semmitmondó melléduma, mint a „polgári”.”
  18. „...én a MIÉP-et nem tekintem szélsőjobboldalinak. A magyar szélsőjobbnak jelenleg nincs pártképviselete, kisebb-nagyobb szélsőjobbos mozgalmi csoportok viszont léteznek. A MIÉP nacionalista párt, amelyet lehet szeretni vagy nem szeretni. Ráadásul a MIÉP eddig elfogadta a demokratikus játékszabályokat, még az EU-s választásokon is elindult.”
  19. Sólyom László levele Kállai Ernő kisebbségi ombudsmannak – Népszabadság, 2007. december 12.
  20. Holokauszttagadó gárdisták a budai Várban
  21. Atom Blog – Izrael VS Palesztina
  22. http://jovonk.info/2010/04/30/eleonora-akta Eleonóra-akta