Steierdorf

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Stájerlak (Steierdorf)
iskolaépület (1909–11)
iskolaépület (1909–11)
Közigazgatás
Ország  Románia
Történelmi régió Bánság
Fejlesztési régió Nyugat-romániai fejlesztési régió
Megye Krassó-Szörény
Rang falu
Községközpont Stájerlakanina város
Irányítószám 325150
SIRUTA-kód 50905
Népesség
Népesség 1741 fő (2011. okt. 31.)[1]
Földrajzi adatok
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Stájerlak (Románia)
Stájerlak
Stájerlak
Pozíció Románia térképén
é. sz. 45° 03′ 48″, k. h. 21° 51′ 07″Koordináták: é. sz. 45° 03′ 48″, k. h. 21° 51′ 07″

Steierdorf vagy Stájerlak (románul: Steierdorf, a köznyelvben Ștaier, németül: Steierdorf) Anina városhoz tartozó, azzal összeépült falu, Stájerlakanina városnegyede Romániában, a Bánságban, Krassó-Szörény megyében.

Nevének eredete[szerkesztés]

Nevét először 1799-ben, Stajerdorf alakban említették, és első telepeseiről kapta.

Fekvése[szerkesztés]

A város délnyugati részén fekszik.

Népessége[szerkesztés]

Bár közigazgatásilag általában külön községet alkotott, a népszámlálási kiadványok 1941-ig Aninával összesítve közölték adatait.

Története[szerkesztés]

volt irodaépület, ma szálloda (Str. Victoriei 41., 19. század)
a volt kórház (Str. Victoriei 8.)
steierdorfi bányászok (A. Groll felvétele 1861-ből)
Látkép 1912-ből

Helyén a német telepesek érkezése előtt olténiai származású román szénégetők (bufánok) éltek, szórt tanyákon. A falut Peter Kastel kincstári tisztviselő alapította 1773-ban, harmincnégy felső-ausztriai, a Traunsee és Bad Ischl környékéről érkező favágóval és családjukkal. A rákövetkező évben újabb ötven család költözött be, ezúttal a stájerországi Schladming vidékéről. Első római katolikus templomát 1787-ben szentelték fel. A törökök 1788-as betörése elől lakói Dognácskán kerestek menedéket, a falut portyázó csapatok felprédálták. A 18. század végén lakói favágással, zsindelykészítéssel és szarvasmarhatartással foglalkoztak.

Matthias Hammer 1790-ben antracitra bukkant a későbbi Zsigmondtelep helyén, a Valea lui Andrei völgyben. A következő ötven évben többször próbálkoztak a szén kitermelésével, de ezen próbálkozások még nem bizonyultak tartósnak. Időnként munkáscsaládok is betelepültek (először 1794-ben tizenöt bánáti sváb család), de többségük hamarosan odábállt.

A szénbányászat végül 1846-ban vett lendületet, amikor megkezdték a Kollowrath- (a későbbi 4.) és a Gränzenstein-akna fúrását a Theresia-völgyben. 1850-ig 175 felső-magyarországi, csehországi és stájerországi bányászt, 1850–56-ban 101 Szomolnok vidéki és 89 aranyidkai telepest költöztettek be. 1859-ben 441 fő érkezett Felső-Magyarországból és harmincöt szász Erdélyből. A század középső harmadában a település főként kelet–északkelet felé terjeszkedett. Anina és Steierdorf között kiépültek a Zsigmondtelep (Sigismund, a mai Republicii és Caraiman utcák környéke), illetve a mai Kogălniceanu, Dealu Frumos és Colonia 1 utcák. Az ófalutól nyugatra, a Freudenthalban külön települt az 1851 és 1860 között a csehországi Zbiroh környékéről érkezett harminchárom cseh nyelvű család. A steierdorfi csehek 1893-ban megalapították a Dalibor daloskört. Száz év alatt azonban mind a csehek, mind a szlovákok elnémetesedtek nyelvileg. (Az 1956-os népszámláláskor 1391 stájerlakaninai vallotta magát cseh és 643 szlovák nemzetiségűnek, de csupán 205 cseh és 78 szlovák anyanyelvűnek.)

1855-től 1920-ig az osztrák Államvasút-Társaság bánáti uradalmának része volt. 1859-ben önálló községgé szervezték. 1861-ben a társaság kiépítette a Resicára vezető közutat. Kőszén- és olajpala-bányái 1867-ben 250 munkást foglalkoztattak,[2] 1879-ben már 1790-et.[3] 1880-ban egy tűzvészben leégett a település fele.[4] 1869-ben német férfikórus, 1874-ben iparosegylet, 1883-ban fogyasztási szövetkezet alakult, 1882-től pedig nyomda is működött benne. Ivóvízzel való ellátása céljából 1885–89-ben, a korban jelentős ipari teljesítményként víztározóba fogták fel a Buhui-patak vizét. 1914-ben bevezették a villanyvilágítást. 1952-ben Aninával egyesítve várossá nyilvánították.

Látnivalók[szerkesztés]

  • A tőle nyugatra fekvő hegyoldalon az egykori Sommerfrische nyaralóhely (románul a két világháború között Aurora Banatului-nak hívták). Fő épülete egy mára romossá lett, 1893–95-ben épült szanatórium. Mellette a Valea Bucuriei, Calea Traian és Vila Dora utcákban villák.
  • Római katolikus temploma neogótikus stílusban, az oravicai Johann Biebel tervei alapján épült, 1872–73-ban.
  • Evangélikus temploma 1871-ben épült.
  • A Horia utcában két sor 1864-ben épült munkásház.
  • A Buhui- (vagy Bohui-) vizesbarlangba csak csónakkal lehet bejutni. Kacskaringós járatainak teljes hossza 3200 méter, nagy termek és egy vízesés is található benne.
  • Plopa-Ponor barlang.

Híres emberek[szerkesztés]

  • Itt született 1872-ben Mayer Ker. János zenekritikus.
  • Itt született 1894-ben Balogh István („Balogh páter”), a koalíciós idők ismert politikusa.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)
  2. Hunfalvy János szerk.: Magyarország bányászata a bányakapitányságok 1863–1867. évi jelentései alapján összehasonlitva. Pest, 1869, 128–29. o.
  3. Guttmann Oszkár: Magyar bánya-kalauz. Bécs, 1881
  4. Georg Hromadka: Kleine Chronik des Banater Berglands. München, 1993, 56. o.

Források[szerkesztés]

  • Wilhelm Slovig: Kurzer Umriß der Geschichte von Steierdorf-Anina. Hermannstadt, 1940
  • Téglás Gábor: ‘Az aninai hegyi vasút és környéke’, Földrajzi Közlemények 12 (1884): 407–32. o.
  • Szentkláray Jenő: A csanád-egyházmegyei plebániák története. 1. köt. Temesvár, 1898
  • Cristian-Liviu Mosoroceanu: Steierdorf-Anina: Minerul într-al sorții joc! H. n., 2010
  • Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikája, Népszámlálási adatok 1850–2002 között