Vaskő

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Vaskő (Ocna de Fier)
Ocna de Fier.jpg
Vaskő címere
Vaskő címere
Közigazgatás
Ország  Románia
Történelmi régió Bánság
Fejlesztési régió Nyugat-romániai fejlesztési régió
Megye Krassó-Szörény
Rang község
Polgármester Mircea Gică Ciobîcă (Szociálliberális Unió), 2012
Irányítószám 327290
SIRUTA-kód 50996
Népesség
Népesség 656 fő (2011. okt. 31.)[1]
Magyar lakosság 4 (2011)
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 316 m
Terület 22,11 km²
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Vaskő (Románia)
Vaskő
Vaskő
Pozíció Románia térképén
é. sz. 45° 20′ 37″, k. h. 21° 46′ 14″Koordináták: é. sz. 45° 20′ 37″, k. h. 21° 46′ 14″
Vaskő weboldala

Vaskő (1886-ig Moravica-Eisenstein, románul: Ocna de Fier, németül: Eisenstein) falu és egyben község Romániában, a Bánátban, Krassó-Szörény megyében.

Fekvése[szerkesztés]

A Dognácskai-hegység középső részén elterülő völgyben, Resicabányától közúton 25 kilométerre, légvonalban csupán hét kilométerre északnyugatra fekszik. Határának 88%-a erdő.

Nevének eredete[szerkesztés]

Eredetileg Eisensteinnek hívták, ebből tükörfordítással alkották meg új magyar nevét. Román nevének jelentése 'vasbánya'.

Története[szerkesztés]

Környékén az 1690-es években egy Moravitza nevű falu állt, amely azonban 1717-ben már nem szerepel. A 18. században valószínűleg ismét létezett, olténiai származású román lakossággal (az oltyánok, helyi nevükön bufánok a Hegyi-Bánságban tipikusan szénégetéssel foglalkoztak). Lakói 1803-ban települtek át Eisensteinbe, innen származik a kettős, Moravica-Eisenstein helységnév. Eisenstein 1722-ben, az akkoriban megnyitott vasbánya mellé beletepedő német bányászok kolóniájaként létesült. Vasérce főként magnetit formájában, szilikátokkal együtt található, és külön erénye, hogy szinte kénmentes. Dognácskához tartozó bányásztelep volt 1809-ig, amikor önállósult. Területe 1855-ben lett a StEG tulajdona. 1867-ben száznyolcvanan dolgoztak bányáiban.[2] 1873-ban megépült a ResicaBogsán–Eisenstein iparvasút, amelynek jelentősége az volt, hogy az itt kitermelt vasércet Resicán és Bogsánban dolgozták fel. 1875-ben új, 2290 méteres altárnát nyitottak meg. 1880 körül évente harminc tonna vasércet hoztak a felszínre, a bánya sínpályája 566 méter hosszú volt. 1956-ban még önálló község, majd 1968-ban Boksánbányához csatolták, és 1990-ben alakult ismét községgé. A bányát az 1990-es években bezárták.

1910-ben 1332 lakosából 1174 volt román, 120 német és 33 magyar anyanyelvű; 1161 ortodox és 145 római katolikus vallású.

2002-ben 792 lakosából 769 volt román, 10 német, 5 magyar és 4 ukrán nemzetiségű; 650 ortodox, 110 pünkösdista és 25 római katolikus vallású.

Nevezetességek[szerkesztés]

  • Szkarnos ásványtársulása, főként az andradit, a grosszulár és az almandin előfordulása miatt az ásványgyűjtők körében ma is kedvelt célpontok az egykori bányák meddőhányói. Típuslelőhelye a ludwigit és a veszelyit nevű ásványoknak.
  • Constantin Gruescu ásványtani gyűjteménye a gyűjtő saját házában kialakított, 40 m²-es helyiségben tekinthető meg. A rangos múzeum főként a Hegyi-Bánát jellegzetes és ritka ásványait mutatja be.
  • Ortodox temploma 1815–16-ban épült, 1888-ban újraépítették. Belső festése 1903-ban készült.

Gazdaság[szerkesztés]

Híres emberek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  1. Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)
  2. Hunfalvy János szerk.: Magyarország bányászata a bányakapitányságok 1863–1867. évi jelentései alapján összehasonlitva. Pest, 1869, 128–29. o.

Külső hivatkozások[szerkesztés]

Képek[szerkesztés]