Somosréve

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Somosréve, Kornyaréva (Cornereva)
Közigazgatás
Ország  Románia
Történelmi régió Bánság
Fejlesztési régió Nyugat-romániai fejlesztési régió
Megye Krassó-Szörény
Rang községközpont
Beosztott falvak Arsuri, Bogoltény, Bojia, Borugi, Cireșel, Costiș, Cozia, Cracu Mare, Cracu Teiului, Dobraia, Dolina, Grúny (Gruni), Hora Mare, Hora Mică, Inelec, Izvor, Kamenavölgy, Lunca Florii, Lunca Zaicii, Mesteacăn, Negiudin, Obița, Pogara, Pogara de Sus, Poiana Lungă, Prisăcina, Prislop, Ruștin, Scărișoara, Strugasca, Studena, Sub Crâng, Sub Plai, Cáca (Țațu), Topla, Zănogi, Zbegu, Zmogotin, Zoina
Irányítószám 327110
SIRUTA-kód 52179
Népesség
Népesség 299 fő (2011. okt. 31.)[1]
Község népessége 3190 (2011)[2]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 232 m
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Somosréve, Kornyaréva (Románia)
Somosréve, Kornyaréva
Somosréve, Kornyaréva
Pozíció Románia térképén
é. sz. 45° 04′, k. h. 22° 25′Koordináták: é. sz. 45° 04′, k. h. 22° 25′
Somosréve (Cornereva) egy régi térképen

Somosréve, Kornyaréva (Cornereva), település Romániában, a Bánságban, Krassó-Szörény megyében.

Fekvése[szerkesztés]

A Korniareva területén a Rauna patak és az Ohaba patak egyesülése által létrejött Belaréka vize mellett, Ruszka és Bogoltény közt fekvő település.

Története[szerkesztés]

Somosréve, Kornyaréva nevét 1518-ban II. Lajos király oklevele említette először Konyorova néven, majd az 1700-as évek vége körül Korabinszky térképe már Corniarekóra torzította el. 1584-ben Kornieroua, 1808-ban Kornjareva, Kornyaréva, 1888-ban Kornareva, 1913-ban Somosréve néven írták.

Egy 1518-ban kelt oklevélben II. Lajos király nemes konyorovai Deezy Mihályt, Gerlistyei György szolgáját, aki urával a törökök elleni hadjáratban részt vett, a hadjárat befejeztéig felmenti törvénybeli kötelezettségei alól. A karánsebesi ispánok 1535. évi bizonyítványa szerint More János és gyermekei Vajda György, Gergely, Miklós és Ilona megegyeztek Domasnia, Kanisa, Konlerova és más részbirtokaik egyenlő részre való felosztásáról. 1539-ben János király az aradi káptalan által welkfalvi Fodor Ferencet Konyerowa és Domasuya, a karánsebesi kerületben fekvő falvak birtokába beiktattatta, a beiktatás miatt később per keletkezett, mely alapján a király is vizsgálatot rendelt el. A káptalan e perről készült vizsgálati jelentése, mely tele volt érdekes részletekkel; hű képét adta az akkori birtokviszályoknak és családi háborúknak. A perrel kapcsolatban csak annyit tudunk, hogy miután Vajda Miklóst kétszer megidézve sem jelent meg, sőt a beiktatásnak másodszor is fegyveresen ellenállt, János király 1540-ben hűtelennek kiáltotta ki, egyúttal elrendelve minden ingó és ingatlan vagyonának elkobzását, valamint ismét Fodor Ferenc beiktatását parancsolta meg. Vajda Miklós ingóságainak harmadrészét Fodor Ferencnek ítélték oda, két rész pedig a bírónak, azaz a kincstárnak maradt, továbbá elrendelte, hogy Vajda Miklós egyéb birtokai, bárhol legyenek is az országban, a kincstár tulajdonába menjenek át.

1603-ban a karánsebesi kerület portális összeírása szerint Kunierova faluban Fodor Ferenc, Moyses Miklós, Moyses Péter, Vajda Bona, ismét Moyses Péter, Simon János és Vajda Ivaczko egy-egy portától adózott.

Az 1690-1700 közti összeíráskor Kunyerevo a mehádiai kerülethez tartozott és 1717-ben 54 házból állt. 1769-ben a katonai végvidéki rendszer zsupaueki zászlóaljához és annak globureni századához tartozott. Az oláhbánsági határőrezred fennállása idejében Korniareva a mehádiai századhoz tartozott 1845-ig, ez időtől pedig Korniareva és Bogoltin együtt a mehádiai századból kikerülve a korniarevai századot képezték.

1910-ben 4249 lakosából 4201 román, 35 magyar volt. Ebből 4204 görögkeleti ortodox volt.

A trianoni békeszerződés előtt Krassó-Szörény vármegye Teregovai járásához tartozott.

Nevezetességek[szerkesztés]

  • A Coțofeni kultúrához tartozó bronzkori település maradványai a falutól északra 3 kilométerre, a „Piatra Ilişovei” nevű helyen; a romániai műemlékek jegyzékében a CS-I-s-B-10813 sorszámon található.[3]

Források[szerkesztés]

Hivatkozások[szerkesztés]

  1. Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)
  2. Recensământul populației și locuitorilor 2011, Rezultate definitive: Tab8. Populaţia stabilă după etnie – judeţe, municipii, oraşe, comune. INS [Nemzeti Statisztikai Hivatal, végleges adatok]. (Hozzáférés: 2013. július 10.)
  3. Lista monumentelor istorice 2010. Monitorul Oficial al României, 670 bis. sz. (2010. okt. 1.) Hozzáférés: 2017. jan. 28.