Steierdorf
| Stájerlak (Steierdorf) | |
.JPG) | |
| iskolaépület (1909–11) | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Bánság |
| Fejlesztési régió | Nyugat-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Krassó-Szörény |
| Rang | falu |
| Községközpont | Stájerlakanina város |
| Irányítószám | 325150 |
| SIRUTA-kód | 50905 |
| Népesség | |
| Népesség | 1138 fő (2021. dec. 1.) |
| Magyar lakosság | 36[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 03′ 49″, k. h. 21° 51′ 08″Koordináták: é. sz. 45° 03′ 49″, k. h. 21° 51′ 08″ | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Steierdorf vagy Stájerlak (románul: Steierdorf, a köznyelvben Ștaier, németül: Steierdorf) Anina városhoz tartozó, azzal összeépült falu, Stájerlakanina városnegyede Romániában, a Bánságban, Krassó-Szörény megyében.
Nevének eredete
Nevét először 1799-ben, Stajerdorf alakban említették, és első telepeseiről kapta.
Fekvése
A város délnyugati részén fekszik.
Népessége
Bár közigazgatásilag általában külön községet alkotott, a népszámlálási kiadványok 1941-ig Aninával összesítve közölték adatait.
- 2002-ben 2424 lakosából 1973 vallotta magát román, 361 német és 67 magyar nemzetiségűnek; 1544 ortodox, 493 római katolikus, 232 pünkösdi és 74 baptista hitűnek.
Története
.JPG)
_l%C3%A1tk%C3%A9pe._Fortepan_95144.jpg)
Helyén a német telepesek érkezése előtt olténiai származású román szénégetők (bufánok) éltek, szórt tanyákon. A falut Peter Kastel kincstári tisztviselő alapította 1773-ban, harmincnégy felső-ausztriai, a Traunsee és Bad Ischl környékéről érkező favágóval és családjukkal. A rákövetkező évben újabb ötven család költözött be, ezúttal a stájerországi Schladming vidékéről. Első római katolikus templomát 1787-ben szentelték fel. A törökök 1788-as betörése elől lakói Dognácskán kerestek menedéket, a falut portyázó csapatok felprédálták. A 18. század végén lakói favágással, zsindelykészítéssel és szarvasmarhatartással foglalkoztak.
Matthias Hammer 1790-ben antracitra bukkant a későbbi Zsigmondtelep helyén, a Valea lui Andrei völgyben. A következő ötven évben többször próbálkoztak a szén kitermelésével, de ezen próbálkozások még nem bizonyultak tartósnak. Időnként munkáscsaládok is betelepültek (először 1794-ben tizenöt bánáti sváb család), de többségük hamarosan odábállt.
A szénbányászat végül 1846-ban vett lendületet, amikor megkezdték a Kollowrath- (a későbbi 4.) és a Gränzenstein-akna fúrását a Theresia-völgyben. 1850-ig 175 felső-magyarországi, csehországi és stájerországi bányászt, 1850–56-ban 101 Szomolnok vidéki és 89 aranyidkai telepest költöztettek be. 1859-ben 441 fő érkezett Felső-Magyarországból és harmincöt szász Erdélyből. A század középső harmadában a település főként kelet–északkelet felé terjeszkedett. Anina és Steierdorf között kiépültek a Zsigmondtelep (Sigismund, a mai Republicii és Caraiman utcák környéke), illetve a mai Kogălniceanu, Dealu Frumos és Colonia 1 utcák. Az ófalutól nyugatra, a Freudenthalban külön települt az 1851 és 1860 között a csehországi Zbiroh környékéről érkezett harminchárom cseh nyelvű család. A steierdorfi csehek 1893-ban megalapították a Dalibor daloskört. Száz év alatt azonban mind a csehek, mind a szlovákok elnémetesedtek nyelvileg. (Az 1956-os népszámláláskor 1391 stájerlakaninai vallotta magát cseh és 643 szlovák nemzetiségűnek, de csupán 205 cseh és 78 szlovák anyanyelvűnek.)
1855-től 1920-ig az osztrák Államvasút-Társaság bánáti uradalmának része volt. 1859-ben önálló községgé szervezték. 1861-ben a társaság kiépítette a Resicára vezető közutat. Kőszén- és olajpala-bányái 1867-ben 250 munkást foglalkoztattak,[2] 1879-ben már 1790-et.[3] 1880-ban egy tűzvészben leégett a település fele.[4] 1869-ben német férfikórus, 1874-ben iparosegylet, 1883-ban fogyasztási szövetkezet alakult, 1882-től pedig nyomda is működött benne. Ivóvízzel való ellátása céljából 1885–89-ben, a korban jelentős ipari teljesítményként víztározóba fogták fel a Buhui-patak vizét. 1914-ben bevezették a villanyvilágítást. 1952-ben Aninával egyesítve várossá nyilvánították.
Látnivalók
- A tőle nyugatra fekvő hegyoldalon az egykori Sommerfrische nyaralóhely (románul a két világháború között Aurora Banatului-nak hívták). Fő épülete egy mára romossá lett, 1893–95-ben épült szanatórium. Mellette a Valea Bucuriei, Calea Traian és Vila Dora utcákban villák.
- Római katolikus temploma neogótikus stílusban, az oravicai Johann Biebel tervei alapján épült, 1872–73-ban.
- Evangélikus temploma 1871-ben épült.
- A Horia utcában két sor 1864-ben épült munkásház.
- A Buhui- (vagy Bohui-) vizesbarlangba csak csónakkal lehet bejutni. Kacskaringós járatainak teljes hossza 3200 méter, nagy termek és egy vízesés is található benne.
- Plopa-Ponor barlang.
Híres emberek
- Itt született 1872-ben Mayer Ker. János zenekritikus.
- Itt született 1894-ben Balogh István („Balogh páter”), a koalíciós idők ismert politikusa.
Jegyzetek
Források
- Wilhelm Slovig: Kurzer Umriß der Geschichte von Steierdorf-Anina. Hermannstadt, 1940
- Téglás Gábor: ‘Az aninai hegyi vasút és környéke’, Földrajzi Közlemények 12 (1884): 407–32. o.
- Szentkláray Jenő: A csanád-egyházmegyei plebániák története. 1. köt. Temesvár, 1898
- Cristian-Liviu Mosoroceanu: Steierdorf-Anina: Minerul într-al sorții joc! H. n., 2010
- Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikája, Népszámlálási adatok 1850–2002 között
Krassó-Szörény megye települései  | ||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||
| ||||||||||
| ||||||||||
