Berszászka

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Drenkova szócikkből átirányítva)
Jump to navigation Jump to search
Berszászka (Berzasca)
Berzasca, view of the village.jpg
Berszászka címere
Berszászka címere
Közigazgatás
Ország  Románia
Történelmi régió Bánság
Fejlesztési régió Nyugat-romániai fejlesztési régió
Megye Krassó-Szörény
Rang községközpont
Irányítószám 327025
Körzethívószám +40 x55[1]
SIRUTA-kód 51458
Népesség
Népesség 1328 fő (2011. okt. 31.)[2]
Magyar lakosság 7
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 73 m
Terület 267,73 km²
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Berszászka (Románia)
Berszászka
Berszászka
Pozíció Románia térképén
é. sz. 44° 38′ 50″, k. h. 21° 57′ 15″Koordináták: é. sz. 44° 38′ 50″, k. h. 21° 57′ 15″
Berszászka weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Berszászka témájú médiaállományokat.
A középkori Drankóvár romjai a Dunában
Kozlatelepi tömbház

Berszászka (1911-ig Berzászka, románul Berzasca, helyi ejtés szerint Bârzasca [bɨr'zaska], németül Bersaska, szerbül Брзаска) falu Romániában, a Bánságban, Krassó-Szörény megyében, az Al-Dunánál. Újmoldovától 36 km-re kelet–délkeletre, a Duna bal partján fekszik.

Nevének eredete[szerkesztés]

Nevét patakjáról kapta. Történeti névalakjai: Bırzašt (1554), Besaska (1692), Saska (1774), Perschascha (1785), Berszaszka (1829).

Története[szerkesztés]

A Ciclău-dombon középkori templom alapjait ásták ki a régészek.

Evlija Cselebi látogatásakor Drenkovát (1554: Dırinqwa) dunai hajósok lakták.

1693. szeptember 29-én Drenkovánál szállt partra Thököly Imre, hogy török segítséggel újraszervezze a kuruc mozgalmat.

Berzászka mai helyén a 17. század végén települt aranymosókkal. Az aranymosást a 18. század első felében görög vagy aromun vállalkozók irányították. 1768 és 1872 között a Határőrvidékhez tartozott, az Oláh–Illír Határőrezred egyik századának székhelye volt. 1777-ben 111 román, 3 cigány és egy katolikus német család lakta. Később néhány horvát család is beköltözött, majd Bigérből, Ravenszkáról és Weizenriedből csehek. Utóbbiak római katolikus templomot is építettek 1870-ben. A bánsági határőrvidék felszámolása után előbb Szörény, majd Krassó-Szörény vármegyéhez csatolták. Heti és éves vásárokat is tartott.

A kozlai szénbányát egy Moldoveanu nevű vállalkozó nyitotta meg 1830-ban. 1840-ben az újmoldovai Nikolics testvérek vásárolták meg. 1848 és 1866 között egy olasz vállalkozó termelte ki. 1866-tól 1880-ig a Karl Klein tulajdonában lévő nadrági Zsidowarer Gewerkschaft birtokolta. 1867-ben a kozlai és a közeli kamenicai szénbányában tizenkilenc bányász dolgozott.[3] A feketekőszén-kitermelés az Ida tárna 1876-os megnyitása után vett nagyobb lendületet. 1878-ban Drenkován gőzhajó-kikötő épült. 1880-ban az ausztriai szénbánya-tulajdonos Guttmann testvérek vásárolták meg a drenkovai és kozlai széntelepeket. A Duna-parton kisvasút is épült, amely egészen a 20. század végéig működött. 1881. május elején bányászsztrájk tört ki, amelyhez június 24-én a vaskői bányászok is csatlakoztak. Július elején a főszolgabíró csendőrökkel kényszerítette a sztrájkolókat a munka fölvételére. 1891-ben Drenkován 389 bányász évi 342 tonna feketeszenet termelt ki.[4] 1918 és 1923 között a beocsini cementgyáré volt a bánya, 1925-ben egy csőd után a román államé lett, amelytől különböző vállalkozók bérelték. 1960-ban 831 munkása volt.[5]

Drenkován 1909-ben üveggyárat hoztak létre, amely befőttesüvegeket, lámpaüvegeket, szódásüvegeket és üvegedényeket állított elő. Mivel közvetlen összeköttetése volt a kikötővel, nagyrészt kisázsiai és balkáni exportra termelt. Kemencéjét széngázzal működtették.[6] A két világháború között 18 kilométeres erdőkitermelő kisvasutat építettek a telepig, és állami tulajdonú fűrészgyár működött itt. 1919. április 16. és június 20. között egy francia alakulat állomásozott Drenkován.

A Vaskapu-erőmű 19661970-es megépítésével Drenkova korábbi alsó fele a víz alá került.

Mára Drenkován megszűnt a szénbányászat. Utoljára a kozlatelepi bányát zárták be, 2004-ben.[7]

Népessége[szerkesztés]

A falu látképe 19. század végi képeslapon
  • 1842-ben 942 ortodox és 31 római katolikus vallású lakosa volt.[8]
  • 1900-ban 2251 lakosából volt 1515 román, 295 német, 277 cseh, 108 magyar és 54 szerb anyanyelvű; 1600 ortodox és 596 római katolikus vallású. A lakosok 41%-a tudott írni-olvasni és a nem magyar anyanyelvűek 1%-a beszélt magyarul.
  • A községközpontnak 2002-ben Kozlateleppel és a szinte teljesen elnéptelenedett Drenkovával együtt 1608 lakosa volt, közülük 1416 román és 161 cseh nemzetiségű; 1405 ortodox és 182 római katolikus vallású. Az adatokból nem derül ki, de a községközpontban romák is élnek.[9]

Látnivalók[szerkesztés]

  • A Berzászka-patak karsztvidékét a községközpontból északkeleti irányba indulva közelíthetjük meg. A 4200 hektáros területen látványos kanyonok, vízkitörések, barlangok (Zamonița, Gaura Cornii, La Pișătoare), vízesések találhatóak.
  • A Sirina patak völgye (é. sz. 44° 38′, k. h. 22° 03′) 50 hektár területű mészkőszurdok a Kozlatelep–Bigér út mellett, vízeséssel és egy valószínűleg 15. századi szerb ortodox kolostor romjaival. Az azonos nevű falu 1554 előtt pusztult el.
  • Drankó vára 1419 után, a déli végvárrendszer részeként épült. A törökök többször ostromolták. 1600 körül nem a valószínűleg leromlott várban helyeztek el őrséget, hanem új palánkvárat építettek. A 17. század végén már ez is romokban állt.[10] A Duna felduzzasztásával a várrom nagy része a víz alá került. A hajóállomásnál, a parttól 35-40 méterre, a vízállás függvényében látható belőle egy falszakasz.
  • A községközpont ortodox temploma 1836-ban épült.

Híres emberek[szerkesztés]

Gazdaság[szerkesztés]

  • Halászat, fakitermelés.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Az „x” a telefonszolgáltatót jelöli: 2–Telekom, 3–RDS.
  2. Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)
  3. Hunfalvy János szerk.: Magyarország bányászata a bányakapitányságok 1863–1867. évi jelentései alapján összehasonlitva. Pest, 1869, 128–29. o.
  4. Bokor József (szerk.). Drenkova, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X. Hozzáférés ideje: 2009. szeptember 29. 
  5. Desideriu Gecse: Istoricul comunităților cehe din România (Timișoara, 2011), 197. o.
  6. Monografia comunei Tomești
  7. Cristian-Liviu Mosoroceanu: Steierdorf-Anina: Minerul, într-al sorții joc! (2010)
  8. Universalis schematismus ecclesiasticus venerabilis cleri romano- et graeco-catholici saecularis et regularis incliti Regni Hungariae Partiumque eidem adnexarum nec non Magni Principatus Transilvaniae … pro anno 1842/3 redactus. Budae
  9. http://www.banaterra.eu/romana/biblioteca_banat/monografii/interculturalitate_moldova_noua.pdf
  10. Hegyi Klára: A török hódoltság várai és várkatonasága. 3. Budapest, 2007, 1429. o.

Források[szerkesztés]