Weitzenried

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Weitzenried (Gârnic)
Gernik.jpg
Közigazgatás
Ország  Románia
Történelmi régió Bánság
Fejlesztési régió Nyugat-romániai fejlesztési régió
Megye Krassó-Szörény
Rang községközpont
Beosztott falvak Mátévölgye (Padinematei)
Polgármester Nicolae Tismănariu (Szociálliberális Unió), 2012
Irányítószám 327215
SIRUTA-kód 52918
Népesség
Népesség 317 fő (2011. okt. 31.)[1]
Magyar lakosság -
Község népessége 1268 fő (2011. okt. 31.)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 600 m
Terület 36,62 km²
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Weitzenried (Románia)
Weitzenried
Weitzenried
Pozíció Románia térképén
é. sz. 44° 45′ 28″, k. h. 21° 47′ 16″Koordináták: é. sz. 44° 45′ 28″, k. h. 21° 47′ 16″
Weitzenried weboldala

Weitzenried, 1910 és 1918 között Szörénybúzás (románul: Gârnic, németül: Weizenried, csehül: Gerník) falu Romániában, a Bánságban, Krassó-Szörény megyében.

Fekvése[szerkesztés]

Újmoldovától 15 km-re keletre, a Lokva-hegységben, bükkerdők között fekszik.

Nevének eredete[szerkesztés]

A német Weizen 'búza' és Ried 'tisztás' összetételéből, míg a román Gârnic/cseh Gerník egy 'mocsár' jelentésű szláv gъrlo szóból való. A Szörénybúzás nevet a helységnévrendezéskor a község tiltakozása ellenére állapították meg. A név egyébként találó; 1992-ben itt érte el a búza a legmagasabb hozamot a megyében, messze megelőzve a síkságon fekvő településeket.[2]

Története[szerkesztés]

Helyén 1569-ben puszta, 1579-ben falu feküdt Garnik vagy Koska (?) néven.

18261828-ban 469 cseh telepessel alapították a Határőrvidék területén. A telepesek származási helyére nézve a helyi cseh nyelvjárás vizsgálata nyújt közvetett eligazítást. A faluban egy tanulmány szerint a 20. század közepén kevert nyelvjárást beszéltek, amelyben azonban a nyugat-csehországi jellegzetességek domináltak. A felső falurészben lakók elnevezése plzáci ('plzeňiek'), az alsó falurészben lakóké horáci volt.[3] A legnagyobb népességű volt a bánsági cseh falvak közül, lakói közül sokan mészégetéssel foglalkoztak.

1847-ben önálló plébániává szervezték, de saját papot csak három évvel később kapott, addig Újmoldováról látták el. 185253-ban 81 weitzenriedi fiatal Szerbiába, a bori bányák mellé költözött. 1872-ig a Határőrvidékhez, azután Szörény, majd Krassó-Szörény vármegyéhez tartozott.

Első diplomás tanítója 1856-ban érkezett Csehországból. Miután 1881-ben elvágott torokkal találtak rá az iskolában, tizenöt évig nem jelentkezett új tanító a faluba. 1896 és 1908 között ismét egy csehországi tanító, majd 1918-ig magyarok tanítottak. Az 1900-as években lakói közül sokan a városokba, a 19. század vége és az 1930-as évek között ötven családja az Egyesült Államokba, a virginiai Dinwiddie-be vándorolt ki.

1919-ben húsz család Vracsevgájba költözött, 1947 és 1949 között 451–494 fő repatriált Csehországba, majd 1990 után a népesség fele ismét Csehországba vándorolt. Határában 1935-től a második világháborúig egy bukaresti cég termelt ki kaolint, kb. húsz-harminc alkalmazottal. 1957-ben iskolájának cseh nyelvű alsó tagozata mellé román nyelvű felső tagozatot szerveztek.

Népessége[szerkesztés]

  • 1842-ben 522 római katolikus vallású lakosa volt.[4]
  • 1900-ban 1155 lakójából 1139 volt cseh anyanyelvű és 1154 római katolikus vallású. A lakosság 59%-a tudott írni-olvasni és 1%-a beszélt magyarul. A népszámláláskor 6%-uk külföldön tartózkodott.
  • 2002-ben 524 lakosából 513 volt cseh és 11 román nemzetiségű; 515 római katolikus és 9 ortodox vallású.

Látnivalók[szerkesztés]

  • Öt vízimalom (Petrovy mlýnky) a Gramensca-patakon.[5]

Gazdasága[szerkesztés]

Hagyományos gazdasági ágai az állattenyésztés, a fakitermelés és a mészégetés. 2001-ben egy cseh cég elektronikai üzemet hozott létre.

Hivatkozások[szerkesztés]

  1. ^ a b Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)
  2. Nicolae Dolângă: Țara Nerei: Mit și Pluralitatea timpului. București, 1995, 75. o.
  3. Teodora Alexandru-Dobrițoiu: Istoricul așezării cehilor în Banatul de Sud. Romanoslavica XII. Bukarest, 1965, 139–44. o.
  4. Universalis schematismus ecclesiasticus venerabilis cleri romano- et graeco-catholici saecularis et regularis incliti Regni Hungariae Partiumque eidem adnexarum nec non Magni Principatus Transilvaniae … pro anno 1842/3 redactus. Budae
  5. Dumitru Țeicu: Moara de apă din Banat. Cluj-Napoca, 2012 és Václav Fanta, Alena Rákosníková, Jakub Čermák, Adéla Poubová és Vojtěch Ružbatský: Vernacular architecture in Czech villages. In Petr Maděra et al. (eds), Czech villages in Romanian Banat: landscape, nature, and culture. Brno: University of Brno, 2014 [1]

Források[szerkesztés]

Külső hivatkozások[szerkesztés]