Temesvölgye

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Temesvölgye (Vălișoara)
Közigazgatás
Ország Románia
Történelmi régióBánság
Fejlesztési régióNyugat-romániai fejlesztési régió
MegyeKrassó-Szörény
Rang falu
Községközpont Bokos (Bucoșnița)
Irányítószám 327063
SIRUTA-kód 51797
Népesség
Népesség701 fő (2011. okt. 31.)[1] +/-
Földrajzi adatok
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Temesvölgye (Románia)
Temesvölgye
Temesvölgye
Pozíció Románia térképén
é. sz. 45° 19′ 04″, k. h. 22° 17′ 16″Koordináták: é. sz. 45° 19′ 04″, k. h. 22° 17′ 16″

Temesvölgye románul: Vălișoara, falu Romániában, a Bánságban, Krassó-Szörény megyében.

Fekvése[szerkesztés]

Karánsebestől délre, a Temes jobb parti út mellett fekvő település.

Története[szerkesztés]

Temesvölgye, Valisora nevét 1468-ban említette először oklevél Walyssora in districtu Karansebes formában, Mátyás király oklevelében.

1486-ban Walissora, 1503-ban Waliswara, 1613-ban Valicswar, 1808-ban Vallisora, Vallishora, 1888: Vályisora (Valisorra), 1913-ban Temesvölgye néven volt említve.

1468-ban Mátyás király az aradi káptalan által Örményesi Lászlónak, Lajosnak és Macskásy Jakabnak új adományt ad Valisora, Bokosnitza és más birtokára.

1486-ban ugyancsak Mátyás király Walissora és Plesiva faluban levő királyi jogot Gerlistyei Jakabnak és Istvánnak adományozta.

1503-ban II. Ulászló jóváhagyta Margai György és Horváth Miklós királyi főlovászmester özvegyének Orsolyának a karánsebesi kerületben fekvő Waliswara, Kopács, Zlakna, Zlospatakanevű birtokrészeinek cseréjét.

Az özvegy azonban a cserébe kapott birtokrészeket később eladta Gerlistyei Jakab szörényi bánnak és örököseinek, ebből nagy per keletkezett, melybe később Gerlistyei Péter és György is beavatkoztak.

A perrel kapcsolatban 1569 decemberében II. János olyan ítéletet, hozott, mely szerint Gerlistyei György és Péter a leányágnak; Fiáth Annának, Marsinai Ferencnek, és Ombozy Györgynek, Prilipecz és Gerlistye egész faluból és Valisora részbirtokból a leánynegyedet készpénzben fizessék ki.

Az 1717 évi összeírás szerint a község 26 házból állt, és 1769-ben a zsupaneki zászlóalj alakulásakor kincstári birtok maradt, később pedig előbb az oláh-illír ezredhez tartozott, melyből később az oláh-bánsági határőrezred keletkezett. Az utóbbiban Valísora a szlatínai századhoz tartozott, a végvidék feloszlása után pedig a karánsebes járáshoz csatoltatott.

1791-ig a falu a Valisora patak forrásánál feküdt, a Szeliste-nek nevezett helyen, innét 1819-ben a gyakori áradások miatt az országút mellé a Sebest-hegy aljára, mai helyére költözött át.

A trianoni békeszerződés előtt Krassó-Szörény vármegye Karánsebesi járásához tartozott.

1910-ben 1109 lakosából 9 magyar, 1084 román volt. Ebből 13 római katolikus, 1094 görög keleti ortodox volt.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)

Források[szerkesztés]

Temesvölgye, Valisora egy régi, az 1700-as évekből való térképen