Szenthelena

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szenthelena (Sfânta Elena)
Látkép
Látkép
Közigazgatás
Ország  Románia
Történelmi régió Bánság
Fejlesztési régió Nyugat-romániai fejlesztési régió
Megye Krassó-Szörény
Rang falu
Községközpont Lászlóvára
Irányítószám 327161
SIRUTA-kód 53504
Népesség
Népesség 360 fő (2011. okt. 31.)[1]
Magyar lakosság -
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 420 m
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Szenthelena (Románia)
Szenthelena
Szenthelena
Pozíció Románia térképén
é. sz. 44° 40′ 30″, k. h. 21° 42′ 30″Koordináták: é. sz. 44° 40′ 30″, k. h. 21° 42′ 30″
Szenthelena weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Szenthelena témájú médiaállományokat.

Szenthelena, 1912 és 1918 között Dunaszentilona (románul: Sfânta Elena, csehül: Svatá Helena) falu Romániában, a Bánátban, az Al-Dunánál.

Fekvése[szerkesztés]

Újmoldovától 9 km-re délkeletre található, Lászlóvárától meredek földúton közelíthető meg. Házai 1900 körül még oromfalukkal néztek az utcafrontra. Lakói a 20. század folyamán átvették a környék román falvaitól a hossztengelyükkel az utcára néző, tornácos (kank, a német Gang szóból) építkezést. A homlokzatot ugyancsak a környéken elterjedt módon színes kerámialapocskákkal rakják ki.[2] Az egyetlen bánáti cseh falu, amelyet heti rendszerességű autóbuszjárat köt össze Prágával.

Nevének eredete[szerkesztés]

A betelepült erdőmunkások két falujukat a nekik munkát adó kincstári erdőbérlő két lánya után nevezték el. Temploma védőszentjéül is Szent Ilonát választották.

A katolikus templom
A baptista templom
Utcarészlet
Svatá Helena (Banát) 24.jpg
Svatá Helena (Banát) 09.jpg
Banat, St.Helena - panoramio (39).jpg
Banat, St.Helena - panoramio (55).jpg

Története[szerkesztés]

1824-ben Vilémov, Hořátev, Libice nad Cidlinou, Kšely és Nebužely településekről származó protestáns cseh telepesek alapították, akiket mint famunkásokat csaltak ide, jórészt hamis ígéretekkel. 182325 körül egy kis magyar telep is létrejött, azonban hamar feloszlott, a családok többsége Bulgáriában telepedett le. Az 1830-as években ide költöztek át a szomszédos, római katolikus Elisabethfeld lakóinak nagy része is, a többiek 18291831-ben Golub Lazarević nagyszeredi birtokán hozott létre egy másodlagos cseh telepet. Az így létrejött katolikus többség sosem alkotott önálló plébániát, hanem 1850-ig, 18981930-ban és 1940 óta az újmoldovai, 1850 és 1898 között és az 1930-as években pedig a weitzenriedi katolikus plébánia filiája volt.

Lakói 1836-ig végeztek erdőmunkát, akkor családonként hat-tizenkét holdat osztottak ki közöttük. Határőrként a pozsezsenai 11. számú határőrszázadban teljesítettek szolgálatot. A Határőrvidékhez, majd 1873-tól Szörény, 1880-tól pedig Krassó-Szörény vármegyéhez tartozott. Római katolikus tanítója, az 1861-ben Csehországból idekerült Jindřich Schlögl a 19. század második felében mezőgazdasági újításokat vezetett be és egy cseh iskolaegylet, valamint csehországi könyvesboltok segítségével kölcsönkönyvtárat hozott létre. Az egyházi szolgálatokat is ő végezte, a nehézkes közlekedés miatt ugyanis a weitzenriedi plébános csupán évente háromszor látogatta meg a falut. Schlőglt 1897-ben azonos nevű fia követte az iskola élén, ahol 1910 és 1918 között egy magyar második tanító is dolgozott. A lakosság protestáns kisebbségének negyven éven át nem volt lelkésze, 1862-től a klopodiai református lelkész járt ki hozzájuk időnként. Első diplomás tanítójukat ugyanebben az időben nevezte ki a helyiek megkeresésére a csehországi protestáns egyház. Miután Klopódiára egy magyar lelkész került, a szenthelenaiak saját lelkészt kértek és kaptak Vincenc Jauza/Jauza Vencel személyében, aki azonban magyarosító szellemben látta el hivatalát. Miután a protestáns iskola tanítóját 1897-ben elhelyezték, és a két felekezet iskolája ideiglenesen egyesült, huszonöt protestáns család elhagyta a falut és Északkelet-Bulgáriában, Mizija mellett létrehozta Vojvodovo falut, ahová szlovákok, bánáti svábok és bánáti bolgárok is települtek.

A magyar nyelvű igehirdetést bevezető Jauzával szembeni ellenállásképp a protestáns közösségből kivált egy puritán, a cseh nyelvhez ragaszkodó „nazarénus” csoport. A faluban maradt protestánsok Csehországból kaptak új tanítót, Jan Charvát azonban titokban adventista misszionárius volt, és rövid tevékenysége nyomán megszilárdult a „nazarénusok”, immár adventisták különállása. Charvátot a csendőrség hamarosan eltávolította a faluból. Az adventisták ekkor a csehországi adventista („szabad református”) egyháztól kértek prédikátort. A küldött csak egy hétig tudott a faluban tölteni 1904-ben, de ezalatt formálisan is megszervezte az adventista gyülekezetet. Janzát ugyancsak 1904-ben a csehül nem beszélő és megtanulni nem is hajlandó Bodnár László követte. Erre való reakcióképp újabb tizenöt protestáns család költözött Bulgáriába, a Szenthelenán maradtak körében pedig tovább erősödött az adventizmus. Bodnárt többszöri kérésre ugyan 1910-ben elhelyezték, az utódaként a faluba került Németh Sándor azonban valóságos harcot hirdetett a cseh nyelv ellen, és sikerült a maradék reformátusokat is – hat család kivételével – elidegenítenie az egyháztól. A megerősödött adventisták 1913-ban vásároltak maguknak állandó imaházat.

Miután a falut Romániához csatolták, ahol az adventizmust tiltották és üldözték, a szenthelenai adventisták többsége a tűrt baptizmusra való áttérést támogatta, amely felekezet akkor már létezett a lászlóvárai románok körében. Az adventizmus mellett kitartó kisebbség vezérének 1928-as Argentínába vándorlása után a teljes közösség baptistává lett. A kicsiny református csoport 1939-ben lelkész nélkül maradt, és az egyedül reformátusnak maradt harangozó 1979-ben végül átadta a templomot a baptistáknak.

A fiatalok a századforduló körül telente Szerbiában vállaltak munkát. A két világháború között sok családja emigrált Argentínába. Egy Benjamin Ježek nevű csehországi vállalkozó 1929-ben szövödét alapított a faluban. A drága, festett szöveteket előállító vállalkozás jól jövedelmezett, de a gépek meghajtására használt benzin 1934-ben, nagy károkat okozva felrobbant, a gépek egy részét Nagyváradra adták el, majd 1937-ben Ježek Argentínába emigrált. Az 19471949-es időszakban, Románia és Csehszlovákia közötti egyezmény keretében 580 szenthelenai repatriált Csehországba, főként a korábbi Szudétavidékre. Az iskola cseh alsó tagozatát 1957-ben román tannyelvű felső tagozattal bővítették. Az 1990-es években a fiatalabb nemzedék Csehországban talált munkalehetőséget.

Látnivalók[szerkesztés]

  • A római katolikus templom 1879-ben, a baptista imaház (volt református templom) 1887-ben épült.
  • Karsztjelenségek: barlangok, dolinák. Turecká díra- ('Töröklyuk') barlang, Kulhavá Skála ('Sánta szikla').
  • Elisabethfeld (Svatá Alžběta) kísértetfalu a falutól nyugatra, háromnegyed órányi járásra. Az 1823-ban alapított cseh település amiatt néptelenedett el, hogy a karsztos felszín miatt nem sikerült biztosítani a tiszta ivóvizet (az ivóvizet Szenthelenán is az esővíz összegyűjtésével nyerik).

Lakossága[szerkesztés]

  • 1824-ben 162 római katolikus és 104 református lakosa volt.[3]
  • 1900-ban 766 lakosából 764 volt cseh nemzetiségű; 420 római katolikus és 344 református vallású. A lakosság 76%-a tudott írni-olvasni, 1%-a beszélt magyarul és az adatfelvétel időpontjában 6%-a tartózkodott külföldön.
  • 2002-ben 519 lakosából 506 volt cseh és 12 román nemzetiségű; 362 római katolikus, 131 baptista és 19 ortodox vallású.

Hivatkozások[szerkesztés]

  1. Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)
  2. Václav Fanta, Alena Rákosníková, Jakub Čermák, Adéla Poubová és Vojtěch Ružbatský: Vernacular architecture in Czech villages. In Petr Maděra et al. (eds), Czech villages in Romanian Banat: landscape, nature, and culture. Brno: University of Brno, 2014 [1]
  3. Universalis schematismus ecclesiasticus venerabilis cleri romano- et graeco-catholici saecularis et regularis incliti Regni Hungariae Partiumque eidem adnexarum nec non Magni Principatus Transilvaniae … pro anno 1842/3 redactus. Budae

Források[szerkesztés]

  • Desideriu Gecse: Istoricul comunităților cehe din România (Timișoara, 2011)
  • Sînziana Preda: Istorie şi memorie în comunităţile cehilor din Clisura Dunării. Cluj-Napoca, 2010, 82–97. o.
  • Mészáros Andor: A cseh elem a magyar polgárosodásban. Budapest – Piliscsaba – Esztergom, 2011, 121–3. o.
  • Vetési László: Ne csüggedj el, kicsiny sereg! Kolozsvár, 2002

Külső hivatkozások[szerkesztés]

Kapcsolódó oldalak[szerkesztés]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Szenthelena témájú médiaállományokat.