Ugrás a tartalomhoz

Varadia

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Varadia (Vărădia)
Látkép
Látkép
Varadia címere
Varadia címere
Közigazgatás
Ország Románia
Történelmi régióBánság
Fejlesztési régióNyugat-romániai fejlesztési régió
MegyeKrassó-Szörény
KözségVaradia
Rangközségközpont
Irányítószám327420
SIRUTA-kód54519
Népesség
Népesség781 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság7[1]
Népsűrűség10,63 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság100 m
Terület73,45 km²
IdőzónaEET, UTC+2
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 45° 04′ 54″, k. h. 21° 32′ 32″45.081703°N 21.542330°EKoordináták: é. sz. 45° 04′ 54″, k. h. 21° 32′ 32″45.081703°N 21.542330°E
Varadia weboldala
SablonWikidataSegítség

Varadia (románul: Vărădia) falu Romániában, a Bánságban, Krassó-Szörény megyében.

Fekvése

[szerkesztés]

Oravicabányától 19 km-re nyugat–északnyugatra, a Karas jobb partján, a szerb határon fekszik.

Nevének eredete

[szerkesztés]

Neve a magyar váradja szóból származik és a Chilia-dombon állt várról kapta. Először 1390-ben említették, Waradia formában.

Története

[szerkesztés]

A Chilia-dombon már a rómaiak előtt is vár állt, amelyet Arcidava dák erőddel azonosítanak. A rómaiak később a falutól délkeletre, a Karas túlsó partján építették föl azonos nevű castrumukat. A Chilia-domb erődjét a középkor végén vagy az újkor elején kolostorrá alakították, amely talán azonos az 1579-ben a verseci náhijéből említett Szent Mihály arkangyal kolostorral.

1717-ben 180, 1751-ben 337 házból állt. 1775-ben a Bánsági bányakerülethez csatolták. 1777 és 1854 között ortodox esperesi kerület székhelye volt.

1832-ben Baich Tivadar, Miloš Obrenović szerb fejedelem veje vette meg a kamarától.

18481849-ben felváltva állt a magyar és a szerb csapatok megszállása alatt.

1857-ben pópája, Vincențiu Popovici áttért a görögkatolikus felekezetre és Ioan Bercian bogsáni görögkatolikus plébános segítségével az új egyházközségbe magával vitte a falu teljes lakosságát, mintegy háromezer főt. 1864-ben már egy második görögkatolikus parókia is megalakult a községben. Közben azonban a verseci püspökség ellenpropagandát indított és lassan a lakosok fele visszatért az ortodox hitre. Az 1880-as évekre beállt az egyensúly a két felekezet lélekszáma között. A két világháború között görögkatolikus esperesség központja volt.[2]

A 19. század közepén Ciobeni néven egy másodlagos település alakult ki a Chilia északi oldalán, amelynek lakói 1881-től fogva visszaköltöztek az anyaközségbe.

1865-ben 10 844 holdas határának 37%-a volt szántó, 21%-a rét, 15%-a erdő, 14%-a legelő és 5%-a szőlő.

1869-ben heti- és két országos vásár tartására kapott jogot. 1876-ban kapott nagyközségi rangot.

A 19. században jelentős vörösbortermelésének a filoxéra vetett véget. 1886-tól szőlőmunkásai Versecre és a környező ipartelepekre költöztek. 1920-ban Temes vármegyei exklávéként került román közigazgatás alá, itt két másik temesi község külterületével együtt Krassó-Szörény megye része lett.

Lakossága

[szerkesztés]

1786-ban 2934, 1846-ban 3368 lakosa volt.
1900-ban 3224 lakosából 2921 volt román, 133 német, 124 magyar és 17 szerb nemzetiségű; 1609 ortodox, 1358 görögkatolikus és 233 római katolikus vallású.
2002-ben 892 lakosából 743 volt román és 129 cigány nemzetiségű; 737 ortodox, 113 görögkatolikus és 22 baptista vallású.

Látnivalók

[szerkesztés]
  • Az egykori kolostor temploma oldalapszisos épület volt, melynek falát az északi oldal egy részén a természetes szikla helyettesítette. Alatta, a mészkősziklába vájva helyezkedtek el a remetecellák. 1753-ban fedezték fel és ásták ki a romokat, amelyekre az eredeti kövekből 1773-ra újra templomot emeltek. 1862-ben a Baich (Bajić) család saját kápolnájává alakíttatta át. 1872-ben Petrija Obrenović, Miloš Obrenović szerb fejedelem lánya hamvainak a számára szintén a középkori kövekből kriptát létesítettek. Az épületek körül részben ma is állnak a középkori falak.
  • Baich-udvarház.

Híres emberek

[szerkesztés]
Varadia egy régi térképen

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. [1]
  2. Sergiu Soica: Biserica greco-catolică din Banat în perioada anilor 1920–1944. Timișoara, 2011, 20. o.

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]